2019. március 29., péntek

Egy semmirekellő kúratórium gyalázatos tétlenkedése - és feloszlatása


"Ha egy úri lócsiszárral
Találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, -
Félreálltam, letöröltem."
                                      (A. J.)




Szeőke, Paál, Radetzky polgártársak!



55. életévembe lépve, indokolt számvetést készítsek az elmúlt

évtizedekben történtekről...

Megéltem pár bosszús ügyet, de többségben voltak a kellemes
meglepetések! Megélhettem, hogy Láng István, az akadémia
ex-főtitkára atyai barátomként viszonyult hozzám, s beajánlott a
National Geographic tudományos tanácsadói közé, s társszerzőnek
invitált a Glatz Ferenc által szerkesztett Tudománytárba,
megélhettem, hogy Somogyi Péter professzor, a Királyi
Természettudományos Akadémia egyetlen magyar tagja, az 1980-as évek
a legtöbb hivatkozással bíró kutatója, az általam főszerkesztett
ÉlőVilág magazint a világon helyét bárhol megálló nívójú
műnek minősítette. E jeles tudósok egyenrangú partnerként kezeltek, nem úgy, mint a fennhéjázó fejéri lócsiszárok!

Az agárdi Madárvártát vezetve számos elismerést kaptam,
kirándulóktól, egyetemistáktól, iskolásoktól, óvodásoktól -
egyetemi oktatóktól, tanítóktól, óvónőktől... Az általam
tartott foglalkozásokat gyakorta tapsvihar zárta... Hívtam a
Madárvártára vak diákokat is, abból kiindulva, hogy ők legalább
nem érzékelik az ott eluralkodó sanyarú állapotokat.
Látogatásukról lelkendező írás jelent meg a Gyógypedagógiai
Szemlében, hogy lám, van intézmény, ahol ilyen példás programot
biztosítottak a nem látó iskolásoknak. Érdeklődők ezreit
kalauzolhattam ott, és ismertethettem meg velük a madár- és az
élővilág titkait.

Elismerő szót kizárólag e levél címzettjeitől nem kaptam soha! A Radetzky
család számos tagja járt a Madárvártán, özv. Radetzky Jenőné is
elismeréssel nyilatkozott munkámról, Radetzky András pedig
visszatérő táborozó diákom is volt.

A majd' 10 évig regnáló kúratórium elnöksége "ténykedése" alatt
annyit tudott megvitatni az az egyre ritkuló üléseken, hogy most
akkor kik is a kuratórium épp aktuális tagjai, és hogy a kávéhoz 2
(kettő) avagy 3 (három) kockacukrot prezentáljon-é a titkárnő... S
hogy mi érdemeket könyvelhet el a kuratórium? Ezt: ...-… Hát ez nem
valami dicsőséges eredmény! Ígéretekkel tengert óceánt lehetett
volna rekeszteni! Jól emlékszem, amikor a koronázó városba lettem
invitálva, a Madárvárta jövőjéről kettesben egyeztetni, és a
telefonon történt megbeszélés szerint kora reggel már az
állomásról telefonáltam... Hogy hol vagyok? Hát a megbeszélt
helyen, az állomáson! Hja, meghívóm rólam megfeledkezve épp az
Iparkamarán tartózkodik, várjam csak nyugodtan a Fehérvár
Rádióban... Délután elnézést nem kérve fél szendviccsel
kínált, roppant szívélyes gesztusként, de addigra én már jól laktam
egy lacikonyhában...

És emlékezetes, ahogy autóúton Fehérvár felé az anyósülésen
lelkendeztem, hogy a madárvártai nádasban tudományra új pókfajt
fedeztek fel (ami a vártai nádas hosszú távú védettségét
biztosítani fogja), mire a hátul ülő utastárs letorkolt, hogy
hülyeségeket beszélek, nincs ott semmiféle új pókfaj (merthogy ő
nemigen volt jártas a szakirodalom friss publikációiban...). A
pókocskát időközben hivatalosan is védetté nyilvánították. Az
én lehülyézett pókomat!...

A Fejér Megyei Önkormányzat megelégelve a sok-sok évnyi
semittevést, a grémiumot végre feloszlatta, s kiderült, hogy e
levél címzettjei jog szerint - alapítóként -nem is tölthettek
volna be nemhogy elnöki, de kuratóriumi tagi tisztséget sem! A
megújult kuratóriummal végre van esély, hogy néhai szeretett
tanárom emlékének megfelelően működhessen tovább a Várta!!!

Szép emlékű tanárom születésnapján előtte tisztelegve parádés
fogadást szerveztek a Velencei-tó mellett... Gondolom szép summa ment
el ezen ebédre... Na ha azt az épület állagmegóvására
fordították volna, akkor az ódon kedves házikó nem roskadt volna
össze a kuratórium "súlya" alatt...

Jó szívvel ajánlok a fentiekre tekintettel némi önvizsgálatot,
hogy ha egyéb teendők elvonták a drága időt, nem kellett volna
sokkalta korábban átadni a szekérrudat hozzáértő(bb)
szakembereknek...

E sorok 20 éve érlelődtek bennem, most rászántam magam, hogy
elküldjem, ne rontsa gépem anyagai között a hangulatot...

Zárásképpen egy rövid, de számomra fontos idézet Gárdonyi Géza A fáklya című regényéből: "Hanem azt jegyezze meg, Istennek dölyfös birkapásztora, hogy szolgája nem voltam, és nem is leszek." - pontosan illik a fejéri basák nyomása során egykoron kialakult hangulatomhoz...

Mielőbbi tavaszt kívánok!


U. P.