2019. március 30., szombat

Vérprofi vizsgázó

Vérprofi vizsgázó

1980 táján úgy hozta a jó(?)sorsom, hogy vizsgára kellett jelentkeznem földrajzoktatómnál. Na most jómagam a biológia mellé azért választottam a földrajzot, mert úgy véltem, hogy ezt a tantárgyat fél lábon is be tudom magolni. Hát sajnos nem! Az is az igazsághoz tartozik, hogy a vizsga előtti napon az aktuális téma valahogy nem tudott lázba hozni, így amikor az óra éjfélt ütött, nekiláttam a biflázásnak. Na nem az összes elvárt tudnivalót, arra koponyámban lévő vincseszterem (akkor se) nem volt alkalmas - így kerülőutat választottam. Frappáns módszernek vélem, mindenkinek jó szívvel ajánlom. A lényeg: a deák nem a tételek tartalmának elsajátításával húzza az időt, hanem az egyes tételek kinézetét memorizálja! Jobbadán több sorosak voltak akkortájt a tételek, ezeket az oktatók egyesével felnyirbálták, így ha az ember megtanulta, hogy melyik tétel hogyan néz ki a vizsgán aktuális pozícióban (értsd: írással az asztal felé) - az egyiken két hosszú sor, ma másikon három hosszú, és így tovább...
Így ha megtanultam becsületesen a 13. tételt, akkor szinte bizonyosan azt is választottam (a lényeg az volt, hogy jó stréber módjára elsőként kerüljek sorra, nehogy valamelyik évfolyamtárs elhappolja előlem az egyetlen megtanult tételt!). Talán mondanom sem kell, hogy jelesre vizsgáztam :)