2019. április 10., szerda

VÉR - VÉREB - LEGXAVÉREBB

VÉR - VÉREB - LEGXAVÉREBB

A következő emlék 2005 táján játszódott. Egy születésnapi rendezvényen bemutattak egy intelligens fiatalembernek, akivel szellemdús párbeszédbe kezdtünk. Nagyon elmélyedtünk a csevegésben, és a "hivatalos" program után együtt hagytuk el a többieket. Haladtunk az Andrássy úton, és közben egyre "jöttek szembe" a nagy hirdetőoszlopok - rajtuk nagy plakátokkal, hogy hamarosan Budapesten lesz hangversenye "az orgona Horovitzának". Néztem a plakátokat (amelyeken Vladimir Horowitz ugyan nem látszódott), de oldalt nézve újdonsült ismerősömre, döbbenten állapítottam meg, hogy ő és a fényképeken szereplő személy egy és ugyanaz! Elég bizarr élmény volt...



Másnap, gondoltam, folytatni kéne az érdekes beszélgetést, telefonáltam neki, és javasoltam, hogy látogassunk ki a Kerepesi temetőbe "eszméket cserélni". De ő megelőzött, mert köszönés után rögtön ugyanezzel az ötlettel állt elő! Meglehetősen egy húrra hangolódtunk akkortájt.
"Kalauzom" elvezetett egy különleges helyszínre, Károlyi Mihály síremlékéhez, amely egy négy sarkánál lerántott kendőre emlékeztet, s amelyben a két átellenes pontban leguggolva a suttogás kiválóan hallható a 10 méterre lévő túloldalon is.


Évekkel később, amikor a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (szó se róla, szép hosszú elnevezés) által szervezett Fülemülék Éjszakája programon idegenvezetői szerepet vállaltam.


U. P. - Der Reiseführer



A gondjaimra bízott csoportot is elvezettem e varázslatos helyre - amelynek majdnem olyan sikere volt, mint a fülemülék csattogásának.



Teltek/múltak az évek, ismét összefutottam a fentebb említett barátommal, Xavérrel, és épp említette, hogy a Kőbányai templomban készül hétvégi orgonakoncertre. Kérdeztem: a műsorszámokat vajon véglegesítette-e már? Nemleges volt a válasz, így tettem neki egy javaslatot: ugyan legyen már olyan jó, és szerepeljen a műsorban J. S. Bach "Ich ruf zu dir, Herr Jesu Christ" ("Hívok titeket, Uram Jézus Krisztus") című műve!
Ezt a melódiát évekkel korábban az orosz televízióban sugárzott film legvégén, a stáblista aláfestőzenéjeként hallottam (épp abban a percben kapcsoltam arra a csatornára), de sajnos se a film címét, se a szám eredetét már nem írták ki. Évekig dúdoltam/memorizáltam magamban, hátha egyszer valaki felismeri, és megmondhatja nekem e mű szerzőjét/címét. Eszterke néni, kedves barátném szerint vélhetőleg egy Tarkovszkij-film végét láthattam... Akkortájt időnként átlapoztam a Pesti Műsor újságot, s abban láttam, hogy a Blue Box moziklubban épp vetítik Andrej Tarkovszkij "Solaris" című filmjét. Vettem jegyet, beültem a - meglehetősen foghíjas - nézőtérre... és felcsendült a titkon remélt dallam! Ahogy meghallottam, mentális tüneteket produkált "sómirigyem", a meghatódottságtól eleredt a könnyem...




Bár nem vagyok egy tipikusan szentimentális élőlény, de a V. X. általi - kérésemre módosított - "kívánságműsorban" újra meghallott Bach-mű hasonlóképp elérzékenyített (igen, újfent beindult a sóelválasztásom). A hallgatóság pedig majd' véresre tapsolta tenyerét!

Ha mód nyílik rá, vérebemet is elviszem majd egy orgona-hangversenyre, hadd élvezze ő is a Bach-életmű e jeles darabját! Addig érje be a fentebb mellékelt filmfelvétellel, egyelőre a monitoron nézheti/hallgathatja... :)