2020. május 31., vasárnap
2020. május 13., szerda
Karikatúrák 🙂
Moszkvai iskolai tanulmányaim során, az unalmas tanórákon kedvelt szórakozásom volt a karikatúrák rajzolgatása... Termelékenységemet, s egyben az óra "érdekességét" indikátorként jelezte e rajzok száma, ami az állattan órákon alábbhagyott, a kémiaórákon csúcsokat-döntött! 🙂
Az épp elkészült, vállalhatónak érzett aktuális rajzot elindítottam a három-padsoros osztályterem bal sorának legelején, aztán az padról padra "járt", kézről-kézre átkerült a középső sorba, majd a jobb oldal végén Natasa dohogva jelentette ki: "Ez nem is hasonlít Olgára!" - nagy kérdés: miből jött rá, hogy a nagy-létszámú osztályból éppen az általa megnevezett osztálytársat rajzoltam? 🙂
Később, a Lomonoszov Tudományegyetemen az SzKP-történet-előadások során voltam a legnagyobb alkotókedvemben!
Közbevetőleg, míg e blogbejegyzés írása közben olykor ki- kimegyek a kertbe, mégpedig gyakorta kénsárga sálban, azt jobbadán ellepik a levéltetvek! Ez már-már egyfajta önkéntelen karikatúrának hat! 🙂
Mondhatni: "bolondulnak értem"! Ergo: csak a bolond levéltetvek kedvelnek igazán! Majdnem éppúgy, mint Feleki Kamill "grófi" alakításában, Lehár Ferenc: "Luxemburg grófja" című operettjében, Zentai Anna partnerségével, itt:
Még-később az ELTE Tanárképző Karán sem szűnt meg ebbéli ténykedésem, és ott a pszichológia tantárgyat oktató Dr. Zöld Gyuláról készítettem a talán-legjobban sikeredett karikatúrámat. Tanár úr egyszer megbízott: készítsek önálló tanulmányocskát valamely etológiai témában. Ezt is az ornitológiával terveztem ötvözni, és annak "főszereplőjének" a kakukk érdekes "fészkelésbiológiáját", vagyis szaporodás-biológiáját választottam. Ezt a madarat kisgyermekkorom óta, Herman Ottó "A madarak hasznáról és káráról" című könyvéből (is/!/) jól ismertem!
Ezt először fejben, sétálgatás közben "alkottam" meg, majd golyóstollal papírra vetettem, kreáltam hozzá néhány ábrát is egy lengyel madárfészekalj-határozóból ("Gniazda naszych ptaków") is, és bemutattam.
Tanár úr elolvasta, s nyugtázta, hogy tökéletes írás, ugyanakkor kétségét fejezte ki, hogy ez saját "kútfőmből" születhetett, így más téma-választásra utasított! Ugyanakkor ezen véleményét elismerésnek vettem, hiszen, ha ő nem, én tudtam, hogy az saját alkotásom volt! 🙂
A facebook-on Maierné Debreceni Kinga jóvoltából itt közzétehetem egy, azon oktatási intézményben készült "zsengémet", a bökkenő csak az, hogy míg annak idején mindenki rájött, ki a karikatúra főszereplője, ennél sajnos már magam sem emlékszem... 🙂
Az épp elkészült, vállalhatónak érzett aktuális rajzot elindítottam a három-padsoros osztályterem bal sorának legelején, aztán az padról padra "járt", kézről-kézre átkerült a középső sorba, majd a jobb oldal végén Natasa dohogva jelentette ki: "Ez nem is hasonlít Olgára!" - nagy kérdés: miből jött rá, hogy a nagy-létszámú osztályból éppen az általa megnevezett osztálytársat rajzoltam? 🙂
Később, a Lomonoszov Tudományegyetemen az SzKP-történet-előadások során voltam a legnagyobb alkotókedvemben!
Közbevetőleg, míg e blogbejegyzés írása közben olykor ki- kimegyek a kertbe, mégpedig gyakorta kénsárga sálban, azt jobbadán ellepik a levéltetvek! Ez már-már egyfajta önkéntelen karikatúrának hat! 🙂
Mondhatni: "bolondulnak értem"! Ergo: csak a bolond levéltetvek kedvelnek igazán! Majdnem éppúgy, mint Feleki Kamill "grófi" alakításában, Lehár Ferenc: "Luxemburg grófja" című operettjében, Zentai Anna partnerségével, itt:
Eme orosz nyelvű (engem önmagában cseppet sem motiváló) felszólítás dacára rajzoltam jókedvvel karikatúráimat...
A sejttani előadásokat a nagy-előadóteremben ЧЕНЦОВ ЮРИЙ СЕРГЕЕВИЧ tartotta... nem, nem ragadt be a Caps Lock-billentyű, ezzel is demonstrálni kívántam, hogy nagy elme volt! Bízom benne, hogy ez a róla készített rajzomból is kitűnik! 🙂 (Azt pedig csak nagyon zárójelesen és aprócska betűkkel merem leírni, hogy a világhálón róla egyetlen ÉRTÉKELHETŐ/!/ portré sem lelhető fel...🙂)
Hogy mi-mindent alkotott? Oroszul értőknek íme: Заведующий кафедрой цитологии и гистологии биологического факультета (1970). Родился 2 августа 1930 г. в Москве. Окончил биолого-почвенный факультет МГУ в 1954 г. Кандидат биологических наук (1958), доктор биологических наук (1972), заведующий отделом в межфакультетской лаборатории биоорганической химии им. А.Н.Белозерского (1965), Председатель специализированного совета по защите диссертаций, член Совета по проблемам индивидуального развития при АН СССР, член Совета по электронной микроскопии, член редколлегий журналов "Цитология", "Биологические науки" и "Онтогенез". Лауреат премии им. М.В.Ломоносова 1 степени (1980). Удостоен почетного звания "Заслуженный профессор МГУ" (1996). Область научных исследований: изучение ультраструктуры клеточных ядер и хромосом, аппарата деления клетки, цитоскелета и митохондрий. Является одним из авторов открытия ядерного белкового матрикса. Большой цикл работ связан с изучением клеточного центра. Читает курсы лекций "Общая цитология" и "Клеточное ядро". Подготовил 25 кандидатов и 6 докторов наук. Опубликовал более 200 научных работ. Автор трех изданий учебника "Общая цитология" и монографии "Клеточное ядро"
Kakukk Herman Ottó "A madarak hasznáról és káráról" című könyvében
Gniazda naszych ptaków... 🙂
A kakukkfióka csőre bélését citrom- és narancssárga vízfestékkel szintén könnyen reprodukálhattam! 🙂
A zöld színárnyalattal nem azt kívántam érzékeltetni, hogy "zöldségeket" beszélt volna... 🙂
Vélhetőleg "keményfejű" oktató lehetett... 🙂
p.s. Miközben mai blogbejegyzésem nagyjából-végéhez közeledtem, a kétfoltos tücsök (Gryllus bimaculatus) ciripelésével épp "feleselni" kezdett a Gerolsteini nagyhercegnő operett címszereplő/főszereplőjével, Felicity Lott énekével! 🙂
Azt már megállapítottam, hogy (napszaktól és megvilágítástól függetlenül) szinte bármely Offenbach-muzsika stimuláló tényező számára! 🙂
Azt már megállapítottam, hogy (napszaktól és megvilágítástól függetlenül) szinte bármely Offenbach-muzsika stimuláló tényező számára! 🙂
Ami elszomorít, hogy a világhálón azt az információt leltem, hogy "Élettartama 9-12 hét között mozog" - mi lesz velem nélküle? 🙁 Mindezt elodázandó ma áfonyát is kapott!
Talán a helyére "beújítok" egy házi tücsköt (bár az sosem igazán pótolhatja majd)! 🙂
Ha fiatalon halálozik el, "temetésén" szintén Offenbach-számmal, Kiss Manyi és Feleki Kamill előadásával fogom "búcsúztatni":
2020. május 11., hétfő
~1967 - a méh cseperedő "gyümölcse"
Hommage à Simon Dénes
Örök topográfiai sarokdilemma (diszorientáció) számomra, miképp lehet, hogy régi házunkat bár egy jottányit sem mozdították el helyéről (nem-úgy, mint a Krisztinavárosi templomot), egyszerre lehet szerepeltetve egy Hegyalja úti és egy Breznó lépcsői címen? 🙂
Krisztinaváros: az 1795-ben emelt új templom az 1860-as években sátortetős toronnyal, majd 1883 után új toronysisakkal
A nyitó pillanatképen: ez a fekete–majdnem-fehér fotográfia ~1967-ben, a "méh gyümölcseként" világrajövetelem után úgy két évvel, a Niszán hónap ~14 napján, vasárnap ~11:30 tájban, az értelemszerűen vasárnapi szentmise után, és a szintúgy vasárnapi ebédet követően, elgondolkodva... Végiggondoltam: nocsak már fél tizenegy, megettük a magyar levest, a halat, szalonnás krumpli nem volt, szóval jót ebédeltünk ("mind a 10 ujjamat megnyaltam utána"/!/, bár még a régi lakásunkban laktunk, ugyanakkor a nevünk: Ujhelyi! Meg azt is átgondoltam, mennyire kell majd művelnem magam, hogy eléggé-képzett személlyé válhassak!
Sajnálatos módon pár évvel később, az Arany János Általános Iskola és Gimnázium nevű tanintézményben Lénárd Ferenc és munkacsoportja kísérletezgetéseket kezdett osztályom diákjain, és a fejszámolás "okításával" totális diszkalkuliát alakítottak ki agyunkban! Márpedig pedagógiai alapszabály (amit később tanulmányaim során (majdnem egyetlen/!/) megfontolandó és követendő regula: diákokkal csak akkor végezhetünk kísérleteket, ha azok eredménye evidensen nem lehet kártékony!
Amikor Moszkvából hazaérkeztünk, kezdtem bejárni Pest általam nem ismert utcáit, így keveredtem el a Kazinczy utcába is, ahol egy gyönyörű épület döbbentett meg, és azon áhítoztam, de jó is lenne ott tanulni! Hogy KÉSŐBB itt mit is tanultam, azt fentebb és lentebb írtam le! 🙂
Visszatérve a fotográfiához: a mise után épp azon törtem a fejem, mennyi nemes lélekkel találkozhatok majd életemben, bizonyosan lesznek gyarlók is közöttük, ellenben bélpoklosokkal világéletemben nem szeretnék találkozni! Naná, majd-még megfertőznének! Pálmai atya ezekről is mesélt, midőn a szószékről Máté és Lukács apostolok evangéliumaiból is idézve prédikált, de ez már más lepra tartozik! Akarom-mondani LAPRA! 🙂
Ami pedig a topográfiát illeti, az később is gondot okozott számomra, és a kelet/nyugat, jobb/bal részemre jelenleg is csereszabatos fogalmak! Ezzel kapcsolatban visszaemlékezem Dr. Simon Dénes tanár úrra, az ELTE Tanárképző Karának földrajz-tanszék-vezetőjére, akivel kölcsönösen becsültük egymást, s mindketten tudtuk, hogy a földrajz szakot csak azért választottam a biológia mellé, hogy kémiát ne kelljen tanulnom... Gondoltam, a földrajzi neveket majdcsak "bemagolom" valahogy! Amikor nagy-nehezen sikerült felkészülnöm az előtte teendő vizsgára, és azt érdemleges/érdemjegyes eredménnyel zártam is, "vettem egy nagy levegőt", és feltettem a "nagy" kérdésemet:
- Tanár úr, most-már engedje meg, hogy megkérdezzem: mi értelme van ennek az irdatlan sok adat megjegyzésének?
Mire ő egy klasszikus válasszal felelt:
- Nézze, tulajdonképpen semmi értelme, de így legalább van miből felejteniük!
Sem ezt az aranymondását, sem őt-magát nem feledem el sosem! 🙂
S. D. G.
2020. május 10., vasárnap
A moszkvai Lomonoszov Tudományegyetem gerinctelen-zoológiai Diákolimpiája
...történt 1983-ban, hogy a A moszkvai Lomonoszov Tudományegyetem gerinctelen-zoológiai Diákolimpiájára szóló felhívásra lettem figyelmes, mikor a Gerinctelen-zoológiai Tanszék folyosóján grasszáltam épp... Gondoltam, "nekem sem kell több", és azonmód beültem a megmérettetésre! Húztam egy tételt, a kérészek egyedfejlődését kaptam. Mintegy fél óra alatt elkészültem a kidolgozásával, s hozzá pár skicc készítésével ezen lárvákról (amelyek csöppet emlékeztettek a "Magyarország állatvilága" /"Fauna Hungariae"/ sorozatban megjelent Ujhelyi-kötet /lásd alább 🙂/ tusrajzaihoz)...
...ezzel, mint kiderült, elnyertem a 3. helyet, és hozzá az ezért járó pénzjutalmat. 5 rubelt... Az is kiderült (elnézést e szóismétlésért/!/), hogy ezzel a gazdasági osztálynak gondot okoztunk, mert "halvány-lila-gőzük" sem volt, miképp fizessék ezt nekem ki... Mit ne mondjak, e jeles oktatási intézmény mind-a-mai napig tartozik nekem ezzel az 5 rubellel! Ha legalább 10 lenne, akkor elküldhetném nekik Salamon Béla adekvát bohózatát!
p.s. talán a névrokonság is segített, lévén Ujhelyi Sándor zoológus/entomológus a kérészek nemzetközileg is elismert szakértője volt! Azt is hozzá kell tennem, hogy lévén ezen a megmérettetésen ÖNSZÁNTAMBÓL vettem részt, ezúttal "brillírozni" tudtam, ami azért volt kifejezetten hasznos számomra, mert - legjobb emlékem szerint - aki helyezést ért el ezen a Diákolimpián, az mentesült az állattan tantárgyból a vizsga alól... márpedig én világéletemben a KÖTELEZŐ beszámoltatások előtt/alatt/után is vizsgadrukkos voltam! 🙂
S hogy érzékelni lehessen, mennyit is jelentett akkor/ott az 5 rubel, talán elég jeleznem, hogy az amúgy pénzügyekben professzionális Tamás bátyám egyszer épp-ennyit kért tőlem kölcsön, amit végül azzal az indokkal vontam vissza, bár először odaígértem, hogy: "Nem adom neki oda, mert öli a hangyákat!" 🙂
2020. május 9., szombat
TÜCSÖK... "KELT"-ett 2020. május 9-én, 03:50-kor
Örvend egy "költő"
most Monoron.
Tücsköt vett,
az tücsöl monoton!
Nem is Monor,
nem is Pest,
tücsköt itt, Csiby festett,
EGYSZER...
Bencze Imrével 1980 táján Moszkvában ismerkedhettem össze (nagy szerencsémre/!/)... Ez az ismeretség abból "állt", hogy midőn vendégségbe érkezett családunkhoz, a gyermekszoba ajtaján kikukucskálva egy roppant intelligens személyt láttam, akivel kisvártatva beszélgetésbe kezdtünk, s beavatott azon irodalmi fogalomba: mi is az a limerick! Ez számomra majdnem olyan revelációval hatott, mint Molière "Úrhatnám polgár" című színművében a filozófiatanár Jourdain úrra, aki arra oktatja... de ezt a mondatot nem is folytatom, hanem idézem az adekvát részt:
Úrhatnám polgár, Le Bourgeois gentilhomme (1670)
FILOZÓFIATANÁR: ... az emberi kifejezésmódnak mindössze két faját ismerjük: a prózát és a verset.JOURDAIN ÚR: Csak a prózát és a verset?!
FILOZÓFIATANÁR: Úgy van, uram. Mindaz, ami nem próza: vers. Mindaz, ami nem vers: próza.
JOURDAIN ÚR: Hát amikor csak úgy beszél az ember, az micsoda?
FILOZÓFIATANÁR: Próza.
JOURDAIN ÚR: Hogyhogy? Mikor azt mondom: "Nicole, hé! Ide a papucsom, meg a hálósipkám!" - ez próza?
FILOZÓFIATANÁR: Úgy van, uram.
JOURDAIN ÚR: Teringettét! Negyven esztendeje beszélek prózában, de azt se tudtam, mi az!
(II. 4.)
Ezen az 1979-es felvételen Kállai Ferenc játszotta a főszerepet, Benedek Miklós pedig a filozófiatanárt! ~45:00-kor kezdődik az adekvát lecke... 🙂
Bár erre némelyik esetében nem is volt okvetlen szükség, lévén megjegyeztem, s ma is fejből tudok párat! Egyet idézek (talán ezzel nem követek el semminemű jogsértést):
Dohog egy menyecske Monoron.
Ok nélkül bírálják modorom!
Paplakban teáztam,
bugyingóm leráztam...
Meleg volt, mormolja
monoton.
Bencze Imre emlékezetére az 1987-as, III. Humorfesztiválról, Sinkovits Imre előadásában az "Édes, ékes apanyelvünk" című opusza meghallgatható/"tekinthető" itt:
Visszatérve tücskömhöz, megállapítottam, hogy a ciripelése tulajdonképpen úgy fél percig mennyei "muzsika"! 1 percen át is elég szép! Tartósabban a 28 m²-es lakásban már szinte elviselhetetlen, így, kapcsolódva a jeles grafikus, Csiby Mihály könyvcíméhez, "Nem kell többé tücsökzene":
Tücskömet tehát az előszobába "száműztem", ahonnan nem szüremkedik a "nagy" szobába "éneke", de óva, hogy ne kapjon tüdőgyulladást, egy nagykabátot borítottam rá!
Visszatérek tehát számítógépemhez, és eszembe-jut, hogy erről az ízeltlábúról már írtam mind egy vers-fordítást, mind egy blogbejegyzést:
Altató
Részlet a Hosszú út a dűnéken című filmből (zeneszerző Raymonds Pauls)
Kályha mögül a tücsök szól.
Kicsim, ne sírj, majd elalszol.
Az ablakon túl dúl a fagy.
Csillagok hada békén hagy.
Ha elfogyott a kenyérke,
Felnézünk együtt az égre,
Látod, sok csillag hunyorog,
A Hold ladikban imbolyog...
Továbbá felsejlett emlékezetemben gyermekkorom kedvenc mesekönyve, s annak cím/főszereplője, Tücsök Tóni is... talán erre visszagondolva "nyugodtabban" alhatok tovább...🙂
...közben megvirradt, s az idősíkok elmosódni látszanak... 20 évet évet "visszaugorva" visszaemlékezem, amikor az ÉlőVilág magazinban 2002-ben, a "Szipókás rovarok" című, 43. lapszámban Csiby Mihály gyönyörű rovarfestményeivel illusztrálhattuk Vásárhelyi Tamás szövegét a hazai poloskákról, kabócákról, levéltetvekről... Sajnos ezen lapszám belíveit (jelenleg) még nem áll módomban (itt sem/!/) közzétenni, mert e magazin tördelése és nyomdai előkészítése kapcsán a lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipisicing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat. Duis aute irure dolor in reprehenderit in voluptate velit esse cillum dolore eu fugiat nulla pariatur. Excepteur sint occaecat cupidatat non proident, sunt in culpa qui officia deserunt mollit anim id est laborum ennek becsületesen-elvárhatóan archivált anyagait mindmáig nem adta át a szerződése szerint érintett kiadónak!
(Az iménti bekezdésben értelmetlennek ható szövegrész azért szerepel a tipográfiában szokásos "lorem ipsum"-blablával, nehogy az érintett bármikor-is bíróság elé citáljon...)! Ilyen ügyről,
tücsökciripelésről, Mit sem tud a corpus juris! 🙂
Mindenesetre az, ahogyan a LEVÉLTETVEK és a HANGYÁK együtt-élnek, szinte szimbiózist alkotva, lenyűgöző, és aki EZT IS MEGISMERI, nyilván másképpen néz a ROVARVILÁG eme csodálatos lényeire!
S mostanra megvirradt - a tücsöknek pedig megtiltani nem lehet, hogy ciripeljen, ha jő a kikelet! Ugyanakkor KÖTELEZNI sem lehetséges! És afölött sem lehet apelláta, hogy nékem "fütyöl", lévén szűkebb környezetemben nem él Pál keresztnevű személy... 🙂
https://www.youtube.com/watch?v=Bxszbw9RgUg
Közben a Gryllus szólamát a Parus major vette át, mindkettejük hangadásának lényege egyértelmű, ugyanakkor számos érdekesség olvasható Szőke Péter "A zene eredete és három világa" című kötetében...
...sőt, már óvodás-korban is tudják a gyerkőcök erre a kérdésre a választ:
Tücskömnek az elkövetkező napokban három felvételt mutatok majd a youtube-kínálatából, okulásul:
A) Ruttkai Éva felvételét, amelyen elegánsan énekel a tavaszi szerelem bolondító voltáról:
B) Lorán Lenke dettó-tavaszi énekét, amelyet az előzőtől eltérően elég "idióta"hangnemben, fehér tütü-szoknyában "mórikálja" magát:
C) Egy (nevezzük meg az eredeti módon) szovjet rajzfilm-nóta, amely az Andersen-meséken "terrorizált" és felnőtt generációknak döbbenetes lehet, lévén a nagy zöld béka ennek végén, a "közhelyes" befejezéstől ELTÉRŐEN nem eszi meg az uborka-zöld TÜCSKÖT! 🙂
(В траве сидел кузнечик. Мульт-песенка с хорошим концом. Видео для детей.)
2020. május 2., szombat
Реквием по Радамесу
На мой взгляд, этот спектакль также стоит посмотреть тем, кто не говорит по-русски! 🙂
Ma sürgősen ki kell egészítsem e bejegyzésemet! A világhálón az imént találtam ezt a fontos híradást: "A neves operaénekes hétfőn, 75 évesen hunyt el egy berlini klinikán. A Komszomolszkaja Pravda című orosz lap szerint az operaénekesnő leukémiában szenvedett. "Tavaly december 30-án műtétet végeztek rajta, de kómába esett, és bár különböző módszerrel próbálkoztak, még kedvenc kutyáinak hangját is lejátszották neki, nem tudták magához téríteni" - mondta el az újságnak Jelena Hrisztyenko, a művésznő egyik legjobb barátnője. Fontos észrevennünk, hogy az ottani kórházban a kutyáit hívták a nagybeteg, világhíres énekesnőhöz! Itthon ebeimet pedig semelyik hazai egészségügyi "szaktudor" nem hajlandó elfogadni terápiás kutyaként!
Реквием по Радамесу
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)