2013. december 21., szombat

Könnyfakasztó igaz történet egy kisegérről, amelyet a macska majdnem elkapott, de végül Flóra segítségével megmenekült

A hajnali séta során a friss téma - mondhatni - az aszfalton várt minket. Amikor a mellékutcába érkeztem, azt láttam, hogy Flóra feszülten figyel a járdaszegélynél, és a túloldalon ülő macskát nézi. A fekete macska ugyanekkor az úttest közepén kóricáló egeret fixírozta. Az egér pedig hol balra, hol jobbra nézett, és a következő alternatívák közül választhatott:
- elindul vissza a macska felé a biztos halálba
- elindul a kutya felé a bizonytalanságba
- marad középen az úttesten.
Átmenetileg a harmadik megoldást választotta, a fekvőrendőr macska(mentes)köveinek védelmében tanakodott pár másodpercig, közben egy gépkocsi átment fölötte (az egér ezt is szerencsésen megúszta), majd elindult a kutya irányába.
Ekkorra észbekaptam, hogy a kalandot le kellene fotózni, de a macska addigra kereket oldott, és egy kerítés mögül figyelte, hogy marad-e számára valami az egérlakomából.
Roppant büszke vagyok, hogy Flóra a váratlan jelenet során tartotta magát a hosszú hónapokig gyakorolt "járdaszabályhoz", és mindvégig a járdaszegélynél maradt, nem rohant le az úttestre.





Nem állítom, hogy ez volt az utóbbi másfél év legizgalmasabb kalandja, de ilyen minimalista történetekből egész sikeres rajzfilmeket is kreáltak már. (A macskafotón túltengő feketeséget sem kell kritikával illetni, hiszen a kép egyértelműen rokon vonásokat mutat Kazimir Malevics 1910-es években készített szuprematista képeivel.)