2019. február 28., csütörtök

Budapestig állni fog?

Egy kis intermezzo az Agárd-Budapest-vasútvonalon...


Burleszk a vonaton: idősödő nénike üldögél motyójával a vonaton. Martonvásáron a vonat megáll... - Áll 5 percig... 10 percig... 15 percig! A néni felsóhajt:

- Ez most már egészen Budapestig állni fog???

(Az utastársak - velük együtt jómagam is - jót derültünk rajta...)

2019. február 27., szerda

Érdekes naplórészlet...

Érdekes naplórészlet...



Külön érdemes figyelni az 1189. július 6. napján keltezett részletre (kiváltképp a 4-5. sorokra)!

2019. február 25., hétfő

Rút zivatar rongálja a nádfedeles házat...

Nóta - átköltésemben



Történt Agárdon, a madárvártai kilátóban egy őszi napon, ahogy a hajladozó nádast néztem, valami régi melódia sejlett fel bennem. A dallam megvolt, de a szövegére nem emlékeztem - szöveg nélkül meg egy nóta: tréfli! Hát jobb híján alkottam egyet, saját (belső) használatra.
Később a világhálón ráleltem az eredetire, Bessenyei Ferenc előadásában, a "Száz szál gyertyát" című opuszra.



Bessenyei Ferenc- és a száz szál gyertya



Szerintem a saját szövegem megközelíti Czóbel Minkáét, a dallam pedig hozzá továbbra is Fráter Lórándé maradhat! Tessenek hozzáképzelni! Ezennel közkinccsé teszem:

Eljött az ősz, hideg eső áztatja a tájat.
Rút zivatar rongálja a nádfedeles házat.
Nem volt semmim, mostan sincsen,
Ezen a világon,
Te vagy nekem minden kincsem,
Szépséges Virágom!



Az illusztrációt Molnár V. Attila orchidiótától csentem, de minden bizonnyal elnézi nekem, ha barterként ide teszem virágos könyvének (alig burkolt) reklámját:


2019. február 24., vasárnap





Tarnay Márta

Tarnay Márta





Itt hamarosan bejegyzés lesz olvasható Tarnay Mártáról, a Magyar Rádió 1980-as évekbeli legzseniálisabb szerkesztőjéről!

2019. február 21., csütörtök

Hommage à Jolanta

Hommage à  Jolanta

Ma Flórával, bajor felmenőkkel bíró vérebtársammal állatorvoshoz mentünk, az Avar parkban Jozef Pilsudski lengyel marsall szobra előtt haladtunk el. Viszonylag tempósan, majd a rendelő előtt 50 méterrel a tempó lelassult, az eb már sejtette, hogy hová viszem... Mit viszem? - Vonszolom! Veszettül nem kívánkozott neki arra a helyre betérni. Végül sikerült betessékelni, s kiderült, hogy a duzzanat a vállán nem oltári nagy probléma, s ha nem okoz neki fájdalmat, akkor nem kell műteni! Hát erre a hírre én is fellélegeztem. Hazafelé Flóra erősen lihegett, gondolom így is megterhelő volt neki, hogy a doktor megtapintotta a vállát... Visszaúton ismét meglátogattuk a marsallt - és ekkor eszembe jutott Jolanta, aki szintén lengyel származású. Séta közben Csajkovszkij Anyeginjének polonézát dudorásztam, s Jolantára emlékeztem - szeretettel. Ő faragott belőlem szerkesztőt, s munkám ma is flow-élménnyel tölt el mindig!

Álljon neki dedikálva ez a zenemű (tánccal):

https://www.youtube.com/watch?v=4Um3wUL-pxw

Csajkovszkij: Anyegin - Polonéz

Aztán egy másik "lengyel" táncbetét is felsejlett bennem, Delibes Coppelia című balettjéből a mazurka!
Ez is ide kívánkozik:

https://www.youtube.com/watch?v=8Sb7gp98wAc

Delibes Coppelia című balettjéből a mazurka

Aki esetlegesen hallássérült, már csak a díszletért is érdemes megnézni! A Korćma felirat a kármentő kapuja fölött zseniális díszlettervezői bravúr, és a jelmezek is parádésak!







2019. február 20., szerda

FAINA...

Elérkezettnek látom az időt, hogy szót ejtsek berni kopó falkatársam nevének eredetéről.



Faina egy drága emlékű orosz színművész, Faina Georgievna Ranyevszkaja tiszteletére kapta keresztnevét! Bűbájos asszony volt, miképp bűbájos Faina is.
Eredetileg Flóra társának a Fauna nevet szántam, de oly otrombán hatott volna, ha erdőn-mezőn azt óbégatom, hogy "Fauna, Fauna!!!"... Így egy betűt változtatva adta magát az ötlet, hogy egyik kedvencem, Faina Georgievna Ranyevszkaja nevét ruházzam rá.
Amikor időnként elveszti valahol a rakoncáját (ergo: rakoncátlankodni bátorkodik), rámorgok: "Faina Georgievna Ranyevszkaja!" - erre fülét/farkát behúzva jön bocsánatért esedezni... A fülbehúzás egy berni kopónál amúgy külön cirkuszi mutatvány!


.

Ranyevszkaja asszony amúgy számos filmben játszott - zömmel - epizódszerepeket, de főszerepekből is bőven jutott neki! Varázslatos személy volt...

Itt közzéteszek egy filmrészletet róla, ahol a Napkutató Tudományos Intézet igazgatójának (Ljubov Orlova - szintén híres filmcsillag) házvezetőnőjét jáccta... Az igazgatónak egy mintadarab-kalapkát küldenek a divatszalonból, amit Faina Georgievna az előszobában nagytitkon felpróbál, nézegeti magát a tükörben, és felsóhajt: "Igen, a szépség szörnyűséges erő!" - Az ajtóból még visszatér a tükörhöz, megállapítja, hogy a látvány roppant sármos - és elindul a Tyisinszkij piacra vásárolni. Gondolom, a kofák között nagy tetszést arathatott (de a filmben ez a jelenet sajna fájóan hiányzik...).



https://www.youtube.com/watch?v=YLDqgKKVuAE

F.G.R.

Hozzá kell tenni, hogy e szerepre nem a szépségéért választotta Grigorij Alekszandrov, 1947-ben...

Itt pedig a művésznő paródiája:


"Ranyevszkaja"




A LEGESLEGÚJABB ÁLLATFAJ


A LEGESLEGÚJABB ÁLLATFAJ




A ramaty szkennelésért szíves elnézést, hamarosan lesz jobb verzió is... Kéretik várni...

2019. február 18., hétfő

Уважаемые читатели блога!

Уважаемые читатели блога!



Флора и Фаина



Сегодня весь день я говорил по-русски со своими собаками на языке, и они были хорошо поняты! Собака Берни, когда я поставил ее на указ, чтобы подделать ее, затем выполнил задание за несколько секунд. Великолепная! Но я не буду продолжать это делать до бесконечности, я остановился на следующий день. Так и сделал вчера ...

Я надеюсь, что ваши дорогие читатели поймут эту запись, если не иначе, с

translate.google.hu/m/translate?hl=hu

Я желаю вам всяческих успехов!

P.

2019. február 16., szombat

Mese a halászról a Genezáreti tóról - no meg az elnök-vezérigazgatóról

"A hatalmas vállalat elnök-vezérigazgatója nyári szabadságát a Genezáreti tó  tölti, s jó szokása szerint ott sem tétlenkedik. Fotómasináját jobbra-balra kattintgatva iparkodik megörökíteni a környék szépségeit, hogy aztán a képeket értékesítve fedezni tudja az utazásból eredő kiadásait. Miközben fényképezőgépének keresőjében szemléli a tájat, meglátja Pétert, a halászt, amint az a parton lófrál, élvezi a természetet, a madárcsicsergést, a virágillatot, időnként leül egy kősziklára, és közben a kutyájával játszik,  majd az Evangéliomot olvassa. Elönti a düh az elnök-vezérigazgatót, mint mindig, amikor léhaságot vél felfedezni környezetében.
– Mit csinálsz itt, Peti? – kérdi a halászt.
– Pipázgatok, Andris. – válaszolja amaz (Merthogy ha őt lepetizik, akkor ő biza visszaandrisozik, a csendőr-pertu nem az ő műfaja...).
– Miért nem halászol?
– Reggel már megfogtam a napi szükségletemet.
– És miért nem fogsz több halat?
– Nincs hűtőszekrényem, mit kezdenék én több hallal?
 – Eladnád, a bevételből vehetnél a ladikra motort, vásárolhatnál újabb és nagyobb hálókat, bérelhetnél fagyasztóházat, és foghatnál még több halat! Sok-sok tőkehalat! Profitot termelhetnél!
– Na és azzal mit kezdenék?
– Azokat is eladnád, az árukon meg vehetnél egy nagy halászhajót, aztán konzervgyárat, ahol még több halat dolgozhatnának fel, leköröznéd a konkurenciát, nagyhalként bekebeleznéd a kishalakat, és mesés bevételre tehetnél szert.
– És azt mire költeném?
 – Például elutazhatnál a tópartra, élvezhetnéd a természetet, a virágillatot, a madárcsicsergést, és pihenésképp sétáltathatnád a kutyádat. Az Evangéliom olvasására is jutna időd!
– Jóember, szerinted én most épp mit csinálok???"

2019. február 15., péntek

Levél a fejéri lócsiszárokhoz - amelyre választ nem mertek írni...

...emlékeztető a 2019. január 20., vasárnapi bejegyzésről...

2019. február 12., kedd

ÖNAGYONÜLÉSEZŐK

ÖNAGYONÜLÉSEZŐK

2005.12.15-én keltezett levélre leltem:

Na ma megvolt az idei kuratóriumi ülése az agárdi 
alapítványnak a Természettudományi Múzeumban. 16 órakor (a 
kezdéskor) csupán ketten voltunk ott Gáborral, Kálmán 
"elnök úr" és Jenő 20 perccel a múzeum zárása előtt 
érkeztek. Utána még 5 perc mobiltelefon (ez ugye a 
koreográfia része), majd rapid elnökségi ülés :) 
Részletekről majd szóban, mindenesetre egész konstruktív 
volt... És a végén eljátszódott az a közjáték, amit velem 
játszottak 10 éve az akadémián Huba elnöksége alatt, 
amikor kiküldött 5 percre (azaz 2 órára) az ülésről; csak 
ezúttal picit más volt a szereposztás: a végére beérkező 
Huba kénytelen volt minket már a sötét és hideg 
lépcsőházban bevárni, mert fel sem engedték. Utána ők még 
elmentek valami kocsmába, szépen elköszönt mindenki 
mindenkitől, de valahogy olyan sorrendben fogtam kezet a 
tagokkal, hogy a végén Huba úr kimaradt a sorból :) Vajon 
észrevette-e? A többiek észrevették...


Jenő kézfogása igazi pszichés terror /szerencsére soha nem lesz többé hozzá "szerencsé(tlensége)m/, megragadja az ember kezét, és szorítja, szorítja hosszasan - aztán gondol egyet, és nagy végre kiszabadul a "partner" az óriáskígyói szorításból...
Ezzel ő a dominanciáját véli érzékeltetni mindenkivel. Hát...ő egy  elég alacsonyra sikeredett teremtmény vala...