http://flora-es-fauna.blogspot.com/2019/01/reszben-valora-valt-tervek.html
2019. január 23-án tehát ezt írtam:
"Zsenge ifjúkoromban, a 8-as buszon - a Döbrentei tér felett átívelő felüljáró kanyarjában - ráeszméltem, hogy én én vagyok (és hozzám hasonló más személy nincs), ami megdöbbentő reveláció erejével hatott rám."
Minap Faina társaságában utaztunk majdnem-ugyanezen a buszon, amely elnevezésében csak egy "E" betű hozzátoldásával különbözik elődjétől...😉
...nos, e járművön velünk utazott egy apa kislányával, aki, korát tekintve, éppakkora lehetett, mint én a fentebb idézett, nyitóbekezdésben.
Amikor a busz az említett térről az Erzsébet hídra tért át, a nyiladozóelméjű gyermek igen érdekes/fura kérdésekkel kezdte "bombázni" apját (ami ebben a korban teljesen természetes):
- Apu, ezt a folyót miért építették ide?
- És Apuu, ezt a várost, amit elhagytunk, miért választották el ezzel a vízzel a túloldalitól?
Mondanom se kell, adekvát választ kérdéseire apukájától nem kapott! Pedig tulajdonképpen lehetett volna elméjét tovább tágítani, ha a szülők ismerik Vásárhelyi Pál Tisza-szabályozó, meghatározó mérnöki munkáját! Természetesen Faina ezt a jelentős vízépítő mérnököt (sem/!/) ismerhette, azonban ha beszélni nem is képes (és nem is lesz rá módja soha), azért felfogja az emberek által mondottakat, és mint e blogbejegyzés nyitóképén látható, hüledező tekintettel tekintett az ég felé:
"Jóságos, hogy lehet ilyen gyermekded kérdéseket feltenni?" 😉
