2019. november 26., kedd

Hommage à Péchy Blanka – 1982...

P. B.
Ma délelőtt viszonylag kevés időnk volt sétára, így Flóra és Faina csak "kutyafuttában" bóklászhattak a bokrok sűrűjében, mert jómagam épp a tegnapelőtt említett eocén-témába próbáltam "beleásni magam" (lévén paleontológiai ismereteim e témában eleddig hiányosak voltak).
Ezen nap előtt elhatároztam, hogy egy TELJES napon át oroszul kommunikálok falkatársaimmal. A meglepő az volt, hogy-ha ezen a módon beszélek hozzájuk, szinte JOBBAN megértik, mintha a hagyományos módon beszélek hozzájuk!




Flórával és Fainával való beszélgetésünkkor úgy "belegabalyodtam" egy mondatba, hogy emiatt szíves elnézésüket kellett kérnem.
Ekkor magyarázatként hozzáfűztem, hogy felfogják hibám okát: "Говорить трудно!"= "Beszélni nehéz!" Erről eszembe jutott, hogy volt hajdanán egy szakasztott ilyen című rádióműsor is... Elővettem a zsebemből egy noteszlapot és egy golyóstollat (ilyen tárgyak mindig kell legyenek egy magára valamit is adó szerkesztő zsebében), és "felvéstem" e két szót emlékeztetőül. Majd amikor hazaértünk, még be sem lépve a lakásba, erre a papírlapocskára hozzátoldottam, ami a gangon eszembe jutott  tubákolás  közben – tovább-asszociálva, eme adás műsorvezetőjének nevét is: Péchy Blanka! Amikor kamasz koromban hallgattam e műsorát, mindig jót derültem, mert a Magyar Rádió a legeklatánsabb műsorvezetőt találta, aki egymagában  a műsor szövegkönyvének felolvasásakor érzékeltette: beszélni – bizony – nehéz! Nem szeretnék túl hosszan élcelődni a boldog emlékű színésznőn, de az igazat megvallva: ő akkoron nagyon nehezen beszélt! Hozzávetőlegesen úgy, mint Leonyid Iljics (Леони́д Ильи́ч) az SZKP pártkongresszusain (e hajdani politikai tényezőt tudatosan jelöltem meg csupán keresztnevein, vezetéknevét le sem írva, mert egyrészt: minek is tenném azt? – másrészt: mert minek is tenném – harmadrészt: akit netán érdekel, ezeket begépelve is a 2. helyen jelenik meg a youtube kínálatában  🙂). Annyit mindenesetre köszönhetek az ő leszerepelt politikai tömörülésének, hogy a Lomonoszov Tudományegyetem  párttörténeti előadásain ("mélyen levelező" hallgatóként /lévén a pad mélyén vezettem ezen írásaimat/) 1982-ben – unaloműzésből  – míves leveleket irkáltam későbbi enmagamnak, megfogalmazva: milyen jövőbeni elvárásokat támasztok leendő munkásságommal kapcsolatban? Ezen tervek egy részét az elmúlt évtizedekben sikerült is valóra váltanom, de még "adósom maradtam" néhány akkori álmom nemálommá tételével... Ezennel válaszolok saját magamnak, 37 év távlatából: Fogd már fel, Petya, időközben rendszerváltás következett be, és az emlőskoponya-határozód kiadása – jelentős tőkével bíró kiadó nélkül – jelenleg irreális! Annyit azonban "leszögezhetek": a Kazinczy-díj megalapítójának, Ady költészetének egyik első népszerűsítőjének nyelvművelő mozgalma ma is elengedhetetlen lenne, lévén a világháló (mind a honlapok, mind a facebook-idővonalakbugyraiban tort ül a posvány-fogalmazás, vagyis írni is nehéz! Már itthon megnéztem a világhálón, hogy mi lelhető fel e jeles nyelvművelőről; utólag el is szégyelltem magam, hogy annak idején megmosolyogtam a beszédét. A google keresőjébe elegendő volt beírnom, hogy "Péch..."  és legelső helyen az ő neve jelent meg! Így rátaláltam egy beszélgetése felvételére, ahol – esküszöm – sokkal szebben beszél (mint korábban felolvasott/!/ a rádióműsorban)...

Végül e bejegyzésem főhajtássá alakult Péchy Blanka előtt! Mindenkinek jó szívvel ajánlom megnézni/hallgatni a vele készült riportot, itt: 

Kelt.: BP. 1981 (1980) 1982-höz...