2019. november 30., szombat

"Hány vakondfaj él Magyarországon?"



 Talpa romana - caeca - stankovici - levantis

"Hány vakondfaj él Magyarországon?– ezzel a címmel jelent meg Demeter András és Csorba Gábor cikke az Állattani Közlemények (Méhelÿ Lajos által alapított) szaklapban, 1990-ben (elérhető a világhálón itt: adtplus.arcanum.hu/hu/view/AllataniKozlemenyek_76 ). Ennek – egyik – előzményeként András egy kísérletnek "vetett alá": elém tett a Magyar Természettudományi Múzeum Emlősgyűjteményében több tucat vakondkoponyát, és kérte, hogy megítélésem szerint azokat csoportosítsam morfológiai ismérveik alapján. Ki is alakult két, jól elkülönülő koponyahalmaz  amelyekhez később András odaillesztette azok "lábcéduláit" (ez a szaknyelvben azon kartonlapok neve, amelyek az adott példányhoz elengedhetetlen tudnivalókat tartalmazzák).
E kísérlet kezdetekor halvány lila gőzöm sem volt e példányok faji hovatatozását illetően (és diszkriminancia-analízist sem végeztem, lévén, arról fogalmam sem volt (akkor sem/!/), csak a megérzésemre hagyatkoztam) – így nagy(?) volt a meglepetésünk, amikor kiderült, hogy jól "tippeltem": a többséget a közönséges – hazai – vakondfaj (Talpa europaea) koponyái alkották, míg a jól elhatárolódó kisebbséget (4 példány) a kontrollcsoporté, a római vakondé (Talpa romana)...


Az európai vakondfajok felső fogsorának összehasonlító ábrája a fentebb jelzett cikkből

(Legjobb emlékem szerint ezek az én rajzaim, ellenben a cikkben a nevem sehol sem szerepel, legalábbis ezen lapszámát letöltve, és családnevemre "rákeresve" 2 eredményt kaptam ugyan, de az Ujhelyi Sándor, jeles entomológusé...)

Mi tagadás: büszke voltam, hogy nem hiába késztettem ugyanebben a közgyűjteményben egy évvel korábban egy – az első hazai  emlőshatározót!... 🙂




Emlőshatározóm 1989-es (első) kiadásának borítóképe