Gunnar Indenstam: Concerto

Ezennel jelzem, hogy előző 55 életévemet felajánlom annak a személynek, aki rendelkezésemre bocsájtja Gunnar Indenstam: Concerto című orgonaművének felvételét! Ez a mű 1999. május 26-án hangzott el a Bartók Rádió éjszakai műsorában, 0:05-kor kezdődően, a "Századunk zenéjéből" műsorkeretében, a zeneszerző játszotta orgonán, Markku Krohn ütőhangszereken, Outi Kangas vezényletével! 🙂
Na jó, meggondoltam időközben magam, az eredetileg az elején felajánlott életéveimmel senki sem tudna semmit kezdeni, ugyanakkor ha a facebook privát párbeszédablakában ezt az információt közli velem, úgy számára felajánlok egy eredeti madárkoponya-rajzot, az alábbiak közül lehet választani! 🙂

p.s. kívánság szerint bármi-más madárkoponya-rajzot is kreálhatok ezen Indenstam-felvétel elküldőjének! 🙂

"UVU"

Sok-sok évvel ezelőtt születésnapomon kaptam egy mindennemű tárgymegjelölés és szöveges tartalom nélküli elektronikus levelet, egy 2019-ig MEGNYITHATATLAN "uvu" elnevezésű, elsőre/sokáig ÉRTELMEZHETETLEN csatolt fájllal! Tavaly egy facebook-os barátomnak sikerült konvertálnia ezt a fájlt, s kiderült, hogy az "uvu" az Uvularia (nyakcsapfű) tudományos elnevezésének furcsa kurtítása!
E képfájl különös/bizarr sajátsága, hogy most, 2020. április 26-án is MEGNYITHATATLANNAK bizonyult! 🙂
Így a mindent-tudó wikipédia segítségével tudok e fajról képet közzétenni:

Íme tehát a kép, és egy sokkal adekvátabb UVU-előadás az Utah Valley University's Department of Theatrical Arts for Stage & Screen (UVU) előadásában:

https://www.youtube.com/watch?v=9AzAcJ8_lPc

21:45 🙂

2020-ban, a Niszán hónap 25. napján, 21:45-kor elküldtem egy régen érlelődő, FONTOS elektronikus levelet egy személy részére, aki több-mint 10 éve a "démonom" volt, így ez a levél igencsak "kikívánkozott belőlem"...
Reggel, 09:45-kor szótlanul és nyugodtan ébredtem. Felhasadozó emlékezetem megnyugodott, és a következő holdtöltéig nem háborgat semmi...
...például a kegyetlen Ponczius Pilátus lovag, Júdea ötödik helytartója pedig bizonyosan-kiváltképpen NEM! 🙂
Minderről Harry Potter is eszembe jutott, a Philosopher's vasútállomás 9 3/4-es vágányával (minden blogolvasómnak ajánlom szíves figyelmébe /🙂/):

https://www.youtube.com/watch?v=KWcxgrg4eQI

Széncinege különös "háztűz-nézője" 🙂

Hommage à K. Z. 🙂

Ma, születésnapomon, 07:50-kor berepült a lakásomba egy széncinege... különös egy háztűznézés ez! Az köztudott tény, hogy a füsti fecskék gyakorta beköltöznek istállóba, olykor lakásokba is, ugyanakkor mindenkit megnyugtathatok, hogy ezen háztűznézés közben a lakásban csak egy kibontatlan, intakt Fecske szivarka dekkolt...

...és az nem okozott bonyodalmat, mint az egykori hordódonga-égetés miatt keletkezett 1810-es tabáni tűzvész!

https://www.youtube.com/watch?v=gDFNzJYp_dY

Amikor a cinegelátogatás feletti örömömet megosztottam családtagjaimmal, meglehetős-értetlenséggel fogadták, mondván, hogy ez a madár majd odapiszkít a könyvekre a polcra szállva! 🙂
E vírus-járta időben erről eszembe-jutott (legjobb emlékem szerint) a magyar irodalomtörténet klasszikusa,  Heltai Jenő, a "Vesztegzár a Grand Hotelben" szerzőjének egyik elbeszélése, amelyben (újfent legjobb emlékem szerint) arról írt, hogy egy jeles költő kanárija, a ketrecéből kiszabadulva szanaszét repkedett az otthonban, majd megállapodott a házigazda saját, eladdig tiszta, lakásdíszként funkcionáló mellszobrán, s véletlenül/?/ rápottyantott, mire a főszereplő levonja a konklúziót: "Ez is egyfajta halhatatlanság!"🙂

GALAMBOKNAK/!/ kötelező olvasmány! 🙂

Némiképp félkomolyra fordítva: Nagy-Britanniában annyira kedvelt a madármegfigyelés, hogy egyrészt (még-mindig legjobb emlékem szerint) még II. Erzsébet brit királynő is tagja a Királyi Madártani Társaságnak (Royal Society for the Protection of Birds (RSPB)), amelynek egyik, talán különösnek tűnő alapszabálya:

• A hölgytagok tartózkodnak minden olyan madár tollától, amelyet nem takarmányozás céljából öltek meg, csak a strucc kivételével.

Másrészt piacképes lehet, és ki is adnak az ott-honos kiadók kifejezetten madárürülék-határozókat! 🙂

E cinegelátogatás családi fogadtatásával majdnem úgy voltam, mint Szent Ferenc apja, aki a wikipédia tanúsága szerint, amikor Ferenc eladta a lovát és egynémely ruhaneműt az apja készletéből, majd az árát a templom papjának adományozta, nagyon felháborodott fia cselekedetein, és megpróbálta fiát „észhez téríteni”, először fenyegetésekkel, majd testi fenyítéssel. A végső vita után, amelyre apja kérésére a püspök jelenlétében került sor, Ferenc szakított az apjával, lemondott örökségéről, és a következő néhány hónapban koldusként tengődött Assisi környékén.

https://www.youtube.com/watch?v=7dlwFd7UhN0

Gyermek-koromban mindenesetre, midőn a madarakat már nagyon szerettem, olvasni pedig még igen, egyik kedvenc olvasmányom "A kék madár" volt!
Hogy jómagam is szert tehessek legalább egy széncinegére, 1980 táján gyakorta ellátogattam a moszkvai Madárpiacra, ahol a zugkereskedők nem csupán (tiltott) tüchtig, szellemesen kreált/kiókumlált madárfogó-eszközöket, hanem védett énekesmadarakat is árusítottak! Mívesen megalkotott madárcsapdát pedig úgy vásároltam, hogy tudván, ezek ára jobbadán 3 rubel (annyi pénzem meg nagy-ritkán vala)...

Ezt megkétszerezve nem nehéz elképzelni! 🙂

...a zsebemben előkészítettem két 1 rubeles bankót, s amikor az ár felől tudakolóztam, a várt választ hallva eljátszottam a "hattyú halálát", hogy nékem bizony csak két rubelem van, és "láss csodát", az eladó menten belement az alkuba! 🙂

De visszatérve az 1912-es filmhez:

https://www.youtube.com/watch?v=uocFB3ciGmg

A Kék Madár egy 1918-as film, melyet Maurice Tourneur rendezett az Egyesült Államokban, Adolph Zukor producer vezetése alatt. A történet két gyerekkel kezdődik, Tyltyl és Mytyl, akiket a tündér, Bérylune különféle földrészekre küld ki, hogy keressék a boldogságot. "Üres kézzel" hazatérve, a gyerekek látják, hogy a madár egész idő alatt ketrecben volt a házukban. Tyltyl később ajándékba adja a madarat egy beteg szomszédnak. A madár azonban elrepül, és soha nem tér vissza. Tanulság az, hogy a boldogság inkább a keresésből származik, semmint a jutalomból, és hogy a boldogság múló. A filmet a New Jersey-i Fort Lee-ben készítették, amikor az USA első mozgóképiparának korai filmstúdiója a 20. század elején ott volt. 2004-ben ezt a filmet az Egyesült Államok Kongresszusának könyvtára "kulturális, történelmi vagy esztétikai szempontból jelentősnek" tekintette, és megválasztásra került a nemzeti filmnyilvántartásukban történő megőrzésre.
Tizenéves koromban nagy örömömre "szolgált", hogy az egykori Magyar Élelmiszeripari Minisztérium (MÉM) vetítőtermében én is láthattam ezt a filmet!
Sajnos e regény-béli lurkókhoz hasonlóan a kék madárral sosem-is sikerült találkozom, megfognom pedig kiváltképp nem, ám Dagesztánban 1982-ben találtam egy - sajnálatosan elpusztult kék fút (szultántyúkot), amelyet (kipreparálva/!/) mindmáig becses ritkaságként őrzök, a régmúltra és az utókorra (is) gondolva! 

Dagesztán, 1982... 🙂

Egykoron, emlékem szerint, a szultánok baromfijai között is "grasszáltak" 🙂

https://www.youtube.com/watch?v=2jVeE1F9sPA

Világszerte nemcsak a madarak, hanem valamennyi élőlény védőszentje! 🙂

Никита Михалков - Я шагаю по Москве

https://www.youtube.com/watch?v=qLkJ_0JRPOk

Никита Михалков - Я шагаю по Москве című alapénekét 2 évvel születésem előtt (1963-ban) énekelte először, jómagam pedig éppen 20 évvel később, 1983-ban, a Moszkvai Lomonoszov Tudományegyetem felé gyalogosan haladva gyakorta dúdoltam ugyanezen melódiát! 🙂

KOVITOX....🙂

                                                          © ...azt hiszem, Buzás Balázs .🙂

"Bizony, ma már, hogy izmaim lazúlnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy, ismeretlen úrnak
vendége voltam."

(Kosztolányi Dezső, Nyugat, 1933)

Nomen est omen

Tegnap a Kígyó Patikában (Budapest, Kossuth Lajos utca 2/A.) Kovitox izomlazító hatású (igen-változatos kígyóméreg-összetételű) kenőcsöt vásároltam. 

Ennek hatóanyagai: 1 g krém hatóanyag tartalma: 0,04 ME (~0,001 mg) indiai kobrakígyóméreg-(Naja naja-toxin), 0,02 ME (0,001 mg) csörgőkígyóméreg- (Crotalus viridis-toxin), 0,01 ME (~0,001 mg) viperaméreg- (Vipera russelli-toxin) kivonat.

Amíg a gyógyszertáros hölgy keresgélte a polcrengetegben a kért szert, kissé "elmerengtem" múltbéli adekvát emlékeimben. 

"Hova is tettük? Hm, ez nem AZ, ez itt még csak valami gumi-micsoda!..."

A gumi-micsoda "főszereplésével" megírt Trunkó-kabarészámról szembe-jutott például Szilágyi György klasszikus, 1988-as bohózata, szintén Csala Zsuzsa egyik főszereplésével, a "Hófehérke és a hét elgyötört törpe", benne a mára már klasszikussá vált "reklám-bökverssel": 

"Vipera! Vipera rúzsa, vipera púder, vipera kölni, pirere álom, vipera leszek én is, ha magamat velük, ki pra-pre, kipra, én ezt nem tudom kimondani…"

Emlékeztetőül felvételen:

https://www.youtube.com/watch?v=pPytpZXkeFg&t=386s

Emlékfoszlányként felmerült bennem, hogy a Moszkvai Állatkertben személyesen is találkoztam Russell-viperával, amelyről a wikipédia igen alapos ismereteket nyújt, itt:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Russell-vipera

E kígyó-taxon Patrick Russell (1726–1805) skót sebészről és herpetológusról kapta a tudományos nevét, aki először írta le India számos kígyófaját.

Moszkvában egyszer kézbe is vettem! Majdnem "kipraperált"! .🙂

Komolyan: HOGY LEHETETT ITT KIIGAZODNI?.🙂

Claudio Abbado a Puskin Moziban!

Sok-sok évvel ezelőtt, a Kossuth Lajos utcában az Astoria felé haladtomban arra lettem figyelmes a Puskin Mozi hirdetőtábláján, hogy pár hét múlva Claudio Abbado vezényli Gustav Mahler összes szimfóniáját! Hát jómagam – többek között – a N°5 Adagietto tételéért rajongok!
Megdöbbentőnek találtam, hogy ezt a világhírű művészt Budapestre voltak képesek meghívni, és a tiszteletdíját finanszírozni!
Még jó, hogy az "előadás" előtt rájöttem, hogy a nagy karmester nem élőben, hanem felvételen vezényli a Lucerni Fesztiválzenekart!

Végül-is ezt a zenét hallgathatom a youtube segítségével is, Luchino Visconti egyik filmje Thomas Mann egyik fontos műve, a Halál Velencében című filmjének kísérőzenéjeként is!

https://www.youtube.com/watch?v=BUV3Ueobr88

https://www.youtube.com/watch?v=yeaCjyxrgGY

Timon és Pumbaa a gangon...(II.) 🙂

...ma csupán röviden örömmel "jelenthetem", hogy a gangra megérkezett már PUMBAA is! Hamarosan csatlakozik hozzájuk az ólomvirág (Plumbago) is!

Terráriumuk hátterét az "A m jégkorszakunk" című kötet mamutos oldalpárja díszíti majd!

https://www.youtube.com/watch?v=_1gac1nuHPw

(2:27-kor a gyík kikacsintása beillik e blog írójáénak is...🙂)

Azt, hogy ivarilag hova tartoznak, ilyen fiatal korban még nem lehetséges meghatározni, ám "liberális" nevelésben részsülnek majd, így majd ők eldöntik, minek akarnak számítani! .🙂
Amúgy egy orosz (szovjet) herpetológus, Илья Сергеевич Даревский  a Kaukázus sziklagyíkjait tanulmányozva megállapította, hogy azok esetében a ♀️-i egyedek, amennyiben nincsenek ♂️♂️, úgy képesek ÁTVÁLTOZNI ♂️-é!

Илья Сергеевич Даревский 

Ugyanez a hüllőkutató Méhelÿ Lajos nevét is idézte a tudományos dolgozatai irodalomjegyzékében, ami azért is külön érdekes, mert hazánk kiemelkedő zoológusa, bár nemzetközi hírnévre tett szert, a 1920-as évektől - erősen vitatott - fajbiológiai ténykedésbe is kezdett, feladva korábbi zoológusi karrierjét, megválva az MTA-tagságától, és nagyjából önnönmagát kiközösítve, továbbá a Népbíróság által szobafogságra ítélve élte...

Amit pedig a nemek jelöléséről illik tudni (a sokat-tudó wikipédia szerint):

A nemek megadásának bináris módjai a következők: ♂️ (férfi) és ♀️ (nő).
A férfi jel (♂️) kapcsolódik a Marshoz, a háború római istenéhez, amelynek görög megfelelője Ares. A jel azt a lándzsát és pajzsot jelöli, amelyet a háború istene viselne.  A lándzsa és a pajzs olyan hatalmas harcos és védelmet jelentő tárgyak, amelyek általában a férfiakhoz kapcsolódnak. A történelem során a férfiaktól várták a háztartás védelmét. Eredetében a Mars szimbóluma egy vas pajzs, melyből lándzsa vagy nyíl származik. A vasat az ókori rómaiak harcolják a háború fegyvereivel. Ezt az erős, vörös fémrészt a háború istenével, a hét klasszikus bolygó leghíresebb férfival való kapcsolatával ábrázolják.
A női jel (♀️) kapcsolódik a Vénuszhoz, a szerelem római istennőjéhez, akinek görög megfelelője Aphrodite. A női szimbólum egy kéz tükörét ábrázolja. A kéztükör egy olyan eszközt ábrázol, amellyel a büszkeség és a megjelenés látható, ez a sztereotípia a nőknek tulajdonítható. A nők történelmileg várhatóan lágyak és gondozói szerepet töltenek be. Származási helyén a Vénusz szimbólumot egy bronz tükör és egy fogantyú ábrázolja. A Vénusz-t a klasszikus bolygók közül a legaranyosabbnak tekintik (a hold kivételével). A réz az ókorban nagyon népszerű volt a tükrök készítésében.

Ahogy elkezdődött...

...még korábban (igen-távoli rokonság)...

...és a Kaukázus vidékén még megannyi "kincs" leledzik! 🙂

Timon és Pumbaa a gangon...(I.) 🙂

Valamikor nem-is-olyan-régen, egy nem-is-túl-messzi galaxisban...

Kamaszkoromban "szent" meggyőződésem volt, hogy a századfordulón

fekete-fehérben éltek az emberek - közben a világ (számomra is) kiszínesedett,

az ódon lámpaoszlop eltűnt, a Dohány utca pedig még a régi...

...jelesül azon bolygón, amelynek lakosságát éppen egy mikróba sokkolja, egészen-pontosan kies székesfővárosunkban található egy, a Károly körútba (is) torkolló, igen szűk, ugyanakkor roppant hosszú és HÍRES utca: a Dohány utca! Olyan hosszú, hogy két díszállat-kereskedés is megfér benne. Az egyik a "jó-hogy-éppenséggel-van"-kategóriába tartozik (és csupán zárójelben írom, hogy nem-ritkán a hivatalos nyitva-tartási idő előtt bezárnak/!/)... A másik, a 3. számnál, a Kis Teki egy igazi mesehely!

Midőn 2020. Niszán havában, a Zsinagóga mellett túlhaladva először pár nappal ezelőtt beléptem nézelődni, azonnal feltűnt, milyen szűkös a hely, ugyanakkor gazdag a kínálata ennek megfelelően zsúfolt a helyiségnek, amely roppant mód emlékeztetett Dr. Ország Mihály lakására: ott még a fotelek/ágyak alatt és a szekrények tetején is terráriumok, vagy ha nem azok, akkor akváriumok sorjáztak. Ha ezen tartóedények már beteltek hüllőkkel, kétéltűekkel, halakkal, sorra-kerültek a befőttesüvegek! És akkor a madárkalitkákról a "lakóikkal" még nem is szóltam! Némely élelmesebb példányok a lakószobában grasszáltak a bútorok között! 🙂  

Ország doktorról korábban már megemlékeztem blogomban: 

https://flora-es-fauna.blogspot.com/2019/02/neonhalak-vakvariumban.html

A járvány-sújtotta időben ez a díszállat-bolt, a Kis Teki nyitva tart, lévén tudtában vannak annak, hogy az állatoknak nem lehet elmagyarázni, hogy bármi-okból-kifolyólag nem juthatnak étekhez! Ezt nem lehet elmagyarázni se-mely állatnak, sem a selyemhernyóknak, sem az ebeknek, de még a szakállas agámáknak sem, pedig azok köztudottan okosak! 🙂
(A selyemhernyókról /amelyek FŐ TÁPLÁLÉKA az eperfalevél, később/külön bejegyzést írok majd, egyelőre csak annyit írok, hogy első látogatásomkor vásároltam két példányt, és a /vélelmezhetően/ tulajdonos ajándékba adott a jelenleg még nem levelező eperfa pépesített/fagyasztott leveleit tápláléknak!

Ez a fafaj amúgy nekem is kedvencem, még-ha nem is táplálkozom vele, ám az általam főszerkesztett Élővilág Enciklopédia 1. kötetében külön oldalt is kapott!)

Sok-sok évvel ezelőtt a lakásomban is tartottam egy kaukázusi agámát, amely egyszercsak gondolt egyet, megszökött a terráriumból, majd a lakásból, s hetekkel később azt vettem észre, hogy némileg tartva a territóriumot, az ablakpárkányon napozik! 🙂

Ismét szeretnék a lakásban, pontosabban immár a lakásajtó előtt, a gangra kihelyezett nagy virágosládákba gyíko(ka)t tartani, ám a kamaszkoromban bevált, a Sas-hegyen, a Breznó lépcső kerítésköveinél alkalmazott módszeremmel már nem voltam képes a Gellért-hegyen (sem/!/) egyetlen fali gyíkot sem megfogni! Amúgy e faj mintázata nem különösebben szemet gyönyörködtető!

Ő a ravaszabb...

A "gyíkfaj-választáskor" abból (is) indultam ki, hogy házunkban 1921-1927 között élt Zórád Ernő, a hazai képregény megteremtője, vázlatain a hajdani Tabán megörökítője! Mindenesetre mind postaládámat, mind lakásajtómat már az ő illusztrációi díszítik; vélelmezem, ezért ő sem haragudna meg, s jogutódai sem citálnak emiatt törvényszék elé! 🙂

Z. E.

Önmagát "A precíz bohém" néven definiálta, ildomosnak láttam valamely közel-rokon, ám díszesebb, "ékszerszerűbb" fajt választani a gyíkok világából...

Némi herpetológiai ismeret birtokában tisztában voltam azzal, hogy a Timon lepidus ~ Podarcis muralis, és nagy-meglepetésemre a Kis Teki kínálatában EZ A FAJ is szerepel, csak-hát színesebb (amúgy is védett/!/) rokonfajánál! Talán könnyebb kézbe-venni is! Távolabbról nézve meglehetősen hasonlóak, mint valamely könyvesbolti kirakatban egy kiadványsorozat kötetborítói! 🙂
55 életévem során megtapasztaltam, hogy a kézzelfogható kiadványok is csereszabatosak, miként lecserélhető/negligálható egy sorozatszerkesztő is, amire az alábbi borítóképpárral mutatok eklatáns példát:

Ugye milyen "hasonlók"? 🙂

Hamarosan tehát "beállít" a házunkhoz az első pávaszemes gyík! Amint "elfoglalja" az Ujhelyi-ajtó előtt új-helyét, keresztnevet is kap: Timon (ami e faj latin neve is)!

Timon lepidus

Lehetséges, hogy-ha jól viseli az új helyét (és önmagát 🙂), kap egy társat is, az ő neve pedig Pumbaa lesz (gondolom, mindkét név ismerős az "Oroszlánkirály" című filmből)!

  

https://hu.wikipedia.org/wiki/Timon_%C3%A9s_Pumbaa

Kettejük neve pedig, amikor együtt sütkéreznek: HAKUNA MATATA lészen:

https://www.youtube.com/watch?v=7KtHYTbQ2wE

"Hakuna matata, milyen gyönyörű szó / Hakuna matata, nem ráz mégis jó / Csak annyit jelent: szép az élet itt lenn, Tiszta élvezet a bölcselet: HAKUNA MATATA!"

Vélelmezem, hogy Flóra, miképp annak idején egy szarvasbogár intim szféráját is tiszteletben tartotta, Timon és Pumbaa békéjét sem abajgatja majd! Faina irányában ugyanez lesz az elvárás!

https://flora-es-fauna.blogspot.com/2014/06/szarvasbogarvadaszat.html

S hogy bajor véreb-társam idén is újra ugyanily-könnyedén ugrálhassa körbe örömében Timont, Pumbaa-t és a szarvasbogarakat, beszerzek részére jófajta zöldkagyló-kapszulákat!

http://zoldkagylo.com/

Amennyiben a fentebb írtak érdektelennek bizonyulnának, jó szívvel ajánlom helyette az emlékezetes/"elrettentő"  ELLENPÉLDA állatkereskedés-paródia bohózat-jelenetet, a Monty Python előadásában:

https://www.youtube.com/watch?v=SPOyCBOma1s

Szarvas(bogár)vadászat

Az alábbi bejegyzést még 2014 májusában tettem közzé, most visszanézve a régi anyagokat, újra ráleltem, és úgy megtetszett, hogy frissítve tárom a világháló nagyközönsége elé...

Jómagam sohasem vadászom, így Flórának a jövőben sem lesz feladata sebzett szarvast keresni. Csuda tudja, valahogy soha életemben nem éreztem késztetést, hogy egy szarvasba lövedéket eresszek. Akadnak vadászok, akiknek a tudását és munkáját tisztelem, de úgy vélem, hogy az erdők-mezők egész jól ellennének emberi beavatkozás nélkül is. S ha már mégiscsak vadászatra adja a fejét az ember, akkor jó szívvel ajánlható mottóként Hobóék "Vadászat" című albumának Prológusa:

"A Vadászat alapelvei

A Vadászat a vadász számára egyrészt alkalom a szigorú önfegyelem gyakorlására, másrészt eszköz a többi élőlény megismeréséhez és megértéséhez. Megtanít gondolkodni, szabadságszeretetre, jó ízlésre és tiszteletre nevel. Elvezet a természet és a hozzá tartozó jelenségek elmélyült megfigyeléséhez. A Vadászat megfelelő irányba tereli a vadász személyiségének alakulását. Olyan etikai értéket fejleszt ki benne, amely nélkül a vadászat csupán az ösztönök gyarló megnyilvánulása volna."

Be szép volna, ha a puskával rendelkező emberek mindegyike ilyen szemlélettel venné kezébe a fegyvert, és megszívlelné Széchenyi Zsigmond gondolatait is e tárgykörben: "A vadászat: vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás."
Hasonló szellemben Nagy István tollából: "Igaz vadásszá a vadászó ember csak akkor válik, amikor a vadat el tudja engedni lövés nélkül, és amikor a vadászat körülményeire is kellő figyelmet tud fordítani."

Vérző szarvast tehát Flórával nem keresünk, munka és feladat azért így is akad számára elég, még "szarvas" témakörben is. Korábban megtalálta már a spájzba behelyezett, a Vásárcsarnokban vásárolt szarvasgombát, a közeli hetekben szarvasbangót is fogunk keresni, a mai vadászzsákmány pedig egy szarvasbogár volt. 

Flórát egészen elbűvölte ez a bizarr "szarvas" teremtmény: örömében körbeugrálta, szaglászta, mármár extázisba került tőle. Büszkeséggel töltött el, hogy miután jeleztem neki, hogy nem kívánom a zsákmányt begyűjteni, és ideje továbbindulnunk, a "vadat" ő is el tudta engedni, és lehiggadva folytathattuk utunkat - a Magyar Természettudományi Múzeumba (erről a látogatásról majd egy későbbi blogbejegyzésben írok majd).

Húsvét ELŐTTI törlesztése egy "adósságnak"

Húsvét előtt iparkodom teljesíteni egy régi "kötelezettségemet"...

...ezennel, úgy vélem, eleget is tettem az egykori elvárásnak! Végül-is ezt a blogot is  jómagam szerkesztem! 🙂
p.s. nyomtatott kiadványokba, bármi kedves is a fotográfus által megfogalmazott kérés, sajnos nem fért volna bele...