...történt 1983-ban, hogy a A moszkvai Lomonoszov Tudományegyetem gerinctelen-zoológiai Diákolimpiájára szóló felhívásra lettem figyelmes, mikor a Gerinctelen-zoológiai Tanszék folyosóján grasszáltam épp... Gondoltam, "nekem sem kell több", és azonmód beültem a megmérettetésre! Húztam egy tételt, a kérészek egyedfejlődését kaptam. Mintegy fél óra alatt elkészültem a kidolgozásával, s hozzá pár skicc készítésével ezen lárvákról (amelyek csöppet emlékeztettek a "Magyarország állatvilága" /"Fauna Hungariae"/ sorozatban megjelent Ujhelyi-kötet /lásd alább 🙂/ tusrajzaihoz)...
...ezzel, mint kiderült, elnyertem a 3. helyet, és hozzá az ezért járó pénzjutalmat. 5 rubelt... Az is kiderült (elnézést e szóismétlésért/!/), hogy ezzel a gazdasági osztálynak gondot okoztunk, mert "halvány-lila-gőzük" sem volt, miképp fizessék ezt nekem ki... Mit ne mondjak, e jeles oktatási intézmény mind-a-mai napig tartozik nekem ezzel az 5 rubellel! Ha legalább 10 lenne, akkor elküldhetném nekik Salamon Béla adekvát bohózatát!
p.s. talán a névrokonság is segített, lévén Ujhelyi Sándor zoológus/entomológus a kérészek nemzetközileg is elismert szakértője volt! Azt is hozzá kell tennem, hogy lévén ezen a megmérettetésen ÖNSZÁNTAMBÓL vettem részt, ezúttal "brillírozni" tudtam, ami azért volt kifejezetten hasznos számomra, mert - legjobb emlékem szerint - aki helyezést ért el ezen a Diákolimpián, az mentesült az állattan tantárgyból a vizsga alól... márpedig én világéletemben a KÖTELEZŐ beszámoltatások előtt/alatt/után is vizsgadrukkos voltam! 🙂
S hogy érzékelni lehessen, mennyit is jelentett akkor/ott az 5 rubel, talán elég jeleznem, hogy az amúgy pénzügyekben professzionális Tamás bátyám egyszer épp-ennyit kért tőlem kölcsön, amit végül azzal az indokkal vontam vissza, bár először odaígértem, hogy: "Nem adom neki oda, mert öli a hangyákat!" 🙂
