2019. március 8., péntek

A "bölcs" ember...



                             Ordo: PRIMATES                      FŐEMLŐSÖK rendje
                                   Familia: Hominidae               Emberfélék családja

Homo sapiens                                                                  Bölcs ember
                                                                                                                   (a teremtés koronája)

Küllemi leírás: Testmagassága ........... cm, testtömege ........ kg. Mellső végtagja a kétlábon járásnak köszönhetően felszabadult, és (a kengurukkal ellentétben) speciálisan kifinomult mozdulatok elvégzésére vált alkalmassá. Bőrszíne kontinensenként széles határok között változhat. A kültakaró szaruképletei csupán csökevényes formában, egyes testtájakra korlátozódva találhatók meg (ú.m. haj, szakáll  stb.)

Koponyajellemzés: Az agykoponya ilyenfokú dominanciája az arckoponya felett páratlan az élővilágban. Fogképlete I2/2C1/1P2/2M3/3

Általános és hazai elterjedés, ill. legkorábbi leletek: A legkorábbi Homo sapiens leletek 200.000 évesek. A faunaterület benépesülése fokozott ütemben zajlott az utolsó néhány ezer évben. Jelenleg Magyarországon mintegy 10000000 ember él. 1980-ban a Kárpát-medencei populáció első kozmonautája kijutott a világűrbe is.

Élőhely: Szinte kizárólag antropogén élőhelyeket népesít be. A hazai populáció 20 %-a a fővárosban koncentrálódik. Július-augusztus tájékán ugrásszerűen megnövekszik a nagyobb állóvizek (pl. Balaton, Velencei-tó) környékén ideiglenesen tartózkodók száma. A Föld emlősei között nincs még egy olyan faj, amelyik az emberhez hasonló sokféleségű helyeken előfordulna. A városi populációk közlekedésében fontos szerepet töltenek be a föld alatt nagy mélységben vájt alagútrendszerek. Hajók segítségével évezredek óta nagy távolságokat képes vízen is megtenni, különféle légi járművek kifundálásával pedig már a levegőben is igen gyors közlekedésre képes.

Kommunikáció: A beszéd, mint bonyolult kifejezésmód, már igen régen jellemzi az emberiséget. A verbális közlés mellett a kultúra fejlődéséhez nagy mértékben járult hozzá az időben jóval későbbi nemzedékeknek szánt információátadást lehetővé tevő írás kialakítása. A kommunikáció különféle formái (ú.m. füstjel, fényjel, újság, rádió, telefon, tv, internet, színházi taps, stb.) szorosan hozzátartoznak az emberi kultúrához.

Táplálkozás: Fogazata alapján mindenevő faj. A vegetáriánus egyének, ha megengedhetik maguknak a drága zöldség- és gyümölcsfélék kizárólagos fogyasztását, húst egyáltalán nem fogyasztanak. Ugyanez egyébként elmondható a populáció egyre szélesebb rétegeiről is.

Szaporodás: A természet viszontagságaitól magát részben függetlenítő faj szaporodási ideje nem köthető évszakhoz. A terhesség ideje átlagosan 9 hónap, a koraszülöttek az orvostudomány fejlettségének köszönhetően sikeresen átvészelhetik a születésük utáni kritikus időszakot. A XX. század végén az anyák már arra is lehetőséget kapnak a szülészeteken, hogy gyermekeiket a világrajövetelt követően azonnal magukhoz ölelhessék. A fiatal egyedek más emlősökhöz képest csak jóval hosszabb idő alatt érik el a felnőttkort. Iskolakötelezettségük 18 éves korukig tart.

Aktivitás:  8 óra alvás, 8 óra munka, 8 óra szórakozás (elvileg).

Védelem: Számos törvénycikkely által védett, de így is aktuálisan veszélyeztetett faj.

Összetéveszthető fajok: A Kárpát-medencében a rend egyetlen képviselője. A marslakók előfordulása nem bizonyított.

Speciális irodalom: Madách Imre (.....): Az ember tragédiája

Hajnali szabadvers

                                                              Hommage à Kosztolányi

 A piszkos ablakomon túl
 (melyet rég meg kéne mosnom)
 dereng a szürkeség.
 Önkifejező rohamom az ablakon is kiélhetném.
 Festék se kéne, ujjaimmal húzhatnék pár alakot
 az üvegre.
 Minden vonal, szín és színvonal
 eltűnne viszont így,
amint lemosnám a piszkos ablakot.
 Az ablakrajz nem jó: marad az írás.
 Az ablak előtt, egy hasas üvegben
majd kirobbannak
 az utcáról behozott almafaágak.
 A rügyek napról napra nőnek,
 s én önzőn derülök:
 becsaptam szegénykéket,
 hogy engem felvidítsanak.
 Méhek persze a szobában nincsenek,
 így gyümölcs se lesz.
 Se a méhnek gyümölcse… Jesszusom!
 Istentelen lennék? Nem hiszem!
 Csak azért, mert nem hiszem
 a hiszekegyet?!…
 Hiszen istenközelbe juttatnak
 akár a rigók is…
 A rigók, melyek oly rég némák voltak,
 de már hangicsálnak az utcán!
Hogy bekiabálnának? És vígan?
 Nem: ez hülyeség.
Annyira itt még nincs tavasz.
 Talán a Házsongárdon,
 vagy a parttalan időben.
 A kertben viszont már előbújtak a sáfrányok,
 tegnap kettőnek megsimogattam fejét,



 és a téltemetőkkel is elbeszélgettem.
 Giccses jelei a koratavasznak?
 Lehet.
Akkor arról mesélek,
hogy éjjel az utcákat guberálók bújták.



Mi jelzi jobban a városi tavaszt,
 mint márciusi lomtalanításkor
 az utcán hányódó rongyvirágok,
 drótindák és széklábrönkök füvészkertje?
 Itt egy likas bögre, amott egy Áprily-kötet…
 Ez a mai hajnal lenyomata.
 Amúgy herbárium gyanánt.
 Ilyen-e a tavasz?
 Ilyen-e egy vers?
 Nem is tudom.
 De jólesett
elmondanom.



U.P.  1999. március