2019. március 30., szombat

Vérprofi vizsgázó

Vérprofi vizsgázó

1980 táján úgy hozta a jó(?)sorsom, hogy vizsgára kellett jelentkeznem földrajzoktatómnál. Na most jómagam a biológia mellé azért választottam a földrajzot, mert úgy véltem, hogy ezt a tantárgyat fél lábon is be tudom magolni. Hát sajnos nem! Az is az igazsághoz tartozik, hogy a vizsga előtti napon az aktuális téma valahogy nem tudott lázba hozni, így amikor az óra éjfélt ütött, nekiláttam a biflázásnak. Na nem az összes elvárt tudnivalót, arra koponyámban lévő vincseszterem (akkor se) nem volt alkalmas - így kerülőutat választottam. Frappáns módszernek vélem, mindenkinek jó szívvel ajánlom. A lényeg: a deák nem a tételek tartalmának elsajátításával húzza az időt, hanem az egyes tételek kinézetét memorizálja! Jobbadán több sorosak voltak akkortájt a tételek, ezeket az oktatók egyesével felnyirbálták, így ha az ember megtanulta, hogy melyik tétel hogyan néz ki a vizsgán aktuális pozícióban (értsd: írással az asztal felé) - az egyiken két hosszú sor, ma másikon három hosszú, és így tovább...
Így ha megtanultam becsületesen a 13. tételt, akkor szinte bizonyosan azt is választottam (a lényeg az volt, hogy jó stréber módjára elsőként kerüljek sorra, nehogy valamelyik évfolyamtárs elhappolja előlem az egyetlen megtanult tételt!). Talán mondanom sem kell, hogy jelesre vizsgáztam :)

2019. március 29., péntek

Egy semmirekellő kúratórium gyalázatos tétlenkedése - és feloszlatása


"Ha egy úri lócsiszárral
Találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, -
Félreálltam, letöröltem."
                                      (A. J.)




Szeőke, Paál, Radetzky polgártársak!



55. életévembe lépve, indokolt számvetést készítsek az elmúlt

évtizedekben történtekről...

Megéltem pár bosszús ügyet, de többségben voltak a kellemes
meglepetések! Megélhettem, hogy Láng István, az akadémia
ex-főtitkára atyai barátomként viszonyult hozzám, s beajánlott a
National Geographic tudományos tanácsadói közé, s társszerzőnek
invitált a Glatz Ferenc által szerkesztett Tudománytárba,
megélhettem, hogy Somogyi Péter professzor, a Királyi
Természettudományos Akadémia egyetlen magyar tagja, az 1980-as évek
a legtöbb hivatkozással bíró kutatója, az általam főszerkesztett
ÉlőVilág magazint a világon helyét bárhol megálló nívójú
műnek minősítette. E jeles tudósok egyenrangú partnerként kezeltek, nem úgy, mint a fennhéjázó fejéri lócsiszárok!

Az agárdi Madárvártát vezetve számos elismerést kaptam,
kirándulóktól, egyetemistáktól, iskolásoktól, óvodásoktól -
egyetemi oktatóktól, tanítóktól, óvónőktől... Az általam
tartott foglalkozásokat gyakorta tapsvihar zárta... Hívtam a
Madárvártára vak diákokat is, abból kiindulva, hogy ők legalább
nem érzékelik az ott eluralkodó sanyarú állapotokat.
Látogatásukról lelkendező írás jelent meg a Gyógypedagógiai
Szemlében, hogy lám, van intézmény, ahol ilyen példás programot
biztosítottak a nem látó iskolásoknak. Érdeklődők ezreit
kalauzolhattam ott, és ismertethettem meg velük a madár- és az
élővilág titkait.

Elismerő szót kizárólag e levél címzettjeitől nem kaptam soha! A Radetzky
család számos tagja járt a Madárvártán, özv. Radetzky Jenőné is
elismeréssel nyilatkozott munkámról, Radetzky András pedig
visszatérő táborozó diákom is volt.

A majd' 10 évig regnáló kúratórium elnöksége "ténykedése" alatt
annyit tudott megvitatni az az egyre ritkuló üléseken, hogy most
akkor kik is a kuratórium épp aktuális tagjai, és hogy a kávéhoz 2
(kettő) avagy 3 (három) kockacukrot prezentáljon-é a titkárnő... S
hogy mi érdemeket könyvelhet el a kuratórium? Ezt: ...-… Hát ez nem
valami dicsőséges eredmény! Ígéretekkel tengert óceánt lehetett
volna rekeszteni! Jól emlékszem, amikor a koronázó városba lettem
invitálva, a Madárvárta jövőjéről kettesben egyeztetni, és a
telefonon történt megbeszélés szerint kora reggel már az
állomásról telefonáltam... Hogy hol vagyok? Hát a megbeszélt
helyen, az állomáson! Hja, meghívóm rólam megfeledkezve épp az
Iparkamarán tartózkodik, várjam csak nyugodtan a Fehérvár
Rádióban... Délután elnézést nem kérve fél szendviccsel
kínált, roppant szívélyes gesztusként, de addigra én már jól laktam
egy lacikonyhában...

És emlékezetes, ahogy autóúton Fehérvár felé az anyósülésen
lelkendeztem, hogy a madárvártai nádasban tudományra új pókfajt
fedeztek fel (ami a vártai nádas hosszú távú védettségét
biztosítani fogja), mire a hátul ülő utastárs letorkolt, hogy
hülyeségeket beszélek, nincs ott semmiféle új pókfaj (merthogy ő
nemigen volt jártas a szakirodalom friss publikációiban...). A
pókocskát időközben hivatalosan is védetté nyilvánították. Az
én lehülyézett pókomat!...

A Fejér Megyei Önkormányzat megelégelve a sok-sok évnyi
semittevést, a grémiumot végre feloszlatta, s kiderült, hogy e
levél címzettjei jog szerint - alapítóként -nem is tölthettek
volna be nemhogy elnöki, de kuratóriumi tagi tisztséget sem! A
megújult kuratóriummal végre van esély, hogy néhai szeretett
tanárom emlékének megfelelően működhessen tovább a Várta!!!

Szép emlékű tanárom születésnapján előtte tisztelegve parádés
fogadást szerveztek a Velencei-tó mellett... Gondolom szép summa ment
el ezen ebédre... Na ha azt az épület állagmegóvására
fordították volna, akkor az ódon kedves házikó nem roskadt volna
össze a kuratórium "súlya" alatt...

Jó szívvel ajánlok a fentiekre tekintettel némi önvizsgálatot,
hogy ha egyéb teendők elvonták a drága időt, nem kellett volna
sokkalta korábban átadni a szekérrudat hozzáértő(bb)
szakembereknek...

E sorok 20 éve érlelődtek bennem, most rászántam magam, hogy
elküldjem, ne rontsa gépem anyagai között a hangulatot...

Zárásképpen egy rövid, de számomra fontos idézet Gárdonyi Géza A fáklya című regényéből: "Hanem azt jegyezze meg, Istennek dölyfös birkapásztora, hogy szolgája nem voltam, és nem is leszek." - pontosan illik a fejéri basák nyomása során egykoron kialakult hangulatomhoz...

Mielőbbi tavaszt kívánok!


U. P.

2019. március 26., kedd

BLUETOOTH ÉS "JAMES BOND"

BLUETOOTH ÉS "JAMES BOND"

Mintegy tíz évvel ezelőtt Balatonalmádiban a vasútállomáson búcsúztatott egy barátom, és az időt hasznosan kihasználandó, bluetooth segítségével "átküldött" telefonomra egy hangfelvételt. Nem volt időm meghallgatni, épp csak bekapcsoltam, amikor a vonat megérkezett... Iszkiri, irány a 9 3/4-es vágány, s közben beindult a zsebemben a melódia: James Bond híres muzsikája!



Az aluljáró csempézett fala ezt a zenét visszhangozta, merthogy a kütyüt nem tudtam kikapcsolni... A környéken az utastársak azt láthatták/hallhatták, hogy egy figura akciófilmbe illő rohanással közelít a kupéhoz, s közben a stílszerű "tirara-tiraraaa-tirara-tara..." hallatszik! Varázslatos élmény volt (mármint jobbadán nekem)!


VIGYÁZAT AZ ALTATÓVAL!

2008.11.06. 22:05 - án keltezett levél részlete:

Kedves Zsolt! Ezt most csak Neked írom: köszönöm, hogy írtál a felvetésem kapcsán. Nem akarom túllihegni a dolgot, de ez most számomra szinte ugyanolyan ügy, mint amikor az egykori MME-elnök tett olyan lépést éppen Veled kapcsolatban, ami számomra elfogadhatatlan volt, s ami miatt akkor felvetettem lemondásomat, s ami miatt hónapokig "sztrájkoltam". Ma már az a személy nem elnök... Most az alelnök ténykedésivel nem tudok azonosulni,é s színvallásra szeretném bírni a nagyérdemű elnökségi tagokat, mérlegeljék ők higgadtam azt. Ennek a jóembernek semmi ázalása, éd ínógráfnól ifrkrvrtrfkhí í íhsdims 

A tisztelt Olvasóknak talán feltűnik a levél végének zagyvasága... A titok a mártásban az altatóban van! Az írása közben óvatlanul bevettem egy Dormicum-pirulát, amely a klaviatúrázás végén hatni kezdett! 



Utólag olvasva döbbenten észleltem e sutaságomat, amelyet ma is röstellek...



2019. március 24., vasárnap

!ynékrÖ

ARRÓL, HOGY MI A GROTESZK

"Szíveskedjék terpeszállásba állni, mélyen előrehajolni, s ebben a pozitúrában maradva, a két lába közt hátratekinteni: Köszönöm.
Most nézzünk körül, adjunk számot a látottakról.
Íme, a világ fejtetőre állt.


Kocsis András Sándor szoborta


Férfilábak kalimpálnak a levegőben, visszacsúsznak a nadrágszárak, s a lányok, ó, ezek a lányok, hogy kapkodnak a szoknyájuk után!
Ott az autó: négy kereke a levegőben, mintha egy kutya a hasát akarná megvakargatni. Egy krizantém: keljfeljancsi, vékony szára az égbe mered, ahogy a fején egyensúlyozza magát. Egy gyorsvonat, amint füstcsóváján tovarobog.
A Belvárosi Plébániatemplom a két tornyán levő két kereszten levő két villámhárító hegyével érinti csak a földet. És amott egy tábla a kocsma ablakában:


Bent egy dülöngélő vendég - fejjel aláfelé - elhozza sörét a söntésből. A sorrend: lent a hab, rajta a sör, fent a pohár talpa. Egy csöpp nem sok, de annyi se csordul ki.
Tél van? Hát persze! Hiszen felfelé szállingóznak a hópelyhek, és az égbolt jégtükrén lóbálózva iringálnak a korcsolyázó párok. Nem könnyű sport!
Keressünk most már vidámabb látványt. Ímhol egy temetés! Fölhulló hópelyhek közt, fölcsöpögő könnyek fátyolán át végignézhetjük, amint a sírásók két vastag kötélen fölbocsátják a koporsót. A munkatársak, ismerősök, közeli s távoli rokonok, továbbá az özvegy meg a három árva göröngyöt ragadnak, s elkezdik a koporsót hajigálni. Jusson eszünkbe az a szívettépő hang, amikor a sírgödörbe ledobált rögök megdobbannak és szétomlanak. Az özvegy sír, jajonganak az árvák... Milyen más érzés fölfelé hajigálni! A koporsót eltalálni mennyivel nehezebb! Először is jó göröngyökre van szükség, mert a porhanyósabbja félúton szétesik. Van hát kapkodás, lótás-futás, taszigálódás a kemény rögökért. És hiába a jó göröngy; a rosszul célzott rög visszahull, és ha eltalál valakit - pláne, ha egy gazdag, előkelő rokont -, kezdődik a vihorászás, a káröröm egészséges kuncogása. De ha minden stimmel - kemény a rög, pontos a célzás, s telibe találja a deszkakoporsót -, megtapsolják a dobót, derűs lélekkel térnek haza, és sokáig emlegetik a nagy telitalálatot, a kedves halottat és ezt a mókás, pompásan sikerült szertartást, melyben nyoma sem volt a képmutatásnak, a tettetett gyásznak, a hazudott részvétnyilvánításnak.

Kérem, szíveskedjenek kiegyenesedni. Amint látják: a világ talpra állt, önök pedig emelt fővel, keserű könnyekkel sirathatják kedves halottaikat."

(Örkény István)

2019. március 23., szombat

SZFINX

SZFINX



Gondolom, nem szükséges a fotográfiához magyarázat!

2019. március 21., csütörtök

A modell és rajongója


Mint a címből is sejthető: a modell és rajongója

2019. március 19., kedd

A "fakusz"


A "fakusz"


Amikor Flóra egy dolmányos varjú után felugrott a tölgyfára...
(Faina asszisztál hozzá!)

2019. március 15., péntek

MUNKA: KERÜLÉS

MUNKA: KERÜLÉS


NEM MUNKAKERÜLÉS!


Rubos bácsi

Rubos bácsi Sármellékes bakterházának lakója vala a múlt évezredben. 



Igen lelkiismeretes bakterként ismerte mindenki (Sármelléken). Hajnalban kelt, mert 4 óra 25 perckor ki kellett engednie a gyöngytyúkcsibéket alvóhelyükről. Rubos bácsi a csibekiengedést mindig percre pontosan egyazon időben végezte, kakukkot lehetett volna hozzá igazítani! Ezután következett legfontosabb napi teendője, a sorompóleengedés!  4 óra 37 perckor robogott át nagy robajjal Sármellékesen a Budapest-London Expressz , amelynek ablakaiból olykor bájos leánykák integettek Rubos bácsinak kendőcskéikkel. A vonatzakatolás után csend uralta el Sármellékest. 4 óra 38 perckor a sorompófelhúzás volt a programja. Majd Rubos bácsi nekiláthatott kedves gyűjteményének rendezgetéséhez. Kezelt vasútjegyeket gyűjtött erre rendszeresített mappákban, több nagy szekrényt töltött meg velük. Évtizedek óta őrizgetett egy kezeletlen jegyet, és nagy vágya volt, hogy egy utasnak ő érvényesíthesse azt. Ez a terve napjainkig (még) nem sikerült, mert Sármelléken a kutya sem akart vonatra szállni.
Minden évszakban egyszer meglátogatja lánya, Rózsika, aki kimosott ruhatömeget hoz neki a következő évszakra, és elviszi a nagy kupac mosásra váró ruhát. Néhanapján egy tucat palacsintával kedveskedik édesapjának, kakaóssal, barackízessel. Néha túróssal is! Rózsika mesélt Rubos bácsinak egy hajdanvolt bálról, ahol Tulipe Noire parfümmel csábította a deli legényeket."Mikor volt ez, lányom?" - kérdezte Rubos bácsi. "Hát vagy harminc éve!" - válaszolta Rózsika. A lyány minden alkalommal cukorspárgával átkötött újságköteget hoz Rubos bácsinak. Azokból értesül a nagyvilág, a technika és a tudomány újdonságairól, de nagyon nincs megelégedve a helyzettel. (A frizsiderszocialisták is fölöslegesen papoltak nekijje, lévén sose is volt frizsidere... ) Egyszer fel is sóhajtott: "Te Rózsikám, elolvastam a trianoni híreket, az Anschluss viselt ügyeit, az '56-os forradalmat, a gulyáskomenizmus viselt dolgait, most meg hozod nekem itten az ifjú titánok nemzeti konzultációját - és rájöttem, Rózsikám, Te nekem csak a bajt hozod a fejemre!"



Tudnunk kell, hogy Sármelléknek Rubos bácsi volt az egyetlen lakosa! Ha a sínek mellett kószálva frissebb jegyekre bukkant, azokat is beleltározta, majd elővette háborúban készített kopottas fotográfiáit. Történt egyszer veterán fényképeinek szortírozása közben, hogy - kideríthetetlen okokból - Sármellékes bakterházánál az Orient Expressz torpant meg. Hogy miként keveredhetett oda ez a jeles vasút? Krimibe illő talány! De tény, hogy odakeveredett! Útját azonban hatalmas hótorlaszok állták el. Az utasok tétován nézelődtek, unták a semmittevést, hát valami szórakozást keresni indultak. Tudnunk kell azt is, hogy Sármellék egyetlen lakosának csupán egyetlen házikója volt, így az vált az egyetlen megtekinthető helyi nevezetességgé.



A bakterház egyetlen dísze a tisztaszoba falára korommal pingált vers: "Bemegyek a „Bakonyba” / És kiköpök, / Ilyen piszok helyre többé / Nem jövök." E szép sorok emlékeztetik Rubos bácsit élete egyetlen kalandjára, amikor a MÁV Szakszervezet a Bakony Szállóban szervezett neki ünnepséget, a Munka Kiváló Hőse kitüntetés átvételét követően. Ott olvasta először eme irodalmi ritkaságot egy bizonyos helyen, melynek hollétét csak derítsék ki az irodalomtörténészek... Ahányszor látószerve e versre téved (márpedig ez naponta sokszor megtörténik), a nosztalgiázó Rubos bácsi szeme könnybe lábad. A szakszervezeti utazást leszámítva sosem hagyta el Sármellék területét.
De most végre ráköszöntött a nagy lehetőség, hogy az orientalistáknak mesélhessen háborús emlékeiről, s azt a megsárgult fotográfiákkal színesítse. Mégse olvasgathatták külhoni vendégei az időt agyoncsapandó a korommal írott verset, mert a vendégek nem tudtak magyarul. Rubos bácsinak meg idegen volt minden idegen nyelv! Így gesztikulálással tudtak kommunikálni. Rubos Bácsi kézintéssel jelezte, hogy az állatorvosi szekrényről (amelyet nagybácsikájától örökölt) legyenek szívesek levenni a poros/piros irattartót. Külön rakhelye volt a peres dokumentumainak, az a pörös-tartó nevet viselte.

- Kérem, vegye le a piros irattartót!

Az egyik utas leemel egy kék dossziét.

- Mondom a PIROSAT! - artikulálta tagoltabban...

Az utas erre egy zöldet emel le.

Rubos bácsi egyre dühösebben:

- Mondom: a   P  I  R  O  S  A  T !!!

Komolyan, ezek nem nórmálisak - gondolta magában Rubos bácsi... S jó agglegény-szokása szerint amit gondolt, azt ki is mondta. De sértődés nem lett ebből, hisz mint fentebb szó volt róla, a vendégek nem beszélni magyar.
Végre előkerültek a megsárgult háborús fotográfiák, azokból Rubos bácsi nagy hegyeket képzett a bakterház egyetlen asztalán, a vendégei körbeállták (széke csak egy volt), és képenként egy-egy ahhoz tartozó történettel szórakoztatta a határon túliakat. Módfelett szórakoztató volt számukra az előadás, mert, mint arról szó volt, egy kukkot sem értettek Rubos bácsi elbeszéléséből. A sztorizgatást félbe szakította a KÖZPONT jelentkezése, beszámolót kértek Rubos bácsitól, hogy rendben zajlanak-é a dolgok Sármellékesen... Mindeközben a "hallgatóság" a már látott kupacot megtoldotta a még nem látottakéból egy nagy adaggal: gondolták, nem kéne túl hosszúra nyújtani ezt az előadást. A KÖZPONT Rubos bácsi beszámolójával elégedett volt, így Rubos bácsi elégedetten tért vissza a látogatókhoz. És ekkor értetlenül nézett a kupacok méretváltozására. Nézegette a fotóhalmokat jobbról/balról, aztán egyenként végigmustrálta a képeket, és levonta a következtetést, hogy a már látottak közé még nem látottak kerültek. Picit megtorpant, aztán elhessegette a gondolatot, hogy netán valaki gúnyt akart vele űzni, és higgadtan folytatta a nosztalgiázást. Hallgatósága lassacskán kezdett megcsappanni, a végén csak Walther maradt (ő ugyanis születésétől nagyothalló volt). Rubos bácsi Waltherrel geszti-kommunikációval próbálta megértetni magát, és örömmel észlelte, hogy roppant hasonló lábbeliket viselnek! Rámutatott Walther cipőjére, majd a magáéra, ismét Waltherére - és így még párszor... Jól elbeszélgettek a mutatóujj segítségével. Rubos bácsi még csak nem is hallott a Harvard-tárgyalástechnikáról, de zsigerből ráérzett, miképp kell a közös hangot megtalálni egy sikettel.
De hogy ne sajátítsa ki magának a szót, Rubos bácsi másokat is engedett elbeszélésekbe bocsátkozni. Az egyik turista például közös utazását mesélte a díszes társaságnak, amikor Ulánbátor főépítészével egy kupéban utazhatott. Na ha a világhálón bárki látott a mongol fővárosról képeket, az magának fogalmat alkothat arról, amiket a keleti szemű főépítész alkotott.



(Innen még izgalmas rész következik, de most elálmosodtam, "egyszercsak" innentől folytatom! Az "egyszercsak" nagyjából az orosz "szecsász" megfelelője, aki érti ezen nyelvet, az tudja, hogy hozzávetőlegesen mikor...)

2019. március 12., kedd

Barátom - a rozmárkölyök

Barátom - a rozmárkölyök

1980-ban hatalmas meglepetésben részesítettek Moszkva állatkertjének munkatársai, jó barátaim: bemehettem fél órára az ott karantén-idejüket töltő fiatal rozmárokhoz!

Gondoltam, ilyen nívós társaságba az ember nem megy akármilyen ruhában, hát ünneplőt vettem magamra... Bár ne tettem volna...



Barátom közeli rokona
A rozmár-kifutóbakiúszóba érkezésemet követően az egyikük azonnal barátkozásba kezdett! Ez nála abból állt, hogy minél közelebbi testi kontaktust próbált velem létesíteni - ami úgy sikerült neki, hogy a lábamhoz dörgölőzött... Kedvességnek szánta a "kicsike", én pedig a nadrágomat szántam (kicsikét).

Ruhámat végül pár óra alatt kimostam, az emlék pedig emlékezetemből kitörölhetetlen!

2019. március 10., vasárnap

Szép dallamokat kedvelőknek ajánlom jó szívvel:

Sissel - O mio babbino caro  www.youtube.com


Ő az! 

2019. március 9., szombat

Találkozás egy fiatalemberrel

Találkozás egy fiatalemberrel

Történt 2011 táján, a munkától már totál kimerülve, és egy következő nagy munka előtt, szellemi/fizikai állapotom felkészítésére edzőterembe iratkoztam be. A kiadói futószalag annyira bedarált, hogy már alig bírtam a strapát. Roppantul untam a szerkesztői heti értekezleteket, ahol vagy fél éven át (hetente!) az egyik fontos napirendi pont egy húsvéti album volt, és a szerkesztője mindig új és újabb kérdést bocsátott konzíliumra:

- Most ezt a hímes tojást jó, ha a 63. oldalon a bal felső sarokba helyezzük?
- Na és ezt a barkaágat tegyük inkább a jobb sarokba?

Nagyon szép könyvet szeretett volna kreálni. A húsvéti kötet végül meg is jelent - - - 2 héttel az ünnep után!


Chaplin - Futószalag


Az első edzést megelőzően még nem rendelkeztem alkalmas edzőruhával, ennek beszerzésére az utolsó órát szántam. Vásároltam új edzőnadrágot, pólót, de a sportfelszerelési boltban megfelelő edzőcipőt nem leltem. Kimentem az Újpesti piacra, és egy kínai árusnál ócsón szert tettem új cipőre. Aztán usgyi az edzőtermi debütálás! Röpke pár perc alatt az új ruhámban feszítettem, és iparkodtam pontosan megjelenni az edző előtt. Iszkoltam az konditerem felé, a folyosón szembejövő fiatalemberre illedelmesen ráköszöntem, ő szinkronban köszönt nekem - én pedig továbbsiettem. Aztán kisvártatva megtorpantam, visszatértem az üdvözlés helyéhez, de ott a fiatalembert már nem találtam. Ellenben volt ott egy hatalmas tükör - na abban önnönmagammal "találkoztam"! Vagyis magamnak köszöntem! Elég bizarr élmény volt...

Minthogy minden új volt rajtam, a látvány teljesen ismeretlen volt számomra!

Megkezdődött az első edzés, a tréner igen kedvesen instruált, mint kezdő tanoncát, segített a böszme súlyokat emelgetni, majd átirányított a futópadhoz, beállított a gépen mindenféle kütyüket, és ott már magamra hagyott. Megkezdtem a futást. Azt fantáziáltam (hogy ne legyen túl unalmas az egy helyben futkosás), hogy épp a Gellért-hegy oldalán futok... Már eljutottam gondolatban a hegy közepéig, majd egyharmadáig, s végül a sarki éjszakai lebuj mellé értem (persze gondolatban).
A fantáziálást erősen akadályozta, hogy a piacon beszerzett olcsó cipő vészesen kopogott futás közben. Mellettem csinos lányok kecsesen futottak, az én cipőkopogásom meg betöltötte a termet. Na ezzel a futópadot gyorsan el is hagytam.

Az edzőterembe se jártam sokáig - a kiadó épp ekkortájt szerződést bontott velem, mert látták, hogy elmém tropára ment, és épp nem vagyok termelésre bírható. "Szépen" kitessékeltek a kiadóból, nem volt türelmük kivárni, hogy az edzésekkel kikupáljam agyamat...


2019. március 8., péntek

A "bölcs" ember...



                             Ordo: PRIMATES                      FŐEMLŐSÖK rendje
                                   Familia: Hominidae               Emberfélék családja

Homo sapiens                                                                  Bölcs ember
                                                                                                                   (a teremtés koronája)

Küllemi leírás: Testmagassága ........... cm, testtömege ........ kg. Mellső végtagja a kétlábon járásnak köszönhetően felszabadult, és (a kengurukkal ellentétben) speciálisan kifinomult mozdulatok elvégzésére vált alkalmassá. Bőrszíne kontinensenként széles határok között változhat. A kültakaró szaruképletei csupán csökevényes formában, egyes testtájakra korlátozódva találhatók meg (ú.m. haj, szakáll  stb.)

Koponyajellemzés: Az agykoponya ilyenfokú dominanciája az arckoponya felett páratlan az élővilágban. Fogképlete I2/2C1/1P2/2M3/3

Általános és hazai elterjedés, ill. legkorábbi leletek: A legkorábbi Homo sapiens leletek 200.000 évesek. A faunaterület benépesülése fokozott ütemben zajlott az utolsó néhány ezer évben. Jelenleg Magyarországon mintegy 10000000 ember él. 1980-ban a Kárpát-medencei populáció első kozmonautája kijutott a világűrbe is.

Élőhely: Szinte kizárólag antropogén élőhelyeket népesít be. A hazai populáció 20 %-a a fővárosban koncentrálódik. Július-augusztus tájékán ugrásszerűen megnövekszik a nagyobb állóvizek (pl. Balaton, Velencei-tó) környékén ideiglenesen tartózkodók száma. A Föld emlősei között nincs még egy olyan faj, amelyik az emberhez hasonló sokféleségű helyeken előfordulna. A városi populációk közlekedésében fontos szerepet töltenek be a föld alatt nagy mélységben vájt alagútrendszerek. Hajók segítségével évezredek óta nagy távolságokat képes vízen is megtenni, különféle légi járművek kifundálásával pedig már a levegőben is igen gyors közlekedésre képes.

Kommunikáció: A beszéd, mint bonyolult kifejezésmód, már igen régen jellemzi az emberiséget. A verbális közlés mellett a kultúra fejlődéséhez nagy mértékben járult hozzá az időben jóval későbbi nemzedékeknek szánt információátadást lehetővé tevő írás kialakítása. A kommunikáció különféle formái (ú.m. füstjel, fényjel, újság, rádió, telefon, tv, internet, színházi taps, stb.) szorosan hozzátartoznak az emberi kultúrához.

Táplálkozás: Fogazata alapján mindenevő faj. A vegetáriánus egyének, ha megengedhetik maguknak a drága zöldség- és gyümölcsfélék kizárólagos fogyasztását, húst egyáltalán nem fogyasztanak. Ugyanez egyébként elmondható a populáció egyre szélesebb rétegeiről is.

Szaporodás: A természet viszontagságaitól magát részben függetlenítő faj szaporodási ideje nem köthető évszakhoz. A terhesség ideje átlagosan 9 hónap, a koraszülöttek az orvostudomány fejlettségének köszönhetően sikeresen átvészelhetik a születésük utáni kritikus időszakot. A XX. század végén az anyák már arra is lehetőséget kapnak a szülészeteken, hogy gyermekeiket a világrajövetelt követően azonnal magukhoz ölelhessék. A fiatal egyedek más emlősökhöz képest csak jóval hosszabb idő alatt érik el a felnőttkort. Iskolakötelezettségük 18 éves korukig tart.

Aktivitás:  8 óra alvás, 8 óra munka, 8 óra szórakozás (elvileg).

Védelem: Számos törvénycikkely által védett, de így is aktuálisan veszélyeztetett faj.

Összetéveszthető fajok: A Kárpát-medencében a rend egyetlen képviselője. A marslakók előfordulása nem bizonyított.

Speciális irodalom: Madách Imre (.....): Az ember tragédiája