2020. december 31., csütörtök

Évvégi/hajnali "anziksz"




2020 legutolsó napjának hajnalán ha nem is "veszett-nagy", de szapora munka közben, hogy időben befejezhessem "fájó" restanciáimat, egyebek mellett, tapasztalva, hogy kétfoltos tücskeim hangulata megromlott, lévén amúgy szinte folytonos ciripelésük abbamaradt, nekiláttam, hogy tartóedényüket, terrarista szakszóval a faunáriumot...


...és az almukat, ami jobbára tönkölykorpa, ma búzapehellyel felfrissítsem.


Értelemszerűen a táplálék sem maradhatott ki, így azon növény hajtásaival láttam el őket, amely, igen igénytelen növényként, városszerte, szinte minden aszfaltrepedésben megtalálja életfeltételeit, és amelynek begyűjtésére válltáskámban mindig hordok magammal egy uzsonnászacskót, amit hazafele, tücskeimre gondolva jobbára teletömök. 🙂


Egy "FONTOS" feladattal tehát elkészültem, és a tücskök, amelyeket oktalan lényeknek gondolnak, most FELFOKOZOTT ciripeléssel hálálják meg a "lakásfelújítást"! 🙂

2020. december 27., vasárnap

Ezennel egy nem 545 szavas, de FONTOS, meg-nem-jelent szerkesztői utószóról


...az 1. kiadás borítója az ikonikussá vált stilizált madárral...

Nemrég Dr. Kordos László professzor, a Magyar Állami Földtani Intézet ex-főigazgatójának a Természet Világa folyóirat által elhárított, 545 szavas kézirata jelent meg blogomban, utána következett még két 545 szavas blogbejegyzés, ezúttal eltérek ettől a "tradíciótól", de ez is fontos könyvvel kapcsolatos!🙂 

Jelen bejegyzésem tárgya Schmidt Egon "Madarakról mindenkinek" című kötete 3. kiadásához írt szerkesztői utószavam, amely végül a könyvben nem jelenhetett meg! A kiadói érv az volt, hogy túlságosan terjedelmes...🙂 

Ezen utószó alcíme "Mestereimnek mit köszönhetek?" volt, és az Ornis Hungarica tudományos folyóiratban, az európai énekesmadarak koponyamorfológiáját tárgyaló egyik táblámat ábrázolja. Miért ezzel indítottam és a túlsó oldalon miért szerepel a Radetzky Jenőt ábrázoló kép? Mert ő volt, aki az agárdi Chernel István Madárvártán általa szervezett diáktáborokban rajzkészségem fejlődésére nagy hatást gyakorolt! Joggal vetődhet fel a kérdés: miért csak annyi szerepel méregzöld alapon, hogy "Képaláírás"? Ennek megválaszolása eleddig "belső" információ volt, de ezennel közzéteszem: sajnálatos módon a tördelés folyamata során ezt az utolsó pdf-verziót kaptam meg átnézésre, míg a nyomdába-kerülés ELŐTTI UTOLSÓ verziót NEM! 


Csonttollú
 (Bombycilla garrulus)

Ez utóbbi az oka annak is, hogy a "Magas észak lakói Budapesten" című fejezet, amely a csonttollúakról szól, és egy TELJESOLDALAS, szépséges nyitóképpel indul egy páros oldalon, ezen kép több mint felére "felcsúszott" egy hosszúra sikeredett képaláírás, amelyet ha időben jeleznek, 1 perc alatt rövidíthettem volna, de erre a távmunka és a részleges negligálásom mint szerkesztő miatt nem volt mód, az pedig különösen "pikánssá" teszi a történteket, hogy a nyomdai előkészítést végző személy az impresszumban nem is vállalta a nevét feltüntetni! 🙂


Öröm az "ürömben", hogy hasonló "stigma" a 208 oldalas könyv többi fotográfiájánál, illetve a képaláírásoknál nem fordult elő!

Az egyik képnél például azért nem, mert KIHAGYTÁK/!/, ez az MME által szervezett fontos tavaszi "Fülemülék Éjszakája" programján készült, amikor a Kerepesi temetőben önkéntes idegenvezetőként tartottam rögtönzött előadást a madarakról egy egybegyűlt érdeklődőknek! Miért nem kerülhetett be e könyvbe? Számomra talány, hát akkor itt közzéteszem! 🙂


Ezen az oldalon a távcsövező férfi jelent meg csupán!

Nem tudom megállni, hogy a "Madarakról mindenkinek" 3., bővített, generálisan felújított illusztrációs anyagát a fotográfiák mellett gyönyörű festményekkel önzetlenül kiegészítő Kókay Szabolcs...

Magyarország jellegzetes madárfajainak illusztrációi, ezek közül választhattam a fejezetvégi madárfestmények közül (© Kókay Szabolcs)




"Találós kérdés": ez az illusztráció vajon fotográfia vagy festmény? (© Zsoldos Márton)

...és Zsoldos Márton közreműködését itt KÜLÖN meg ne köszönjem, nagy hála mindkettőjüknek a rendelkezésre bocsájtott és a kötetben MEGJELENT festményikért!

Következzenek hát a meg-nem-jelent szerkesztői utószó oldalai, bízom benne, hogy ha a könyvben nem is, de a blogom csatolmányaiként olvashatóak lesznek! 🙂



Az ominózus Ornis-cikk első táblája

Radetzky Jenő, az agárdi Madárvárta megalapítója, és élete végéig vezetője




Megragadva az alkalmat, hogy SZÉLESEBB olvasóközönség előtt is köszönetemet fejezhessem ki azon madárfotográfus barátaimnak, akik az ügynökségi képeket NÍVÓS hazai madárfényképekkel gazdagították, felsorolom, kik voltak az ábraanyag szélesítésében segítségemre:
Csonka Péter, Csordás Eszter, Lóki Csaba, Jakab Sándor, Kovács Zoltán, Szabó Irma, Szabó Zsolt, Völgyi Sándor - VALAMENNYIÜKNEK hálásan köszönöm, hogy térítésmentesen/!/ rendelkezésre bocsájtották képeik nyomdai minőségű nagy fájljait!
Roppant röstellem, de e kötet fotósainak neve között nem lett feltüntetve Szabó Gábor, ő készítette az ablakon kirepülő fecske KIVÁLÓ fotográfiáját... kedves Gábor, szíves elnézést kérek, magyarázatképpen annyit, hogy PÁRHUZAMOSAN 2 Schmidt-köteten is dolgoztam, és a RENGETEG fotósnév között "kissé" összekavarodtam!  🙂

A kötet megvásárolható a nagyobb hazai könyvesboltokban, valamint a kiadó honlapján:



A kiadó fentebb jelzett honlapján most 4 990 Ft helyett 4 242 forintért, tehát 15% kedvezménnyel vásárolható meg! Karácsony közeledtével érdemes ezt a pompás könyvet is figyelembe-venni, amikor a madarakat kedvelő családtagjaink/barátaink számára ajándékokat keresünk! 🙂



Schmidt Egon eme rá igen-jellemző, általam nagyon kedvelt fotográfiáját felesége, Eszter készítette. Azt szerettem volna, hogy a hátsó borítón ez a kép is megjelenjen; így hát ebben a blogbejegyzésben szerepeltetem!... 🙂

Kovács Zoltán 2 zátonykócsagot ábrázoló gyönyörű képét 1 OLDALŐPÁRON  kértem megjeleníteni, sajnos ebből 1 OLDAL lett! Így ezzel a szerkesztői terveim részben/!/ "zátonyra" futottak!


"Hibajegyzék":

Ma 10:23-kor a szerző prominens barátjától a fenti tárgymegjelöléssel, persze idézőjel nélkül, érkezett egy elektronikus levél, amely pontról-pontra felsorolta a KÉP-ALÁÍRÁSOKKAL kapcsolatos, ezen levél szerzőjének véleménye szerinti hibákat, amelyre RÉSZBEN itt tartok szükségesnek reflektálni, nehogy az olvasók szerkesztői átveréssel vádolhassanak, így tallózok ezen "hibák" között:
- "32. oldal bal középső kép: „seregélyek” a képen három seregély és négy házi veréb látható. Szerencsés lett volna az utóbbiakat is megnevezni." Mármost, e kép KÖZÉPPONTJÁBAN 3 seregély dominál, előttük és mögöttük 2-2 házi veréb, elmosódottan valóban szerepel. Megítélésem szerint ez utóbbi faj annyira közismert, hogy még egy kisiskolás is képes fajra beazonosítani, másrészt a kép szempontjából annyira mellékszereplők, hogy külön megnevezésük indifferens, harmadrészt ez a kép abban a fejezetben szerepel, amelynek főszereplője a seregély. Ha több felháborodott olvasói levelet kapunk, amelyek hiányolják e képnél a verebek külön "bemutatását", úgy az esetleges 4. kiadásban jó-eséllyel ez könnyen korrigálható lesz!
- "183. a rétisas nem sas!"

Rendben, akkor a fentebb említett 4. kiadásban ennél a képnél a világhálóról származó adekvát, nyilván nagy érdeklődésre számot-tartó információt szerepeltetjük majd kiegészítésként:

"Ezen alcsalád képviselőit korábban az ölyvformák (Buteoninae) alcsaládjába sorolták, mely az egyik legnagyobb és legösszetettebb alcsaládja volt a vágómadárféléknek, de a közelmúltban lezajlott DNS vizsgálatok bebizonyították, hogy súlyosan polifiletikus és parafiletikus csoport, így sok nem és faj leválasztásra került belőle. A rétisasok és vízisasok viszonylag egységes csoportját is ekkortól sorolják önálló alcsaládba."

A magam részéről hozzáteszem, hogy-ha ezek a "hibák" valós hibák, úgy a következő napokban az elszívott kézműves cigarettáim idegnyugtató hatású elszívása során keletkező hamut a fejemre szórom, és elmondom párszor: "Mea culpa!"

2020. december 26., szombat

ITALOMÁNIA

 


Évekkel ezelőtt, amikor a "királyi" televízióban még nézhető műsorokat közvetítettek, Édesapámmal egy daljáték közepén kapcsoltuk be a készüléket. Azonnal feltűnt, hogy kellemes a melódia, és teljesen olyan, mintha Rossini szerezte volna!
Ugyanakkor ez-időben az ő muzsikáját jól ismertem, így felmerült bennem, hogy ez valamely általam korábban nem ismert Offenbach-mű lehet, amely az olasz operákat parodizálja!
2 fotelben néztük/hallgattuk ezt a felvételrészletet, majd balra tekintve, azt láttam, hogy Édesapám a lábfejét ütemesen mozgatja, majd ismét a képernyőre nézve azt láttam, hogy az ottani nézőket alakító színészek éppígy reagálnak erre a ritmusos dalbetétre!
Később kiderült, hogy valós volt a sejtésem, és ez Jaques Offenbach azon szerzeménye, amely magyarul az "Italománia" címet viseli. Korábban a youtube kínálatában elérhető volt, most be kell érnünk ezzel az adaptációval, öröm azonban, hogy e trióban egy magyar operaénekes is részt vesz, jelesül Levente György:
Egy másik feldolgozás az összehasonlításhoz:
Utóirat: J. O. ebben az operettjében azon tehetős francia polgárokat figurázza ki, akik azt a látszatot kívánják kelteni, hogy baromi-nagy az olasz műveltségük! 🙂

2020. december 18., péntek

Je m'excuse! 🙂

 



Az egykori SÜNI magazinban megjelent cikkem 2 oldala, Jurij Artyuhin képeivel



/ A brazil kormoránok savas hullatéka éppúgy lecsupaszítja leveleiktől a faágakat, mint a hazaiaké.../

1933 tavaszán József Attila "A város peremén" című versével a szépirodalomban elfogadottá tette a guanó kifejezést...

A város peremén, ahol élek,
beomló alkonyokon
mint pici denevérek, puha
szárnyakon száll a korom,
s lerakódik, mint a guanó,
keményen, vastagon.

...persze ettől a belvárosi honpolgárok családjainál még nem lett szalonképes ez a szó, ugyanakkor precedenst adott számomra, hogy VÁLLALHATÓ blogbejegyzést írjak egy madárfaj székletéről.


Gondoltam egyet, és arra jutottam, szellemes lenne, ha egy kormorántelepre jellemző ürülékkupacot a nyomtatott magazin adekvát oldalán meg is jelenítenénk, erre elővettem egy üvegcse koromfekete tusfolyadékot, és kísérletezgetni kezdtem, mígnem a SOKADIK próbálkozásra előállt a megfelelő illusztráció, amelyet már csak SZÜRKÍTENI kellett digitális beavatkozással. Ami számomra időigénylő folyamat volt, az a kormoránok számára a NAPI RUTIN része! 🙂


Mint ezen az oldalon, az állókép jobb/alsó sarkában LÁTHATÓ, ez a főszerkesztői ötletből született geg a lapban meg is jelent! 🙂



Az ÉlőVilág magazin lapszámai "mögött" alulról a jobb oldali az, amelyikben a "pöttyentés" megjelent...

A 2001-ben indult ÉlőVilág magazin 2. lapszáma után következett még 50 további, kéthetente, NAPI PONTOSSÁGGAL megjelenve, és mi tagadás, a következő 8 évben még annyi szerkesztői munkát bízott rám a kiadó, hogy az idegrendszerem totál "ráment"!

2020 folyamán már-már újfent "felkent" főszerkesztő vagyok az ÉlőVilág magazint megjelentető kiadónál, ám miközben 2 évvel ezelőtt egy 8 kötetes sorozat szerkesztését ajánlották fel nekem, az "elnapolódott" és VALÓJÁBAN csupán 1/!/ bár fontos, de igazából egy 20 éves gyakorlattal és számos kitüntetéssel bíró szerkesztőnek ez egy "ujjgyakorlat" volt! 🙂

Qu'est-ce que je ressens à ce sujet? Pour répondre sur un ton DIPLOMATIQUE, j'utilise l'illustration ci-dessus, FOCUSING!  Milyen a közérzetem ettől? Hogy DIPLOMATIKUS hangnemben válaszoljak, a fenti illusztrációt alkalmazom, RÁFÓKUSZÁLVA!  🙂



Je m'excuse! 🙂

2020. december 17., csütörtök

Rakoncátlan/szökős TÜSKÉS gömbhalam

Tüskés gömbhal-preparátumom mintegy 30 évig NYUGTON őrizte a tengeri-"herkentyű"-gyűjtemény tároló ódon faszekrényen a különféle csiga-, kagyló-, korallvázakat, és sajnálatos módon olybá tűnik, megsértődhetett, hogy az ő szórakoztatására nem szánok annyi időt, mint az ebeimre, így ma MEGSZÖKÖTT! Komolyan: ahogy délelőtt ránéztem a törzshelyére, csak a "hűlt helyét" láttam... Nosza, nekem sem kellett több, átnéztem aggódva a lakás minden zugát, de sehol nem leltem, így kimenve a lakásajtón, mit látok: iszkol elfele a gangon...


...próbáltam utolérni, de nagyon rájöhetett a hosszas helyben-lét után a testmozgás igénye, így a gangon utol sem érhettem...


...midőn a lépcsőházban a lépcsőfokokon bucskázott lefele, nagy-nehezen "nyakon-csíptem", ami két okból is macerás: egyrészt az egész testét SZÚRÓS tüskék borítják, másrészt (mint a képen is látszik/!/), nincsen DEFINIÁLHATÓ nyaka! Végül sikerült elkapnom, de mivel nem kívánom kockáztatni az újabb szökését, HAMAROSAN a Magyar Természettudományi Múzeum TERMÉSZETBÚVÁR TERME számára adom át, az ottani foglalkozásokon a lurkóknak BIZONYOSAN elnyeri tetszését!

Amúgy az ilyen preparátumok gazdái számos hasznosítási módját tarthatják számon, jelesül:

- Nem kér enni!

- Soha nem pofázik vissza, bármit csendben megHALlgat!

- Ha gyenge lámpaizzót helyezünk bele Halloween idején, a környék legizgalmasabb "tökével" rendelkezünk majd, de a nagyszobába KÖZPONTI lámpatestként is lenyűgöző, és a szomszédok IRIGYSÉGE garantálható!

Ebben az esetben még, ha vicces-kedvű személy látja, netán megkérdezheti: - "Tök-e hal?🙂

- Karácsonykor az előző pontban jelzetten kivilágítva LENYŰGÖZŐ fenyőfadísszé alakítható!

- Nem utolsósorban, ha már elegünk van mind családtagjaink, mind kollégáink, gyakorlatilag BÁRKI közelségétől, és szeretnénk elvonulni a külvilágtól, ám a pszichiátereket semmi ész-érv nem győzi meg, kötözzünk egy cukorspárgát a tüskéi köré keresztül-kasul, majd magunk után húzva kezdjük körbejárni a kerületet széltében-hosszában, s ha kérdezik, hogy mi a frászt csinálunk, flegmán csak annyit mondjunk:

"-Sétáltatom a gömbhalamat, nem látod?"

Innentől a társadalombiztosítás már komolyan vesz minket, és evidens, hogy beutalnak a hőn-áhított idegszanatóriumba! 🙂

 https://www.youtube.com/watch?v=eoWuO0sMAM8

2020. november 9., hétfő

"Ti mind egyéniségek vagytok!" Hommage à Monty Python

Egy lakástakarítás margójára 


"Ti mind egyéniségek vagytok...

https://www.youtube.com/watch?v=eK6ugPy-gnE


...ÉN NEM!

2020. november 4., szerda

Kakukk Jankó párra nem lelt! 🙂

https://www.youtube.com/watch?v=x6057mIBQvY Kissé bizarr e kedves lengyel gyermekdal kísérőfilmje: található benne küszvágó csér, tavi béka, rétisas, nagy kócsag, Budapest gyönyörű felvételeken, hazai tájépek "madártávlatból", siketfajd, gatyáskuvik, hiút, de KAKUKK konkrétan egy "szál" se! Így nem csoda, hogy Kakukk Jankó nem lel párra! 🙂

2020. október 31., szombat

SZENZÁCIÓ: "Láthatáron" a Tyrannosaurus szabadtéri terráriumi tartása!

 Az már senkinek sem lehet kétséges, hogy számítógépes manipulációval BÁRMELY őslény a filmeken "életre" kelthető, gondoljunk csupán a világhíres Jurassic Park című filmre!


Fővárosunk egy kies pontján, titkolózni PRÓBÁLKOZVA, hatalmas építkezésbe kezdtek titoktartási fogadalmat tett munkásemberek, a munkálatok azonban egyrészt olyan zajjal járnak, hogy nem lehet nem-felfigyelni rá, másrészt a "kiemelkedően" MÉLY gödör a vakoknak is feltűnne, és a körülötte emelt MAGAS kordon miatt jó-eséllyel még ők is elkerülnék!


Közhely, hogy a titok addig titok, amíg valaki egyszer ki nem kottyant valami részletinformációt, onnantól kezdve pedig elkezdődik a találgatás, hogy mi lehet a rejtegetett információ LÉNYEGE! Mármost, ilyen "BAZINAGY" építményt nyilvánvaló valamiféle HATALMAS lénynek készítenek. S most visszakanyarodva e blogbejegyzés elején említett filmklasszikushoz, Spielberg és munkatársai éveket dolgoztak, hogy élethűvé tegyék filmjük, majd filmsorozatuk szereplőit, így annak a mindeddig álomnak, hogy VALÓS Tyrannosaurus-példányokat figyelhessünk meg, még hosszabb géntechnológiai kísérletezésre van szükség! A jó hír, hogy génregressziós eljárással, a békés természet biztosítása céljából fali gyík (Podarcis muralis) génjeit is belekeverve, egy T. rex-csontban lelt, használhatónak bizonyult genetikai állománnyal az első példányt egy igen szűk és nagyon mély zugban őriznek. Naponta bedobnak tápláléknak egy fél szarvasmarhát, vagy 2 sertést, olykor, hogy kedvére vadászgathasson, és unalmát elűzze, 30-40 csirkét!


A "Rexi" névre keresztelt példány köszöni szépen, jól érzi magát, tulajdonosai még fontolgatják, hogy: melyik az az állatkert, amely alkalmas lenne ennek az unikális élőlénynek a minimális elvárásoknak túlmenően megfelelni...


2020. október 22., csütörtök

Madárvárta, német káromkodás/barátságok



Történt egyszer az agárdi Madárvártán, hogy a nyári, tábori időszakban néhány német diák kérte, hogy a Madárvárta kerítésén túl, pár napra sátrat állíthassanak, mert a környéken szeretnének madarakat megfigyelni...Jómagam a német nyelvből csak egy igen szalonképtelen KÁROMKODÁS elsajátításáig jutottam, amelyet a moszkvai Lomonoszov Tudományegyetemen német évfolyamtársaimtól sajátítottam el (ugyanakkor azt perfekt kiejtéssel vagyok képes azóta is kimondani/!/) Teljes egészében, a fiatalabb olvasókra tekintettel nem idézem, mindenesetre az eleje: "Leck mich am ..." Ezzel értelemszerűen nem kezdhettem a társalgást, ugyanakkor metakommunikációval, gesztusokkal, mimikával, no és jegyzetlapokkal és egy ceruzával mindent meg tudtunk egymással értetni! Nem utolsósorban segítségünkre voltak a nemzetközileg elfogadott "latin", tehát tudományos madárnevek alkalmazása is! Ezeket a táborozók számára szépemlékű Radetzky Jenő tanár úr, a Madárvárta alapítója, és élete végéig VEZETŐJE tanította nekünk, nem is akármilyen módon: előre elkészített kártyák segítségével. A "párbeszédünk" tehát kezdetét vette, és vendégeink felverték sátraikat a kerítésen kívül. Ilyen körülmények között a fentebb említett kommunikációs formák értelemszerűen HASZNÁLHATATLANOK! Azt azonban így is hallani lehetett, hogy már lefekvéshez készülődtek...




 ...ezt tapasztalva, s minthogy szerettük volna, ha másnap velünk jönnének a dinnyési Fertőre madárritkaságokat megfigyelni, "vettem egy nagy lélegzetet", és az erkélyre kiállva elkurjantottam azt a bizonyos német nyelvű káromkodást. Félreértés ne essék, nem vagyok a Tourette-szindróma áldozata, csupán teszteltem, mit reagálnak...



A hatás nem várt erősségű volt: a nádas, konkrétabban sátraik felől önfeledt röhögéssel nyugtázták, hogy partnerre találtak bennünk!
Megjegyzem, német nyelvterületen ez a káromkodás olyannyira szalonképes, hogy W. A. Mozart egy külön kánont is "szentelt" neki:


Így másnap velünk jöttek az egyeztetett madarász túrára, és ezek a kártyák segítették, hogy minden fajt pontosan beazonosítva jelezhessünk nekik. Vagyis ezek a kartonlapok nem csupán az oktatást, hanem a "puskázást" is segítették (persze e szó nem pejoratív értelmében/!/). Speciel Jenő bácsi táboraiban, kiváltképp az aznapi latin nevek felmondásakor nem lehetett puskázni, lévén a tanár úr poroszos vasszigorral tartotta (pontosabban próbálta/!/) regulázni a táborozókat, és hogy egy perc se teljen el léha semmittevéssel, különféle feladatokkal bízott meg minket, amelyek (szerinte) legfontosabbja a meteorológiai adatrögzítés volt, például a víz és a léghőmérséklet regisztrálása a "Meteorológiai napló" oldalain, valamint a szélmozgás detektálása, amit nem bízott ránk, hanem kiment a Madárvárta épülete sarkára, átkukucskált a VITUKI szélkerekére, majd az ott tapasztaltakat saját gyöngyírásával rögzítette e naplóban. Bevallom, mi ezt már kamaszként is nevetségesnek tartottuk, hiszen a szomszédos intézmény volt hivatott az ilyetén adatok országos közzétételére! Mondjuk nem ez az egyetlen visszásság, ami a poroszos "rendből" következik... Amúgy, ha már teljesebben kívánok megfelelni e blogbejegyzés címéhez, ma már (részben) elárulhatom, hogy jelenlétemben kétszer meglepő káromkodás is elhagyta a száját, ugyanakkor ezeknek még az első felét sem lenne ildomos közzétennem, egyrészt, mert ezzel jelezte, hogy bizalmasának tekint, másrészt pedig mert valóban szöges ellentétben álltak hagyományos, "tanár uras" modorával. Ahogy iskolai "berkekben" mondták hajdanán, "spongyát rá!", ezek az emlékek inkább az elfelejtendő kategóriába tartoznak.
A VITUKI pedig továbbra is szorgalmasan szolgáltatja nem csupán hazai, hanem nemzetközi meteorológiai intézeteknek az időjárási adatokat... A Madárvárta számos hajdani táborozója pedig mindmáig szoros barátságot tart fenn, sőt, az egyik tanítványom/táborozóm, ma már a vezetőjévé vált e kis műintézménynek! Annak idején igen sanyarú körülmények között, egy roskadozó házban kellett SEMMI FIZETÉSÉRT dolgoznom, ugyanakkor életem egyik LEGBOLDOGABB időszaka volt ez, mert a csillogó szemű, érdeklődő diákok rajongása MINDENÉRT kárpótolt. S ha idegileg összeroskadni kezdtem volna, tapasztalva, hogy a Madárvártát iránytani/finanszírozni köteles alapítványi vezetők milyen mértékben negligálnak, felelevenítettem magamban e település szülöttjének, Gárdonyi Géza "A fáklya" címűregényének egy alapmondatát: "Hanem azt jegyezze meg, Istennek dölyfös birkapásztora, hogy szolgája nem voltam, és nem is leszek."
Hozzá pedig Carl Zeller: "A madarász" című operettjéből a két korrupt professzor kettősét dúdoltam, amelyet itt is megosztok (először németnyelven):

https://www.youtube.com/watch?v=ZpZrAXl87JM

Itt pedig ékes magyar nyelven Kibédi Ervin és Csorba István előadásában:




Mint utóbb kiderült, azért Jenő bácsi is egyfajta "puskákkal", azaz kartonlapokra írt német fajnevekkel készült a külföldi vendégmadarászok kalauzolására...🙂



Radetzky Tanár úr olykor megengedett magának egy-egy nyelvi poént, azonban Kosztolányi Dezső (Izabella) Karinthy barátja számára kreált bizarr/obszcén versétől valószínűleg "hideglelést" kapott volna, miközben 2020-ban még női magazinban is idézik:
Aki pedig nem ismerné, itt a szó-szerinti, eredeti verziója:


2020. október 18., vasárnap

729 forint!

 

https://www.youtube.com/watch?v=fIFFGYvgfxI

Úgy fél órával ezelőtt, a Rákóczi út azon éjjel-nappal nyitva-tartó üzletében, amelyben mindig meglep, milyen kedvesek az ott dolgozó munkatársak BÁRKIVEL, ma MÉG NAGYOBB meglepetéssel tapasztaltam, hogy valami kis "frinc-franc" csokoládé-szeletke 729 forintba kerül!  Megkérdeztem az épp a pénztárgépnél dolgozó kedves srácot: vettek-e már ebből valaha/valaki? A "válasza" egy maszk-mögötti mosoly volt... 🙂



2020. október 10., szombat

Nézzünk bizakodva a jövőbe...


Bizakodva, hogy Radnóti Zsuzsa (jogutód) nem indít ellenem szerzői jogi pert, e fotográfia kapcsán óhatatlanul szeretném közzétenni Örkény István egyperceseinek egyik "gyöngyszemét":

NÉZZÜNK BIZAKODVA A JÖVŐBE!

Körülbelüli száztíz-száztizenöt év múlva, egy szép nyári napon, soron kívül megkondítják majd az ország összes harangjait. Sokan rá se hederítenek, pedig az a csengés-bongás nagy változások hírnöke lesz!

Addigra Visegrádon újjáépül az egykori királyi palota, sosem látott pompával, óriási termek­kel, függőkertekkel. Az avatási ünnepségen - azt jelzi majd a harangkongás - néhány aggas­tyánnak könnybe lábad a szeme. Valóban, az lesz az a perc, az a nagy és régen esedékes perc, amikor véget ér az ezeréves pechszéria.

Visegrád akkor már nem ennek a csöpp kis országnak lesz a székhelye, hanem a Dunai Magyar Köztársaságnak, melynek négy vagy öt tenger mossa partjait. „Dunainak” azért fogják hívni a köztársaságot, nehogy összekeverjék egy másikkal, az Alsórajnai Magyar Köztársa­ság­gal. Ez utóbbit akkor se magyarok lakják majd, hanem kopott öltözékű, elnyűtt alsórajnaiak, akik csak kabalából vették föl a magyar nevet.

Le se lehet írni, milyen jó dolog lesz akkor magyarnak lenni! Elég talán annyit mondani, hogy a „magyar” szó - potom száztizenöt év alatt - igévé változik, mely addigra minden élő nyelvbe felszívódik, méghozzá kellemes jelentéstartalommal.

„Magyarni” franciául például annyit tesz majd: magamat jól leszopni. Spanyolul: utcán pénzt találni, érte lehajolni; katalán nyelvjárásban: „Könnyedén hajolgatok, amióta kínzó derék­zsá­bám­ból kigyógyultam.” És ha valaki Londonban így szól: I am going magyarni (vagyis szó szerint: megyek magyarni), ez azt jelenti: „Ahhoz az isteni nőhöz, akit ott látsz, most oda­megyek, megszólítom, belekarolok, hazaviszem és...” (Itt egy csúnya szó következik.)

Más példa: „Én magyarok, te magyarsz, ő magyarik” (mert ikes lesz az ige) hét civilizált nyel­ven (norvégül, görögül, bolgárul, baszk nyelven stb.) azt jelenti majd: „Ropogós kacsasültet eszem (eszel, eszik), idei uborkasalátával, miközben Yehudi Menuhin a »Csak egy kislány«-t húzza a fülembe.”

Továbbá: „Anyuka, mehetek magyarni? - Magyarhatsz!” - lettül azt jelenti, hogy egy kisfiú elkéredzkedik moziba, s az édesanyja, némi habozás után, elengedi, pedig a filmet csak tizennyolc éven felüliek látogathatják.

De hagyjuk a külföldet! Itthon is sok mindent másként hívnak majd. Például a „vanília” helyett, mely idegen szó, a „háború” megy át a köztudatba, minthogy régi jelentését amúgy is elvesztette. A visegrádi cukrászdában tehát a fagylaltospult fölött ez lesz kiírva:

Eper

Puncs

Háború

Csokoládé

Így fogunk élni. Addig, ezt a pár évet, ki kell bírni.

Cato – Cat – macska – cinegék


,Mostan emlékezem az elmult óráról,

 Az elmult órában egy rosszra törő macskáról...'


 https://www.youtube.com/watch?v=_yueLVbOFlw


Szüleim IV. emeleti erkélyéről a kertbe nézve, s így "madártávlatból" szemlélve távolról lerítt róla, hogy nincsen se históriai, se szépirodalmi olvasottsága, ennek dacára igazodott mind Arany Toldi című opuszának Első éneke 4. versszakához, és a komondorhoz igazodva egerészni restell...


Most mi ezzel a bizonyítóképpel a probléma? Hasonló minőségű képekkel igazolják egy-egy madárritkaság hazai előfordulását a birding.hu portálon is! 🙂

...Cato jeles ókori, római történetíró és államférfi szónoklatainak rendszeresen ismétlődő zárómondatához! Persze nem az egykori Karthágó elpusztításán töri a fejét, egészen másban fondorlatoskodik!


Lehet bármilyen bájos lény ez a kószáló macska, azt sosem bocsájtom meg NEKI/!/, hogy minden este azzal a gondolattal hajtja álomra a fejét, hogy "A cinegéknek pedig el kell pusztulnia!"

De hogy  adjunk a kultúrának is:
Carthago delenda est vagy Delenda est Carthago (magyarul: Karthágónak vesznie kell) latin szónoki fordulat volt, amely a Római Köztársaságban a pun háborúk vége felé volt népszerű a Kr. e. 2. században. Hosszabb formái: Ceterum censeo Carthaginem esse delendam vagy Ceterum autem censeo Carthaginem esse delendam („Továbbá úgy gondolom, Karthágónak vesznie kell”.) Gyakran használta beszédeiben az idősebb Cato, Marcus Porcius Cato Maior. (Kr. e. 234 – Kr. e. 149).


2020. október 9., péntek