„Aki dudás akar lenni / pokolra PURGATÓRIUMBA kell annak menni / ott kell annak megtanulni / hogyan kell a dudát fújni.” Ezt a különös varázsú, megejtően édes mérgű népi strófát először a Külvárosi éj című kötet élére tette József Attila, aztán a Medvetánc válogatott verseinek lett a mottója, s ha valaki összegyűjti - mint ahogy fogja - József Attilának összes műveit, illessze majd kegyelettel a minden versek elé, halálosan szép jelmondatul... - - - Ezt az első bekezdést Fejtő Ferenc írta, LESZÁMÍTVA ami a PURGATÓRIUMOT illeti, márpedig KÉT DUDÁS A TISZTÍTÓTŰZBEN sem fér meg! :)
A purgatórium a Föld „túlsó” felén – Jeruzsálemre merőlegesen – magasodó csonkakúp alakú hegy, mely hét körből épül fel. A hegy lábánál, az Elő-purgatóriumban a kiátkozottak, a hanyagok – késve megtérők tisztulnak. A hegy hét körében a keresztény erkölcstan hét főbűnétől (kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag, jóra való restség) tisztulnak a lelkek. A csonkakúp tetején a földi Paradicsom található; itt lakott egykor Ádám és Éva. A lelkek zarándoklatként járják meg a purgatórium összes teraszát, hogy útjuk végén bebocsátást nyerjenek a Paradicsomba. A purgatórium bejáratát az erkölcsi szabadság hőse, Cato őrzi, aki inkább eldobta életét, mintsem rabságba kerüljön.
Marcus Porcius Cato Minor vagy Cato Uticensis, (Róma, Kr. e. 95 – Utica, ma Bu Sater, Tunézia, Kr. e. 46. április 12.) római politikus, író, szónok.
Szerintem a LEGÉRDEKESEBB a 2. terasz: az irigyeké. Az irigy lelkek büntetésképp „vasfonállal” levarrt szemmel – mivel életükben csak a földi javakat látták, vakon esdekelnek a bűnbocsánatért.
"Varrjuk csak le azt a SZEMET, ne lássa, hol van éppen!"
