2019. április 23., kedd

PATKÁNYOK!

PATKÁNYOK!

1995 őszén Párizsban a hatóságok - terroristák pokolgépes merényleteitől tartva - mintegy 26 ezer köztéri szemetesládát zárattak le. Ezt követően a város polgárai és a turisták a szemetet (naponta mintegy 70 tonnányit!) a fémhengerek mellé helyezték. A sajátos táplálékforrást a patkányok rögvest kihasználták; sokasodni kezdtek, s így egy-két hónap múlva Párizs lakosainak már legalább annyi problémát okoztak az elszaporodott kisemlősök, mint az iszlám terroristák.

Bizalmas kapcsolatban álló személyek olykor nyuszikámnak vagy mókuskámnak nevezik egymást, egyszer már olyat is hallottam, hogy "Te kis makkegér!". Azt azonban csak kivételesen gyűlölt ellenfélnek szokták odavetni, hogy "Te patkány!". Már ebből is látható, hogy az emberek nem kedvelik ezeket az életrevaló állatokat. A patkányok iránti közutálat egyébként olyan erős, hogy - biodiverzitás ide vagy oda - egyik fajuk, a házi patkány Magyarországról kipusztulhatott anélkül, hogy a védett fajok listájára, akár csak a Vörös Könyvbe bekerülhetett volna. Még jó, hogy hazánk gyanús nevű emlősritkaságát, a patkányfejű pockot védetté lehetett nyilvánítani.
A patkányok (Rattus) nemzetségébe több tucat faj tartozik. Fakúszó, talajlakó, vízközelben és üregekben élő formák egyaránt akadnak köztük. Az Ausztráliában őshonos kisszámú méhlepényes emlős között szintén találunk patkányokat (Rattus fuscipes, R. lutreolus, R. tunneyi). Egyes patkányfajok csak viszonylag kis területen élnek és szinte semmi problémát nem okoznak az embereknek, viszont a tengerhajózás fellendülésével elterjedt fajok már óriási gazdasági károkat okoznak. A cikk további részében elsősorban a vándorpatkányról lesz szó, mint a legelterjedtebb és legtöbb gondot okozó kisemlősről. E faj legkorábbi leleteit Kína pleisztocén üledékeiből mutatták ki. Kínából - még feltehetően a pleisztocénben - aktív vándorlással eljutott a Bajkál-vidékig, de a világhódító vándorútjára csak később, az emberek akaratlan közreműködésével került sor.
Ennek a rágcsálónak a szabad természetben illetve emberközelben élő állományai egyaránt vannak. A szabadban élő példányok általában kisebbek, a hideg hónapokban nem szaporodnak, s élőhelyükön gyakran szinte apró ragadozóként viselkednek. Kepler 1967-ben megállapította, hogy a Hawaii-szigetek albatroszainak 1-2,5 %-át pusztították el az ott élő patkányok. 1945-ben Nooderoog szigetén a 15 hektáros természetvédelmi terület teljes madárállományát kiirtották a vérszomjas rágcsálók. Általában elmondható, hogy a szigetek madárvilágát gyakran veszélyeztetik ezek a kisemlősök. A vándorpatkány igen alkalmazkodóképes faj; sertéshízlaldákban, hűtőházakban, lakóépületekben, csatornákban vagy akár bányákban is megtaláljuk. Az egykori Szovjetunió 673 vizsgált bányája közül 277-ben, Angliában pedig 562 közül 253-ban éltek patkányok. A szabad természetben élő fajtársaiktól eltérően az emberi környezetben meghúzódó egyedek - kihasználva a kiegyenlítettebb klímát és a táplálékbőséget - egész évben szaporodnak. Táplálékukat nem is lehet részletesen felsorolni, hiszen a konyhai maradékokból bármit elfogyasztanak, legyen az akár száraz kenyérmorzsa, akár tűzdelt vadsertéspecsenye ajókamártással. Egyébként ázsiai országok piacain - "mentsük ami menthető" alapon - gyakran magukat a patkányokat árulják az ínyenceknek  (ritkábban pedig a világjáró emlőskutatóknak).
A gazdaságilag elmaradottabb országok mellett szép számmal élnek patkányok a fejlettebb országokban is. R. K. Deoras szerint 1975-ben csak az USA-ban 300 millió dollárra volt tehető a patkányok által okozott kár. Persze elég nehéz felmérni, hogy mely károkat lehet a patkányok számlájára írni, hiszen Japánban például a tüzet okozó rövidzárlatok 20 %-áért is a patkányokat hibáztatják. A károk egy része a rágcsálók szükségszerű fogkarbantartó tevékenységének tudható be. A patkányok metszőfogai hetente 2-3 mm-t növekszenek, ezért ha nem elég kemény az általuk fogyasztott táplálék, úgy a folyton növekvő fogakat koptatniuk kell. S minthogy metszőfogaik zománcrétege igen kemény (Mohs keménységi skálája szerint 5.5, - összehasonlításul ugyanezen skála szerint a gipsz 2, az apatit 5, a kvarc 7 keménységű), a patkányok fogápoló rágicsálásukkal  további károkat okoznak.
Mióta élnek patkányok Európában? A szakirodalomban több helyen P. S. Pallasnak tulajdonítják azt az adatot, amely szerint az 1727-es oroszországi földrengést követően patkányok seregei keltek át a Volgán, s állítólag ezek utódai népesítették be Európát. Ám a patkányok európai elterjedését e dátummal összekötni több okból is helytelen volna. Az európai irodalomban ugyanis már a XIII. századtól találunk utalásokat a patkányokra,  s a Sárospatakon 1650 táján oktató Comenius már szintén ismerte ezeket az emlősöket. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni Pallas adatának vizsgálatakor, hogy az illusztris szerző szerint a patkányok éppen keleti irányban úszták át a nagy folyót... Sokkal valószínűbb, hogy ezek az élelmes emlősök potyautasként már évszázadokkal korábban is a tengerjáró hajók raktáraiban éltek, s amellett, hogy ők maguk így óriási távolságokat gyűrhettek le "minimális ráfordítással", ráadásul mindenféle veszélyes kórság elterjedéséhez is hozzájárultak. Így például az 1892-ben kezdődő világméretű pestisjárványhoz, melynek rengeteg ember esett áldozatul. E  járvány során csupán Indiában 11 millió ember halt meg. 1900-1925 között a Hamburgba érkezett hajók közül 6466-ot vizsgáltak át a kutatók, és azt találták, hogy ezek mintegy 1 %-án pestissel fertőzött patkányok utaztak. 1925-ben a pestist a világ 59 kikötőjében regisztrálták. 1945-ben még 22 kikötő, 1955-ben már csak 6 volt pestissel fertőzött patkányok élőhelye.
Miután annyi rosszat elmondtunk cikkünk főszereplőiről, azt sem szabad elhallgatni, hogy az orvostudomány kísérleti alanyaiként óriási hasznot is hajtanak az emberiségnek. A laborkarrier a múlt század első felében kezdődött. Ekkortájt különös ízlésű úri(?)emberek  Angliában és Franciaországban sajátos szenvedélynek hódoltak: patkányokkal telezsúfolt gödrökbe idomított terriereket engedtek, és az az eb nyert, amelyik korábban végzett valamennyi rágcsálóval. Erre a célra nagy mennyiségben gyűjtötték az élő patkányokat, s az időnként előkerült fehér színű példányokat továbbszaporítás céljából megtartották. Nem sokkal később már laboratóriumokban tenyésztették az albínó egyedeket, és 1856-ban Philipeaux leközölte az első tudományos cikket, melynek alanyai laborpatkányok voltak.


Igen: Ő az - a MIEGYMÁS tengerében!


A vad populációk egyedeit évszázadok óta válogatott módszerekkel próbálják irtani az emberek. Egyesek bio-módszerekkel: görényekkel, macskákkal, mongúzokkal,  sőt kígyókkal próbálják lakóhelyüktől távoltartani a nemkívánatos társbérlőket. Ázsia egyes országaiban a gabonaraktárak mellett számos fészekládát helyeztek ki a gyöngybaglyok számára, és az éjszakai ragadozók segítségével sikerült is visszaszorítani a terményeket dézsmáló kisemlősöket. Manapság patkánycsapdával már csak kevesen próbálkoznak, divatosabbnak számítanak a vegyi és bakteriális módszerek. Az irtóhadjáratnak is köszönhetően - amint arról korábban szó volt - a házi patkány Magyarországról valószínűleg kipusztult; utolsó biztos adata 1980-ból, Csokonyavisontáról származik. A vándorpatkányt viszont nem fenyegeti a kipusztulás veszélye, kisebb-nagyobb számban az egész országban előfordul. Budapest ugyan nagyrészt patkánymentesnek tekinthető, de aki még sohasem látott vándorpatkányokat, könnyen megfigyelheti őket például a Dunánál, amint a rakodópart alsó kövein fennakadt dinnyehéjat-miegymást majszolva élik világukat.

E cikkem a Természet magazinban  jelent meg (1997/6. , p. 228-230.), gyakorlatilag pontosan ezzel a szöveggel, ám a szövegszerkesztő a szótárban nem lelt "dinnyehéjat-miegymást" - így nemes egyszerűséggel, velem nem egyeztetve(!) a "miegymást" kidobta a szövegből, s úgy küldte nyomdába! Ezek (pontosabban a szövegszerkesztő) szerint a patkányok a Dunánál dinnyehéjon élnek! 


(E bejegyzéssel most legalább kijavíthatom a múlt évezredben keletkezett hibát, amely kiherélte elrontotta a cikket...)

Holdvirág - egy igazi csoda!

Holdvirág - egy igazi csoda!


Évekkel ezelőtt nálam is nyílt egy példánya. A Kertészeti Egyetem tavaszi virágvásárán az egyik pult sarkában szerénykedett egy vékony hajtása, kérdeztem az eladót, miféle növény az, mondta, hogy valami hajnalkaféle... Na ha hajnalka, akkor nékem kell! - és megvásároltam pár százasért. Aztán hónapokig csak a hajtásai nőttek, növögettek a folyosó korlátján, mígnem elkezdett fejlődni az első bimbója. A bimbó egyre csak dagadt, dagadt, s az egyik nap locsolás közben, miután e hajnalkát meglocsoltam, áttértem az ellenkező oldalon "lakó" dísztökökhöz. Egy percet "tököltem", majd visszafordultam újdonsült kedvencemhez, amely az eltelt egy perc alatt teljesen kibontotta tenyérnyi szirmait. Káprázatos volt! Egy perc alatt (mint a Dennis a komisz című filmben)! Másnap már a felső emeletről is kiálltak nézni a nyílását, amely óramű-pontossággal 19:00-kor következett be. Nem 18:59-kor, nem 19:01-kor, hanem 19:00-kor! Harmadnap már a szemközti házból is csatlakoztak a nézőközönséghez...

Ha valaki tud ilyen növényről, kérem jelezze e bejegyzéshez hozzászólásban! Előre is köszönöm!

FRISSÍTÉS! 2019. MÁRCIUS 28-ÁN MEGKAPTAM  FRÁTER ERZSÉBETTŐL AZ ELSŐ NÉGY MAGOT!!!

ÚJABB FRISSÍTÉS! 2019. ÁPRILIS 23-ÁN (06:40 PERCKOR) AZ ELSŐ MAG KICSÍRÁZOTT!!! (FOTOGRÁFIA HAMAROST ÉRKEZIK...)


A MAGOK...


...ÉS MA KICSÍRÁZOTT AZ ELSŐ MAG!



A KIRAKAT-RENDEZŐ VERSENY

A KIRAKAT-RENDEZŐ VERSENY


Vagy 30 évvel ezelőtt unokatestvérem, Zsóka férje, Miklós kirakatrendező-versenyre nevezett be. Nékem elég unalmasnak tűntek az akkori ARANYPÓK-kirakatok, így javasoltam neki egy - szerintem elég hatásos - tervet: legyen az üvegfal mögött középütt egy bokor, arra legyenek felaggatva az aktuális termékek (melltartók, zoknik, harisnyák), a bokor mellé lehetne szétdobálni a nadrágokat, szoknyákat (elnézést, hölgyeim, a helyes sorrend: szoknyákat, nadrágokat) - de Miklósnak ez a szokatlan terv nem nyerte el a tetszését (na de a reklámban nem éppen a szokatlanság a fontos tényező?!).
Minap jártam a Kossuth Lajos utcában... Láttam az ottani ARANYPÓK-kirakatot... 2-3 naponta látom, amikor a falkának megyek az ALDI felé, húsvadászatra... A kirakat minden héten ugyanaz... És kérem, az elmúlt évtizedekben gyakorlatilag semmit sem változott!!! Tulajdonképpen bátran lehetne otthagyni az 1970-es évek már anno elkészített kirakatát, fölösleges a sok bíbelődés a damillal, bugyikkal, úgysem fog szemernyit sem változni az összkép!

Intermezzo: miközben e bejegyzést írom, a YouTube segítségével Rossini: A tolvaj szarka című operájának nyitányát hallgatom...



Ez messze szórakoztatóbb, mint az általam elérhető televízió-csatornák "műsora", ahol a legunalmasabbak, "sorolom": 1) Nógrádi György 2) Borbás Marcsi 3) Szente Vajk - ha a Dunán az egyik folyik, gyorsan átváltok a Duna World-re, de jobbadán ott is épp uyanaz a személy viszi a prímet. Rossz őket nézni, akkor már legyen inkább Rossini! A "szarkás" művét először a Miklóstól kapott bakelitlemezről hallottam, nagy köszönet neki azért az (Sári, ha ezt a Néked ide rejtett bejegyzést olvasod, küldj röpke üzenetet a facebook-on, szerény személyemet a vezeték+keresztnevem beírásával jó eséllyel megleled, és akkor jelentkezhetsz...) ajándékért!


DELIBES - SYLVIA - FAUN...

DELIBES - SYLVIA - FAUN...

Kamaszként a televízióban láttam egy balett-előadást, amelyben egy varázslatos melódiát hallottam. Fogalmam sem volt, mi a mű címe, s ki lehet a zeneszerzője, de hogy bármikor emlékezni tudjak rá, naponta dudorásztam magamban. Amire tisztán emlékeztem, hogy a szereplők között volt egy ló testű, izmos férfi felsőtesttel rendelkező Faun, hogy a görög mitológia se maradjon ki az előadásból! (Mert - mint tudjuk, minden a görögöktől kezdődött!) Az még rémlett, hogy francia zeneszerző műve lehetett...
Nos, ma hajnalban gondoltam egyet, a világháló fő keresőjébe beklaviatúráztam: balett+francia + Faun.

Az eredmény: Delibes: Sylvia! 

És igen, és IGEN, ÉS IGEN! MEGVAN!




EZ AZ A MŰ!!!

Jó szívvel ajánlom mindenkinek!

Utóirat: a bősz keresgélés során ráleltem még egy további felvételre is:


Na de kérem, hát én ezt már egyszer (15 évvel ezelőtt) megtaláltam! Annak idején a szerkesztői szobában mutattam kedves kolléganőmnek, Nikinek, akivel -  most már talán bevallható - munka közben "olykor" filmfelvételeket küldözgettünk át a szoba egyik gépéről a másikra... Én botor fejjel erről totálisan megfeledkeztem. Hiába, kenyerem javát megettem, holnapután már nem is tudom hanyadik születésnapom lesz, az ember ilyenkor már feledékeny...