2020. január 4., szombat

SCRIBD - egy borzalmas kalózkodás esete 🙂

Tüneményes "gyöngyszemre" bukkantam a világhálón keresgélve a következő oldalon:

Azonmód el is mentettem a monitorképet, amelyet itt csatolok.
(Zárójelben: közröhej, hogy miközben kalózterjesztésről van szó, még pénzt is kérnének érte! 🙂)


Ha netán a monitoron nehézkesen olvasható a szöveg,
segítségként bemásolom "blogszövegként" is - nagyon tanulságos!
Azonban így is FELTŰNŐ, hogy a jogtalanul kalózkodó "valaki" ©-ként hangsúlyozza: 
"Minden jog fenntartva!"  🙂

Most már legalább tudom, hogy mivel foglalkoztam 2005 táján (adaptálva a SCRIBD-oldal készítőinek "ismertető" szövegét):
"...Segítettem lehetővé tettem, hogy kifejezésre juttassák a diákok és a felnőttek a kirándulásokon megfigyelt élőlényeket, amelyek célja a munkavállalók számára, és egy fajleírásokból eredő miniszteri munkaviszonyt megismerhessék"...

Az Élővilág Könyvtár a nagyközönség számára lehetővé teszi a Kárpát-medencében honos legkülönfélébb élőlénycsoportokat. A tematikus kötetek sorra veszik a jellegzetes veszélyes növény-, gomba- és állatcsoportokat. Segítenek lehetővé teszik, hogy kifejezésre juttassák a diákok és a felnőttek a kirándulásokon megfigyelt élőlényeket, amelyek célja a munkavállalók számára, és egy fajleírásokból eredő miniszteri munkaviszonyt megismerhessék az egyedülálló fajok életmódját. A gazdagon illusztrált kis határozatókban a színes képeket és részletrajzok együttesen alkalmazzák a fajok minél pontosabb felismerését. A sorozat kötetei összegyűjtve átfogó módon adnak Magyarország élővilágáról.

Visszakanyarodva tegnapi bejegyzésemhez...


A. H.
...ott-tartottam-tegnap-hogy: "...az Astoria szálló mellett a buszon mindig Audrey Hepburn jut eszembe, a Breakfast at Tiffany's Moon River-rel... "
Ezennel pedig ezt gyorsan pontosítanom kell: olykor az is előfordul, hogy miután a Ferenciek terén a Lipóti Pékségben a pult tetején lévő sajtos rudak közül rámutatva a legeslegsajtosabbakra, s azokat becsomagoltatva gyalog haladok végig a Kossuth Lajos utcán, jobbadán az Astoria szálló előtt kezdem azokat "betermelni", másik kezemben a Completa jegeskávé, s ha mindeközben e hotel hatalmas üvegablakain betekintve látom a tükörképemet, jót röhögök magamon/magamban, mert a tükörképemen már majdhogynem úgy jelenek meg, mint Audrey Hepburné...

Ha nem hiszik ezt el nekem, nézzék meg a Breakfast at Tiffany's = ÁLOM LUXUSKIVITELBEN 1961-es részletét:

Ha pedig ez sem lenne elegendő bizonyíték, talán meggyőzőbb lehet a szálló biztonsági őreinek térfigyelő kameráinak releváns felvétele... Kérem, ha a hotel prominens munkatársai facebook-tagként olvassák e szövegemet, hassanak oda, hogy azt nekem is juttassák el - - - vagy ha valaki ismeri e biztonsági őröket - - - vagy ha valaki ismer valaki, aki ismer valakit, aki ismeri a biztonsági őröket....((( https://www.youtube.com/watch?v=nhjrfKd4duk ))))

Örök hála Henry Mancini felé, amiért e kísérőzenét megalkotta!


Hommage à Henry Mancini 

(Az pedig, bár talán nem zárójelesnek méltó, de e bejegyzés témájához mégis-csak-részben-illeszkedik-hogy: ő alkotta meg a Rózsaszín Párduc klasszikus muzsikáját is!)



((...komolyan: ehhez a képhez meg kellene neveznem a főszereplőt?! 🙂))