2019. május 3., péntek

Neonhalak a vakváriumban...

Neonhalak a vakváriumban? - döbbenhet meg a nyájas Olvasó, e bejegyzés címét olvasva. Ez a szó Dr. Ország Mihály állatorvos, a "Mindent lehet, de krokodilt azt nem!" című alapmű szerzőjének kreálmánya, épp ilyen kívánságot fogalmazott meg barátjának...
Ország doktor madárhang-gyűjtés során egy kullancstól Lyme-fertőzést kapott, minek következményeként elvesztette látását.
Történt egyszer, hogy Misi bácsi megkérte segítőtársát, legyen oly jó, és hozzon az állatkereskedésből neki pár neonhalat.



- Hát az meg Neked minek?
- Hát hogy legyen fény a vakváriumomban!

A látását ugyan elvesztette, de szellemességét egész éltében megőrizte!

Az idézett párbeszéd beillene egy Örkény-egypercesnek is... Illetve a jeles groteszk-szerző meg is írt valami hasonlót, Egyperceseinek egyikében, amelynek címe: Mindig van remény:

'Továbbá - mondta aztán -, be kellene vezetni a villanyt.
- A villanyt? - bámultak rá mind a ketten. - Minek oda villany?
- Jó kérdés - mondta bosszúsan az érdeklődő. - Hogy ne legyen sötét"

ALTATÓ...

Egy dallamot évek óta dúdolok magamban, szerettem volna normális előadásban meghallgatni, de nem tudtam a szerzőjét/címét, s amikor ismerőseim körében elismételtem saját hangadó szervemmel, senki nem jött rá, hogy vajon mi lehet...
Most végre itt szól a számítógépemen! Miközben a YouTube csatorna filmrészletén néztem a kedves doktornőmmel készített riportot, mellette a rendszer felajánlotta, hogy milyen felvételek érdekelhetnek esetleg a további nézelődéskor...

ERRE LELTEM: 


SZÉP ÉS KEDVES ELŐADÁS! De emlékeim szerint egy gyermekkórussal láttam sok-sok évvel ezelőtt, és gyanítottam, hogy az a kórus a Bécsi fiúkórus (Wiener Sängerknaben) vala. Sajnos ezzel az 1498-ban alapított kiváló csoporttal nem találtam felvételt, de találtam egy - majdnem - hasonlót:


AZT HISZEM, MOST ELALÉLOK!


TABÁK HELYETT TUBÁK - BAGÓÉRT

TABÁK HELYETT TUBÁK - BAGÓÉRT: nem dohányreklámot szándékozom közzétenni, épp ellenkezőleg, a leszokáshoz vezető úthoz teszek javaslatot! Ebeim előtt szégyelltem magam, hogy a cigarettafüsttel károsítom egészségüket, így már jó ideje zárt szobaajtó mögött szívtam a nikotinrudacskákat, aztán arra jutottam, hogy önnönmagam sem érdemes mérgezni. De azért a nikotin hiányzott, így felmerült bennem, hogy Karinthy és Kosztolányi mintájára tubákolásba kezdek.


A YouTube filmfelvételei között megleltem, miképp is gyártják a tubákot. A bejátszás megtekintésekor érdemes figyelni, hogy nem dohánylevelekből, hanem az amúgy semmire sem használható dohányszárakból őrlik finom porrá a szárított növényszárakat. A munkahelyi körülmények egészen sajátságosak, és lám: a munkaerő egészségi védelmére is adnak (a munkás orrát szép sál óvja a helyiséget betöltő tubákportól! Az épület előtt elhaladó csoport kéztartása magáért beszél - vélhetőleg nekik életükben nem támadna kedvük a tubákoláshoz...

Amúgy a tubák messze költséghatékonyabb, mint a cigaretta, egy doboz Pall Mall árából megvan három napnyi tubákigényem.

szívvel ajánlom a cigarettaszívóknak, nálam bevált!



DARAZSAK gyűrűje


Múlt év tavaszán közvetítette Csorba Gábor, a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgató-helyettese Vas Zoltán kérését, hogy vállaljam el a darazsakról szóló kéziratának könyvvé formálását.

Mi hárman, vagyis a szerző, aki még soha könyvet nem írt, a múzeumi koordinátor, aki voltaképpen emlőskutató, mellesleg főigazgató-helyettes, és még viszonylag kevés könyv kiadását szervezte, végezetül pedig a szerkesztő, aki már több tízezernyi könyvoldalt szerkesztett, de a darazsakkal korábban hadilábon állt, mi hárman tehát egy igen kedélyes délutánt töltöttünk el a Természettudományi Múzeum tőszomszédságában lévő étterem teraszán "gyűrűben" körbe ülve egy asztalt.



Kávézgatva elcsevegtünk a jó meg a rossz állatkönyvekről, megemlékeztünk a hártyásszárnyúak nagy tekintélyű, s irányunkban mindig segítőkész tudósáról, Móczár László professzor úrról, és úgy döntöttünk, hogy összehozzuk ezt a művecskét. Kérjük, fogadják e művet baráti érdeklődéssel, és elolvasását követően talán megbarátkoznak a darazsakkal, e csodálatos teremtményekkel is!...

E sorokat olvasva az Olvasó, ha jártas a természettudományos alapművekben, talán ráérez a hasonlóságra Konrad Lorenz Salamon király gyűrűje című kötetének első bekezdésével!




Emlékeztetőül:


"Mi hárman, vagyis a szerző, aki még soha könyvet nem írt, a kiadó igazgatónője, aki voltaképpen jogászdoktor, mellesleg nyomdász, és még soha könyvet nem adott ki, végezetül pedig a lektor, akinek ugyan vastagon van vaj a füle mögött, de hármunk közül mégiscsak az egyetlen „hivatásos” irodalmár, mi hárman tehát egy igen kedélyes estét töltöttünk együtt tavaly, s miután elcsevegtünk a jó meg a rossz állatkönyvekről, úgy döntöttünk, hogy összehozzuk ezt a művecskét. Gyártmányunkra büszkék vagyunk, de eszünk ágában sincs elpalástolni, hogy hibák is akadnak benne."

A DARAZSAK című könyv már kapható a 

illetve a


honlapon is elérhető már!