2019. szeptember 30., hétfő

Gímszarvas a készülő koponyahatározómból

Akinek az alább közölt részletnél részletesebben érdekelnek a koponyahatározás részletei, annak ajánlom figyelmébe a pár év múlva -  jó eséllyel - megjelenő könyvemet... :)



Gímszarvas - koponyajellemzés

A koponya alaphossza 309-366 mm, a felső zápfogsor hossza 86-121 mm. A koponya arcorri tájéka hosszabb, mint az agykoponya. A széles interorbitalis tájékot a szemüregek felett egy-egy nyílás (foramen supraorbitale) töri át. Az agykoponyán a nyíltaraj (crista sagittalis) mindig hiányzik. A könnycsonton feltűnő bemélyedés található. A zárt, kerek szemüreg a legutolsó  zápfog fölött helyezkedik el. A fogazat összesen 34 fogból áll, a fogképlet I0/3C1/1P3/3M3/3.

2019. szeptember 28., szombat

Egy koponya tusrajza a készülő emlőshatározómból

Ma találtam egy 20 évvel ezelőtti tusrajzomra, amelyet itt most közzéteszek:
Egy koponya tusrajza a készülő emlőshatározómból... 


Ha segítségre lenne szükség a pontos fajmeghatározáshoz, hát elárulom: borz (Meles meles)!

2019. szeptember 25., szerda

Befejezetlen bejegyzés kedves tanítványaimról...

Korábbi jegyzetben már írtam, hogy a pedagógia igen közeli téma volt mindig is számomra. Ilyetén vonzalmamat leginkább az agárdi Chernel István Madárvártán élhettem ki. Ott diákok ezreinek tartottam természetismereti foglalkozásokat, és a legnagyobb hatással a táborozókra lehettem.  Nyáron - hetes turnusokban váltakozva - összesen több száz kisiskolás tölthetett el hasznosan időt, ami mind nekik, mind nekem maradandó élménnyé vált. Sokat tanultak tőlem, s jómagam is sokat tanultam tőlük!... Volt szülő, aki a táborozást követően lelkesen mesélte, hogy fiai többet tanultak a Vártán egy hét alatt, mint korábbi életükben összességében. A délelőtt madárrajzolással telt, délután kirándultunk a Velencei-tó körül (s a tavon), emellett egész nap a latin madárnevek (naponta 10) memorizálása volt a feladatuk, amit többnyire simán ment valamennyiüknek. Boldogok voltunk ott valamennyien (egy fura családot leszámítva, akik fiukat hazavitelkor szépen betessékelték kocsijukba, elköszönni azt hiszem nem felejtettek el, de a "Köszönjük!" nem hagyta el a szájukat... Annyit mondtak, hogy jön a gyerkőc jövőre is... Na hát én ugyan nem hívtam többet ingyenes gyerekfelügyeletre...).
Minden diák egyformán kedves volt számomra, sokukkal ma is tartjuk a kapcsolatot. Öröm látni, ahogy beérik a munka "gyümölcse"!

Apró, de kedves emlék, amint Máté megérkezett a Madárvárta tornácára, és az ajtón kotkodácsolva lépett be. Mondhatni, ez bagatell, de jelezte, hogy azonnal ráérzett a hely otthonos szellemére!

Bálint 3. osztályos volt, amikor táborozónak szeretett volna jelentkezni. Néztem, és úgy láttam, hogy ő még túl fiatal a táborozáshoz. Ő erősködött, hogy csak teszteljem az ismereteit. Na jó, adtam neki egy denevérállkapcsot és az általam írt emlőshatározót - ő 10 percig lapozgatta a könyvet, forgatta az állkapcsot, félve kérdezte: közönséges késeidenevér? Igen! Na jó, akkor jöhet, tábor-érett! Amikor a délelőtti foglalkozáson mókuskoponyát rajzolt épp, kirándulók érkeztek, s kérdezték Bálintot:
- Mit rajzolsz, kisfiú?
- Mókuskoponyát!
- És honnan tudod, hogy ez éppen egy mókus koponyája?
- Hát kérem, látják, ez itt a rá jellemző processus supraorbitalis! A látogatóknak - orbitálisan - tátva maradt a szája! Bálint időközben felnőtté cseperedett, jelenleg kétéltű-határozó írásán, rajzolásán fáradozik...

Bálint ebihalai...

A fentebb említett Máté bátyja, Márton olyan minőségű tusrajzokat készített, hogy a Magyar Természettudományi Múzeum épp odalátogató főigazgatója szerint bármely múzeumi kiadványban is megjelenhetnének. Innentől datálódik a táborozók között gyakran elhangzó szállóige:
"Édesapád büszke lesz rád!"

Ági, akit Pintyőnek becéztek, nemkülönben szépen rajzolt
 egyik ábrája megjelent a Madártávlat magazin Madártárlat rovatában is.

Bájos lurkó volt Bence is, akit a vártai látogatás után kérdezték (a szokványos közhelyes módon):
- Na és mi leszel, Bence, ha nagy leszel?
- Hát tóász! Tóász - vagy madarász!
Innentől az iskolában Tóásznak szólították...
Tóász volt/van minden évben az első barátom (tanítványból immár baráttá vált), aki karácsonyi/újévi jókívánságát elküldi nékem.
Végül a tóászi terveit feladva pénzügyi szakemberré vált... Tehetséges pénzügyi szakemberré!

Volt, akiből pszichológus lett, másikból villamosmérnök, riporter, újságíró - és így tovább... Nem is volt soha célom a táborozókból később munkához nem jutó, nincstelen zoológusokat képezni! A fő szempont az volt, hogy természetet szerető és védő értékes emberekké váljanak!

Megérte a velük való szorgoskodás, flow-érzést nyújtott a csillogó szemük, néha agyonaggódtam miattuk (amikor például késve érkeztek haza madarászásból), még ha nem is kaptam a Madárvártát üzemeltetni hivatott alapítványtól egy árva kanyit sem... Ígéreteket - na azt kaptam tengernyit óceánnyit! Hál' az Égnek mára a korábban regnáló semmittevő kuratóriumot feloszlatta a megyei közgyűlés, így újra működhet a csinosan felújított romantikus házikó - sokak örömére...


2019. szeptember 23., hétfő

Néhány emlősfaj koponyájáról készített tusrajzom


Dámvad koponyájáról készített tusrajzom - természetesen ez is az előkészületben álló emlőshatározóm egyik illusztrációjának készült... és továbbá az is természetes, hogy agancs nélküli példányét ábrázolja... 

Az alsó ábrán pedig egy nyestkutya és egy róka koponyája látható (egészen természetesen ezek is az előkészületben álló emlőshatározóm egyik illusztrációjának készültek...) - jól érzékelhető a két faj közti morfológiai különbség...

2019. szeptember 22., vasárnap

Segítségkérés



Itt most idézem a facebook-on tegnapelőtt közzétett bejegyzésemet, mert továbbra is aktuális: "...ezúttal pedig segítségeteket szeretném kérni... Ha valaki éppen természettudományokban "jártas" szerkesztőt keres valamely készülő, e témakörhöz illeszkedő kiadványhoz, azt kérem, hangsúlyozottan privát párbeszéd-ablakban jelezze - pozitív visszajelzések esetén így le tudnám kötni "szabad kapacitásaimat"! Mintaként itt mellékelem egy kis részét korábbi szerkesztményeimnek, egyfajta repertórium gyanánt... 


A REPERTÓRIUMOM EGY RÉSZE

Kifejezetten hálás lennék, ha ismerőseitekkel minél többen megosztanátok ezt a bejegyzésemet!" 

2019. szeptember 21., szombat

Két cikkem története...

...a történet Agárdon kezdődött, amikor a Radetzky Jenő által alapított Madárvártáról a dinnyési Fertőre tartó úton oda és hazahaladva a táborozókkal összegyűjtöttük az elpusztult madarakat – így azok nem enyésztek el, hanem takaros koponyagyűjtemény alapjául szolgáltak, ezek nyújtottak segítséget a dinnyési akácosban lelt bagolyköpetekből előkerült madárkoponyák meghatározásában is.

Az agárdi "gyűjtőúton"...
E csontmaradványok meghatározásában leginkább Schmidt Egon “Bagolyköpet-vizsgálatok”
című könyve segített, majd sok évvel később ezekből összefoglaló szakanyagaim születtek, egyik (a pintyfélék koponyahatározója) az egykori Madártani Intézet Aquila-évkönyvében (ez letölthető innen: epa.oszk.hu/01600/01603/00079/pdf/Aquila_EPA-01603_1992_099-110.pdf ), majd az európai énekesmadarak koponyamorfológiáját tárgyaló cikkem az MME által kiadott Ornis Hungarica nevű szaklapban jelent meg. (ez letölthető innen: kornel.zool.klte.hu/pub/ornis/?download&aid=323&volume_id=32&lang=hun )

Az Ornis-cikkem egyik ábrasora


Jánossy Dénest az “A magyarországi vadonélő emlősállatainak határozója” című, 22 éves koromban megírt könyvem egyik lektorának kértem fel, ő ekkor a Magyar Természettudományi
Múzeum (MTM) Őslénytárának igazgatója volt, akihez a Nemzeti Múzeum egyik irdatlan nagy ajtaján át jutottam be, a „szentélybe”, ahol ősmadarak maradványai és ma is élő fajok összehasonlító csontkollekciói fogadtak. E gyűjteményből gyakorta kölcsönzött ki nekem madárkoponyákat, elősegítve további elmélyedésemet az anatómiájukban, később már rám bízta egy pleisztocén kori madárcsont-maradvány faji determinációját is. Ez egy  kalandrapacsirta állkapocsvége volt egy üvegfiolában, amelyről rögtön sejtettem, hogy egy Melanocorypha-maradvány lehet, majd ebbéli határozásomat a professzor úr elfogadta, sőt, egyik madárpaleontológiai tanulmányában hivatkozott is eme határozásomra, és tanítványaként nevesített (ez a cikke itt tekinthető meg: epa.oszk.hu/01600/01603/00079/pdf/Aquila_EPA-01603_1992_009-025.pdf e tanulmányban a 15. oldalon látható a kérdéses Melanocorypha-állkapocs-töredékről, amit alább mellékelek is).

Az általam meghatározott és lerajzolt állkapocs-töredék
 Jánossy Dénes cikkében


Mindenesetre az indíttatást a madárkoponya-határozáshoz a “Bagolyköpet-vizsgálatok” című kiadvány adta, amely kinyitotta a szemem, hogy a madarakat nem csupán küllemük, hanem anatómiai sajátosságaik alapján is fel lehet ismerni!

2019. szeptember 16., hétfő

Egy előkészületben álló határozóm ábrája...

Egy még el nem készült madárkoponya-határozóm egyik (nagy tarkaharkályt ábrázoló) illusztrációja...

A RENEGÁT!

Berni kopómmal a Zsivágó Kávéház ( cafezsivago.hu ) felé utazunk épp, a buszról leszállni készül egy vénasszony, imbolyog a cókmókjával, egy úriember odasiet, próbálna segíteni a nénikének, mire az sipákolni kezd:
- Takarodjon, renegát!!!
Renegát?! Ezt a szót sose használtam, és élőszóban se halottam soha senkitől. Szó se róla, választékos volt az érthetetlen okból szitkozódó koros némber...
Gondoltam, felírom ezt a szót, hogy utánanézhessek a világhálón, mi a pontos jelentése, aztán a kutyára való koncentrálás kiverte a memóriámból.
Aztán az egyik bevásárlóközpontban (ez nem a reklám helye, de a neve az M M O betűkből áll össze) a liftből távozó cimborái után az egyik liftutas ezt kiáltotta: Renegátok!
Ez már-már hihetetlen: egy nap alatt két renegáttal találkozhattam! :)

p.s. aki hozzám hasonlóan nem ismeri e kulcsszó szabatos definícióját, ajánlom: https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/Renegát