2019. április 29., hétfő

Fára mászó Flóra


Fára mászó Flóra

(Vélelmezem, hogy különösebb magyarázatot nem igényló filmrészlet...)

2019. április 28., vasárnap

EGY SOROZAT ÁRA
2002-ben épp félúthoz érkezett az 52 részesre tervezett, és 52 részben (főszerkesztésemben) meg is jelent ÉlőVilág magazin, ekkor a Kossuth Kiadó (Zrt...) akciót hirdetett, hogy az első 21 részt kedvezményesen vásárolhatják meg az érdeklődők. E csomag ára annak idején 7308 forint helyett 4800 vala. De kérdem én, ki engedhet meg magának manapság 4800 forintot kiadni egy kiadványra, amikor a kiadásai egyre nőnek az inflációval!?
"Mer kérem ma, az a körülmény, hogy egy kiló zsír 10.000 pengő, élénken mutatja, hogy a közönség mennyire ki van szolgáltatva a feketepiacnak. Ki tud ma 120.000 pengőt adni egy kiló zsírért? Mer' nem csak a zsír kerül 135.000 pengőbe, de a drágaság minden vonalon ijesztő! És ha meg is veszi valaki azt a 165.000 pengős zsírt, pusztán zsírral táplálkozni nem tud, lehetetlen állapot, hogy a zsír ára 180.000 pengő, a fizetések nem emelkednek megfelelő arányban! 215.000 pengőt csak az tud ma zsírért adni... ... ... ..."
...szíves elnézést, az idézést nem folytatom (már kifolyik a szemem a klaviatúrázástól), tessék megnézni a zseniális Tabi László remek kabarétréfáját a szintén zseniális Kazal László előadásában:


Zárókérdés: MIT LEHET MANAPSÁG KAPNI 4800 FORINTÉRT???

ZÁRÓJELENTÉS: a www.antikvarium.hu/konyv/korsos-zoltan-molnar-v-attila-elovilag-52-632032 oldalon 940 forint helyett épp 750-ért ajánlják az 52. részt... (DE MÁR EGYÁLTALÁN NEM KAPHATÓ!!! A jelzett oldalon főszerkesztői posztomtól megfosztottak ugyan, de bánja kánya!) ZÁRÓJELENTÉSHEZ KIEGÉSZÍTÉS: a jelzett oldalon az "Apáthyné Tóth Mária" néven feltüntetett szerző immár a Ronkayné Tóth Mária nevet viseli - így ha Ő is olvassa ezt a bejegyzést, érdemes kiigazítást kérnie az oldal kezelőitől...(MVA, NE RÖHÖGJ!!!)

2019. április 27., szombat

PATKÓSDENEVÉR-KOPONYARAJZOM

PATKÓSDENEVÉR-KOPONYARAJZOM

A Csorba Gáborral és Nikki Thomas-szal társzerzőségben készített munkánk, "A világ patkósdenevéreinek monográfiája" című kötet egyik illusztrációja - saját (tus)tollamból. 



Ez is abból a korszakból (múlt évezredből) származik, amikor még szemem/kezem alkalmas volt egy-egy rajzra összesen úgy 10.000 tuspontot elhelyezni...

2019. április 26., péntek

1, 2, 3, 4 - 5!

1, 2, 3, 4 - 5!

Tegnapra Flóra, némi koplalást követően kezdett túlsúlyából leadni, így sokkal fürgébbé vált - nagy örömömre. Az utóbbi időben már többen tettek rá megjegyzést, hogy "Jé, mintha túlsúlyos lenne ez a kutya, nem?!" - mire szívesen visszakérdeznék, hogy "Na és ezt ki kérdezte magától?"

Friss élmény, hogy a kerti programunk során a másfél méteres betonfalról (persze hússal motiválva ötször leugrott a talajszintre! Értik: nem 1, 2, 3, 4, hanem 5 alkalommal!





2019. április 25., csütörtök

(IDŐ)UTAZÁS

(IDŐ)UTAZÁS

Számítógépemen őrzött régi munkáim között leltem az alábbi linkről - pár napig - letölthető művemre:


Korábban már megemlékeztem zeneakadémiai debütálásomról amely, után úgy szégyelltem magam, hogy nem tudok kottát "olvasni", így nekiveselkedtem, elővettem régi kottákat (Liszt, Mozart, Debussy), átmásoltam néhányat egy zeneszerkesztő programba, utána nekiduráltam magam saját kreációnak, a különböző szólamokhoz különféle hangszereket jelöltem meg - és 1 órányi komponálásom eredménye a MÁV-keringő oda-vissza félárú című opuszom lett.

Ősbemutatóján vastaps fogadta: https://www.youtube.com/watch?v=IxAKFlpdcfc

Időutazásról jut eszembe, 25 évvel ezelőtt a vasúton az agárdi Madárvártára utazva simán igénybe vettem a 26 éven aluliaknak járó kedvezményt, bár arra már bő egy évtizede nem lettem volna jogosult... 

Egyszer az egyik kalauz megkérdezte:
- Maga tulajdonképpen mikor is született?

Na én nem vagyok (sosem voltam) kiváló fejszámoló, így válaszom egy "Ööö..."-ben merült ki - majd a pótdíjat becsülettel kifizettem. Ettől a sajnálatos esettől eltekintve sokat spóroltam annak idején az utazási költségeken...

Kalauzos kalandomról eszembe jut Nagy Koppány Zsolt zseniális novellája (Hörkényi tette), mindenkinek ajánlom figyelmébe, elolvasható itt:



AHOGY ELKEZDŐDÖTT...



5 évesen herpetológusnak készültem!



AHOGY ELKEZDŐDÖTT...

2019. április 24., szerda

Egy kis hibához...

POLGÁRTÁRSAK!



"Ezt a kis testi hibával rendelkező kört ki vigasztalja meg?"


Örkény István örökbecsű Egyperceseinek egyike jutott ma eszembe, amikor ma Jolantával kellett (volna) találkoznom. E találkozó fontos volt számomra, így telefonom naptárában rögzítettem, hogy 11:00-kor nála kell legyek... Igen ám, de a telefonom billentyűi oly parányiak, mindegyik pár milliméteres, s a kijelzője sem túl méretes, így tévedésből a naptárban egy nappal mellette (vagyis holnapra) "véstem be" az időpontot...


Milliméteres (valamint 24 órányi...) különbség... 

Jolanta, kérdezem, meg tudsz nékem bocsátani?


2019. április 23., kedd

PATKÁNYOK!

PATKÁNYOK!

1995 őszén Párizsban a hatóságok - terroristák pokolgépes merényleteitől tartva - mintegy 26 ezer köztéri szemetesládát zárattak le. Ezt követően a város polgárai és a turisták a szemetet (naponta mintegy 70 tonnányit!) a fémhengerek mellé helyezték. A sajátos táplálékforrást a patkányok rögvest kihasználták; sokasodni kezdtek, s így egy-két hónap múlva Párizs lakosainak már legalább annyi problémát okoztak az elszaporodott kisemlősök, mint az iszlám terroristák.

Bizalmas kapcsolatban álló személyek olykor nyuszikámnak vagy mókuskámnak nevezik egymást, egyszer már olyat is hallottam, hogy "Te kis makkegér!". Azt azonban csak kivételesen gyűlölt ellenfélnek szokták odavetni, hogy "Te patkány!". Már ebből is látható, hogy az emberek nem kedvelik ezeket az életrevaló állatokat. A patkányok iránti közutálat egyébként olyan erős, hogy - biodiverzitás ide vagy oda - egyik fajuk, a házi patkány Magyarországról kipusztulhatott anélkül, hogy a védett fajok listájára, akár csak a Vörös Könyvbe bekerülhetett volna. Még jó, hogy hazánk gyanús nevű emlősritkaságát, a patkányfejű pockot védetté lehetett nyilvánítani.
A patkányok (Rattus) nemzetségébe több tucat faj tartozik. Fakúszó, talajlakó, vízközelben és üregekben élő formák egyaránt akadnak köztük. Az Ausztráliában őshonos kisszámú méhlepényes emlős között szintén találunk patkányokat (Rattus fuscipes, R. lutreolus, R. tunneyi). Egyes patkányfajok csak viszonylag kis területen élnek és szinte semmi problémát nem okoznak az embereknek, viszont a tengerhajózás fellendülésével elterjedt fajok már óriási gazdasági károkat okoznak. A cikk további részében elsősorban a vándorpatkányról lesz szó, mint a legelterjedtebb és legtöbb gondot okozó kisemlősről. E faj legkorábbi leleteit Kína pleisztocén üledékeiből mutatták ki. Kínából - még feltehetően a pleisztocénben - aktív vándorlással eljutott a Bajkál-vidékig, de a világhódító vándorútjára csak később, az emberek akaratlan közreműködésével került sor.
Ennek a rágcsálónak a szabad természetben illetve emberközelben élő állományai egyaránt vannak. A szabadban élő példányok általában kisebbek, a hideg hónapokban nem szaporodnak, s élőhelyükön gyakran szinte apró ragadozóként viselkednek. Kepler 1967-ben megállapította, hogy a Hawaii-szigetek albatroszainak 1-2,5 %-át pusztították el az ott élő patkányok. 1945-ben Nooderoog szigetén a 15 hektáros természetvédelmi terület teljes madárállományát kiirtották a vérszomjas rágcsálók. Általában elmondható, hogy a szigetek madárvilágát gyakran veszélyeztetik ezek a kisemlősök. A vándorpatkány igen alkalmazkodóképes faj; sertéshízlaldákban, hűtőházakban, lakóépületekben, csatornákban vagy akár bányákban is megtaláljuk. Az egykori Szovjetunió 673 vizsgált bányája közül 277-ben, Angliában pedig 562 közül 253-ban éltek patkányok. A szabad természetben élő fajtársaiktól eltérően az emberi környezetben meghúzódó egyedek - kihasználva a kiegyenlítettebb klímát és a táplálékbőséget - egész évben szaporodnak. Táplálékukat nem is lehet részletesen felsorolni, hiszen a konyhai maradékokból bármit elfogyasztanak, legyen az akár száraz kenyérmorzsa, akár tűzdelt vadsertéspecsenye ajókamártással. Egyébként ázsiai országok piacain - "mentsük ami menthető" alapon - gyakran magukat a patkányokat árulják az ínyenceknek  (ritkábban pedig a világjáró emlőskutatóknak).
A gazdaságilag elmaradottabb országok mellett szép számmal élnek patkányok a fejlettebb országokban is. R. K. Deoras szerint 1975-ben csak az USA-ban 300 millió dollárra volt tehető a patkányok által okozott kár. Persze elég nehéz felmérni, hogy mely károkat lehet a patkányok számlájára írni, hiszen Japánban például a tüzet okozó rövidzárlatok 20 %-áért is a patkányokat hibáztatják. A károk egy része a rágcsálók szükségszerű fogkarbantartó tevékenységének tudható be. A patkányok metszőfogai hetente 2-3 mm-t növekszenek, ezért ha nem elég kemény az általuk fogyasztott táplálék, úgy a folyton növekvő fogakat koptatniuk kell. S minthogy metszőfogaik zománcrétege igen kemény (Mohs keménységi skálája szerint 5.5, - összehasonlításul ugyanezen skála szerint a gipsz 2, az apatit 5, a kvarc 7 keménységű), a patkányok fogápoló rágicsálásukkal  további károkat okoznak.
Mióta élnek patkányok Európában? A szakirodalomban több helyen P. S. Pallasnak tulajdonítják azt az adatot, amely szerint az 1727-es oroszországi földrengést követően patkányok seregei keltek át a Volgán, s állítólag ezek utódai népesítették be Európát. Ám a patkányok európai elterjedését e dátummal összekötni több okból is helytelen volna. Az európai irodalomban ugyanis már a XIII. századtól találunk utalásokat a patkányokra,  s a Sárospatakon 1650 táján oktató Comenius már szintén ismerte ezeket az emlősöket. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni Pallas adatának vizsgálatakor, hogy az illusztris szerző szerint a patkányok éppen keleti irányban úszták át a nagy folyót... Sokkal valószínűbb, hogy ezek az élelmes emlősök potyautasként már évszázadokkal korábban is a tengerjáró hajók raktáraiban éltek, s amellett, hogy ők maguk így óriási távolságokat gyűrhettek le "minimális ráfordítással", ráadásul mindenféle veszélyes kórság elterjedéséhez is hozzájárultak. Így például az 1892-ben kezdődő világméretű pestisjárványhoz, melynek rengeteg ember esett áldozatul. E  járvány során csupán Indiában 11 millió ember halt meg. 1900-1925 között a Hamburgba érkezett hajók közül 6466-ot vizsgáltak át a kutatók, és azt találták, hogy ezek mintegy 1 %-án pestissel fertőzött patkányok utaztak. 1925-ben a pestist a világ 59 kikötőjében regisztrálták. 1945-ben még 22 kikötő, 1955-ben már csak 6 volt pestissel fertőzött patkányok élőhelye.
Miután annyi rosszat elmondtunk cikkünk főszereplőiről, azt sem szabad elhallgatni, hogy az orvostudomány kísérleti alanyaiként óriási hasznot is hajtanak az emberiségnek. A laborkarrier a múlt század első felében kezdődött. Ekkortájt különös ízlésű úri(?)emberek  Angliában és Franciaországban sajátos szenvedélynek hódoltak: patkányokkal telezsúfolt gödrökbe idomított terriereket engedtek, és az az eb nyert, amelyik korábban végzett valamennyi rágcsálóval. Erre a célra nagy mennyiségben gyűjtötték az élő patkányokat, s az időnként előkerült fehér színű példányokat továbbszaporítás céljából megtartották. Nem sokkal később már laboratóriumokban tenyésztették az albínó egyedeket, és 1856-ban Philipeaux leközölte az első tudományos cikket, melynek alanyai laborpatkányok voltak.


Igen: Ő az - a MIEGYMÁS tengerében!


A vad populációk egyedeit évszázadok óta válogatott módszerekkel próbálják irtani az emberek. Egyesek bio-módszerekkel: görényekkel, macskákkal, mongúzokkal,  sőt kígyókkal próbálják lakóhelyüktől távoltartani a nemkívánatos társbérlőket. Ázsia egyes országaiban a gabonaraktárak mellett számos fészekládát helyeztek ki a gyöngybaglyok számára, és az éjszakai ragadozók segítségével sikerült is visszaszorítani a terményeket dézsmáló kisemlősöket. Manapság patkánycsapdával már csak kevesen próbálkoznak, divatosabbnak számítanak a vegyi és bakteriális módszerek. Az irtóhadjáratnak is köszönhetően - amint arról korábban szó volt - a házi patkány Magyarországról valószínűleg kipusztult; utolsó biztos adata 1980-ból, Csokonyavisontáról származik. A vándorpatkányt viszont nem fenyegeti a kipusztulás veszélye, kisebb-nagyobb számban az egész országban előfordul. Budapest ugyan nagyrészt patkánymentesnek tekinthető, de aki még sohasem látott vándorpatkányokat, könnyen megfigyelheti őket például a Dunánál, amint a rakodópart alsó kövein fennakadt dinnyehéjat-miegymást majszolva élik világukat.

E cikkem a Természet magazinban  jelent meg (1997/6. , p. 228-230.), gyakorlatilag pontosan ezzel a szöveggel, ám a szövegszerkesztő a szótárban nem lelt "dinnyehéjat-miegymást" - így nemes egyszerűséggel, velem nem egyeztetve(!) a "miegymást" kidobta a szövegből, s úgy küldte nyomdába! Ezek (pontosabban a szövegszerkesztő) szerint a patkányok a Dunánál dinnyehéjon élnek! 


(E bejegyzéssel most legalább kijavíthatom a múlt évezredben keletkezett hibát, amely kiherélte elrontotta a cikket...)

Holdvirág - egy igazi csoda!

Holdvirág - egy igazi csoda!


Évekkel ezelőtt nálam is nyílt egy példánya. A Kertészeti Egyetem tavaszi virágvásárán az egyik pult sarkában szerénykedett egy vékony hajtása, kérdeztem az eladót, miféle növény az, mondta, hogy valami hajnalkaféle... Na ha hajnalka, akkor nékem kell! - és megvásároltam pár százasért. Aztán hónapokig csak a hajtásai nőttek, növögettek a folyosó korlátján, mígnem elkezdett fejlődni az első bimbója. A bimbó egyre csak dagadt, dagadt, s az egyik nap locsolás közben, miután e hajnalkát meglocsoltam, áttértem az ellenkező oldalon "lakó" dísztökökhöz. Egy percet "tököltem", majd visszafordultam újdonsült kedvencemhez, amely az eltelt egy perc alatt teljesen kibontotta tenyérnyi szirmait. Káprázatos volt! Egy perc alatt (mint a Dennis a komisz című filmben)! Másnap már a felső emeletről is kiálltak nézni a nyílását, amely óramű-pontossággal 19:00-kor következett be. Nem 18:59-kor, nem 19:01-kor, hanem 19:00-kor! Harmadnap már a szemközti házból is csatlakoztak a nézőközönséghez...

Ha valaki tud ilyen növényről, kérem jelezze e bejegyzéshez hozzászólásban! Előre is köszönöm!

FRISSÍTÉS! 2019. MÁRCIUS 28-ÁN MEGKAPTAM  FRÁTER ERZSÉBETTŐL AZ ELSŐ NÉGY MAGOT!!!

ÚJABB FRISSÍTÉS! 2019. ÁPRILIS 23-ÁN (06:40 PERCKOR) AZ ELSŐ MAG KICSÍRÁZOTT!!! (FOTOGRÁFIA HAMAROST ÉRKEZIK...)


A MAGOK...


...ÉS MA KICSÍRÁZOTT AZ ELSŐ MAG!



A KIRAKAT-RENDEZŐ VERSENY

A KIRAKAT-RENDEZŐ VERSENY


Vagy 30 évvel ezelőtt unokatestvérem, Zsóka férje, Miklós kirakatrendező-versenyre nevezett be. Nékem elég unalmasnak tűntek az akkori ARANYPÓK-kirakatok, így javasoltam neki egy - szerintem elég hatásos - tervet: legyen az üvegfal mögött középütt egy bokor, arra legyenek felaggatva az aktuális termékek (melltartók, zoknik, harisnyák), a bokor mellé lehetne szétdobálni a nadrágokat, szoknyákat (elnézést, hölgyeim, a helyes sorrend: szoknyákat, nadrágokat) - de Miklósnak ez a szokatlan terv nem nyerte el a tetszését (na de a reklámban nem éppen a szokatlanság a fontos tényező?!).
Minap jártam a Kossuth Lajos utcában... Láttam az ottani ARANYPÓK-kirakatot... 2-3 naponta látom, amikor a falkának megyek az ALDI felé, húsvadászatra... A kirakat minden héten ugyanaz... És kérem, az elmúlt évtizedekben gyakorlatilag semmit sem változott!!! Tulajdonképpen bátran lehetne otthagyni az 1970-es évek már anno elkészített kirakatát, fölösleges a sok bíbelődés a damillal, bugyikkal, úgysem fog szemernyit sem változni az összkép!

Intermezzo: miközben e bejegyzést írom, a YouTube segítségével Rossini: A tolvaj szarka című operájának nyitányát hallgatom...



Ez messze szórakoztatóbb, mint az általam elérhető televízió-csatornák "műsora", ahol a legunalmasabbak, "sorolom": 1) Nógrádi György 2) Borbás Marcsi 3) Szente Vajk - ha a Dunán az egyik folyik, gyorsan átváltok a Duna World-re, de jobbadán ott is épp uyanaz a személy viszi a prímet. Rossz őket nézni, akkor már legyen inkább Rossini! A "szarkás" művét először a Miklóstól kapott bakelitlemezről hallottam, nagy köszönet neki azért az (Sári, ha ezt a Néked ide rejtett bejegyzést olvasod, küldj röpke üzenetet a facebook-on, szerény személyemet a vezeték+keresztnevem beírásával jó eséllyel megleled, és akkor jelentkezhetsz...) ajándékért!


DELIBES - SYLVIA - FAUN...

DELIBES - SYLVIA - FAUN...

Kamaszként a televízióban láttam egy balett-előadást, amelyben egy varázslatos melódiát hallottam. Fogalmam sem volt, mi a mű címe, s ki lehet a zeneszerzője, de hogy bármikor emlékezni tudjak rá, naponta dudorásztam magamban. Amire tisztán emlékeztem, hogy a szereplők között volt egy ló testű, izmos férfi felsőtesttel rendelkező Faun, hogy a görög mitológia se maradjon ki az előadásból! (Mert - mint tudjuk, minden a görögöktől kezdődött!) Az még rémlett, hogy francia zeneszerző műve lehetett...
Nos, ma hajnalban gondoltam egyet, a világháló fő keresőjébe beklaviatúráztam: balett+francia + Faun.

Az eredmény: Delibes: Sylvia! 

És igen, és IGEN, ÉS IGEN! MEGVAN!




EZ AZ A MŰ!!!

Jó szívvel ajánlom mindenkinek!

Utóirat: a bősz keresgélés során ráleltem még egy további felvételre is:


Na de kérem, hát én ezt már egyszer (15 évvel ezelőtt) megtaláltam! Annak idején a szerkesztői szobában mutattam kedves kolléganőmnek, Nikinek, akivel -  most már talán bevallható - munka közben "olykor" filmfelvételeket küldözgettünk át a szoba egyik gépéről a másikra... Én botor fejjel erről totálisan megfeledkeztem. Hiába, kenyerem javát megettem, holnapután már nem is tudom hanyadik születésnapom lesz, az ember ilyenkor már feledékeny...

2019. április 22., hétfő

LOBÉLIÁK A GANGON

LOBÉLIÁK A GANGON

Most, hogy a tavasz a nyakunkon van, eldöntöttem, idén ismét "arborétumot" alakítok ki lakásajtóm mellett a gangon. Nem sokat tököltem teketóriáztam, felsurrantam a Farkasréti temetőhöz, ahol az ünnepnapok alatt is nyitva tartanak a virágárusok (naná, ilyenkor van a legnagyobb bevételük) - és rögtön vettem öt Lobelia-példányt. (E növény flamand botanikusról, Matthias de L'Obelről kapta szépséges nevét.)


Most pedig iszkiri ismét ugyanoda, mert úgy találom, hogy a vásárolt öt példány kevés a hatalmas virágládák megtöltéséhez.

 (Évekkel ezelőtt a házunk - magát főfőnöknek képzelő - lakója rám parancsolt, hogy ezeket a ládákat azonnal távolítsam el, mert - szerinte - ezek miatt a gang leszakadhat! Mondtam neki válaszképp: "Hozzon egy statikustól erre vonatkozó szakvéleményt!" - Nem hozott... A ládák pedig a helyükön maradtak!)

Holnap tele lesznek lobéliákkal!

Rahmanyinov- Húsvétra

Szergej Vasziljevics Rahmanyinov (Сергей Васильевич Рахманинов) Olasz polkája azt hiszem sok hölgy-olvasómnak több örömet szerez a húsvéti ünnepnapok alatt, mint a Krasznaja Moszkva, vagy más - az orrot napokig irritáló - pacsuli hajra csepegtetése!




Az itt látható/hallható filmrészleten Enrico Pace és Igor Roma adja elő négykezes változatban. Javaslom, hogy 0:44-kor különösen figyeljenek (az egy parádés kézmozdulat, messze szellemesebb, mint a kölni-fröcskölés)!
Kellemes ünnepet!

2019. április 21., vasárnap

Wednesday, May 10, 2006 5:59 PM




A számítógép rendezése során olykor bizarr dolgok kísértenek...


Furcsa levélrészletre bukkantam régi postafiókom rendezése/takarítása közben (nekem ugyan annak idején közvetlenül nem küldték el az eredeti irományt, de egy körlevél előzményeként, annak véletlenül bennragadt részleteként megmaradt az "utókorra"). Akkoron nem tudtam róla, így nem mondhattam el senkinek, most megmutatom mindenkinek... Ma e "leveleMMEl" (pontosabban kis részletével) gazdagítom bejegyzéseim sorát: 

"Rengeteg új termék nagyon rövid idő alatt. Felelősséggel állítom, hogy nincs magyarországon még egy olyan civil szerevezet, akinek ennyi terméke lenne! A Madártávlat szerintem jó, de botrányos a késedelem. Nehéz ember a főszerkesztő, lehet, hogy váltani kell."

Felháborító fogalmazvány! Na nem annyira az, hogy épp fúrták-faragták a főszerkesztői "bársonyszékem" lábait (ez nem csupán 2019-ben szokás, 2006-ban éppúgy jellemző volt a Lajtán innen a hazai berkekben; a lap érdekében tett munkám /2004-2011, 2013-2018/ során nem egy ilyen próbálkozással találkoztam), hanem hogy egy magyar ember képes elküldeni hazánk nevét kis kezdőbetűvel egy levélben! Az önnön szervezete meg a levélírónál "szerevezet"... Na ügyes egy "szerevezető" írta e sorokat, csak gratulálni tudok hozzá (a nála precízebb helyesírás-ellenőrzőm mindenesetre észleli, és piros aláhúzással jelzi ezt a sutaságot)! :)

Utóirat: idén április közepén megjelent végre a Madártávlat tavaszi lapszáma 2(!) hetes késéssel...
Nem tudom, ez mennyivel jobb, mint az én időmben az "elfogadhatatlan" 2-3 napos... :)


A pongyola fogalmazás manapság már úgy terjed,
mint a pongyolapitypang


De hogy jó hangulatban zárjam e bejegyzést, fúrás-faragás témában ajánlom az Olvasók szíves figyelmébe a "Túl a Tiszán faragnak az ácsok" című örökbecsűt: https://www.youtube.com/watch?v=58Dm2E5dJ50

Hajnali szabadvers

Hommage à Áprily Lajos


A minap elmondtam neked egy versem.
 És megígértem,
 hogy versekkel figyelmed traktálni
 nem fogom.
 Nem mondtad: "álld szavad!"
 Akkor tán szabad
 megosztani veled e hajnalt.
 Ha szabad - hát legyen a versforma is szabad.

 *

 A piszkos ablakomon túl
 (melyet rég meg kéne mosnom)
 dereng a szürkeség.
 Önkifejező rohamom az ablakon is kiélhetném.
 Festék se kéne, ujjaimmal húzhatnék pár alakot
 az üvegre.
 Minden vonal, szín és színvonal
 eltűnne viszont így,
amint lemosnám a piszkos ablakot.
 Az ablakrajz nem jó: marad az írás.
 Az ablak előtt, egy hasas üvegben
majd kirobbannak
 az utcáról behozott almafaágak.
 A rügyek napról napra nőnek,
 s én önzőn derülök:
 becsaptam szegénykéket,
 hogy engem felvidítsanak.
 Méhek persze a szobában nincsenek,
 így gyümölcs se lesz.
 Se a méhnek gyümölcse: Jézus.
 Istentelen lennék? Nem hiszem!
 Csak azért, mert nem hiszem
 a hiszekegyet?!…
 Hiszen istenközelbe juttatnak
 akár a rigók is.
 A rigók, melyek oly rég némák voltak,
 de már hangicsálnak az utcán.
Hogy bekiabálnának? És vígan?
 Nem: ez hülyeség.
Annyira itt még nincs tavasz.
 Talán a Házsongárdon,
 vagy a parttalan időben.
 A kertben viszont már előbújtak a sáfrányok,
 tegnap kettőnek megsimogattam fejét,
 és a téltemetőkkel is elbeszélgettem.
 Giccses jelei a   koratavasznak?
 Lehet.
Akkor arról mesélek,
hogy éjjel az utcákat guberálók bújták.
Mi jelzi jobban a városi tavaszt,
 mint márciusi lomtalanításkor
 az utcán hányódó rongyvirágok,
 drótindák és széklábrönkök füvészkertje?
 Itt egy likas bögre, amott egy Áprily-kötet…
 Ez a mai hajnal lenyomata.
 Amúgy herbárium gyanánt.
 Ilyen-e a tavasz?
 Ilyen-e egy vers?
 Nem is tudom.
 De jólesett
elmondanom.

U. P. 1999. március

2019. április 20., szombat

(NYÍLT) LEVÉL A CSÁSZÁRVÁROSBA

Ma a korábbi bejegyzésben szereplő operaénekessel váltottunk levelet, és szíves engedelmével ennek részletét itt egy bejegyzésben közzéteszem:

A Császárvárosban kétszer tettem látogatást (bársonyszőnyeg nékem - akkor sem - nem dukált). Egyszer Édesanyám kollégáival utaztunk egynapos túrára, s engem azzal próbáltak Budapestről kicsábítani, hogy megnézhetem a bécsi Természetrajzi Múzeumot... Na ez a csali visszautasíthatatlannak tűnt, bekaptam, s a valós helyzet az volt, hogy a határ túloldalán (úgy 1 kilométerre a határtól) a HUMA áruházban töltöttünk órákat (ebből egy óra volt a vásárlásra fordított idő, kettő pedig az áfás számla-igénylésért a sorban állás az ügyfél-szolgálaton. A Múzeumba természetesen nem volt idő eljutni, így "kárpótlásként" a Mariahilferstrasse egyik könyvkereskedésében kaptam egy halhatározót. Na az azért mégse a Természetrajzi Múzeum!!!
Oda évekkel később jutottam el egy napra, amikor Dr. Csorba Gáborral a Föld patkósdenevéreinek monográfiáján dolgoztunk, és ahhoz az illusztrációkat kellett kiegészítenem a Bécsben őrzött típuspéldányokkal (amelyek alapján az adott fajokat a tudomány számára leírták). Ebédidőben az Emlősgyűjtemény vezetője invitált minket, hogy hagyjuk félbe a munkát, és menjünk étkezi egy közeli étterembe. Na most a zsebemben alig pár fémérme csörgött (ám vittem a zsebemben egy vajas/szalámis zsemlét), így alaposan meg kellett fontoljam, mit rendelek. Egy csésze tea mellett döntöttem - arra épp elég pénzem volt. A többiek Jóllaktak, én beértem a teával, majd Friederika Spitzenberger jelezte, hogy a cechet ő állja! Ó, ha ezt én korábban tudtam volna...
A patkósdenevérek monográfiája pár év múlva kirepült a nyomdából, itt találsz róla részleteket:
https://pelagicpublishing.com/products/horseshoe-bats-of-the-world (e levelemhez pedig csatolok pár pirinyó nézőképet). A munkáért mondjuk nem kaptam egy árva kanyit (sem!), de legalább társszerzővé válhattam egy nívós szakmunkában...

                            




Sic transit gloria... /már alig emlékszem, micsodáé...:) /

P.

Cherchez la Femme...

"Cherchez la Femme!" - ebben ki is merül minden ismeretem a francia nyelvből. Akinek esetleg még ez a kifejezés sem ismert: "Keresd a nőt!"
S bár francia nyelvismeretem így "csekélynek" mondható, az alábbi filmrészletet végignéztem, és végig vigyorogtam.
Minthogy kutyáim alszanak, gondoltam, valakivel/valakikkel csak meg kéne osztani, hogy ne csupán nekem szerezzen örömet, így most ezennel közzé is teszem.


Robert Hirsch

Minthogy kutyáim épp alszanak, gondoltam, valakivel/valakikkel csak meg kéne osztani, hogy ne csupán nekem szerezzen örömet, így most ezennel közzé is teszem. 
Jó szórakozást!

2019. április 19., péntek

Ami az illatokat illeti...

Még a múlt évezredben pár hónapra filmszínház-látogatási roham tört rám. Bújtam a Pesti Műsor programmagazint, és rátaláltam egy érdekesnek ígérkező filmre, amelynek címe "Egy asszony illata" volt. Kinéztem magamnak a legközelebbi mozit a Blaha Lujza tér mellett, a busszal, gondoltam, épp odaérek az elejére, útközben még a jármű ablakából láttam az Uránia Filmszínház bejárata fölötti plakátot, hatalmas vérvörös betűkkel: DRAKULA! Gondoltam magamban, ki az a lökött ember, aki ilyenre beül megnézni?! Bezzeg én, én kultúrfilmre iparkodom épp! Az előadás 19:00-kor kezdődött, 18:58-ra a "Blahán" voltam már, és nyomás, pénztár, jegyvétel, ülőhely-keresés, függöny fel - - - és döbbenet: vérvörös színben megjelent az épp kezdődő film címe: DRAKULA! Ledermedtem... Aztán megadva magam a sorsnak, végigültem a filmet, mellettem popcorn/zizi/kóla kavalkádja a sorstársak kezében, szürcsögés, csámcsogás... - mind éppen illett a horror hangulatához.
Hazaérve rájöttem hatalmas tévedésem magyarázatára: a körút két oldalán is van egy-egy mozi, az egyikben valóban az Egy asszony illata volt műsoron, a másikban pedig - pechemre - a Drakula...


Később megnéztem az eredetileg kiválasztott filmet is, amely igen kedvelt filmemmé vált.
Ami pedig az asszonyok illatát illeti, feledhetetlen emlékem a Deák Ferenc téren egy tovahaladó ifjú hölgy maga után hagyott finom, alig érzékelhető kisugárzása, amilyet mindig is szerettem volna magaménak tudni. Alig volt jelen, és mégis betöltötte a (Deák) teret! Sok-sok próbálkozás után a Régiposta utcában, a Neroli parfüméria kínálatában ráleltem AZ ILLATRA! A leírása szerint a használóját megállítják majd az utcán ismeretlenek is, hogy kitudakolják, milyen kölnit használ... Na egyszer engem is megállított egy távoli szomszéd, ugyanezzel a kérdéssel... Na majd pont elárulom neki, hogy a Neroli, ahol vásároltam - és majd egyazon utcában ugyanazzal az illattal díszelegjen... Valamit kellett neki válaszolni, hát mondtam: "Sajnos nem emlékszem." :)

MVA-nak - SZÜLETÉSNAPRA

Születésnapra

(MVA részére)


Ismét öregebb lettél Te
Ajándékod e versike,
Ici
Pici

Szuvenír, mellyel megleplek,
Laci bácsi meg készíthet
Kréme-
seket.
(Sokat!)

Leltél nála egy szegletet,
És még sok tortaszeletet
Csokist,
Dobost.

Te már rég oktató
S klaviatúrakoptató
Lettél,
Az ám!

Továbbá Soó Rezső óta
(nem Borhidi óta!)
Egy főorchidióta.
OTKA
Nélkül.

Ha örül a pécsi oktató,
Hogy kiszáradhat az OTKA-tó
Az biz’
Sekély.

A botanász más ténynek örül
Burjánz’ a tómeder körül (sok-sok)
Iszap-
növény.

Taní-tani meg könyvvel is lehet,
Okosságokat azokban lelhet
(Orchi)
deák.

Pezsgőköszöntőm pukkanása halk.
Az Ambrosia-ban kevés az alk-
ohol.
Ahoy!

Péter
 (nem Falk!)

*
Utóhang:

Szeretnék pénzköltő lenni,
(Debrecenbe IC-n menni),
pulykapörcöt Veled enni,
barátokkal böllenkedni,
a nyakunkba látcsőt venni,
Hortobágyon megpihenni…
S dicsekednék fűnek (fának):

Verset írtam Attilának!

(Igazából e sorokat november 11-én klaviatúráztam, 
de most leltem meg a gépem elmentett bugyraiban...)


2019. április 18., csütörtök

A TÁVKÖZLÉS VILÁGNAPJÁN

A TÁVKÖZLÉS VILÁGNAPJÁN

2001-ben a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai székházába invitáltak riportra, hogy a zseniális riporterrel, Rékai Gáborral beszélgessünk a főszerkesztésemben megjelenő ÉlőVilág magazin első lapszámáról, valamint - lévén épp akkor volt a Távközlés Világnapja - arról, hogy egy főszerkesztő miképp tud sikeresen szerkeszteni mobiltelefon nélkül kéthetente megjelenő folyóiratot.

Az élmény döbbenetes volt: érkezésemkor R. G. még híreket olvasott, s amikor behívtak a beszélgetésre, egy perce volt, hogy belelapozzon az újságba - majd utána olyan szakszerű kérdéseket tett fel, mintha hetekig készült volna az emlőstan témájából. Mindig rettegtem az olyan "riporterektől", akik a felvétel előtt fél órát egyeztettek, hogy milyen kérdéseket szándékoznak nekem feltenni, s utána én mit válaszoljak. R. G. ezzel szemben vérprofiként rögtönzött - örök emlék!

Ottlétemkor másik napirendi pont volt, mint fentebb írtam: "Egy főszerkesztő miképp tud sikeresen szerkeszteni mobiltelefon nélkül (kiemelés tőlem) kéthetente megjelenő folyóiratot?" - Válaszom: "Csakis mobiltelefon nélkül tudok eredményesen dolgozni, mert a kollégák így nem érnek el csip-csup kérdésekkel, a megbeszélt időpontokat precízen betartják, ellenkező esetben többet nem dolgoznánk együtt." R. G. mosollyal fogadta e választ.



Rékai Gábor


Manapság, haladva a korral, jómagam is rendelkezem mobilkészülékkel... S a szerzők egyre gyakrabban késedelmesen adják át kézirataikat, naponta többször zaklatnak a csip-csup kérdésekkel - szóval beállt a modern idők "rendje"! Ezt a "rendet" tökélyre fejlesztik azok a szerzők, akik a könyvük készítése során a naponta zaklatók táborát növelik, majd mikor a kiadvány megjelenik, mintha sose ismertük volna egymást, nem hívnak többet, még a könyv bemutatójára sem hívnak meg. Na őket iparkodom én is gyorsan feledni - a Rékai-féle riportra pedig mindig emlékezni fogok!

KÜLÖNÖS(?) TALÁLKOZÁS(OK)

KÜLÖNÖS(?) TALÁLKOZÁS(OK)

Ma délután ebeimnek húsfélét vásároltam a MOM Parkban. A kedves hentest kértem, hogy a csirkehátakat kettesével csomagolja be, így összeállt 3 napi adag a 2 kutyának, a zacskókat egy nagyobba tette, s arra ragasztotta az árcédulát (amelyeken 95, 120, 140 forintos tételek szerepeltek (vagyis ebeim takarmányozása nem üríti ki totálisan a kugleres fadobozkámat).


NÉHA TELI, NÉHA ÜRES...
Nem gondoltam volna, hogy ez a pénztárnál mily bonyodalmat okoz majd, mert ott a kasszírnő teljesen tanácstalanná vált: "Ez most hogy van? Három külön csomaghoz egy árcédula???" - Megnyugtattam, hogy ez a korábbi hetekből már bevált gyakorlat, így már nyugodtan lehúzta a "közös" vonalkódot... fizettem - és nekiiramodtam, hogy az alagsori SPAR után időben feljussak lifttel a 2. emeletre, mert bár kis, de sürgős dolgom volt...
A liftbe két csinos lány szállt be. Egyikük mosolyogva rám köszönt. Kissé tétován köszönhettem vissza, mert magyarázva hozzátette: "Egy házban lakunk!" - "Ja igen, a Tied az a gyönyörű fehér puli!" - "Igen!" - felelte. (Igazság szerint nem régen költöztek házunkba, és én eleddig jobbadán az ebet néztem, lévén a legszebb kutyák egyike, amelyeket életemben láttam. Ha a kedves Olvasó észreveszi, hogy ez a fehér felület valójában egy mondatot rejt, ezúton is gratulálok! P.)



RUPERT

Éjjel, a falkámmal hazafelé tartva a félemeleten (ahol érthetetlen okból FÖLDSZINT felirat díszeleg) a lépcsőkanyarban a már korábbról ismerős négylábú tűnt fel: RUPERT! A liftben aznap emlegetett gyönyörű puli (mint ez alkalommal kiderült, csak félig puli, mert másik felmenője labrador vala) - - - s a gazdája, akivel (mint fentebb írtam) délután már találkoztunk... Beszélgetni nemigen tudtunk, mert a három kutya oly kitörő örömmel cikázott lábaink között, hogy nyugodt beszélgetésre majd később, az ott és akkor megbeszélt kutyafuttatós programon lehet sort keríteni. Remélhetőleg...

2019. április 17., szerda

SZEMBEKÖPŐSDI

SZEMBEKÖPŐSDI

1982-ben nyári földrajzi terepgyakorlatról dögunalmas zötykölődéssel tartottunk évfolyamtársaimmal a székesfőváros irányába, amikor a busz hátsó ülésén javaslatot tettem a körülöttem ülőknek:

- Játsszunk szembeköpősdit!
- Mit??? - kérdezték meghökkenve...
- Mondom: szembeköpősdit!
- Ammegmi?
- Mindenki a mellette ülőről elmondhatná őszintén, amit róla gondol.

A mókába mindenki "belement" - és elkezdődött a játék. Valamennyien megnyíltak, őszintén kimondták, amit a társaikról gondolnak/gondoltak. Felért egy drága, reklámügynökségek által szervezett brainstorming-tanfolyammal!

Amikor rám került a sor, és én váltam "célponttá", az egyik cimbora nekem szegezte, hogy ő kiismerhetetlen figurának tart, és szerinte mindig szerepet játszom. Pár röpke perc alatt átgondoltam, és igazat adtam neki... Ezt követően pár percre én is megnyíltam előttük. Ha már én kezdeményeztem ezt az egész programot, nehogy már én ne tartsam be a saját magam által rögtönzött, és a többiek által elfogadott szabályokat.

(És itt most elálmosodtam, majd később folytatom...)

MUNKA KÖZBEN...

MUNKA KÖZBEN...




...AZ EMBER OLYKOR ELFÁRAD!

Bagatell


Bagatell


Hommage à Weöres Sándor


Eltelve a fogyó Holddal 
nézegetem az eget, 
bárányfelhők pereméről 
három puttó integet. 


Kacarásznak, semmi gondjuk, 
be szép is a puttó-lét! 
Tokaj szőlőhegyeiről 
hozatják a puttonylét. 



Kacarásznak, gondjuk semmi, 
kalácsnak eszik belét, 
kalács után újfent isznak, 
s hallatják az "evoé"-t. 



Pince mélyén kong a hordó, 
falában perceg a szú, 
hordódonga likain át 
szerteszét folyt az aszú. 



Ha az aszú szét nem folyna, 
versem tovább tartana, 
Adieu aszú, adieu puttók! 
(záró rím se ártana...)


U.P.  2008. február 22.

2019. április 16., kedd

EGY SOHA FEL NEM FEDEZETT MŰVÉSZ

EGY SOHA FEL NEM FEDEZETT MŰVÉSZ


Egy igazi gyöngyszem, amely 2008-ban a Kossuth Kiadóhoz érkezett. 
A művészt végül sosem fedezték fel...

"ÉN PEDIG AZ ERDÉSZ VAGYOK, ÉS..."



"ÉN PEDIG AZ ERDÉSZ VAGYOK, ÉS..."

BŐVEBBEN A http://igaziufok.pokol.hu/keret.cgi?/vicc.html OLDALON, AZ "ERDÉSZ" KARAKTERSORRA KERESVE!

2019. április 15., hétfő

ELLENSÉG - BARÁT

"HA NEM TUDOD LEGYŐZNI ELLENSÉGEDET, TEDD BARÁTODDÁ!"

(Nem tudom, kitől/honnan származik ez az idézet, talán valamely római filozófustól, de ha nem római, akkor görög /hisz minden a görögöknél kezdődött/, még az is lehet, hogy saját agyszüleményem (((netán Müller Péter))) - a lényeg, hogy nekem tetszik, és ajánlom megfontolását!)

2019. április 14., vasárnap

ILONA NÉNI

ILONA NÉNI


Gyermekkorom meghatározó személye volt óvónőm, Ilona néni (Etter Lászlóné)! Varázslatos személyét a Gondviselés is gondviselővé teremtette, minden Rá bízott gyermeket egyformán óvott (de valahogy velem különösen bensőséges viszonya alakult ki). Időnként elvonultunk titkos zugunkba, ahol összekulcsolt kézzel imádkoztunk, ami akkoriban (az 1960-as évek végén) nem volt a vonalas pedagógiának megfelelő - engedélyezett - aktus! 


ILONA NÉNI

Az óvodaépület mellett kijelölt nékem egy kis területet, azt mondta, hogy mostantól az lesz az én "szamócásom". Roppant büszkévé tett, hogy immár földbirtokossá váltam... A szamócákat rendszeresen locsoltam, gyomláltam, s ezzel óvónőm el is ültette bennem a kertészkedő hajlam csíráját...


Az Óvoda mögött talán most is gondoz szamócákat egy lurkó...


Ha turpisságra vetemedtem, például csendes pihenő idején - szendergés helyett - a kertből becsempészett, terrárium hiányában homokozóvödörben tartott erdei békát ápolgattam, azt is mosolyogva elnézte nekem.
A Budakeszi út hatalmas vadgesztenyefáiról lehulló terméseket összegyűjtve, gyufaszálakból "végtagokat" kreálva csinos bábokat kreáltunk. Ólomkatonákat sosem gyűjtöttem, nekem éppen jók voltak a vadgesztenye-figurák - a fantáziám megvolt hozzá, hogy életre keltsük azokat.
Óvodai éveim - neki köszönhetően - boldogan teltek! Fél évszázad elteltével is szeretettel gondolok Ilona nénire, s ha a járműveken az övéhez hasonló, jellegzetes kontyos hajviseletű hölgyet látok, titkon remélem, talán Ő tért vissza a mába...


E bejegyzéshez a fotográfiát Ilona néni unokája, Etter Dalma bocsátotta rendelkezésre, amiért ezúton is hálás köszönetet mondok!

A RÁK DOHÁNYZÁST OKOZ!




© MVA

A RÁK DOHÁNYZÁST OKOZ!

2019. április 13., szombat

DARAZSAK!

DARAZSAK!





HAMAROSAN MEGJELENIK!

(Bővebben hamarosan ugyanitt!)



(A HAZAI SZITAKÖTŐKET BEMUTATÓ TESTVÉRKÖTETÉBŐL MÁR CSAK NÉHÁNY PÉLDÁNY TALÁLHATÓ



A MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM PÉNZTÁRÁBAN!)