BADARTÁVLAT (1. cikk): A strucc Magyarországon...

A strucc (Struthio camelus) Magyarországra való betelepítésének lehetőségei és lehetséges következményei

 1. Bevezetés

Napjaink jóléti társadalmainak egyik alapvető igénye az egészségesebb élelmiszerekhez való hozzájutás. Ennek jegyében a strucc az utóbbi években az érdeklődés középpontjába került. Világszerte több országban jöttek létre struccfarmok, amelyek próbálják a vásárlókat egy alternatív húsféleség, a strucchús – mely a különféle húsok között a legegészségesebb –fogyasztására ösztönözni. Magyarországon eddig még csak néhány mezőgazdasági vállalkozó létesített struccfarmot, amely az egyik leggyorsabb üzleti növekedést mutató tevékenység a mezőgazdaságban. Ennek megfelelően a strucchús széles körben még nem jelent meg a piacon, aminek részben az egyelőre csak kis mennyiségben rendelkezésre álló alapanyag (vágóállat), a vágás infrastruktúrájának hiánya, továbbá a még ki nem épített értékesítési csatornák és piaci struktúrák lehetnek az okai.

Előreláthatóan már csak néhány év telik el addig, amíg a strucctermékek nagyobb mennyiségben megjelennek a piacon. A strucctermékek közül elsősorban a húst kell kiemelnünk, amely alacsony koleszterintartalmának és kalóriaszegénységének, valamint különleges ízének köszönhetően a jövőben akár a sertés- és a marhahúsnak is versenytársa lehet, bár a fogyasztók valószínűleg mindig különlegességnek fogják tartani, ami magasabb árában is meg fog nyilvánulni. A strucctojás – a jelenleg létező legnagyobb madártojás (1-1,4 kg) – szintén hasznosítható, egyrészt táplálkozás céljára, másrészt vastag és kemény héjából különleges dísztárgyak, használati eszközök (edények, poharak stb.) készíthetők. A strucc testtájanként más-más mintázatú, erős, de hajlékony bőrét a bőrdíszműipar és a ruházati ipar használhatja. A strucctoll ma már nem számít a keresett cikkek közé.

Fenti pár mondatból kiviláglik, hogy a strucctartásnak, -tenyésztésnek nagy jövője lehet. Ennek megfelelően talán már többekben felmerült a gondolat, hogy ezt a madarat talán nem csak kisebb-nagyobb farmokon lehetne tartani, hanem nagyobb példányszámban vadaskertekben, vadasparkokban, sőt esetleg félvad vagy akár teljesen vad állományt is létre lehetne hozni. Egy félvad vagy vad állomány létrehozása is természetesen felveti a hasznosítás lehetőségét.

Természetvédelmi és jogi szempontból a strucc hazai betelepítésének természetesen szinte semmi lehetősége és realitása nincs, mégis egy rövid gondolatkísérlet erejéig tekintsük át ennek lehetőségeit és következményeit.

2. A strucc elterjedése és élőhelye

2.1. Elterjedési terület

A strucc jelenleg vadon kizárólag Afrikában él. Hatalmas összefüggő elterjedési területe a Szahara nyugati és déli részeitől Szudánon át (ssp. camelus) Kenyáig (ssp. molybdiphanes), illetve Tanzániáig (ssp. massaicus) húzódik. E fő elterjedési területtől elkülönülten él egy alfaj (ssp. australis) a Zambézi folyótól délre Dél-Afrikában, itt élőhelye folyamatosan szűkül, korábbi elterjedési területének már csak északnyugati részein él. Dél-Afrikába többfelé betelepítették, illetve fogságból szökött madarak révén erősödött az állomány, de sajnos a törzsalak (ssp. camelus) betelepítése révén ma már sokhelyütt hibrid populációk (ssp. australisXcamelus) találhatók (Folch, 1992). Farmokról kiszabadult példányok révén több kisebb populáció él Ausztrália déli részén, ezek szintén hibridpopulációk (ssp. australisXcamelus).

A Közel-Keleten és az Arab-félszigeten élő alfaj (ssp. syriacus) 1941-re gyakorlatilag kipusztult, az utolsó példányt 1966-ban találták Jordániában. Az 1970-es években a Negev-sivatagba megpróbálták visszatelepíteni a kipusztult alfajra leginkább hasonlító törzsalak (ssp. camelus) révén.

A világ több pontján vannak nagy struccfarmok, ahol gazdasági haszonszerzési célból tenyésztik a madarakat. A legtöbb Dél-Afrikában, Ausztráliában és az USA déli részein (Kaliforniában és Floridában), de még Kanada hűvösebb éghajlatú területein is tartják és tenyésztik.

2.2. Élőhely és táplálkozás

A strucc számos nyílt, száraz vagy félszáraz élőhelyen megtalálja létfeltételeit, a sivatagos helyektől a nyílt füves szavannákon át az erdős szavannákig mindenütt előfordul. Elsősorban növényevő, főleg fűfélék magvait és leveleit fogyasztja, szárazabb területeken nagyon fontos szerepet játszanak táplálékában a pozsgás növények (minthogy ezeken keresztül jut némi vízhez). Sok ízeltlábút és apróbb gerinceseket is elfogyaszt.

3. A betelepítés lehetőségei

3.1. Jogi lehetőségek

A strucc hazai betelepítésének alapvető gátja a természetvédelmi törvény, amely kimondja, hogy növény- és állatföldrajzi szempontból új élő szervezet betelepítése kizárólag akkor engedélyezhető, ha megtelepedésük, alkalmazkodásuk esetén a hazai életközösségekben a természetes folyamatokat az őshonos fajok rovására nem módosítják károsan (Csepregi, 2000). A strucc nyugat-afrikai populációi a CITES I. függelékébe tartoznak, de nyilván az esetleges betelepítést másutt befogott madarak, illetve tenyészetekből származó madarak révén is meg lehetne oldani. Természetesen terepi vizsgálatok és kísérletek nélkül nem állíthatjuk teljes biztonsággal, hogy a faj betelepítése károsan befolyásolná a hazai ökológiai viszonyokat, de aligha van olyan, a természetvédelemben dolgozó épeszű ember, aki kiadna egy ilyen engedélyt, hiszen a betelepítés következményei teljesen kiszámíthatatlanok lehetnek. A hazai viszonyokra azért jellemző, hogy a vadászati lobbi a természetvédelminél jóval erősebb, s nem tartom elképzelhetetlennek, hogy amennyiben egy vadászatban érdekelt magas szintű állami vezetőnek eszébe jutna a struccot vadászati célból hazánkba betelepíteni, akkor az elképzelését keresztül is tudná vinni a természetvédők ellenében is.

Több példa is ismert különféle állatok szándékos vagy nem szándékos európai és hazai betelepítésére. Megjegyzendő, hogy a szándékos betelepítések szinte mindig vadászati célból, „vadgazdálkodási érdekből” történtek. Csak felvillantásképpen néhány példa a madarak közül (Oroszi, 1996): az 1800-as években a nagyúri vadászterületeken több faj megtelepítésével is kísérleteztek, de ezek a próbálkozások vagy kudarcba fulladtak, vagy a társadalmi változások söpörték el őket (szerencsére!). A két világháború közötti időben Gödöllőn kísérelték meg a gyöngytyúk (Numida meleagris) vadászati célú elvadítását. Az 1960-as években szintén Gödöllőn próbálkoztak a szirti fogoly (Alectoris graeca) és a vörös fogoly (Alectoris rufa) szaporításával és megtelepítésével. A vadpulyka (Meleagris gallopavo) megtelepítésével még az 1980-as években is foglalkoztak, de a faj nem tudott önfenntartó állományt kialakítani, ha vadászni akartak rá mindig kellett tenyészetett madarakat szabadon engedni (abban az időben még vadászati idény is volt a vadpulykára megállapítva, de ez az újabb vadászati jogszabályokból már kimaradt). Több próbálkozás volt nálunk nem honos fácánfajok megtelepítésére is, az indoklás szerint a vadászzsákmány változatosabbá tétele érdekében (megjegyzendő, hogy a fácán sem őshonos nálunk, hazai alfajilag kevert állománya több alfaj különböző időben való betelepítése révén jött létre).

3.2. Biológiai, természetföldrajzi lehetőségek

3.2.1. Földtörténeti, evolúciós előzmények

Talán a földtörténeti múlt struccleleteinek (csont- és tojáshéjmaradványok) viszonylag ritka volta az oka annak, hogy kevéssé ismert az a tény, miszerint a Kárpát-medencében az alsópleisztocén korban (mintegy 1-2 millió évvel ezelőtt) éltek a struccfélék közé tartozó madarak (Struthio [Parastruthio] pannonicus). A maradványok a Fejér megyei Kisláng község közeléből kerültek elő. Ezek azonban nem a mai karcsú termetű afrikai struccfélék – melyeknek leletei sokkal fiatalabbak, csak a jégkorszak utáni időkből ismertek – közvetlen rokonságába tartoztak, hanem egy nagyobb termetű, zömök, robusztusabb fejlődési ágat képviseltek, melynek képviselői a „mérsékelt övi” Eurázsiában terjedtek el (ez indokolja a Parastruthio nembe való elválasztásukat), s a hazánk területén talált faj a valaha ismert legnagyobb termetű struccféle volt (Kretzoi, 1953).

Az óriás struccoknak a délkelet-európai, nyugat- és közép-ázsiai sztyeppék ún. Hipparion-faunájában való alsó-pleisztocéni jelenlétét azonban nem szabad a mai lehetséges betelepítések kérdésének boncolgatása során túlságosan sokra értékelni.

A Hipparion

Abban az időszakban a kontinensek már többé-kevésbé a maihoz hasonló módon helyezkedtek el. Viszont az éghajlat a mainál nyilván hűvösebb volt, hiszen ez az időszak éppen a jégkorszak(ok) eleje, amikor északon már jelentős eljegesedések indultak meg, ami a délebbi sztyeppék éghajlatában is nyilván negatív irányban befolyásolta a hőmérsékleti értékeket (érdekes, hogy több olyan állatcsoport – különféle patások, ormányosok, orrszarvúak stb. – élt ebben az időszakban Eurázsia eme tájain, melyeknek jelenkori képviselői szinte kizárólag a meleg égövi Afrikából ismertek).

3.2.2. Szóba jöhető területek

Minthogy a strucc a száraz, nyílt élőhelyeket kedveli, Magyarországra való betelepítésére elsősorban az Alföld jöhet szóba. A Hortobágy nyílt, fátlan füves pusztái, a Kiskunság homokterületei vagy a Dél-Alföld pusztái és mezőgazdasági területei egyaránt megfelelnének számára. A struccnak szüksége van a rövid füvű pusztákra, ahol messzire elláthat, a kilátást nem zavarja magas növényzet, sűrű fasorok. Ugyancsak a nagy területek beláthatósága miatt fontos a terep sík volta. A Kisalföld, bár sík terület, a sűrűbb településhálózat és a kisebb távlatok (fasorok, erdőfoltok) miatt valószínűleg nem alkalmas a strucc élőhelyéül.

3.2.3. Éghajlati adottságok

Az Alföldön, a meleg mérsékelt éghajlati övben és a szemiarid területek (sztyeppzóna) nyugati részén az éghajlati adottságok (a téli időszak kivételével) nagyon is megfelelőek a strucc számára. Jellemző a nyári szárazság és az évi alacsony csapadékmennyiség (< 500 mm).

A téli időszakban viszont rendkívüli hidegek is lehetnek, amihez a faj Afrikában nem szokhatott hozzá. A tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy a struccok jól bírják a hideget, a mérsékelt öv északabbi részein lévő állatkertekben és farmokon (pl. Kanada) is jól tarthatók, szabadtéri kifutóban is különösebb gond nélkül áttelelnek, sőt a szaporodásukat sem befolyásolta a téli hideg időjárás. Persze télen előfordulhatnak nagyon hideg és szeles napok, amiken a madarak tollal nem fedett testrészein fagyási sérülések keletkezhetnek. A tollal borított testrészek hőszigetelése sem olyan tökéletes mint általában a madaraknál, mert a laza tollazat (a tollak ágai és ágacskái nem kapcsolódnak egymáshoz) nem teszi lehetővé a test körül a szigetelő levegőréteg kialakulását, így a madarak esetleg meg is fázhatnak. Azokon a területeken, ahol a struccok élnének a hideg ellen félig fedett és az uralkodó széliránynak megfelelően tájolt szárnyékok kialakítására lenne szükség, hogy a hidegebb napokon a madarak legalább a hideg, metsző szél ellen menedéket találjanak (erre a célra szalmabálákból épített ideiglenes építmények is megfelelnek).

A téli időszakban valószínűleg nem is elsősorban az alacsony hőmérséklet a meghatározó tényező, hanem a táplálékhiány. A pusztákon és a mezőgazdasági területeken persze télen is találnának a madarak elegendő növényi táplálékot, csakhogy ezt a sokszor hetekig tartó vastag hótakaró megakadályozza. A struccok erős lábukkal a hó alól is ki tudnák kaparni a táplálékot, ezt esetleg csak a hóréteg felszínének erős átfagyása akadályozhatja meg. Ilyen esetekben szükség lehet mesterséges etetőhelyeken takarmány (szálas- és szemestakarmány) kihelyezésére, illetve a kifejezetten a madarak számára vetett területeken a hó gépi eltakarítására. Enyhébb teleken, amikor viszonylag csekély azon napok száma, amikor vastag a hótakaró ezek a beavatkozások elhagyhatók.

4. A betelepítés következményei

4.1. Gazdasági és idegenforgalmi kihatások

Ezzel a résszel részletesen nem kívánok foglalkozni, csak néhány lehetőséget villantanék fel. A strucc hazai betelepítése és hasznosítása nagyon valószínű, hogy az ezzel foglalkozó társaságoknak (vadásztársaságoknak) hasznot hozó tevékenység lenne. Jelentős bevételük származhatna a vadászat során elejtett állatok hasznosítható részeinek (hús, bőr, toll) értékesítéséből. A különleges minőségű és kuriózumnak számító hús valószínűleg nagyon jó áron értékesíthető a vendéglátásban. Nagyobb állomány kialakulása esetén elképzelhető, hogy az állatokat nem vadászat során kellene elejteni, hanem nagyobb mennyiségben karámokba összeterelve és elszállítva erre a célra kialakított vágóhidakon levágni, ez esetben a kereskedelembe is nagyobb mennyiségben eljuthatna a strucchús.

Bevétel származhatna magából a vadásztatásból is, hiszen a régebbi leírások szerint a struccvadászatot az arab sejkek is nagyon kedvelték, főleg veszélyessége miatt. Nyilván a vadásztársadalom pénzes nyugat-európai „vadhajtásai” nagy összegeket fizetnének ezért a különleges élményért (már persze, ha nem Afrikában akarják ugyanezt átélni, bár ott a strucc a legtöbb helyen védelemben részesül és nem vadászható).

Már maga a vadászturizmus is bevételteremtő lehet, de nem csak a vadászok, hanem a „normális” emberek is kíváncsiak lehetnek a hatalmas állatokra, számukra struccfigyelő és fotó-szafárikat lehetne szervezni, kisebb elkerített vadasparkokban bemutatni az állatokat.

4.2. A madarak esetleges károkozása (vadkár)

A strucc kisebb csapatokban (5-50 példány) él és jár táplálék után. Növényevő révén nyilván nemcsak a természetes vegetációval borított pusztán keresnék táplálékukat, hanem a mezőgazdasági területeken is. Egy tíz-húsz példányból álló strucc-csapat legelésével jelentős károkat okozhatna a szántóföldi kultúrákban, akár a gabona-, repce- és lucernaföldeken, de a kapásnövények ültetvényeiben is. Azonban nemcsak az elfogyasztott növények révén keletkezne vadkár, hanem a hatalmas – 75-150 kg-os – madarak taposása következtében is. Tehát a betelepítést végző társaságoknak fel kell készülniük a vadkárból eredő terméskiesés kompenzálására, pl. erre vonatkozó biztosítás révén.

Természetesen nagy példányszámú elvadult strucc nemcsak a gazdasági haszonnövények kultúráiban okozhat pénzben könnyen kifejezhető kárt, hanem a természetes növénytársulásokban is, csak az ott okozott kár mértékének a megállapítása már nagyon nehéz. Kiszámíthatatlan, hogy a hazai társulások mely növényfajai azok, amelyeket a struccok előszeretettel fognak fogyasztani, bár általánosságban az mondható, hogy a struccok nem válogatósak, mégis könnyen előfordulhat, hogy rákapnak valamely növényre, s nem lenne szerencsés, ha az éppen valamely természetvédelmi vagy ökológiai szempontból fontos faj lenne. Nem kizárt, hogy egyes növények szelektív fogyasztásával a strucc hozzájárulna egyes növénytársulások átalakulásához.

A struccok által akár a természetes növényzetben akár a mezőgazdasági területeken okozott kár megelőzésében a területek bekerítése nem jelent megoldást, hiszen a nagy és hosszú lábú madarak akár másfél méter magas kerítésen is könnyedén átjutnak, de a vastag deszkakerítéseket is viszonylag könnyen áttörik (nagy súlyuk és erős mellcsontjuk révén). Elképzelhető, hogy megfelelően magas villanypásztor esetleg alkalmas lehet (a hagyományos magasságú villanypásztorokat ezek a madarak könnyedén át tudják lépni).

A struccok nemcsak a növényzetben, de az őshonos állatvilágban is okozhatnak károkat. Minthogy ízeltlábúakat, sőt talajon élő kisebb gerinceseket is elfogyasztanak, előfordulhat, hogy a hazai őshonos fauna fontos fajai is veszélybe kerülnek általuk. A hüllők közül elsősorban az Alföld homokterületein élő homoki gyík (Podarcis taurica), ami veszélybe kerülhet, de nyilván a többi ott élő kis termetű hüllő állománya is megsínylené egy nagyobb struccpopuláció jelenlétét. Veszélybe kerülnének a földön fészkelő madarak fészkei és fiókái is, különösen a pusztákon fészkelő bíbic (Vanellus vanellus), piroslábú cankó (Tringa totanus), nagy goda (Limosa limosa), székicsér (Glareola pratincola), ugartyúk (Burhinus oedicnemus) fészekhagyó fiókái lennének veszélyben.

Ugartyúk-fióka

4.3. Közlekedésbiztonság

A struccokkal betelepített területeken átvezető és az azok közelében húzódó utakon megnőne a struccok és a gépkocsik ütközésének a veszélye. Bár ismerőseim tapasztalatai alapján Afrikában ez valószínűleg nem nagyon fordul elő, hiszen az utak mellett elütött, elhullott struccot nem lehet látni (bár lehet, hogy a keselyűk nagyon gyorsan eltüntetik). A madarak meglehetősen félénkek és már messziről menekülnek a gépkocsik elől. Ugyanakkor a struccok populációsűrűsége is elég alacsony, ami a gyér afrikai gépkocsi-forgalommal párosulva oda vezet, hogy a strucc és gépkocsi ütközése viszonylag ritka.

Hazai viszonyok között viszont, ahol az úthálózat sűrűbb és a gépkocsiforgalom nagyobb nyilván megnőne az esélye az ütközéseknek, márpedig egy 70-100 kg-os, esetleg éppen nagy sebességgel futó madárral való ütközés nagyon súlyos baleseteket okozhat. A strucc nagyon kemény mellcsontja (melynek a hímek egymás elleni harca során a rúgások kivédésében van szerepe) a gépkocsiban nagy károkat okozhat és az autóban ülők sérülési veszélye és a sérülések súlyossága is megnőhet.

4.4. Emberre való veszélyesség

A strucc alapvetően békés „barátságos” állat, az ember közeledtére messziről elmenekül, de költési időszakban a fészket védő hímek ingerlékenyek, erős lábaik hatalmas rúgásai (40 kg/cm²) akár halálosak is lehetnek. A csibék kikelése után viszont inkább a tojók védelmezik a fiókáikat erőteljesebben.

Az Alföldre való sikeres betelepítés nyilván magával hozná, hogy a szabadon fészkelő madarak fészekalját a helyi lakosok (különösen a sokszor nagyon alacsony élet-színvonalon élő roma népesség) felkutassák, a tojásokat begyűjtsék és megegyék, hiszen egy strucctojásból még egy nagy család is jól tud lakni. E tojásgyűjtőkre a fészküket védelmező kakasok veszélyesek lehetnek, különösen, hogy a tojásgyűjtő tevékenységet e népcsoportokban valószínűleg sem tiltással, sem a veszélyre való figyelemfelhívással nem lehet megakadályozni (hiszen sokszor az áram alatt lévő villanyvezetéket is képesek ellopni még annak ellenére is, hogy e tevékenységük során már nem egy tragédia történt).

Ugyancsak veszélyt jelenthet az orvvadászat, hiszen ez gyakorta olyan egyszerű, házilag barkácsolt vagy átalakított fegyverekkel történik, amelyek a lövedék hatékony célba-juttatására nem elégségesek, és a sebzett strucc felkutatása és megölése során ugyancsak sok baleset fordulhatna elő.

4.5. Ökológiai következmények

A strucc hazánkba való betelepítésének lehetséges ökológiai következményei közül a túzokállományra gyakorolt hatást kell kiemelni. Minthogy a struccot éppen azokra a területekre lehetne eredményesen betelepíteni, ahol a hazai túzokpopulációk is élnek, valószínűsíthető, hogy a strucc a túzoknak erős versenytársa lenne, főként a táplálkozás terén. Mindkét madár táplálkozási szokásai hasonlók, nem elképzelhetetlen, hogy egy területen mindkét faj jelenléte csak ideig-óráig lenne lehetséges, mert a jobb táplálkozóterületekről az erősebb és sokkal nagyobb termetű strucc kiszorítaná a túzokot. A strucc rendkívül jámbor természetű révén persze jól megfér más hasonlóan legelésző állatokkal, így itt nem is a túzokok közvetlen elkergetésére gondolok, hanem a nagyszámú strucc esetleg oly mértékben lelegelné a rendelkezésre álló növényzetet, hogy a túzokok kénytelen-kelletlen odébb kell, hogy álljanak.

Minthogy a strucc ízeltlábúakat, sőt talajon élő kisebb gerinceseket is elfogyaszt, előfordulhat, hogy a hazai őshonos fauna fontos fajai is veszélybe kerülnek általuk, amint azt már fentebb említettem. A hüllők közül elsősorban az Alföld homokterületein élő homoki gyík (Podarcis taurica) kerülhet veszélybe. Veszélybe kerülhetnének a földön fészkelő madarak fészkei és fiókái is, különösen a pusztákon fészkelő fészekhagyó fajok (partimadarak) apró fiókái lennének leginkább kitéve a struccok.

Az őshonos növényvilágot és a hazai növénytársulásokat tekintve nem kizárt, hogy egyes növények szelektív fogyasztásával a strucc hozzájárulhatna egyes növénytársulások átalakulásához. Kiszámíthatatlan, hogy a hazai növénytársulások mely növényfajai azok, amelyeket a struccok előszeretettel fognak fogyasztani, bár általánosságban az mondható, hogy nem válogatósak, mégis könnyen előfordulhat, hogy rákapnak valamely növényre, s nem lenne szerencsés, ha az éppen valamely természetvédelmi vagy ökológiai szempontból fontos faj lenne. Szerencsés lenne persze, ha éppen a mindenütt erősen elszaporodott adventív gyom, a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) vagy valamely más erősen allergizáló hatású növény ízlene leginkább a struccoknak, ez esetben még a biológiai védekezésben is szerepet játszhatnának.

4.6. Állat-egészségügyi következmények

A hazai faunától idegen, más állatföldrajzi régióból származó fajok importja állat-egészségügyi szempontból is engedélyhez kötött. Az importálni kívánt állatoknak olyan szigorú egészségügyi követelményeknek kell megfelelniük, amelyek biztosítják, hogy a hazai vadon élő és tenyészett állatállományt az idegen állatokkal behurcolható betegségektől megóvjuk, különös tekintettel azokra a betegségekre és fertőző ágensekre (vírusok, baktériumok, paraziták), amelyek Európában nem is fordulnak elő. Ezen trópusi betegségek és kórokozók behurcolásának megakadályozása az import során az elsőrendű szempont.

4.6.1. Vírusos betegségek

A vírusos megbetegedések közül struccokban előfordul a baromfipestis (Paramyxovirus), melyet izraeli állományokban is megtaláltak, az egyesült államokbeli és izraeli állományokban a baromfihimlő (Avipoxvirus) és a madárinfluenza (Orthomyxovirus A). Néhány esetben fekélyes vastagbélgyulladásos területekről Myxovirus és Reovirus nemzetségbe tartozó vírusokat, szájgyulladásos elváltozásokból Papovavirus-okat izoláltak (Jensen, 1993). Coronavirus okozta hasmenést az Amerikai Egyesült Államokban, egy ún. „slow virus” okozta bornai betegséget pedig Izraelben figyeltek meg struccokon (Frank & Ásványi, 1996). Ezen vírusos betegségeknek a betelepítés szempontjából nincsen jelentőségük, hiszen hazai madarainkban, baromfi-állományainkban is előfordulnak, így inkább a betelepített struccok fertőződnek az itteni madaraktól. Magyarországon struccokban még egyik betegséget sem sikerült igazolni (Frank & Ásványi, 1996).

4.6.2. Baktériumok okozta betegségek

A baktériumok okozta megbetegedések közül a fiatal, négy hónapnál fiatalabb állatok bélgyulladással, hasmenéssel járó kórképei a legfontosabbak, melyekből a baromfi-tenyészetekben nálunk is jól ismert baktériumokat (Clostridium sp., Escherichia coli, Campylobacter sp., Pseudomonas sp., Salmonella sp., Klebsiella sp. és Proteus sp.) izoláltak (Jensen, 1993). E kórképek közül is kiemelkedő fontosságú a Clostridium colinum okozta fekélyes bélgyulladás és a szalmonellózis, illetve a Clostridium perfringens okozta enterotoxémia (Frank & Ásványi, 1996).

Ugyancsak fiatal állatokban fordulnak elő inkább a felső légúti fertőzések, melyekből Pseudomonas, Pasteurella, Bordetella és Haemophilus baktériumokat, illetve chlamydiákat (Chlamydia psittaci) izoláltak (Frank & Ásványi, 1996). E baktériumok hazánkban is jól ismertek, és inkább a hazai baromfiállománytól fertőződnek meg az importált struccok, mint fordítva. Felső légúti fertőzések kialakulásának kedvez a hideg időjárás, így télen a szabadban tartott állományokban, illetve az elvadult populációkban esetleg fokozottan jelentkezhetnek ilyen tünetek.

Struccokban ezeken kívül még gümőkór (Mycobacterium avium), lépfene (Bacillus anthracis) és orbánc (Erysipelothrix rhusiopathiae) is előfordulhat, továbbá a Staphylococcus hyicus nevű baktérium okozta elváltozások, megbetegedések (csontvelőgyulladás a hátsó végtagon) is ismertek.

4.6.3. Parazitózisok

A struccokban előforduló paraziták behurcolásának megakadályozását szolgálja az importált állatok megfelelő ideig való elkülönített tartása (karanténozás). Ennek ellenére előfordulhat, hogy a strucc betelepítése akár külső, akár belső élősködők Magyarországra való behurcolásával is járhat. A parazitafajok meglehetősen fajspecifikusak, bár rokon fajokat, illetve azonos hasonló életmódú fajokat egyaránt megtámadhatnak, hiszen a paraziták nem is annyira egy-egy fajhoz, mint inkább annak speciális életmódjához, életciklusához alkalmazkodtak. Bár klinikai tünetekben megnyilvánuló megbetegedést önmagukban általában nem hoznak létre, masszív fertőzöttség az állatok általános legyengüléséhez és immunrendszerük meggyengüléséhez, ezáltal a vírusokkal vagy baktériumokkal szembeni gyengébb ellenállóképesség révén a fertőző betegségek könnyebb kialakulásában nyilvánul meg.

Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a behurcolt paraziták a hazai ökológiai rendszerbe kerülve esetleg őshonos hazai fajokhoz is alkalmazkodhatnak és azokat megbetegítve jelentős negatív hatással járhatnak a hazai állatvilágra. Azon fajok közül, amelyekhez a strucc parazitái valószínűleg alkalmazkodni tudnak a túzokot (Otis tarda) kell kiemelnünk, hiszen a túzok éppen azokon a területeken él, amelyekre a struccokat be lehetne telepíteni, sőt életmódja, táplálkozási szokásai is hasonlóak, aminek következtében a strucc parazitái nem kizárt, hogy benne meg tudnak telepedni. Márpedig ez a fokozottan védett faj bárminemű reá negatív hatással járó terheléstől, így mindenféle új betegségtől és parazitától megóvandó.

4.6.3.1. Belső élősködők

Az egysejtű belső élősködők okozta bántalmak közül a nálunk élő háziszárnyasok coccidiosisa-i (Eimeria sp.) állítólag nem vihetők át a struccokra (Frank & Ásványi, 1996), ugyanakkor dél-afrikai farmokon alkalomszerűen előfordul e járványos megbetegedés (Jensen, 1993), de konkrét kórokozót az irodalom nem említ. E két tényből következik, hogy lehetséges, hogy egy a nálunk előforduló Eimeria-fajtól különböző faj okozza a megbetegedést, aminek a hazai behurcolása nem lenne szerencsés, igaz lehetséges, hogy a struccban előforduló faj nem tudna átjutni a háziszárnyasokra.

Egy orosz állatkertben a csak 1940-ben leírt (Yakimoff, 1940) Isospora struthionis-t találtak struccokban (Frank & Ásványi, 1996). E véglénynek – minthogy nevéből következően nyilván a strucc specifikus élősködője – természetesen nincsen hazai adata, ugyanakkor gazdaspektruma sem ismert, de futómadarakban valószínűleg előfordulhat.

Nemrégiben fedezték fel, hogy a cryptosporidiumok (Cryptosporidium sp.) okozta bélgyulladás fiatal struccoknál kloákaelőeséssel járhat. Nem tisztázott azonban, hogy a struccokban előforduló faj azonos-e a házimadarakban előforduló valamelyik fajjal. Viszont ismert, hogy a madarak cryptosporidiumainak tág a gazdaköre (Frank & Ásványi, 1996).

Ostoros egysejtű parazita a Histomonas meleagridis, amely pulykákban okoz megbetegedést, de fiatal struccokban is előfordult már az általa okozott bántalom (máj- és vakbélgyulladás), bár a futómadarak fogékonysága a pulykákénál sokkalta kisebb (Jensen, 1993). Fejlődésében vivőgazdaként földigiliszták (Lumbricidae) és a baromfiak belében élősködő fonálférgek (Heterakis gallinae) játszanak szerepet, de a koprofág hajlamú futómadarak a bélsárrészek felcsipegetésével közvetlenül is fertőződhetnek (a parazita a szabadban max. 48 óráig marad életben). Ez a véglény nálunk ismert, így természetesen nem behurcolásától kell tartanunk, hanem a betelepített struccállomány fertőződésétől.

A laposférgek, közelebbről a közvetett fejlődésű mételyek (Trematoda) közé tartozó szemmételyfaj (Philophthalmus gralli) előfordul a struccban (Amerikába is behurcolták), a szemben a pislogóhártya és a szemgyűrű között élősködik (Jensen, 1993). Hazai madarakban való előfordulásáról nem találtam adatot, de külföldön tyúkfélékben és récefélékben való előfordulását is leírták, így behurcolása veszélyes lehet.

A galandférgek (Cestoda) közé tartozó struccgalandféreg (Houttynia struthionis) az egyik legelterjedtebb parazitája a struccoknak, a madarak vékonybelében élősködik. Hazánkban természetesen nem fordul elő, behurcolása esetén nem valószínű, hogy a struccon kívül más fajban meg tudna telepedni.

A fonálférgek (Nematoda) okozta parazitózisok közül legjelentősebb egy az elő-gyomorban élő kis termetű drótféreg (Libyostrongylus douglassii) okozta megbetegedés. A féreg az elő-gyomor mirigyeibe ágyazódik és vérrel táplálkozik. Súlyos helyi gyulladást, gyomortartalom-pangást és vérszegénységet okoz (Frank & Ásványi, 1996). E parazita hazánkban nem fordul elő, behurcolása nem valószínű, de nem is zárható ki, hiszen Hollandiába is behurcolták (Landman & Bronneberg, 2001).

1995-ben észak-karolinai és texasi struccfarmokon élő állatokból egy tudományra nézve új drótféregfajt (Libyostrongylus dentatus) is leírtak (Hoberg et al., 1995), amely az előző rokon fajjal él együtt ugyancsak a strucc előgyomrában, behurcolása amerikai farmokról importált madarakkal volna lehetséges.

A strucc vastagbelében egy tüneteket egyáltalán nem okozó nagy termetű fonálféreg (Cosdiostomum struthionis) is él (Frank & Ásványi, 1996). Szintén fajspecifikus élősködő, behurcolása esetén nem kell tartanunk hazai madaraink fertőződésétől, ettől függetlenül behurcolása nem kívánatos.

A struccok tápcsatornájából további fonálféregfajokat (Ascaridia struthionis, Dicheilonema rheae, Dicheilonema spicutarum) is kimutattak. Nyugat-Afrikában egy tüdőben élősködő tüdőférget (Paronchocerca struthionis) mutattak ki struccokban (Jensen, 1993), de ennek patogenitása és az általa esetleg okozott elváltozások ismeretlenek. Ezek a paraziták különösebb tüneteket nem okoznak, behurcolásuk a többi idegen parazitáéhoz hasonlóan nem kívánatos. Struccokból ezen kívül kimutatták még a Struthiofilaria megalocephala és a Coeliostomum struthionis nevű fonálférget (Nel, 1980), illetve botswanai struccokból írták le a tudományra nézve új fajként a testüregben élősködő Versternema struthionis nevű fonálférget (Bain et al., 1992).

4.6.3.2. Külső élősködők

Külső élősködők közül kevésbé jelentősek a meglehetősen fajspecifikus élősködő tolltetvek (Mallophaga), melyek közül a struccon a Struthiolipeurus struthionis (Frank & Ásványi, 1996) és a Struthiolipeurus nandu nevű fajt mutatták ki, utóbbit spanyolországi farmokon élő madarakon is megtalálták (Dominquez de Tena et al., 1976). E rágótetűfajok minden bizonnyal behurcolásra kerülnek, de fajspecifikus voltuk miatt a hazai madárfajokra nem jelentenek veszélyt, egyébként is csak a toll szaruját rágják, amivel legfeljebb a tolltermelő madarakon okozhatnak kárt.

Sokkal jelentősebbek a külső élősködők közül a kullancsok (Ixodidea), ezek ugyan nem állandóan tartózkodnak a gazdaállaton, de masszív kullancsfertőzés esetén vérszívásukkal a gazda vérszegénységét idézhetik elő. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy az afrikai Amblyomma nembe tartozó kullancsfajok terjesztik a kérődzők „heartwater” nevű betegségét, melyet egy rickettsia-faj (Cowdria ruminantium) okoz. A betegség Afrikának az Egyenlítőtől délre eső területein fordul elő és a kérődzők (szarvasmarhák, juhok, kecskék) között jelentős veszteségeket okoz (Szent-Iványi & Mészáros, 1985). A rickettsia a struccokban nem okoz elváltozásokat, bár keringési rendszerükben sokszor kimutatható (Jensen, 1993). Afrikai struccokon az Amblyomma gemma, az Amblyomma lepidum és az Amblyomma variegatum nevű kullancsokat írták le ebből a nemből, mindhárom fajt behurcolták Amerikába is (Keirans & Durden, 2001; Mertins & Schlater, 1991).

A Hyalomma nembe tartozó kullancsfajok a sivatagi és sztyepp jellegű tájak lakói, a nem fajait Afrikában, Dél- és Közép-Ázsiában találjuk meg, költöző madarakon vagy importált állatokon már hazánkban is többször előkerültek, de az alacsony évi középhőmérsékletű területeken meghonosodni nem tudnak (Babos, 1965). Struccokról a Hyalomma albiparmatum, a Hyalomma lusitanicum, a Hyalomma marginatum rufipes és a Hyalomma truncatum nevű fajokat írták le, melyeket Afrikából importált struccokkal Amerikába is behurcoltak (Grow, 1989; Keirans & Durden, 2001; Mertins & Schlater, 1991).

Amerikába Európából importált struccokkal a Rhipicephalus turanicus és a Haemaphysalis punctata nevű kullancsfajokat is behurcolták (Keirans & Durden, 2001; Mertins & Schlater, 1991).

Miután Amerikában kiderült, hogy az Afrikából és Európából importált struccokkal tíz kullancsfajt hurcoltak be, melyek között négy olyan faj is volt, amelyeket először találtak struccon, átmenetileg le is állították a struccok importját (Mertins & Schlater, 1991).

A kullancsokon kívül egy struccokon élő tetűlégyfaj, a strucckullancslégy (Struthiobosca struthionis) is behurcolásra került Amerikába (Mertins & Schlater, 1991), Magyarországra való behurcolására az importált struccok révén szintén van esély.

A "főszerkesztő" közbeiktatott utószava: midőn a Madártávlat főszerkesztője voltam, olykor hibaként rótták fel nekem, hogy annyit "pöszmötölök" a képszerkesztéssel, hogy emiatt pár napot késett a lapmegjelenés... (Zárójelben jegyzem meg, utánam/később 2 hetes késés is előfordult.) Jómagam mindenesetre azt tartottam az egyik alapszabálynak, hogy a saját magam szerkesztette kiadványokba (mind a könyveket, mind a folyóiratokat ideértve/!/) nem illesztek be általam készített fotográfiákat. Ez, ha a zootaxonómia egyik szakkifejezését alkalmazom, a differencia specifica (bővebben erről: https://hu.wikipedia.org/wiki/A_fajok_tudom%C3%A1nyos_neve ) volt munkáim során! Így aztán a késések OLYKOR elkerülhetetlenek voltak!
Most azonban a BADARTÁVLAT napra pontosan április 1-én kell "megjelenjen", így alkalmazzuk a Dévényi Tibor: "Ezésez Géza karrierje" című alapművében megfogalmazott egyik alapelvet: "A kutató nem vihet a Vatikánba akármi... Csak ha nincs más!"
Szent meggyőződésem, hogy-ha Ferenc pápa a Vatikánban netán ránéz e blogbejegyzésre, ő is áldását adná rá! 🙂

Minderről március 2019. január 26-án is értekeztem blogomban: 

http://flora-es-fauna.blogspot.com/2019/01/dr-ezesez-geza-karrierje.html

Irodalomjegyzék

Babos S. (1965): Magyarország állatvilága. XVIII. kötet Arachnoidea. 7. füzet Kullancsok – Ixodidea. Akadémiai Kiadó, Budapest. 38 pp. /Fauna Hungariae 77./

Bain, O., Chabaud, A. & Burger, W. (1992): Versternema struthionis n. gen., n. sp., an archaic filariid with no specialized characteristics. Annales de Parasitologie Humaine et Comparee 67. 5., p. 141–143.

Csepregi I. (2000): Természetvédelmi jogi ismeretek. In: Kalotás Zs. (szerk.): Természetvédelmi ismeretek a madár- és denevérgyűrűzési, valamint a solymászvizsgához. Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatósága, Szarvas. p. 11–81.

Dominquez de Tena, M., Hernandez Rodriguez, S., Becerra Martell, C., Calero Carretero, R., Moreno Montanez, T. & Martinez Gomez, F. (1976): Struthiolipeurus nandu (Mallophaga; Philopteridae) parasitising an ostrich (Struthio camelus) in the Cordoba Zoo, Spain. Revista Iberica de Parasitologia 36. 3–4., p. 167–173.

Folch, A. (1992): Family Struthionidae (Ostrich). In: del Hoyo, J., Elliott, A. & Sargatal, J. (eds.): Handbook of the Birds of the World. Volume I. Ostrich to Ducks. Lynx Edicions, Barcelona. p. 76–83.

Frank L. & Ásványi T. (1996): Az újra felfedezett strucc tartástechnológiája és egészségtana. Bonsai Bt., Kővágóörs. 128 pp.

Grow, B. (1989): Exotic ticks on imported ostriches. Foreign Animal Diseases Report 7., p. 5.

Hoberg, E; Lloyd, S; & Omar, H. (1995): Libyostrongylus dentatus n. sp (Nematoda, Trichostrongylidae) from ostriches in North-America, with comments on the genera Libyostrongylus and Paralibyostrongylus. Journal of Parasitology 81. 1., p. 85–93.

Jensen, J. M. (1993): Infectious and parasitic diseases of ratites. In: Fowler, M. E. (ed.): Zoo and wild animal medicine. Current therapy 3. W. B. Saunders Company, Philadelphia – Pennsylvania. p. 200–203.

Keirans, J. E. & Durden, L. E. (2001): Invasion: exotic ticks (Acari: Argasidae) imported into the United States. A review and new records. Journal of Medical Entomology 38., p. 850–861.

Kretzoi M. (1955): Strucc-maradványok a Fejér megyei Kislángról. Aquila 59–62., p. 361–366.

Landman, W. J. M. & Bronneberg, R. G. G (2001): Libyostrongylus douglassii in ostriches (Struthio camelus ssp.) in the Netherlands: case report and review. Tijdschrift voor Diergeneeskunde 126., p. 484–487.

Mertins, J. W. & Schlater, J. L. (1991): Exotic ectoparasites of ostriches recently imported into the United States. Journal of Wildlife Diseases 27. 1., p. 180–182.

Nel, C. (1980): Dosing of ostriches for internal parasites. Elsenburg Joernaal 4. 2., p. 31–33.

Oroszi S. (1996): Vadfajokból védett állatfajok. Országos Erdészeti Egyesület Erdészettörténeti Szakosztály, Budapest. p. 139–149. /Erdészettörténeti Közlemények XXI./

Szent-Iványi T. & Mészáros J. (1985): A háziállatok fertőző betegségei. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. p. 303–304.

Yakimoff, W. L. (1940): Isospora struthionis n. sp., coccidie de l'autruche africaine. Annales de Societe Belge de Medecine Tropical, Brussels 20., p. 137–138.

https://www.youtube.com/watch?v=ylcsyDBH_-s

Dr. Hadarics Tibor

Javasolt ADEKVÁT oldalak a világhálón:
mme.hu
birdphotography.hu
birding.hu

S ha mindezek elnyerték az Olvasók tetszését, vidám és madárbaráti társaságra vágynak, javaslom, lépjenek be a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületbe, ehhez a vírusra sem kell tekintettel lenni, megvalósítható a világhálón is, itt: http://www.mme.hu/legyen-tag
Jelezzétek tehát baráti körötökben, hogy MEGJELENT Néktek a BADARTÁVLAT, és lehetőség szerint terjesszétek ezen bejegyzés linkjét is:
http://flora-es-fauna.blogspot.com/2020/04/badartavlat-1-cikk-strucc-magyarorszagon.html