2019. november 11., hétfő

"Hannoveri vagy bajor"?


Ma kora délután a Gellért-hegyi víztározó fölötti - állítólag hivatalos - kutyafuttatón jártunk, amikor szembejött egy kedves, idősödő úr, aki a Márai-féle honpolgár és a hajléktalan furcsa "egyvelegét" alkotta. Ruhájáról tükröződött a szegénység, a tekintetéből pedig az értelem.
Nem sokat teketóriázva, köszönés nélkül feltette a nyitókérdést:
- Hannoveri vagy bajor?
Na én ettől majdnem lehidaltam (bár az Erzsébet híd jóval arrébb van a hegy alatt), hogy van ma Magyarországon olyan laikus, akinek Flóra esetében a fajtacsoport már egyértelmű, csupán a két létező fajtát kínálja kérdésében opciónak!... 🙂

2019. november 9., szombat

Benedek Tibor - kabaré - EGYEBEK... 🙂


Benedek Tibor
A 20 évnyi (2001 óta tartó) szerkesztői munkám során felhalmozott korrektúrahegyek évek alatt akkorára nőttek, hogy most bármennyit is dobok ki, a méretük csak nem akar csökkenni... Akkoriban (2008 előtt) a PDF-nek még nyoma sem volt, ezért voltam kényszerítve a papír alapú korrektúrákat "őrizgetni" (s tettem ezt azért, hogy ha egy háklisabb szerző kekeckedne, akkor legyen nyoma, hogy ő miket "hordott össze", s melyek voltak a saját módosításaim, de végül egyszerűbb módját választottam az ilyen szerzőkkel való "bánásmódnak": beszüntettem velük a munkakapcsolatot/!/)- ma már persze egészen más a helyzet, s már addig "fejlődtem", hogy "sárga cetliken" tudom a korrektúra-megjegyzéseimet a PDF-fájlokban rögzíteni (miképpen azt a Kossuth Kiadó kiváló munkatársa/korrektora, Török Mária is teszi), és így számítógépemen pedánsan, környezettudatosan őrizni. Annak idején mindenesetre csak az ÉlőVilág magazin 1664 oldalt tett ki, és egyelőre még annyi időm sem volt, hogy  össze tudjam számlálni (de majd a google ebben /is/ segítségemre lesz), most legyen elég annyi hozzá, hogy ha "úgy hozta", elvállaltam a jeles kabarészerző, Trunkó Barnabás kéziratának gondozását is (s hogy miért? Ezért: youtube.com/watch?v=KByHC5yVSP8 🙂Már-már úgy voltam a korrektúrákkal, mint Benedek Tibor híres kabaré-konferansziéjában, amikor a bájglik történetét meséli el... 🙂 

Ami pedig a korrektúrakupacok hasznát illeti, kiderült, hogy van! 


Faina 2 hónapos korában (Martina Váchova felvétele)

Amikor Fainát elhoztuk Molnár V. Attila barátommal Csehország - majdnem - legtávolabbi zugából, egy Hradec Králové melletti kis településről, Martina Váchova kedves cseh tenyésztőtől 2015-ben, már-már döbbenetes látvány fogadott: a két felnőtt berni kopó egymáshoz simulva aludt az üvegajtó előtt - s minden vágyam volt, hogy egyszer majd az én falkatársaim is így szenderegjenek...
Eleinte ebeim a lakás két foteljében aludt, s azt gondoltam, hogy e bútordarabokat majd fokozatosan közelítem egymáshoz, és így "kényszerítem" a kutyákat egymás közelségében aludni... De ez azért mégsem lett volna az igazi - a cseheknél ez teljesen más volt, ott önszántukból jött létre a meghitt jelenet!
Most pedig visszatérek a korrektúrahegyekhez: ezek viszonylagosan pedánsan emelkedtek a radiátor mellett, mígnem drága Édesapám ki nem hívta a gázszerelőt... (Zárójelben jegyzem meg, hogy én évekig jól elvoltam fűtés nélkül. és jót derültem, amikor nagy hír volt a határon innen, hogy Romániában a lakásokban 17 °C van; na nálam éppen annyit mutatott a hőmérő, és semmi bajom nem volt azzal). Tehát jött a szerelő, és akkor beütött a Generalkrach (majdnem olyan, mint Dévényi Tibor /nem AZ A Dévényi/!//, Dr. Ezésez Géza karrierje című pompás opuszában itt: med.u-szeged.hu/expsur/gk.htm !) - a kupac egy óvatlan mozdulata miatt korrektúrák összeroskadt!

S mi jó származott ebből? Kutyatársaim azóta hozzászoktak az egymás mellett alváshoz - a korrektúrák között!  🙂



(Jómagam éppenséggel a mákosat szeretem... 🙂)

2019. november 8., péntek

Faina mint Mózes

MÓZES MÁSODIK KÖNYVE  - 17. fejezet
Mózes vizet fakaszt a sziklából

"A Bibliában minden benne van!"  - tartja a mondás, így "felvezetésként" talán elég utalnom a következő oldalra a világhálón: abibliamindenkie.hu/uj/EXO/17/


Faina ma délelőtt mintegy fél órát feküdt az üres vizest tál előtt..Fixírozta! Gondolom, azt képzeli magáról, hogy ha erőteljesen bámulja, akkor abból majd víz fakad! Komolyan mondom, Mózesnek képzeli magát! Vagy netán Fényes Adolf ugyanezen témában festett képére gondol?...🙂


És hogy "adjak a kultúrának" is (szintén a világhálóról idézve):

Fényes Adolf (Kecskemét, 1867 – Budapest, 1945) festészeti tanulmányait 1884-ben kezdte, majd weimari és párizsi tanulmányait követően Benczúr Gyula mesteriskolájában folytatta. 1898-tól egyik alapítója lett a Kohner Adolf támogatásával működő szolnoki művésztelepnek. Fényes Adolf apja Fischmann Simon kecskeméti rabbi, anyja a pesti zsidó közösség első rabbijának, Wahrmann Izraelnek az unokája. A neves családból származó, kiváló festő több képe szerepel a Zsidó Múzeum gyűjteményében. Mózes vizet fakaszt a sziklából című festményét Krausz Simon, a vakmerő tőzsdei üzletkötéseiről híres bankigazgató vásárolta meg a múzeum számára 1922–ben, a közvetítésre pedig Kóbor Tamást, az Újság – később íróként is jelentős – munkatársát kérte fel. A festmény azt a jelenetet ábrázolja, amikor a pusztai vándorlás során Mózes a Hóreb hegyen botjával a sziklára üt, és isteni beavatkozással vizet fakaszt belőle. A bibliai szöveg folytatása az Amalek elleni küzdelemről és győzelemről szól – így a szöveges hagyományban járatosak számára a részlet felidézhette a nemzedékről nemzedékre feltámadó zsidóellenes támadások történetét is (2Mózes 17. fejezet).

2019. november 7., csütörtök

Verdi és a mi XX. századunk... 🙂

Ajánlás: Zsuzsának - barátsággal/köszönettel! P.

"Előhang" - avagy asszociációs játék: el lehet-e jutni Enyedi Ildikótól Giuseppe Fortunino Francesco Verdi-n és Lady Macbethen át IS Enyedi Györgyig?... 
🙂


Évekkel ezelőtt sokáig dúdoltam magamban egy bájos melódiát, s nehogy elfelejtsem, hónapról hónapra felfrissítettem a memóriámban, lévén halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy először hol találkoztam vele.... Aztán a "királyi" televízióban futólag láttam egy filmből egy részletet, amelynek "háttérzenéje" éppen ez a dallam volt! Ennek nagyon megörültem, örömöm azonban nem volt teljes, mert az továbbra is talány maradt számomra, hogy ki a zeneszerző, és mely műből származik. E kérdésekre akkor részben választ kaptam, amikor adásba került Enyedi Ildikó "Az én XX. századom" című filmje... HEURÉKA! 🙂 Bár a zeneszerző kilétét illetően még voltak fenntartásaim, mert a wikipédián e film adatlapján zeneszerzőként csupán Vidovszky Lászlót tüntették fel, pedig a hangszerelése engem a Verdi-operákra emlékeztetett. És itt segítségemre a youtube "jött", ennek keresőjében az Enyedi-film melletti "ajánlatként szerepelt Verdi Macbeth operájának ominózus részlete is! Számomra felfoghatatlan módon a wikipédia Enyedi-filmről szóló - fentebb említett - adatlapján Giuseppe Fortunino Francesco Verdi nevét NEM tüntetik fel! Na rendben van, a Giuseppe Fortunino Francesco keresztnévsort talán túlzás lett volna ott szerepeltetni, de Verdi neve méltatlanul lett mellőzve, hiszen már a film legelején az ő zenéje csendül fel! Sok-sok évvel ezelőtt ennek a filmnek csak egy töredékét láttam (a világhálón is megtaláltam a sokáig önmagamban dúdolt dallamot itt: 
mafab.hu/movies/az-en-xx-szazadom-32377.html  ) - de még itt sem derült fény a zeneszerző kilétére...
Végül a MEZZO csatornán (amely napjainkban az egyetlen, nézhető programokat nyújtó műsor-szolgáltató) megláttam/hallottam ezt a zenét, s kiderült, hogy Verdi "Macbeth" című operájából származik.


Olga Sergeeva mint Lady Macbeth
(Ez nem épp a jelen bejegyzés tárgyát érintő részlet, de ennek ellenére megvan a maga "bája", javaslom 2:00-kor különösen odafigyelni, amikor a művésznő a boros kupát flegmán a deszkaasztalhoz vágja! 🙂)

A teljes opera pedig megtalálható itt (benne azzal a BIZONYOS részlettel is! 🙂):

youtube.com/watch?v=xw8UWP1U3vI&t=3125s

Frissítés:  ma 11 órára (a Széll Kálmán téren az óra alatt) találkozóm volt megbeszélve egy kedves barátnőmmel, aki agárdi madárvártai táborozóim közül kettőnek (Dóri és Balázs) édesanyja, és a Magyar Tudományos Akadémián dolgozik. E találkozónk során elmeséltem neki, hogy ma milyen blogbejegyzést tervezek közzétenni, és a jeles filmrendezőnő neve hallatán "felcsillant a szeme":
- Tudod ki volt az édesapja Enyedi Ildikónak?
Na, gondoltam magamban, ha ezt az MTA munkatársa kérdezi úgy, mintha nekem azt tudni kéne, akkor nem lehet más, mint Enyedi György akadémikus, az MTA rendes ragja, akivel egyetemben voltam a National Geographic hazai kiadásánál a tanácsadó testület tagja. A Professzor úr emlékéhez méltatlan lenne, ha itt egy röpke blogbejegyzést szentelnék csak neki, ám itt is segítségemre van a wikipédia, jelesül ezzel a szócikkel:

 

Enyedi György

National Geographic: Impresszum - 2011. szeptember 10. (A)

E bejegyzés írásának végére érve, és a közzététel előtt újra végigolvasva, számomra úgy tűnik, hogy ez az én XXI. századom  egyik egészen kerek története...🙂

(ÉS IDE CSAK AZÉRT IS BETESZEM A TISZTELETEDRE: MIRZATEN!:)

2019. november 6., szerda

És megtaláltam a mobilomat! 🙂



Falkámnak éppen "vadászatra" (értsd: húsért) indultam a Nagyvásárcsarnokba, és a Hegyalja úton a dugóban araszoló gépkocsik között sasszézásom közben megcsörrent a mobiltelefonom. Az ilyetén kütyükkel kapcsolatos (v)iszonyomról korábban már írtam, nem ismétlem meg azt, csupán idemásolom elérhetőségét:
flora-es-fauna.blogspot.com/2019/04/a-tavkozles-vilagnapjan.html
Tehát a telefon szólt, kiderült, hogy egy kedves kollégám hív, közben láttam, hogy épp a megállóhoz közelít a 8-as busz - nosza, iszkiri, sikerült utolérnem (közben nem megszakítva a beszélgetést). Néha kitekintettem az ablakon, megnézni, hogy hol tartunk épp, s egyszer látom ám, hogy egy csiga huss(!), elillant a lassan poroszkáló busz mellett...
(Zárójelben még e "történethez" tartozik, hogy ezen az úton háromféle busz közeledik: a már említett 8-as, a 112-es és a 110-es. Közülük az első amolyan gőgös, hosszú, ebben leginkább azt szeretem, hogy az utolsó előtti ajtónál található egy személyes ülést rajtam kívül szinte senki sem preferálja, így nekem gyakorta jut ülőhely zsúfolt járműveken is - így történt ez alkalommal is. A másik kettő a "szót sem érdemel"-kategória... Ellenben a Sánc utcai megállóból olykor látni a 178 -ast, hát ahogy az bekanyarodik az Aladár utcába a Czakó utcából, na az, kérem, egy kész Tyrannosaurus, de a Hegyalja útra csak ritkán terelik!)
És most, a buszokkal tett kis kitérő után vissza a mobiltelefonáláshoz... Jobb kezemben a távrecsegő, bal kezem a zsebemben, és minthogy iparkodnom kellett, elkezdtem a mobilomat keresgetni, hogy megnézzem rajta, mennyi az idő, de - fájdalmamra - sehogy sem bukkantam rá! Mondom beszédpartneremnek ebbéli gondomat, mire ő:
- Te hülye, hát épp azon beszélsz velem! 🙂
Mármost, a hazai könyvszakma egy jeles képviselője mondta nekem - úgy 20 évvel ezelőtt -
,hogy munkánk során hülyebiztosra kell menni!
E definíció alapján a telegrácsom nem hülyebiztos! Én legalábbis alig tudom kezelni, jobbadán csak kronométernek tudom használni... 🙂
p.s.hazafele tartva a csigát már nem láttam!

2019. november 4., hétfő

A madárrendszer közepén?

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelenő ÉlőVilág magazin (2001-2003) épp a 26. lapszámhoz "érkezett", amikor a következő, a ma délelőtt megtalált kéziratom főszerkesztői vezércikként nyomtatásban megjelent. Majd' 20 év távlatából délután újraolvasva egész jónak találtam, és úgy vélem, egy blogbejegyzést megér...🙂 



A madárrendszer közepén?
(avagy a főszerkesztő címmagyarázata)

Az ÉlőVilág  26. számával elérkeztünk sorozatunk közepéhez. De vajon van-e közepe a madarak rendszerének? Szigorú tudományossággal egyértelmű a válasz: nincs! Akkor miért ezt a címet választottuk ehhez a füzethez? Nos, a hazai élőlényeket bemutató sorozatunkban változatos madárcsoportokhoz érkeztünk.  Most mutatjuk be a sirályok, alkák, galambok, kakukkok, szalakóták, gyurgyalagok, jégmadarak, bankák és sarlósfecskék különféle csoportjait – mindazon madarakat, amelyek a klasszikus rendszertani könyvek és határozók többségénél a felsorolások közepén találhatók. 


Búbosbanka - a rendszer kellős közepén
(A fotográfus, Völgyi Sándor szíves hozzájárulásával)
A természetes rendszerek, amelyek tükrözni próbálják a fajok közötti igazi rokonsági viszonyokat, s egyben az élőlények evolúciós történetét, hagyományosan először az ősibb madarakat sorakoztatják fel, majd a lineáris felsorolás végére kerülnek a legfejlettebb, vagyis az ősökhöz képest legtöbb változást megélt szárnyasok. Akár névjegyzékeket, akár határozókönyveket lapozgatunk, az európai fajok között először a búvárokkal és vöcskökkel találkozunk, s a sort az énekesmadarak zárják. Ennek egyrészt az az oka, hogy az emberi elmével nehezen rekonstruálható, bonyolult családfákat a kétdimenziós könyvlapokon egyszerűsíteni kell: valahol el kell kezdeni a felsorolást, és valahol be kell fejezni. Kényelmes eligazodást is biztosít ez a megoldás, hiszen az, aki a témában jártas, az elfogadott rendszer ismeretében gyorsan ki tud igazodni benne, s rövid idő alatt képes megtalálni az egyes fajokra vonatkozó információkat. Ha tehát ornitológiai szakmunkákat lapozgatva akár a csérekről keresünk adatokat, akár a jégmadár táplálkozásáról szeretnénk olvasni, akár a kakukk szaporodásbiológiájára vagyunk kíváncsiak, érdemes e könyveket valahol középtájon felütni. Ugyanis kevés az esélye, hogy a szerkesztők ezeket a madarakat az ősibb rokonsággal rendelkező úszómadak közé helyezik, s az sem valószínű, hogy a legfejlettebbnek tartott énekesmadarak közé sorolják be őket.
A cím ismeretében tehát nem érheti csalódás az olvasót, azért sem, mert a következő oldalakon roppant látványos madarak szerepelnek. Rácsodálkozhatunk a sirályfélék családjának egymástól igencsak eltérő életmódot folytató képviselőire, a táplálékot más madaraktól elorzó halfarkasokra, a halászgató sirályokra és csérekre, a rovarvadász szerkőkre. A kakukk jellegzetes hangja talán a legáltalánosabban ismert madárhang, de vajon hányan ismerik e madár különleges szaporodásának érdekes részleteit? A gyurgyalag, a jégmadár vagy a szalakóta láttán pedig talán sokan el sem hiszik, hogy ezek a madarak nem trópusi tájak egzotikus lakói, hanem a hazai madárvilág színpompás képviselői. Folytassuk tehát képzeletbeli kirándulásunkat a Kárpát-medencében... ígérhetjük, hogy a további ÉlőVilág számokban nem kevésbé érdekes lényeket fogunk bemutatni.

Utóirat/frissítés: 
A MADAR-rendszerről bővebben itt: htka.hu/2010/06/14/lockheed-c-5-galaxy/
Egészen komolyan, ezen a világhálós oldalon a MADAR 8, a KÖZEPE pedig 3 helyen kerül említésre! 
Tessék csak utánanézni! 

p.s. ez a bejegyzés módot adott arra is, hogy laptopommal elfogadtassam a "búbosbanka" egybeírásának helyességét! 🙂

2019. november 3., vasárnap

HALÁSZ PÉTER - GOOGLE - CULTIRIS


Ő


Tegnap a facebook-on a baráti körömben egy régi (úgy 20 évvel ezelőtti színházi közvetítéshez kapcsolódó emlékfoszlányom kapcsán tettem fel "körkérdést" egy férfiszínész neve kapcsán, akiről eleinte csak annyi emlékem volt, hogy mindennemű külcsín nélkül úgy tudott egy szál fehér hálóköntösben eljátszani egy idős hölgyet, hogy én őt nézve az egyik Nagymamámat véltem benne "felfedezni"...
Ekkor egyik ottani tagtárs/barát felvetette, hogy netán Haumann Pétert láthattam annak idején... Tudvalevő, hogy ő többször is öltött női ruhát a színpadon (gondoljunk csak az általa alakított Olga szerepére a "Három nővér" szilveszteri paródiájában /amely tréfa miatt az eredeti előadást hónapokra ki kellett venni a Madách Színház repertoárjából/, vagy Albin az "Őrült nők ketrece" előadásában...). Na de egyrészt, ha ő játszotta volna, akkor pontosan emlékeztem volna rá, másrészt az ő női alakításai mindig szórakoztatás céljával készültek, még ha magas színvonalon is! Az általam annak idején látott előadás pedig cseppet sem volt szórakoztató, sokkal inkább katartikus, megdöbbentő élmény!
Vagy az ne lenne megdöbbentő élmény, ha egy kopasz férfi színészben a néző egy kedves nagymamáját véli felfedezni? 
Először még az jutott eszembe a tegnapi kérdésem kapcsán, hogy azt közzéteszem az idővonalamon is, aztán azt mondtam magamnak, "Ekkora marha nem lehetek, hogy egy ilyen problémára nem találom meg önerőből a választ!" - aztán a google és a "kisagyam" segítségével előkerestem a szóba jöhető személyeket ezek alapján: ZSENIÁLIS (ez vitathatatlan volt), KOPASZ (erre emlékeztem), PÉTER (később ez is eszembe jutott), NAGYMAMA (ez csak egy tipp volt) - s az eredmény: HALÁSZ PÉTER - kép róla e szöveg mellett, filmfelvétel róla pedig pedig itt: www.youtube.com/watch?v=1wEk9RB2XgE
Később felmerült bennem, hogy netán Keleti Éva (aki számos színészről készített fényképeket) Halász Pétert is megörökítette fotón, így a Cultiris képügynökség képanyagában kezdtem tallózni...  Ott róla Keleti-képre nem leltem, találtam viszont több képet Szilágyi Lenkétől, amelyet itt közzéteszek.

"Záróakkordként" a Wikipédián megleltem a keresett szerepét is: Halász-Tillett: A sisakkészítő gyönyörű felesége... Nagymama



HALÁSZ PÉTER - Cultiris © Szilágyi Lenke