2020. december 31., csütörtök

Évvégi/hajnali "anziksz"




2020 legutolsó napjának hajnalán ha nem is "veszett-nagy", de szapora munka közben, hogy időben befejezhessem "fájó" restanciáimat, egyebek mellett, tapasztalva, hogy kétfoltos tücskeim hangulata megromlott, lévén amúgy szinte folytonos ciripelésük abbamaradt, nekiláttam, hogy tartóedényüket, terrarista szakszóval a faunáriumot...


...és az almukat, ami jobbára tönkölykorpa, ma búzapehellyel felfrissítsem.


Értelemszerűen a táplálék sem maradhatott ki, így azon növény hajtásaival láttam el őket, amely, igen igénytelen növényként, városszerte, szinte minden aszfaltrepedésben megtalálja életfeltételeit, és amelynek begyűjtésére válltáskámban mindig hordok magammal egy uzsonnászacskót, amit hazafele, tücskeimre gondolva jobbára teletömök. 🙂


Egy "FONTOS" feladattal tehát elkészültem, és a tücskök, amelyeket oktalan lényeknek gondolnak, most FELFOKOZOTT ciripeléssel hálálják meg a "lakásfelújítást"! 🙂

2020. december 27., vasárnap

Ezennel egy nem 545 szavas, de FONTOS, meg-nem-jelent szerkesztői utószóról


...az 1. kiadás borítója az ikonikussá vált stilizált madárral...

Nemrég Dr. Kordos László professzor, a Magyar Állami Földtani Intézet ex-főigazgatójának a Természet Világa folyóirat által elhárított, 545 szavas kézirata jelent meg blogomban, utána következett még két 545 szavas blogbejegyzés, ezúttal eltérek ettől a "tradíciótól", de ez is fontos könyvvel kapcsolatos!🙂 

Jelen bejegyzésem tárgya Schmidt Egon "Madarakról mindenkinek" című kötete 3. kiadásához írt szerkesztői utószavam, amely végül a könyvben nem jelenhetett meg! A kiadói érv az volt, hogy túlságosan terjedelmes...🙂 

Ezen utószó alcíme "Mestereimnek mit köszönhetek?" volt, és az Ornis Hungarica tudományos folyóiratban, az európai énekesmadarak koponyamorfológiáját tárgyaló egyik táblámat ábrázolja. Miért ezzel indítottam és a túlsó oldalon miért szerepel a Radetzky Jenőt ábrázoló kép? Mert ő volt, aki az agárdi Chernel István Madárvártán általa szervezett diáktáborokban rajzkészségem fejlődésére nagy hatást gyakorolt! Joggal vetődhet fel a kérdés: miért csak annyi szerepel méregzöld alapon, hogy "Képaláírás"? Ennek megválaszolása eleddig "belső" információ volt, de ezennel közzéteszem: sajnálatos módon a tördelés folyamata során ezt az utolsó pdf-verziót kaptam meg átnézésre, míg a nyomdába-kerülés ELŐTTI UTOLSÓ verziót NEM! 


Csonttollú
 (Bombycilla garrulus)

Ez utóbbi az oka annak is, hogy a "Magas észak lakói Budapesten" című fejezet, amely a csonttollúakról szól, és egy TELJESOLDALAS, szépséges nyitóképpel indul egy páros oldalon, ezen kép több mint felére "felcsúszott" egy hosszúra sikeredett képaláírás, amelyet ha időben jeleznek, 1 perc alatt rövidíthettem volna, de erre a távmunka és a részleges negligálásom mint szerkesztő miatt nem volt mód, az pedig különösen "pikánssá" teszi a történteket, hogy a nyomdai előkészítést végző személy az impresszumban nem is vállalta a nevét feltüntetni! 🙂


Öröm az "ürömben", hogy hasonló "stigma" a 208 oldalas könyv többi fotográfiájánál, illetve a képaláírásoknál nem fordult elő!

Az egyik képnél például azért nem, mert KIHAGYTÁK/!/, ez az MME által szervezett fontos tavaszi "Fülemülék Éjszakája" programján készült, amikor a Kerepesi temetőben önkéntes idegenvezetőként tartottam rögtönzött előadást a madarakról egy egybegyűlt érdeklődőknek! Miért nem kerülhetett be e könyvbe? Számomra talány, hát akkor itt közzéteszem! 🙂


Ezen az oldalon a távcsövező férfi jelent meg csupán!

Nem tudom megállni, hogy a "Madarakról mindenkinek" 3., bővített, generálisan felújított illusztrációs anyagát a fotográfiák mellett gyönyörű festményekkel önzetlenül kiegészítő Kókay Szabolcs...

Magyarország jellegzetes madárfajainak illusztrációi, ezek közül választhattam a fejezetvégi madárfestmények közül (© Kókay Szabolcs)




"Találós kérdés": ez az illusztráció vajon fotográfia vagy festmény? (© Zsoldos Márton)

...és Zsoldos Márton közreműködését itt KÜLÖN meg ne köszönjem, nagy hála mindkettőjüknek a rendelkezésre bocsájtott és a kötetben MEGJELENT festményikért!

Következzenek hát a meg-nem-jelent szerkesztői utószó oldalai, bízom benne, hogy ha a könyvben nem is, de a blogom csatolmányaiként olvashatóak lesznek! 🙂



Az ominózus Ornis-cikk első táblája

Radetzky Jenő, az agárdi Madárvárta megalapítója, és élete végéig vezetője




Megragadva az alkalmat, hogy SZÉLESEBB olvasóközönség előtt is köszönetemet fejezhessem ki azon madárfotográfus barátaimnak, akik az ügynökségi képeket NÍVÓS hazai madárfényképekkel gazdagították, felsorolom, kik voltak az ábraanyag szélesítésében segítségemre:
Csonka Péter, Csordás Eszter, Lóki Csaba, Jakab Sándor, Kovács Zoltán, Szabó Irma, Szabó Zsolt, Völgyi Sándor - VALAMENNYIÜKNEK hálásan köszönöm, hogy térítésmentesen/!/ rendelkezésre bocsájtották képeik nyomdai minőségű nagy fájljait!
Roppant röstellem, de e kötet fotósainak neve között nem lett feltüntetve Szabó Gábor, ő készítette az ablakon kirepülő fecske KIVÁLÓ fotográfiáját... kedves Gábor, szíves elnézést kérek, magyarázatképpen annyit, hogy PÁRHUZAMOSAN 2 Schmidt-köteten is dolgoztam, és a RENGETEG fotósnév között "kissé" összekavarodtam!  🙂

A kötet megvásárolható a nagyobb hazai könyvesboltokban, valamint a kiadó honlapján:



A kiadó fentebb jelzett honlapján most 4 990 Ft helyett 4 242 forintért, tehát 15% kedvezménnyel vásárolható meg! Karácsony közeledtével érdemes ezt a pompás könyvet is figyelembe-venni, amikor a madarakat kedvelő családtagjaink/barátaink számára ajándékokat keresünk! 🙂



Schmidt Egon eme rá igen-jellemző, általam nagyon kedvelt fotográfiáját felesége, Eszter készítette. Azt szerettem volna, hogy a hátsó borítón ez a kép is megjelenjen; így hát ebben a blogbejegyzésben szerepeltetem!... 🙂

Kovács Zoltán 2 zátonykócsagot ábrázoló gyönyörű képét 1 OLDALŐPÁRON  kértem megjeleníteni, sajnos ebből 1 OLDAL lett! Így ezzel a szerkesztői terveim részben/!/ "zátonyra" futottak!


"Hibajegyzék":

Ma 10:23-kor a szerző prominens barátjától a fenti tárgymegjelöléssel, persze idézőjel nélkül, érkezett egy elektronikus levél, amely pontról-pontra felsorolta a KÉP-ALÁÍRÁSOKKAL kapcsolatos, ezen levél szerzőjének véleménye szerinti hibákat, amelyre RÉSZBEN itt tartok szükségesnek reflektálni, nehogy az olvasók szerkesztői átveréssel vádolhassanak, így tallózok ezen "hibák" között:
- "32. oldal bal középső kép: „seregélyek” a képen három seregély és négy házi veréb látható. Szerencsés lett volna az utóbbiakat is megnevezni." Mármost, e kép KÖZÉPPONTJÁBAN 3 seregély dominál, előttük és mögöttük 2-2 házi veréb, elmosódottan valóban szerepel. Megítélésem szerint ez utóbbi faj annyira közismert, hogy még egy kisiskolás is képes fajra beazonosítani, másrészt a kép szempontjából annyira mellékszereplők, hogy külön megnevezésük indifferens, harmadrészt ez a kép abban a fejezetben szerepel, amelynek főszereplője a seregély. Ha több felháborodott olvasói levelet kapunk, amelyek hiányolják e képnél a verebek külön "bemutatását", úgy az esetleges 4. kiadásban jó-eséllyel ez könnyen korrigálható lesz!
- "183. a rétisas nem sas!"

Rendben, akkor a fentebb említett 4. kiadásban ennél a képnél a világhálóról származó adekvát, nyilván nagy érdeklődésre számot-tartó információt szerepeltetjük majd kiegészítésként:

"Ezen alcsalád képviselőit korábban az ölyvformák (Buteoninae) alcsaládjába sorolták, mely az egyik legnagyobb és legösszetettebb alcsaládja volt a vágómadárféléknek, de a közelmúltban lezajlott DNS vizsgálatok bebizonyították, hogy súlyosan polifiletikus és parafiletikus csoport, így sok nem és faj leválasztásra került belőle. A rétisasok és vízisasok viszonylag egységes csoportját is ekkortól sorolják önálló alcsaládba."

A magam részéről hozzáteszem, hogy-ha ezek a "hibák" valós hibák, úgy a következő napokban az elszívott kézműves cigarettáim idegnyugtató hatású elszívása során keletkező hamut a fejemre szórom, és elmondom párszor: "Mea culpa!"

2020. december 26., szombat

ITALOMÁNIA

 


Évekkel ezelőtt, amikor a "királyi" televízióban még nézhető műsorokat közvetítettek, Édesapámmal egy daljáték közepén kapcsoltuk be a készüléket. Azonnal feltűnt, hogy kellemes a melódia, és teljesen olyan, mintha Rossini szerezte volna!
Ugyanakkor ez-időben az ő muzsikáját jól ismertem, így felmerült bennem, hogy ez valamely általam korábban nem ismert Offenbach-mű lehet, amely az olasz operákat parodizálja!
2 fotelben néztük/hallgattuk ezt a felvételrészletet, majd balra tekintve, azt láttam, hogy Édesapám a lábfejét ütemesen mozgatja, majd ismét a képernyőre nézve azt láttam, hogy az ottani nézőket alakító színészek éppígy reagálnak erre a ritmusos dalbetétre!
Később kiderült, hogy valós volt a sejtésem, és ez Jaques Offenbach azon szerzeménye, amely magyarul az "Italománia" címet viseli. Korábban a youtube kínálatában elérhető volt, most be kell érnünk ezzel az adaptációval, öröm azonban, hogy e trióban egy magyar operaénekes is részt vesz, jelesül Levente György:
Egy másik feldolgozás az összehasonlításhoz:
Utóirat: J. O. ebben az operettjében azon tehetős francia polgárokat figurázza ki, akik azt a látszatot kívánják kelteni, hogy baromi-nagy az olasz műveltségük! 🙂

2020. december 18., péntek

Je m'excuse! 🙂

 



Az egykori SÜNI magazinban megjelent cikkem 2 oldala, Jurij Artyuhin képeivel



/ A brazil kormoránok savas hullatéka éppúgy lecsupaszítja leveleiktől a faágakat, mint a hazaiaké.../

1933 tavaszán József Attila "A város peremén" című versével a szépirodalomban elfogadottá tette a guanó kifejezést...

A város peremén, ahol élek,
beomló alkonyokon
mint pici denevérek, puha
szárnyakon száll a korom,
s lerakódik, mint a guanó,
keményen, vastagon.

...persze ettől a belvárosi honpolgárok családjainál még nem lett szalonképes ez a szó, ugyanakkor precedenst adott számomra, hogy VÁLLALHATÓ blogbejegyzést írjak egy madárfaj székletéről.


Gondoltam egyet, és arra jutottam, szellemes lenne, ha egy kormorántelepre jellemző ürülékkupacot a nyomtatott magazin adekvát oldalán meg is jelenítenénk, erre elővettem egy üvegcse koromfekete tusfolyadékot, és kísérletezgetni kezdtem, mígnem a SOKADIK próbálkozásra előállt a megfelelő illusztráció, amelyet már csak SZÜRKÍTENI kellett digitális beavatkozással. Ami számomra időigénylő folyamat volt, az a kormoránok számára a NAPI RUTIN része! 🙂


Mint ezen az oldalon, az állókép jobb/alsó sarkában LÁTHATÓ, ez a főszerkesztői ötletből született geg a lapban meg is jelent! 🙂



Az ÉlőVilág magazin lapszámai "mögött" alulról a jobb oldali az, amelyikben a "pöttyentés" megjelent...

A 2001-ben indult ÉlőVilág magazin 2. lapszáma után következett még 50 további, kéthetente, NAPI PONTOSSÁGGAL megjelenve, és mi tagadás, a következő 8 évben még annyi szerkesztői munkát bízott rám a kiadó, hogy az idegrendszerem totál "ráment"!

2020 folyamán már-már újfent "felkent" főszerkesztő vagyok az ÉlőVilág magazint megjelentető kiadónál, ám miközben 2 évvel ezelőtt egy 8 kötetes sorozat szerkesztését ajánlották fel nekem, az "elnapolódott" és VALÓJÁBAN csupán 1/!/ bár fontos, de igazából egy 20 éves gyakorlattal és számos kitüntetéssel bíró szerkesztőnek ez egy "ujjgyakorlat" volt! 🙂

Qu'est-ce que je ressens à ce sujet? Pour répondre sur un ton DIPLOMATIQUE, j'utilise l'illustration ci-dessus, FOCUSING!  Milyen a közérzetem ettől? Hogy DIPLOMATIKUS hangnemben válaszoljak, a fenti illusztrációt alkalmazom, RÁFÓKUSZÁLVA!  🙂



Je m'excuse! 🙂

2020. december 17., csütörtök

Rakoncátlan/szökős TÜSKÉS gömbhalam

Tüskés gömbhal-preparátumom mintegy 30 évig NYUGTON őrizte a tengeri-"herkentyű"-gyűjtemény tároló ódon faszekrényen a különféle csiga-, kagyló-, korallvázakat, és sajnálatos módon olybá tűnik, megsértődhetett, hogy az ő szórakoztatására nem szánok annyi időt, mint az ebeimre, így ma MEGSZÖKÖTT! Komolyan: ahogy délelőtt ránéztem a törzshelyére, csak a "hűlt helyét" láttam... Nosza, nekem sem kellett több, átnéztem aggódva a lakás minden zugát, de sehol nem leltem, így kimenve a lakásajtón, mit látok: iszkol elfele a gangon...


...próbáltam utolérni, de nagyon rájöhetett a hosszas helyben-lét után a testmozgás igénye, így a gangon utol sem érhettem...


...midőn a lépcsőházban a lépcsőfokokon bucskázott lefele, nagy-nehezen "nyakon-csíptem", ami két okból is macerás: egyrészt az egész testét SZÚRÓS tüskék borítják, másrészt (mint a képen is látszik/!/), nincsen DEFINIÁLHATÓ nyaka! Végül sikerült elkapnom, de mivel nem kívánom kockáztatni az újabb szökését, HAMAROSAN a Magyar Természettudományi Múzeum TERMÉSZETBÚVÁR TERME számára adom át, az ottani foglalkozásokon a lurkóknak BIZONYOSAN elnyeri tetszését!

Amúgy az ilyen preparátumok gazdái számos hasznosítási módját tarthatják számon, jelesül:

- Nem kér enni!

- Soha nem pofázik vissza, bármit csendben megHALlgat!

- Ha gyenge lámpaizzót helyezünk bele Halloween idején, a környék legizgalmasabb "tökével" rendelkezünk majd, de a nagyszobába KÖZPONTI lámpatestként is lenyűgöző, és a szomszédok IRIGYSÉGE garantálható!

Ebben az esetben még, ha vicces-kedvű személy látja, netán megkérdezheti: - "Tök-e hal?🙂

- Karácsonykor az előző pontban jelzetten kivilágítva LENYŰGÖZŐ fenyőfadísszé alakítható!

- Nem utolsósorban, ha már elegünk van mind családtagjaink, mind kollégáink, gyakorlatilag BÁRKI közelségétől, és szeretnénk elvonulni a külvilágtól, ám a pszichiátereket semmi ész-érv nem győzi meg, kötözzünk egy cukorspárgát a tüskéi köré keresztül-kasul, majd magunk után húzva kezdjük körbejárni a kerületet széltében-hosszában, s ha kérdezik, hogy mi a frászt csinálunk, flegmán csak annyit mondjunk:

"-Sétáltatom a gömbhalamat, nem látod?"

Innentől a társadalombiztosítás már komolyan vesz minket, és evidens, hogy beutalnak a hőn-áhított idegszanatóriumba! 🙂

 https://www.youtube.com/watch?v=eoWuO0sMAM8