2019. február 12., kedd

ÖNAGYONÜLÉSEZŐK

ÖNAGYONÜLÉSEZŐK

2005.12.15-én keltezett levélre leltem:

Na ma megvolt az idei kuratóriumi ülése az agárdi 
alapítványnak a Természettudományi Múzeumban. 16 órakor (a 
kezdéskor) csupán ketten voltunk ott Gáborral, Kálmán 
"elnök úr" és Jenő 20 perccel a múzeum zárása előtt 
érkeztek. Utána még 5 perc mobiltelefon (ez ugye a 
koreográfia része), majd rapid elnökségi ülés :) 
Részletekről majd szóban, mindenesetre egész konstruktív 
volt... És a végén eljátszódott az a közjáték, amit velem 
játszottak 10 éve az akadémián Huba elnöksége alatt, 
amikor kiküldött 5 percre (azaz 2 órára) az ülésről; csak 
ezúttal picit más volt a szereposztás: a végére beérkező 
Huba kénytelen volt minket már a sötét és hideg 
lépcsőházban bevárni, mert fel sem engedték. Utána ők még 
elmentek valami kocsmába, szépen elköszönt mindenki 
mindenkitől, de valahogy olyan sorrendben fogtam kezet a 
tagokkal, hogy a végén Huba úr kimaradt a sorból :) Vajon 
észrevette-e? A többiek észrevették...


Jenő kézfogása igazi pszichés terror /szerencsére soha nem lesz többé hozzá "szerencsé(tlensége)m/, megragadja az ember kezét, és szorítja, szorítja hosszasan - aztán gondol egyet, és nagy végre kiszabadul a "partner" az óriáskígyói szorításból...
Ezzel ő a dominanciáját véli érzékeltetni mindenkivel. Hát...ő egy  elég alacsonyra sikeredett teremtmény vala...