Folytassam Mongóliában...

...itt még csak annyi látszik, hogy egy CIBETMACSKA szimatol valami elfogyasztani kívánt terméseket... ...a "lényeg" majd akkor jön el, pontosabban ki, amikor a megevett termések az EMÉSZTŐRENDSZER hátsó végén kijutnak a külvilágba!

Flórával tegnap épp egy árnyas park szegletében található kávézó teraszához tartottunk, ahol biológus kollégák beszélgettek. A park mellett javában zajlott az útkarbantartás, a talicskában salakot szállító egyik munkást elegánsan kikerültük, és egyre közeledtünk az érkezésünket nem sejtő biológusokhoz. Vérebemet előre küldtem, hogy lepje meg a kávézó asztaltársaságot (kíváncsi voltam, milyen benyomást tesz Flóra a régi ismerőseimre) - de a meglepetés nem várt fordulatot vett: az útfelújítás volt-e az oka, vagy sem, nem tudom, de Flóra úgy döntött, hogy letesz ő is némi salakanyagot a park mellé. A bemutatkozás ily módon picit kínosra sikeredett, az asztaltól kiválóan lehetett látni, ahogy a munkától görnyezedő munkások mintájára Flóra is meggörnyedve végzi (nagy)dolgát. Elnézést a naturalisztikus történetért, de ennek kapcsán még egy széltében elterjedt (torzult) szóhasználatot szeretnék pontosítani: sokan "canis merga" névvel jelölik a kutyagumit, amint arról Kálnási Árpád "Debreceni cívis szótár" című műve is tanúskodik. Az ebek anyagcseretermékének helyes latin neve azonban "canis merda". Hajdanán a kollégiumi diákok kedvenc tréfája volt, hogy a latinul még nem tudó újoncokat elküldték a patikába, hogy onnan hozzanak "kániszmerdát". A gyógyszerészek erre adott reakciójáról a Hargita népe folyóirat 2005-ös évfolyamának júniusi számában találni történeti adalékot.

Időtlen idők óta amúgy a keleti patikákban rendszeresen tartottak állati ürülékből származó készítményt. A csodaszar csodaszer neve: mumie (=mumijo, mumió). Ügyes húzással, "a hegyek könnye" és más hasonló titulusokkal látták el a biogén eredetű terméket, és szinte minden kórság elleni gyógyírként forgalmazzák napjainkban is, mégpedig csillagászati összegekért.

Mumie - használata előtt kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét!

A termékleírások hangsúlyozzák, hogy ásványi anyagokban dúskáló valamiről van szó, és összetevői között hegyvidéki gyógynövények garmadája lelhető fel. Ez nincs ellentmondásban azzal, amit 20 évvel ezelőtt Mongóliában figyelhettem meg, amikor mongol zoológus barátom, Odbajar, a hegyipockok (Alticola spp.) kolóniái körül végzett vizsgálatokat. A pockok a kultikus kőrakások, az obók rejtekében ütöttek tanyát, oda hordták fészekanyagként a különféle füveket, ott raktározták táplálékfölöslegüket - és ott is ürítkeztek. Barátom a pocokfészkeket alaposan megvizsgálta, fiolákba gyűjtötte a bennük fellelhető paratizákat további kutatások céljára, és arról sem feledkezett meg, hogy a fészkek mellett található sötét, aszfaltszerű valamit akkurátusan összegyűjtse. Kérdésemre, hogy ez meg micsoda és mi vele a célja, Odbajar titokzatosan mosolygott:
- Ez a pockok ürüléke, amiből alapos megmunkálás után mumie készül...
Fura, de a hazai mumie-forgalmazó cégek leírásában annak nem találtam nyomát, hogy a nevezett szert egészen pontosan honnan szedik össze.

A tanulság, hogy megfelelő marketinggel bármilyen szar (kopi luwak, mumie, pingvinguanó, gilisztahumusz stb.) eladható. Hazánkban ezt az "ital-csodát" Frei Tamás, a magát hatalmas baristának vélő "újságíró-riporter"  kezdte forgalmazni, és a LEGELSŐ, aki megkóstolhatta, a magát dekoratív médeiaszemélyiségnek aposztrofáló Kiszel Tünde volt, akinek még az is hírértékű, ha egy banketten a biztonsági őröknek meghagyják feladatnak, hogy Tündét TILOS beengedni!