2014. április 24., csütörtök

Sünök a városban

Az esős időben az átnedvesedő, nehezen átszellőző talajból mindenfelé giliszták tömegei menekülnek a felszínre, nyomukban pedig sokfelé előkerülnek a sünök is. A keleti sünt idén az év emlősének választották, és azt hihetnénk, hogy erről a közkedvelt kisemlősről már mindent tudnak a biológusok. Pedig ez távolról sem állja meg a helyét. Az iskolákban például még azt tanítják, hogy a sünök a rovarevők (Insectivora) rendjébe tartoznak - miközben a rendszertan már régóta más csoportot (Erinaceomorpha rend) jelölt ki a sünök számára. Nem csak a rendi hovatartozásukat illetően tartogattak meglepetéseket a sünök, a hazai képviselőjük faji besorolása is újdonságokkal szolgált. Míg korábban sünjeinket az Erinaceus concolor fajhoz tartozónak gondolták, kiderült, hogy valójában az Erinaceus roumanicus fordul elő hazánkban.

Keleti sün (Erinaceus roumanicus)


Széles elterjedésű emlősfaj, természetes ellensége alig akad, szinte csak az uhu képes erős karmaival elejteni, és tüskéik közül kifordítani a sünöket. A tüskeruha, amely módosult szőrszálakból alakult ki, kiváló védelmet nyújt a ragadozók többségével szemben, ugyanakkor ideális élőhelyet biztosít különféle külső paraziták (bolhák, kullancsok) számára, amelyek gyakran nagy számban találhatók a sünökön. Egy tavalyi vizsgálat során a Margit-sziget sünjeit vizsgálva az egyik példányon 238 kullancsot találtak a biológusok.
Az utóbbi éjszakákon Flórával sünfelméréshez láttunk, egy-egy parkban 10-15 perc alatt 4-5 sünt is talál vérebem. A városi parkokban a sünök pompás életteret találtak maguknak, hiszen táplálék (giliszta, csiga stb.) akad bőségesen, veszélyt inkább csak az autóforgalom jelenthet számukra.

A városi ragadozók nem jelentenek veszélyt a sünök számára
Most a sünök hathatós közreműködésével azt gyakoroljuk, hogy amikor Flóra megtalál egy célobjektumot, akkor üljön le és vakkantson egyet. Néha már sikerül...

"Bocsánat, utcán nem ismerkedek!"

2014. április 9., szerda

Calvaria

Néhány nappal ezelőtt az ELTE Biológiai Intézetében jártunk Flórával. Vendéglátónknál, Dr. Csörgő Tibor nál az oktatást segítő hatalmas anatómiai kollekció részét is láthattuk, a legkülönfélébb kutyafajták koponyáit, amelyek segítenek érzékeltetni, hogy milyen mélyreható változások álltak be a háziasított kutyák különféle fajtáinak anatómiájában. Egy agár dolichocephal, karcsú, nyújtott koponyája szinte nem is hasonlít egy mopszlikutyácska infantilis jellegeket mutató, rövid arcorrú, brachycephal koponyájához.



Mintha különböző fajok koponyáját látnánk egymás mellett. Míg az őrző-védő, csupaizom fajták koponyáján hatalmas csonttaraj segíti az izmok tapadását, ugyanakkor a csivavák lekerekített koponyácskáján a fejtető gyakorta be sem csontosodik, és a kutacs megléte sérülékennyé is teszi eme ölebecskéket. Tulajdonképpen a hosszú ideig tartó szelekciós munka eredményeképp létrejött "szélsőséges" kutyafajták genetikai elhatárolódása már meg is valósult, hiszen természetes módon, egy csivava és egy dán dog már képtelen egymással az utódképzésre. Sem egy kan csivava nem tudna meghódítani egy dog szukát, sem egy kan dog nem tudna sikerrel udvarolni egy csivava szukának. Bizarr kérdés, hogy akkor e két kutyafajta képviselői egyáltalán sorolhatók-e még egyazon fajba?

"Enni vagy nem enni - az itt a kérdés."

Vérebem bizonyos fokú tartózkodással ismerkedett az anatómiai gyűjteménnyel. A beszélgetés közben Flóra időnként felsandított a fejünk fölött köröző gázlómadárcsontvázra. Hasonló félszeg pózban szemlélte a kiterjesztett szárnyú madárpreparátumot, mint Konrad Lorenz kiskacsái a ragadozómadár-sziluetteketA fehéren világító fogsorok látványa is óvatosságra intette, és olyan tétován közelített a Tanár úrhoz, mintha bizony beszámolóra kéne jelentkeznie. Szinte kálváriaként élte meg az egykori fajtársak maradványaihoz való invitálást. Nem is véletlenül, hiszen a kálvária jelentése: a koponyák helye...
Ehhez a bejegyzésemhez még egy emlék az agárdi Madárvárta egyik foglalkozásáról: ott egyszer egy csoportot vezető személy azt kérte, hogy a természettudományos-ismeretterjesztő előadásom során meséljek arról, hogy a KITERJESZTETT SZÁRNYÚ azt ábrázolja: az Úr éppen így véd minket! Lévén ez igen-távol állt volna mindattól, amiről én beszélni szerettem volna, végül ezt az említett vezető mesélte el a lurkóknak!

2014. április 6., vasárnap

Zsákutcakerülés - és az "ÖNTÖKÖNSZÚRÁS"




A régebbi felvételek rendezése közben leltem erre a filmrészletre, amely a blogban korábban már említett zsákutcakerülést mutatja be.


Ezt a felvételt ÉVEKKEL ezelőtt tettem közzé, ma még hozzáteszem, hogy Flóra ezt a "produkciót" MÁR kölyökkorában elsajátította, Faina őt utánozva kezdte követni, ám ha egy NYITOTT kertkaput meglát, oda neki FELTÉTLENÜL be kell rohanni - ezzel a "gutaütést" hozva a magát "falkavezérnek" képzelő személynek, jelesül nekem!! 🙂

2014. április 1., kedd

Vicsorgó

Vicsorgóval is sikerült találkozni a legutóbbi tavaszi terepbejárás során. A vicsorgó ezúttal nem egy agresszív kutya jelzője, hanem egy szokatlan életmódot folytató, tavasszal virágzó parazita növény neve.

Kónya vicsorgó

A vajvirágfélék családjába tartozó kónya vicsorgó (Lathraea squamaria) szövetei nem tartalmaznak klorofillt, nem is feccol abba energiát, hogy saját maga állítson elő tápanyagokat, ehelyett különféle lombos fák (mogyoró, bükk, gyertyán stb.) gyökerein élősködik.


Vicsorgó-illusztráció az 1910-es évekből (A kép forrása: Bilder ur Nordens Flora)

A bükkerdő avarrétegéből milliószámra bújnak elő a különféle virágok, tömegesen virágoznak a keltikék, kisebb-nagyobb csoportokban bontja szirmait a bogláros szellőrózsa, a galambvirág. Sietniük is kell a virágzással, hiszen a melegben hamarosan lombot növesztenek a bükkfák, és amikor a teljes lombozat kialakul, az elállja a talajszinten élő növényektől a fényt, vagyis hamarosan sötétségbe borul az élőhelyük. A vicsorgótól eltérően az erdő lágyszárú, fotoszintetizáló növényeinek többsége most tud tápanyagokat előállítani és raktározószöveteiben (gumó, gyöktörzs stb.) bespájzolni elegendő tartalékot, a következő tavaszra készülve. Március végén még akadálytalanul jut el hozzájuk a napfény, illatfelhővel csalogatják magukhoz a megporzást végző rovarokat, majd az eredményes megporzást követően néhány hetük marad, hogy magot érleljenek. Utána a bükkös lombsátra bezárul, és onnantól maguk a bükkfák a környék egyeduralkodói.
Mindeközben a vicsorgó, mint valami széles vigyorra húzott száj fogsora, önfeledten virágzik, neki aztán igazán nem sietős a dolog, iparkodjanak csak a többiek, ő pedig eléldegél a fáktól magának elszipkázott javakból. Szomszédaival összehasonlítva az is feltűnő, hogy míg a többiek vékonyka szárakat fejlesztve ("beosztással élve") emelik magasba virágaikat, a vicsorgó vaskos, "húsos" szárakat növeszt. A paraziták ritkán spórolnak: ha körültekintően választanak maguknak gazdát, akkor bőven jut nekik tápanyag...


Galambvirág van ötszirmú, van hatszirmú, van hétszirmú (sőt több)