2019. június 18., kedd

Miért (nem) haltak ki a dinoszauruszok - kortársai?

Ha az ember a tévécsatornák között bóklászva a természettudományos műsorok tájára keveredik, ott gyakorta találkozhat e programok koronázatlan sztárjaival, a dinoszauruszokkal. Az utóbbi években páratlan fejlődésen ment át a filmtechnika, és manapság már tényleg egészen életszerű lényeket szemlélhetünk-e filmekben (lásd: Jurassic Park).


BE KELL MUTATNI???


Már persze addig, amíg be nem csapódik egy meteorit. Márpedig e filmek többségének kötelező dramaturgiai eleme, hogy a dinókat ilyen-olyan élettevékenységük közben egy fránya meteorit becsapódása sokkolja, innentől vége a vadászatnak, legelészésnek, párviadalnak és párkeresésnek - elkerülhetetlen a becsapódás, a robbanás, a kénköves mennykő, a mindent elárasztó füsttenger, rohamos klímaváltozás, és meg is van a válasz, hogy lám, ezér' haltak ki a dinoszauruszok. Egy ideig én is megelégedtem ezzel a megoldással. Ha meteorit, hát meteorit, ha kihaltak, hát kihaltak... Azonban ez a kataklizma-magyarázat valahogy mégse teljesen stimmel. Ha olyan nagyfene robbanás történt a kihalási időszakban, ami kipusztította a hatalmas Tyrannosaurus-t, a jámbor növényevő Brontosaurus-t, de hasonlóképp a legkisebb termetű Dromaeosauriformipes-ket is, akkor miképp lehetséges, hogy ugyanekkor a dinoszauruszok egyetlen csoportja, a madarak túlvészelték ezt az időszakot, s hozzájuk hasonlóan a kétéltűek, krokodilok, gyíkok, kígyók, teknősök, emlősök, és megannyi állattörzs számos más képviselője sem lett az enyészeté?! Mert, félreértés ne essék, a mai állatvilág nem a dinoszauruszok kipusztulása után kezdett a véglények világából újra evolválódni.
A kérdés tehát nem az, hogy miért haltak ki a dinoszauruszok, hanem hogy a dinoszauruszok kortársai miért nem haltak ki?!

 Zárásképp: a dinoszauruszok valójában ki sem haltak, a taxonómia szerint a madarak is a dinoszauruszok egyik csoportját képezik!

Bővebb olvasnivaló a témában: http://www.costadelsolmagazin.com/content/ha-dinobol-lehetett-csirke-csirkebol-lehet-dino

Másik érdekes cikk: http://www.costadelsolmagazin.com/content/ha-dinobol-lehetett-csirke-csirkebol-lehet-dino

2019. június 17., hétfő

Bemutató óra és az Andok

Bemutató óra és az Andok

(És mindenek előtt, e némán forgó Földdel induló blogbejegyzés olvasása közben érdemes hallgatni Pjotr Lescsenko énekét a pörgő/forgó kék gömbről, amely épp lezuhanni készül az égboltról...
https://www.youtube.com/watch?v=owYPBD-Qj0o  - nem tartozik szorosan e bejegyzésem tárgyához, de e zeneszám szerzője Dmitrij Dmirijevics Sosztakovics!)



Az általános iskola első éveit az Arany János Általános Iskola és Gimnázium padjait koptatva és firkálva végeztem. Földrajztanárunk a mindig szigorú, ugyanakkor mindig barátságos Bagyula László volt, aki egyben az iskola igazgató-helyettese titulussal is bírt, és akivel történetesen egy utcában laktunk. Szegény tanár urat egyszer rútul megtréfáltuk (bár nem ő volt a célszemély, és ma már röstellem is kicsit): az erkélyről lelógattunk a járdára egy damilra kötött üres pénztárcát, s amikor felülről Tamás bátyámmal észleltük, hogy valaki (bárki/!/) lehajol hozzá, akkor hirtelen felrántottuk. Nagyon mókás átverés volt. De történt egyszer, hogy utcánkban éppen Bagyula Tanár úr haladt el házunk előtt, és így ő is az "áldozatok" egyikévé vált. Aznap ő hajolt le a tárcáért, s amikor az felrepült, tekintetével követve meglátta a tettesek vigyorgó képét... Felismert minket! Napokig rettegtünk, hogy ennek dorgálás lesz a vége - de mint fentebb írtam, szigorúsága kedvességgel párosult, így a fenyítés elmaradt.
A 7. osztály tananyagának "leadása" vége táján jelezte, hogy a következő évben a csillagászati földrajz lesz az általa oktatott téma, és aki annak ismereteit nem sajátítja el kellően, azt megbuktatja. A többiek ettől a hírtől pánikba estek, nem így én, hiszen tudtam, hogy akkor bizony én már búcsút intek a jeles (amúgy elég dölyfös) tanintézménynek, és családomat követve Moszkvába távozok.
Én Dél-Amerika földrajzát itthon MÉG nem tanultam, Moszkvában pedig az iskolában ezt  MÁR átvették - így számomra ez a téma Terra incognita volt.
Sok évvel később az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán "tanulva" bemutató órát kellett tartanom, amelyen a hátsó sorban évfolyamtársaim várták kaján tekintettel, vajon miképp oldom meg a szinte megoldhatatlan feladatot, és hogy mikor ütközök "jégtáblának"... Mondanom se kell talán, hogy ezen óra témája Dél-Amerika földrajza volt! Előtte egy napon át bifláztam e téma anyagát (amit a NAT szerint másnap oktatnom kellett), hiszen az órát meg kellett tartanom a 4. osztály számára.


EMLÉKEM SZERINT EZ DÉL-AMERIKA...


És eljött a nagy nap nagy órája, a nagy váratlan "jégtáblával"! Először is egy másik táblára krétával (akkortájt ilyen eszköz még használatos volt a tantermekben) felskicceltem a Dél-Amerika alá benyomuló óceáni kőzetlemez hatására. kialakuló Andok vidékét... ... s ekkor beütött a Generalkrach! Az egyik lurkó jelezte, hogy kérdése lenne:
- Péter bácsi, értem, hogy begyűrődik az óceáni kőzetlemez, de miért nem süllyed le korábban?
Hát ez igencsak váratlanul ért. Az ideiglenesen fehér köpenybe bújt "bácsiról" mégse derülhetett ki, hogy valójában kevesebbet tud a földrajzról, mint az épp okított diákok! Rögtönöznöm kellett:
- Ööö, forraltál már tejet? Vagy édesanyádat láttad tejforralás közben? Láttad a tej felületén akkor kialakuló vastag réteget?
- Láttam!
- Na látod, ugyanez a helyzet a vándorló kőzetlemezekkel: más a fajsúlyuk, mint a magmáé!



MÁR-MÁR KŐZETLEMEZ, ÉS FORRÓ, MINT A MAGMA!


Utána iszkiri haza, tankönyv elő, és kiderült, valóban más a magma és a kőzetlemez fajsúlya! Másnap örömmel és büszkén tudtam elmesélni az okos kérdezőnek újabb keletű hatalmas ismereteimet:
A litoszféra két részre, a kontinentális és az óceáni kéregre osztható. A viszonylag vastag (30-100 km), gránit és szilikát alapú kontinentális kéreg könnyebb fajsúlyú, mint a vékony (10-20 km) bazalt bázisú óceáni kéreg. Ez a magyarázata annak, hogy a lemezek ütközése (kollízió) során mindig a vékony és sűrűbb óceáni kéreg tolódik a kontinentális kéreg alá (szubdukció). Mindaddig, amíg a Föld belső hőmérséklete fenntartja a litoszféra lemezeket mozgató konvekciós rendszert, a világtenger földrajzi helyzete is folyamatosan változni fog. És most emlékezz a tejforralásra! Érted már, Pisti?


E számomra fontos eseményen vezető tanárunk, Kereszty Péter asszisztált, s derűs arccal nézte végig a jelenetet, bátorítóan nyugtázta, hogy bár halvány lila gőzöm sem volt valójában e témáról (sem), mégis "ki tudtam magam vágni" a kínos helyzetből! Jelenleg a Cartographia Tankönyvkiadó természettudományi szerkesztője!
Bagyula tanár úr kedves feleségével pár hetente szoktunk találkozni, amikor Flórával és Fainával a Gellért-hegyre tartunk, és mindig már 10-20 méternyi távolságból barátságosan integet ebeimnek...
Hogy Pistivel időközben mi történt? Ezt sajnos nem tudom...

Utóirat: a Generalkrach tekintetében mérvadó publikáció Dévényi Tibortól (nem, ez NEM AZ A  Dévényi Tibor/!/) itt: http://web.med.u-szeged.hu/expsur/gk.htm Ha a tisztelt Olvasók tetszését elnyeri ez az alapmű-részlet, jó szívvel ajánlom a teljes kötet mindenki által elérhető anyagát:
http://web.med.u-szeged.hu/expsur/ezesez.htm

2019. június 16., vasárnap

HAL(L)HATATLANSÁG

1980-ban a KGST székházának dísztermében egy koncerten az első sorban ültem, s nem messze tőlem, a zenekarban jobb szélen az első volt a sorban (tudják, mint Marina) ült az egyik - triangulumot kezelő - tag.


Néztem, és hosszasan csak néztem, de hallani nem lehetett felőle gyakorlatilag semmit! A zenekar meglehetősen erős hangon játszotta az egyik szimfóniát (hogy melyiket, arra konkrétan már nem emlékszem), közben ez a fráter bőszen pöcögtette zeneszerszámát. Dolgozott!


Ismétlem, nehogy elfelejtődjék: hallani nem lehetett felőle gyakorlatilag semmit! De mindmáig emlékszem rá! Ez azért már egyfajta HAL(L)HATATLANSÁG!

A KUTYÁK ENCIKLOPÉDIÁJA...

Ma déltájban antikváriumokat jártam.

A Központi Antikváriumban az egyik polcon egy takaros könyv (A KUTYÁK ENCIKLOPÉDIÁJA) "mosolygott" rám.

Nocsak, mondok magamban: "Ezt meg vajon mely kiadó jelentette meg, és ki szerkeszthette?" 

Belelapoztam, s láss csodát, az impresszumából kiderült, hogy ezt a művet jómagam szerkesztettem, 2009-ben - igaz, szerkesztői álnéven. E nevem Mátrai Hajnalka vala (kiadójaként pedig a Ventus Libro Kiadó volt feltüntetve). "Hajnalkáról" (és munkásságáról) egy későbbi bejegyzésben emlékezem majd meg, mindenesetre furcsa érzés volt szembe találkozni egy olyan munkámmal, amelyről már szinte teljesen megfeledkeztem...

A "történet" (egyik) főszereplője
Nem feledkeztem meg azonban egy örök emlékű televíziós műsorról, amelyben Huszti Péter mesélt egy jeles operettkomponistáról, és én is úgy voltam vele, mint az ominózus anekdotában Ábrahám Pál ( https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81brah%C3%A1m_P%C3%A1l ), aki élete utolsó éveit egy hamburgi idegszanatóriumban töltötte, s amikor hazalátogatott, a repülőtéren tiszteletére az ő saját muzsikájával fogadták, amire a következő klasszikus mondattal válaszolt:

"De szép zene! Ki írta?"

Utóiratként, e bejegyzéshez kerestem egy méltó zenei aláfestést, és ezt találtam a legjobbnak:
https://www.youtube.com/watch?v=_CJelSmw2eA

Ma 88 éves Schmidt Egon!

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, Egon Bátyánk!

Schmidt Egon (Budapest1931június 16. –) ornitológus, Kossuth-díjas író.
Budapesten látta meg a napvilágot, de becsehelyi származású családja miatt mindig is zalai kötődésűnek vallotta magát.[1] Gyermekkorától kezdve érdeklődött a madarak iránt. A madarak megfigyeléséről naplót írt, amelynek azonban a család kitelepítésekor nyoma veszett. Származása miatt nem mehetett egyetemre, ezért autodidakta módon tanult.



1954-től a Fővárosi Állat- és Növénykertnél, majd a Magyar Madártani Intézetnél dolgozott, többek között a Madárgyűrűző Központot vezette. 1980-tól az Állatvilág Magazin szaklektora.Publikalt egyebek mellett a Természetbúvar, Élet es Tudomány,Halászat,Nimród,Vadászlap,Horgászújság magazinokban. Számos természetvédelmi ismeretterjesztő könyvet írt, leginkább a madárvédelem témakörében. Éveken át kutatta a hazai bagolyfajok táplálkozását a köpeteik elemzése alapján es ebből számos zoológiai szaklapokban publikáció született. A hazai rigófélék elismert szakértője, a nemzetközileg jegyzett német Die Neue Brehmbücherei monográfiasorozatban ő írta a kékbegyet,a karvalyposzátát és (Farkas Tiborral közösen) a kövirigót bemutató köteteket. Művei között külön csoportot képeznek a kirándulások leírásai, melyek nem csak ismert hazai (és néhány külföldi) madárparadicsomot mutatnak be, hanem olyan közismert élőhelyeket, mint a Kiskunság /Apaj-puszta /Dunakanyar, a Margit-sziget, a Gellért-hegy, a Városliget vagy a Kis-Balaton es a Dinnyési Fertő. Alelnöke volt a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek. 17 éven át Balogh Istvánnal együtt készített madárhang-felvételekkel színesített kis anyagokat a Magyar Rádió hetente jelentkező Oxigén című műsorába.
Írói munkásságának elismeréseképpen 2009-ben Kossuth-díjat kapott.
Műveinek összességét felsorolni szinte lehetetlen, egy részük(!) megtalálható a wikipédián az őt bemutató szócikkben: https://hu.wikipedia.org/wiki/Schmidt_Egon




Schmidt Egont Flóra köszönti a lakásán...





Schmidt Egon 80. születésnapján, 2010-ben, a képen: Kállay György, Szomor Dezső, SCHMIDT EGON, Somogyi Péter, Ujhelyi Péter




Kovács György dombóvári madarász-festőművész csíkosfejű nádiposzátát ábrázoló képe, amelyet Schmidt Egonnak 88. születésnapjára készített (Honlapja: http://www.madarfestmenyek.atw.hu )

2019. június 15., szombat

A RÁK DOHÁNYZÁST OKOZHAT!


A RÁK DOHÁNYZÁST OKOZHAT!

(Ötlet: © UP - Kivitelezés: © MVA)

KISZEL TÜNDE (és a sötétség madara)

KISZEL TÜNDE (és a sötétség madara)

Tegnap este a televízióban volt "szerencsém" Kiszel Tündét látni... Ez felébresztett bennem egy emléket egy vele történt találkozásról, amelyre a Grand Fotóügynökség (a Maros utca 12. szám alatt székeltek) irodájában került sor. Épp néhány képet vásárolni mentem oda (például az általam akkoron főszerkesztett ÉlőVilág magazinhoz Stephen Dalton pompás gyöngybagoly-fotográfiáját, amelybe sok évvel korábban, agárdi madárvártai kisdiákként szerettem bele).


AZ OMINÓZUS GYÖNGYBAGOLY
(legalább oly dekoratív, mint Tünde...)
((E kép manapság is megvásárolható a

www.cultiris.com
képügynökségnél, ahol évekig segítettem a kulcsszavazásban.))


Ekkor a dekoratív médiaszemélyiség belibbent a szobába.

Kulturáltan bemutatkozott:

- Kiszel Tünde vagyok, A TELEVÍZIÓTÓL (azt már nem tette hozzá, hogy mely/!/ televíziótól, merthogy ő akkoron a Budapest Tv munkatársa vala).

Na, gondoltam magamban: "most vajon mi fog történni, egyszercsak?" (idézet Vámos Miklós kisfiától, amelyet V. M. a "Lehetetlen" című, 80 adást megélt (1995–1998) műsorának felvezetőjében mesélt)...


Vitathatatlan médiaszemélyiség
(bár nem oly dekoratív, mint Tünde...)


Tündike azonnal - és ellentmondást szinte nem tűrően - kérést intézett a titkárnőhöz, hogy legyen már olyan jó, és engedjen meg egyetlenke potyatelefont, mert neki már nincs ideje visszaliftezni az ötödik emeletre, és pontos szeretne lenni a következő találkozóján. Az ügynökségi munkatárs meglepően engedékenynek bizonyult, és mint egy engedékenyhez stílszerű, engedett.

A telefonálás lezajlott, majd a dús szemöldökű hölgy újabb kéréssel állt elő: most pedig egy mobilszámot szeretne az Ügynökség kontójára megejteni.

Örökre emlékezetes diplomáciai bravúr volt, amit ott/akkor a talpraesett titkárnő válaszolt:

- Én ehhez nem ragaszkodnék.

A váratlan "vendég", hogy lelkiismeretfurdalást ébresszen szívtelen beszédpartnerében, távozásakor csak ennyit válaszolt:

- Jó, akkor majd beszélek a saját telefonomról.

Értsük kérem: így neki a SAJÁT kütyüjét kell amortizálnia!

Elég fura abgang volt!

2019. június 14., péntek

RADETZKY 110

Ma éppen 110 éve, 1909. június 14-én született kedves atyai tanítómesterem, Radetzky Jenő, az agárdi Chernel István Madárvárta megalapítója (1959), és élete végéig vezetője. Ő oltotta belém a madarak szeretetét, az általa szervezett táborokban - sok száz más diákkal egyetemben - okított (például a tudományos "latin" madárnevekre), és az 1980-as években már tanársegédjének nevezett...


Radetzky Jenő
, az agárdi Chernel István Madárvárta megalapítója

A róla írt megemlékezésem az Aquila (a Madártani Intézet) évkönyvében digitális formában is olvasható: http://epa.oszk.hu/01600/01603/00079/pdf/Aquila_EPA-01603_1992_205-207.pdf a 206-207. oldalakon...

Az Aquila-megemlékezés első oldala, a folytatása a fentebb jelzett világhálós helyen elérhető
A Pest megyei portál is megemlékezett róla: http://www.pestmegye.hu/ertektar/3935-radetzky-jeno-targyi-hagyateka-tarnok


Nemes gesztus, hogy materiális javakat áldoztak egy emléke előtt tisztelgő szép emlékmű
állítására! (Bár ha az erre fordított pénzt az általa létrehozott agárdi Madárvárta
állagmegóvására fordították volna, az ódon, de roppant hangulatos egykori épület nem roskadt volna össze...) 




A mellszobra avatásáról a Fejér megyei hírportálon a részletes beszámoló itt: https://www.feol.hu/kozelet/helyi-kozelet/gardony-szoboravatas-radetzky-jeno-2153167/

A róla szóló könyv 



előjegyezhető a https://buki-konyv.hu/hu/ honlapon!


Tojásgyűjteményének katalógusát Solti Béla állította össze:

http://www.matramuzeum.hu/e107_files/public/docrep/vol.36._2012/123_138_Radetzky_Solti.pdfhttp://www.matramuzeum.hu/e107_files/public/docrep/vol.36._2012/123_138_Radetzky_Solti.pdf

Az új esztendőt köszöntve a Bécsi Filharmonikusok tradicionálisan előadják az év első koncertjén a Radetzky-indulót, Id. Johann Strauss művét (saját jegyzékén az Opus 228. számot viseli, és 1848-ban komponálta), s ezzel az indulóval emlékezett meg édesapjáról a keringőkirállyá vált fia, Ifj. Johann Strauss is, aki az összes koncertjén zárószámként! Mi lehetett volna ennél stílszerűbb gesztus egy fiútól, aki nevében édesapjától csupán az "id./ifj" karaktersorban különbözött?!

És mi lehetne szebb megemlékezés a Tanár úrról, mint ez a zeneszám, amelyet hallgatva mindig Ő jut eszembe:
https://www.youtube.com/watch?v=GTZlB2mUwjQ

2019. június 13., csütörtök

Vér(eb)szívók

A minap a Gellért-hegyről hazafele tartva a falkatagokon néhány kullancsra leltem, amint épp táplálkozóterületet kerestek maguknak! Na azt ugyan kereshették, mert már évek óta BRAVECTO márkanevű tablettákkal óvom őket a vérszívóktól.Gyorsan letessékeltem a kullancsokat kutyáimról, és eldöntöttem, hogy időszerűvé vált egy újabb adag kullancsriasztót beszereznem. Erre a célra korábban az Advantix cseppeket találtam a legalkalmasabbnak, lévén ez a szer a legkülönfélébb ízeltlábúak (kullancsok, bolhák, szúnyogok stb.) ellen jelent hatékony védelmet, de az olajtartalma miatt roppant gyorsan összemocskolódnak alkalmazása miatt az ebhátak :( Az az igazság, hogy miközben távol akarom tartani a négylábúaktól az esetleges betegségeket közvetítő vérszívókat, célzottan elpusztítani egy kullancsot sem tudnék. Táplálni nem óhajtom őket, de csodálom bennük az egészen különös életformát, a különleges táplálkozásmódhoz idomult tökéletes szervezetüket. Ha az ember a saját testén bóklászó parazitát észlel, óhatatlanul viszolygás fogja el. Ez természetes. Azonban ha a kullancs perspektívájából is megnézzük a dolgot, és például mikroszkóp alatt megvizsgálunk egy ilyen állatot, varázslatos látvány tárul elénk. A kullancs szájszerve, mint valami mérnöki csúcstechnológiával készített műtéti eszköz, olyan kifinomult szerkezettel bír, hogy ha egy laikus előítélet nélkül szemléli, nem mondhat más jelzőt rá, mint hogy gyönyörű! A visszafele hajló kitinhorgocskák azt a célt szolgálják, hogy a vérszíváshoz az apró ízeltlábú megfelelően tudja rögzíteni magát a kiszemelt gazdaszervezet testén.

Kullancsportré (copyright: Rahmé Nikola)


Ez nem egy ember által alkotott míves dárdahegy, hanem egy kullancs szájszerve (copyright: Rahmé Nikola)
Ha az akció sikerült, nekilát a vérszíváshoz, és rövid idő alatt testméretét megtöbbszörözi - hiszen nagyszámú petéinek érleléséhez szüksége van a bőséges tápanyagforrásra. A "családtervezés" kullancséknál meglehetősen leegyszerűsített: töméntelen mennyiségű petét kell a megfelelő élőhelyen szétszórni, hogy közülük majd valamelyiknek - a nagy számok törvénye alapján - esélye legyen ismét vérhez jutni, és továbbvinni a fajfenntartás feladatát. A táplálkozás előtt a nőstény kullancs csupán 3-4 milliméter hosszúságú, vérrel teli állapotban azonban már olyan, mint egy ricinusmag. A ricinusmaghoz való hasonlatosságát a mintázata is erősíti, innen eredhet a leggyakoribb kullancsfajunk latin neve (Ixodes ricinus).
A kullancsriasztó cseppeket tehát az őszi hónapokra beszereztem, de ezzel még messze nincs vége a parazitákkal való szüntelen küzdelemnek. Merthogy a kutya (illetve bármely más jószág) testén belül is élősködők végeláthatatlan sora teszteli a gazdaszervezetet, hogy ugyan már nem lehetne-e némi potyaélelemhez jutni az emésztőtraktusban (rosszabb esetben más életfontosságú szervekben) megbújva. Ha az ember féreghajtóval kitessékeli őket a szervezetből, az eredmény távolról sem végleges: a külvilágból a szervezetbe bekerülő petéik napokon/heteken belül képesek reprodukálni a korábbi parazitafertőzöttséget.
Valójában egy igen izgalmas, szüntelen egymásrahatás ez gazdaállatok és parazitáik között, amelynek részletei sokkal izgalmasabbak, mint egyik-másik mai "sikerregény". Szerencsére magyarul is olvasható a témában izgalmas könyv, Rózsa Lajos "Élősködés - Az állati és emberi fejlődés motorja" című kötete. Jó szívvel ajánlható minden érdeklődőnek...

2019. június 12., szerda

Szarvas(bogár)vadászat

Az alábbi bejegyzést még 2014 májusában tettem közzé, most visszanézve a régi anyagokat, újra ráleltem, és úgy megtetszett, hogy frissítve tárom a világháló nagyközönsége elé...

Jómagam nem vadászom, így Flórának a jövőben sem lesz feladata sebzett szarvast keresni. Csuda tudja, valahogy soha életemben nem éreztem késztetést, hogy egy szarvasba lövedéket eresszek. Akadnak vadászok, akiknek a tudását és munkáját tisztelem, de úgy vélem, hogy az erdők-mezők egész jól ellennének emberi beavatkozás nélkül is. S ha már mégiscsak vadászatra adja a fejét az ember, akkor jó szívvel ajánlható mottóként Hobóék "Vadászat" című albumának Prológusa:

A Vadászat a vadász számára egyrészt alkalom a szigorú önfegyelem gyakorlására, másrészt eszköz a többi élőlény megismeréséhez és megértéséhez. Megtanít gondolkodni, szabadságszeretetre, jó ízlésre és tiszteletre nevel. Elvezet a természet és a hozzá tartozó jelenségek elmélyült megfigyeléséhez. A Vadászat megfelelő irányba tereli a vadász személyiségének alakulását. Olyan etikai értéket fejleszt ki benne, amely nélkül a vadászat csupán az ösztönök gyarló megnyilvánulása volna."

Be szép volna, ha a puskával rendelkező emberek mindegyike ilyen szemlélettel venné kezébe a fegyvert, és megszívlelné Széchenyi Zsigmond gondolatait is e tárgykörben: "A vadászat: vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás."

Hasonló szellemben Nagy István tollából: "Igaz vadásszá a vadászó ember csak akkor válik, amikor a vadat el tudja engedni lövés nélkül, és amikor a vadászat körülményeire is kellő figyelmet tud fordítani."





Vérző szarvast tehát Flórával nem keresünk, munka és feladat azért így is akad számára elég, még "szarvas" témakörben is. Korábban megtalálta már a spájzba behelyezett, a Vásárcsarnokban vásárolt szarvasgombát, a közeli hetekben szarvasbangót is fogunk keresni, a mai vadászzsákmány pedig egy szarvasbogár volt. Flórát egészen elbűvölte ez a bizarr "szarvas" teremtmény: örömében körbeugrálta, szaglászta, mármár extázisba került tőle. Büszkeséggel töltött el, hogy miután jeleztem neki, hogy nem kívánom a zsákmányt begyűjteni, és ideje továbbindulnunk, a "vadat" ő is el tudta engedni, és lehiggadva folytathattuk utunkat - a Magyar Természettudományi Múzeumba (erről a látogatásról majd egy későbbi blogbejegyzésben írok majd).

GUANÓ

Este a folyosó sarkánál Flórával és Fainával néhány aprócska, fekete csomóra lettünk figyelmesek, amelyek szanaszét hevertek a frissen feltakarított kőburkolaton. Honnét kerültek oda? - kerestük az eredetüket, és meg is találtuk, a fejünk fölött, egy sarokban pihenő denevér formájában. A denevér láthatólag jóllakottan összekucorodott, így faji hovatartozását a zseblámpa fényénél nem tudtam megállapítani, de gyanítom, hogy az errefelé gyakori szürke hosszúfülű-denevér (Plecotus austriacus) lehetett.



Ez a városokban megtelepedő faj adhatott ihletet József Attilának 1933-ban írt verséhez (A város peremén), amely így kezdődik:
"A város peremén, ahol élek,
beomló alkonyokon
mint pici denevérek, puha
szárnyakon száll a korom,
s lerakódik, mint a guanó,
keményen, vastagon."
Itt még ki kell térjünk a patikáriusokhoz, mert a denevérguanót a - vegytanhoz és a kereskedéshez egyaránt értő - egykori gyógyszerészek kezdték kitermeltetni és forgalomba hozni. 1879-ben a székelyudvarhelyi gyógyszerész, - a helyi önkéntes tűzoltó-egyesület parancsnoki tisztségét is betöltő - Nagysolymosi Koncz Ármin reklámlevelekkel árasztotta el a tehetősebb bécsi lakosokat, akiknek virágtrágyaként ajánlotta a homoródalmási barlangból kitermelt denevérguanót. A portéka gyorsan keresetté vált, csomagok garmadáját küldték postai úton nyugatra, mígnem a készlet kezdett kiapadni, a konkurencia viszont kezdett vérszemet kapni - így a guanó kitermeltetésének költsége az egekbe szökött, és hamarosan a pompás üzlet befuccsolt.
Kordos László paleontológus "Magyarország barlangjai" című könyvében ezt írja a hazai guanó-kitermelésről: "1916-ban, a világháború harmadik évében, amikor a külföldi alapanyagimport erősen megcsappant, a mezőgazdaság figyelme is egyre inkább a barlangok foszfortartalmú agyagjaira terelődött. Nem ez volt az első eset hazánkban, hogy a guanót hasznosítani kívánták, hiszen már 1872-ben Bécsben cikk jelent meg a gerecsei Pisznice-barlang két méter vastag denevértrágyájáról. Később Horusitzky Henrik hívta fel a gazdakörök figyelmét az értékes nyersanyagra. Akkor kezdeményezését nem fogadták el, de most, szorult helyzetben a Földmívelésügyi Minisztérium az ügyet magáévá téve megbízta a Földtani Intézetet az ilyen irányú kutatások elvégzésére. Kormos Tivadar mellett ismét Horusitzky Henrik volt az, aki a Felvidék, és Kadić Ottokár, aki a Gömör barlangjait kutatta át. A vizsgálatok csekély eredményre vezettek, így az ipari hasznosításra nem került sor, viszont elkészült számos barlang földtani kutatása."
Piliscsaba honlapján szerepel a kortörténeti adalék, miszerint azt a guanót is hasznosították, amely az egykori Karátsonyi grófi birtok területén található, a nép által Ördöglyuknak nevezett barlangban keletkezett. Bekey Imre Gábor szerint, aki a barlang leírója és aki a barlangnak a Klotild-barlang nevet adta, a kb. 1 méteres vastagságú denevérguanót egy élelmes vállalkozó még a 20. század elején kitermelte.
Kessler Hubert barlangkutató 1957-es, "Az örök éjszaka világában" című könyvében a denevérguanó geológiai szerepét is felvetette, lévén a tonnaszámra felhalmozódó hullaték mállása során keletkező anyagok a barlangok belső morfológiáját is képesek voltak átalakítani. Az "örvénylési üstnek" titulált mészkőgödrök kialakulásában például nagy szerepe lehetett a denevérürüléknek is!
Dudich Endre Aggtelekről szóló monográfiájában írta: "...a barlangban tanyázó denevérek ürüléke, a guanó, gyűlik össze hatalmas tömegekbe. Ez fokozatosan átalakul, elbomlik és agyaggal keveredve chiropteritté lesz. A foszfátföldekben a P2O3 mindig kalciumhoz van kötve, tehát mint kalciummono-, -bi- és -trifoszfát jelenik meg. Az összes foszfát tartalomnak 60-70%-a esik a bifoszfátra. A vegyi elemzésekből kitűnt, hogy a foszfátföldekben sokszor igen tekintélyes százalék a foszfát, így a mixnitzi Drachenhöhle foszfátföldjében átlag 13.5%. A világháború alatt hazánkban is érdeklődtek a barlangi foszfátok iránt, különösen HORUSITZKY HENRIK közleményei nyomán. Bizonyos hírességre tett szert a csoklovinai CHOLNOKY-barlang (Hunyad m.), amelyről SCHRÉTER ZOLTÁN közölt részletes adatokat. Ezek szerint a barlangban körülbelül 1400 vagon foszfáttartalmú anyag volt, amelyben a foszfát 12-18%. Az Aggteleki barlangban csak az ú. n. Denevérbarlangban volt nagyobb mennyiségű guanó... ... ...Ma már alig találunk itt denevéreket. A mult század 70-es éveiben [értsd: az 1870-es években - blogszerk.] a guanót foszfáttartalma miatt az edelényi cukorgyár részére kitermelték. A denevérguánó ugyanis sok foszfátot tartalmaz, így értékes műtrágya. Úgy látszik, hogy az ezekkel a munkálatokkal járó állandó és hosszantartó nyugtalanítás annyira zavarta a denevéreket, hogy nyugalmasabb tájakra költöztek. "
Barlangi minták Finály Ferenc által végzett vegyelemzése - Dudich Endre könyvéből. (Egészen sajátságos, hogy a 2. számú minta olyan gazdag összetételűnek bizonyult, hogy az egyes tételek összesítése 100, 41%-ot eredményezett!)
Különleges aerodinamikai háttérrel gondosan, egyenként összeválogatott rovarokból harmonikus társítással, biológiailag kinyert, magas foszfortartalmú, ideális fitofil termék, a balkonflóra varázslatos virágzása érdekében!



A guanóval kapcsolatos históriai információk meghaladnák a facebook-bejegyzés terjedelmét, de fontosságának érzékeltetéséhez érdemes megjegyezni, hogy a 19. század közepén Peru bevételeinek több mint a fele a guanótermelésből származott, amit az tett lehetővé, hogy a tengerparti madárkolóniák évről évre újratermelték a kinccsel felérő készleteiket. Chincha szigetén a guanóbányászat fénykorában évente 600 000 tonnát termeltek ki, rakodtak hajókra, és exportálták az USA, Franciaország és az Egyesült Királyság számára. Természetesen az ilyen kincsre többen is felfigyeltek, így e bányászati lehetőség komoly fegyveres összetűzésekhez is vezetett (köztük a Guanó-háborúhoz).
A perui guanóbányászat 1863-as ábrázolása. Itt a szó legszorosabb értelmében szarért-hugyért dolgoztatták az embereket.
Most pedig a folyosón szépen összesöpröm a denevérguanót, nehogy konfliktus támadjon miatta a szomszédokkal. Na nem mintha összeveszhetnénk azon, hogy az ideális dísznövénytrágya kit illessen, hanem mert számukra az említett objektum vélhetőleg mégiscsak szimpla hullaték.

2019. június 7., péntek

A hegyen nézelődve

Az alábbi bejegyzést 2013. december 4-én tettem közzé kezdő blogíróként, ám most újraolvasva megtetszett, így frissítve ismét "publikálom":

Ma hegyet jártunk, Flóra így kiélhette sziklamászó hóbortját, én pedig közben a digitális technika rejtelmeit próbáltam kiismerni. Az elmúlt 20 évben alig fényképeztem, mert ha fényképre volt szükség, annak kivitelezését inkább olyanokra bíztam, akik profi fotókat készítenek. A bloghoz azonban elengedhetetlenül szükségessé vált, hogy a kutyás élményeket saját képekkel tudjam illusztrálni, így beszereztem egy fényképezőgépet, és most kattintgatok jobbra-balra... A hegyen készített egyik friss fotón Flóra egy szikláról figyeli a város forgatagát - már ami a ködön keresztül látható volt fentről.

Ködfoltos véreb


A kép készítése közben nesztelenül hátunk mögé keveredett a ködből egy kiránduló hölgy.
- Jajj, szegény kiskutya, csak le ne essen a szikláról! - adott jelet aggodalmának, szinte kiabálva.
- 'Csókolom, ha nem tetszik ijesztgetni, nem esik le...

2019. június 6., csütörtök

Szalonka a városban

Ma reggel egy egészen szokatlan madárral sikerült találkoznunk. Budapest I. kerületében egy kertben bóklásztunk vérebemmel, amikor szinte a semmiből egy repülő valami keveredett a lábamhoz, egy szemvillanásnyira megpihent, majd gyors szárnycsapásokkal elrepült a Gellért-hegy irányába. A pár másodperces találkozás közben az egyetlen jól kivehető jellegzetessége a hosszú csőre volt, ami alapján egyértelművé vált, hogy a kert különös vendége egy erdei szalonka (Scolopax rusticola) volt.
Az erdei szalonkáknál most zajlik a vonulás, telelőhelyeikről ilyenkor tartanak a fészkelőhelyek felé, és olykor eltévedve bekeverednek a városi környezetbe is.

Erdei szalonka - Scolopax rusticola (Johann Friedrich Naumann nyomán)


Ez a faj számos különleges tulajdonsággal rendelkezik. Hosszú csőrével szondázgatja az erdők avarrétegét, s ha a csőr végi receptoraival táplálékot érzékel, alsó és felső káváját úgy tudja csipeszszerűen kinyitni, hogy közben az egész csőrét ki sem kell húznia az avarból. Hatalmas szemeivel közben nagy látószögben képes figyelni környezetét. Igen rejtett életet él, ritkán kerül szem elé. Különféle feljegyzések szerint, ha veszélyt érzékel, fiókáit a lába közé fogva képes azokat nagyobb távolságra, biztonságos helyre elszállítani. Rokonai, a bíbicek és cankók is kitesznek magukért a fiókáik védelmében, különféle mutatványokat képesek produkálni, amikor "szárnyaszegetten" csapdosva iparkodnak elcsalni a közeledő ragadozókat az utódok közeléből, de az erdei szalonka "fióka-szállítása" még közöttük is egyedülállóan frappáns megoldás, és csak az emlősök között találni hozzá hasonló példát.
A szalonkák évszázadokon át áhított célpontjai voltak a vadászoknak, innen ered az egyik kutyafajta elnevezése is: a cocker spániel szó szerint "szalonkázó" spániel (woodcock = erdei szalonka),

Spániel szalonkával - Boris Riab (1898-1975) festményén


A begyűjtött szalonkazsákmány az úri konyhákra, a kifinomult szakácsnők keze közé került, akik speciális módon szervírozták a különleges étket. Álljon itt egy recept Rézi néni (Dolecskó Terézia) Szegedi szakácskönyvéből (első kiadása 1876-ban jelent meg):

Rézi néni gilisztás szalonkás receptje

A korabeli gasztronómiai könyvek az összes szalonkás receptnél hangsúlyozták, hogy a madár béltartalmát pirítósra kenve kell tálalni. Úgymond: "sarjával". Kevésbé eufemisztikus megfogalmazásban: "sárjával". És itt gondolkozzunk el egy cseppet. Már az is fura, hogy a kényes háztartásokban egy ilyen étket (értsd: béltartalom) felszolgáltak. A háttérinformáció annak idején úgy szólt, hogy a szalonka az erdei harmattal táplálkozik, vagyis a pirítósra valamiféle harmatesszencia kerül... A valóságban az erdei szalonka gilisztákat fogyaszt - így végső soron a sült szalonkákhoz a széplelkű népek gilisztapástétomot ettek kísérőétek gyanánt.
Ha bárki napjainkban vitatható szalonkavacsorán törné a fejét, jó szívvel ajánlható, hogy menjen inkább ki a veteményesbe egy ásóval, és ott a talajból - a szalonka emésztőtraktusának mellékízeitől mentesen - közvetlenül gyűjtheti össze a pirítósravaló gilisztákat...

2019. június 5., szerda

A "csatázó" véreb

A vérebek harciasságáról szóló tévhit mélyen gyökerezik... A wikipédián bukkantam a mellékelt ostobaságra elírásra: "Csatázó képességét különösen nagyra tartják."


A vérebek harciasságáról szóló tévhit mélyen gyökerezik... A wikipédián bukkantam a mellékelt ostobaságra elírásra: "Csatázó képességét különösen nagyra tartják."
Ez a mondat több kutyás könyvben is felbukkant már, mondhatni könyvről könyvre száll, és minden kritika nélkül veszik át a könyvek készítői, igazolva, hogy olykor fogalmuk sincsen arról, amiről írnak. Ráadásul hozzájárulnak a hibás ismeretek terjesztéséhez. 
Csatázó képesség??? A vérebeknek a csapázó képessége kiváló! A vadak csapáját (nyomvonalát) követik. Az egyik könyv szerkesztője vélhetőleg nem ismerte ezt a szót, eltanakodott, mi a szösz lehet az a "csapa" és hogyan kéne javítani a "csapázást", majd arra jutott, hogy ide minden bizonnyal a "csatázás" a megfelelő szó. Ilyenkor derül ki, hogy az igazán képzett korrektor munkája kincset ér! Nem is értem, hogy a könyvek impresszumában miért nem tüntetik fel mindig a korrektor nevét.
Még egy percre a könyvkiadás házatáján maradva, eszembe jutott egy holland könyv magyar fordítása, amelynek kéziratában az egyik mondat azt taglalta, hogy az egyik törpetyúk utódai között mutáns kiscsibék keltek ki, amelyeknek faroktollai nem voltak, ugyanakkor az álluknál kis tollpamacs díszelgett. Az eredeti fordítás kérdéses mondata ez volt: "Nagy volt a meglepetés, amikor a fészekből szakállas farkatlan törpék keltek ki." Az olvasók is minden bizonnyal meglepődtek volna, ha ez a szövegrész változtatás nélkül így jelenik meg a könyvben.

2019. június 4., kedd

Csehszlovák farkaskutya és a hótücsök

Egy lelkiismeretes korrektor minden bizonnyal több kifogást is megfogalmazna a jelen blogbejegyzés címével kapcsolatban. Először is, miért csehszlovák, és mi az, hogy farkaskutya? Pedig ez tényleg egy elfogadott kutyafajta hivatalos neve. A 20. század közepén Csehszlovákiában tűzték ki azt a célt, hogy német juhászkutyákat a Kárpátokban honos farkasokkal (Canis lupus) párosítva létrehozzanak egy strapabíró munkakutyát. A keresztezés eredménye felemásra sikeredett: a strapabírással nem volt gond, az utódok azonban munkakutyának nem voltak alkalmasak, mert túl önfejűnek bizonyultak. Ha elfogadják az embert partnernek, akkor együttműködőek, de szimpla parancsolgatással náluk nem lehet eredményt elérni. "Československý vlčiak" néven mégis megmaradt a kísérlet eredményeképp létrejött új fajta, amelynek számos rajongója hangoztatja, hogy a csehszlovák farkaskutya egy páratlanul érdekes állat.

Csehszlovák farkaskutya: a megszólalásig olyan, mint egy farkas - és csak ritkán szólal meg (forrás: wikipédia)


A hivatalos fajtanévben a századfordulós politikai változások után is megmaradt a csehszlovák jelző, miképpen Sosztakovics XI. (Leningrádi) szimfóniáját sem keresztelték át az újabb kori városnévváltást követően Szentpétervári, vagy netán Szankt-Petyerburgi szimfóniára. Ami pedig a címben szereplő rovart illeti, biztos akadna olvasó, aki felvetné, hogy annak neve helyesen talán inkább lótücsök lenne - de a történet másik szereplője valóban a hóban ugrál, és valóban hótücsök a neve.
Sok évvel ezelőtt történt, hogy két napig egy csehszlovák farkaskutya vendégeskedett nálam. A közös éjszakát követő reggelen hirtelen ötlettől vezényelve magammal hívtam a négylábú vendégemet, hogy jöjjön velem a boltba reggelit vásárolni. Most utólag belegondolva, elég bizarr volt, hogy a farkaskutya, bár korábban csak pár röpke találkozásunk volt, azonnal jött mellettem, nem volt nálam póráz sem, és a tudatlanok magabiztosságával céltudatosan irányítottam magam mellett a forgalmas úton az állatot, leültettem a bolt előtt, ahol ő nyugodtan megvárt, majd a bevásárlás után szépen hazamentünk. Mi ebben az érdekes? Hát ugye egyrészt az, hogy egy, a farkas-felmenőktől néhány generációra lévő lény képes ilyen mértékű együttműködésre egy számára tulajdonképpen idegen emberrel. Másrészt az a fura, hogy mai fejemmel, több évnyi kutyás tapasztalattal már nem mernék nekivágni sem idegen, sem saját kutyával póráz nélkül egy nyüzsgéssel teli útszakasznak, mert a felelősségtudat túlnőtte bennem a korábbi evidensnek tűnő magabiztosságot. Mert mi van, ha elrobog mellettünk egy teherautó, és leesik valami róla, ami megijeszti a kutyát? Vagy mi van, ha a boltból kilépő nénike ijed meg a póráz nélküli farkasképű kutyától? Minek az ilyesmit kockáztatni? Az az igazság, hogy a csehszlovák farkaskutya tényleg a megszólalásig úgy néz ki, mint egy farkas. Ráadásul ritkán szólal meg, gyakorlatilag alig ugat, ami fokozza a farkassal való hasonlatosságot. Amikor egy bükkösben közös kiránduláson vettünk részt, varázslatos volt látni, ahogy már-már "igazi" ordasként kószált a mesés öreg fatörzsek között. Szinte már csak Piroska hiányzott az összképhez.
Ennek a felejthetetlen kutyának köszönhetem, hogy megismerhettem egy egészen különös rovarfajt, a címben jelzett hótücsköt (Boreus hyemalis). A nevezett bükkösben történt séta során az eb valami érdekeset szimatolt ki az egyik korhadó törzset körülölelő moharétegben, és amikor egészen közelről próbáltam megállapítani, hogy mi az érdeklődésének tárgya, észrevettem, hogy a mohalevélkék között apró, csillogó rovarkák ugrabugrálnak. Ilyen lényt korábban csak képen láttam, de más fajoktól annyira különbözik, hogy azonnal felismerhető volt.

"Tücsök" a hóban (forrás: wikipédia)


A hótücsök nem csupán küllemét, de életmódját tekintve is különc. Más "normális" rovarok a tél közeledtére nyugalomba vonulnak, a néhány milliméteres hótücsök viszont éppen ilyenkor aktivizálódik. Lárvaként két évig fejlődik, bebábozódik, és amikor hidegre fordul az idő, előbújik a kifejlett hótücsök, amely a napsütéses időben önfeledten ugrándozva keresi a táplálékot (elpusztult rovarokat, növénymaradványokat) és a potenciális partnereket még a havon is. A hótücskök szárnya csökevényes, hiszen a mohapárnák között bujkálva csak akadályoznák őket a szárnyak. Némi feladatot azonban a szárnycsonkok is kaptak: párzás idején e módosult szervvel kapaszkodva rögzíti magát párjához a szerelemittas hótücsök. A megtermékenyített nőstények a mohapárnák között a talajba rejtik petéiket, és amikor beköszönt a tavasz, a hóolvadással együtt a kifejlett hótücskök élete véget ér. Számukra a 10-15 fokos "hőség" már elviselhetetlen terhet jelent.
A minapi kirándulásunk során Flórával kis kitérőt tettünk az öreg bükkös felé. Az egyik fatörzs tövénél vérebem szaglászni kezdte a mohapárnát. Odamentem, megnéztem, és örömmel láttam, hogy a hótücskök idén is folytatják fajuk fenntartása érdekében végzett áldásos tevékenységüket.

A hótücskök erdejében...


2019. június 3., hétfő

Növények illatérzékelése

Orral kapcsolatos elnevezést különféle növények is viselnek, például gémorr, gólyaorr - de ezek a nevek csak arra utalnak, hogy az adott növények termései küllemükben emlékeztetnek a madarak "orrára", azaz csőrére.
Azt senki nem gondolta, hogy ezzel az "orral" a növények a levegőben terjedő molekulákat lennének képesek érzékelni - igaz, a szaglás a madaraknak sem erőssége! (Csupán néhány madárfajról, főként dögevő keselyűkről mutatták ki, hogy nagy távolságból is képesek kiszimatolni a bomló hús szagát.) Igen meglepő eredményt hozott a Pennsylvaniai Egyetem kutatóinak vizsgálata, amelyről bővebb beszámoló olvasható Flóra kedvenc botanikai blogjában. Az amerikai kutatók által vizsgált arankafaj (Cuscuta pentagona) kedvelt gazdanövénye a paradicsom, de „nem kedveli” például a búzát és a nebáncsvirágot. A parazita életmódot folytató aranka csíranövényei a kísérletek tanúsága szerint több deciméteres távolságból képesek érzékelni a paradicsom jelenlétét és felé növekednek. A paradicsom szöveteiből kivont illatanyagok önmagukban is hasonlóan vonzóak az aranka számára, míg a búza anyagai kifejezetten riasztólag hatnak rá. Ez az állati szaglásra emlékeztető érzékelés szoros összefüggésben állhat az aranka élősködő életmódjával. Ez a növény tehát távolról megérzi, hogy hol talál paradicsomi körülményeket!



2019. június 2., vasárnap

A TÉMA EZÚTTAL A GANGON HEVER

SZARKAKA?

Nem gondoltam volna, hogy a "heverő" témákról többet szólok, de egy mai fejlemény mégis erre késztetett. Háttér-információként el kell mesélnem, hogy a múlt héten történt: lépcsőházunkban valamely élőlény a hullatékát helyezte le a postaládák előtt, és az egyik - vélhetőleg az épp fölöttem lakó - szomszéd (a "stílusa" legalábbis erre enged következtetni) kitett az üzenőfalra egy felhívást (elnézést, szó szerint kell idéznem, mert klasszikusokat ugye...): "KUTYAKAKA! TAKARÍTSA FEL!" - és ezen "írásával" párhuzamosan a földszintet, a "tett" színhelyén beterítette újságpapírokkal... gyakorlatilag még jobban telepiszkította önnönmaga a területet! :) Erre a kiírásához szép gyöngybetűkkel odatoldottam, hogy "Falkám nevében kijelenthetem, hogy kulturált falka a lépcsőházban nem piszkít, és nem szórja tele újságpapírokkal a lépcsőházat!" - volt nagy derültség a lakóközösségben... De ez önmagában még nem egy igazi facebook-téma.
Az igazi fordulatot ma vette az ügy: hazajövet látom ám, hogy a félemeleten, ahol e jóasszony takarít (napjában többször, jobbadán a fél napot a gangokon tölti), nos tehát a félemeleten épp középtájt valami hullaték "díszlik". Márpedig az a lakrész ráccsal lett lezárva, oda tehát kutya semmiképp sem juthat be! Ergo: jó eséllyel egy macska a "bűnös"! :) 




S ami még lehetséges opció, hogy egy tréfás kedvű Pica pica a tettes, és névjegyét hagyta ott, egyfajta stílszerű véleménynyilvánításként... Mert e tudományos név a szarkát takarja (újságpapír nélkül!)!...

"Magyarország emlőseinek szőrtani határozója" - mint mentőöv

Tegnap sikerült pénzzé alakítanom egy öt évvel ezelőtt szerkesztett munkámat, a "Magyarország emlőseinek szőrtani határozója" című kötet 3 példányát! Na ez most egy időre kihúzott a csávából. 
Fene se gondolta volna, hogy egyszer épp ez a meló lesz a segítségére falkámnak! 


Magyarország emlőseinek szőrtani határozója
7 szűk esztendő után talán beáll a 7 bő is... Na jó, Kánaán azért még nincs, legfeljebb A. Lloyd Webber "József És a Színes, Szélesvásznú Álomkabát" musicaljében... ( https://www.youtube.com/watch?v=z5nS79f1OIQ )

Most mindenesetre nekiállok a Bibliát olvasni... 
Az Újszövetséggel kezdem, mert az, miképp a Kossuth Lajos utcában az Új Ember Kiadó vitrinjében láttam vala, körülbelül fele olyan vastag, mint az Ószövetség! Lám, a Szentföldön még tudtak (és volt idejük) írni!...
Hazafele tartva utcánkban két fix pont fogadott...
Egyik a 178-as autóbusz, amely immár hetek óta minden áldott alkalommal, amikor kilépek a ház kapuján, vagy jobbról, vagy balról érkezik! Komolyan, olykor mindkét irányból! 
Szerintem engem megfigyelnek rejtett kamerákkal, és szólnak a sofőröknek, hogy a célszemély kilépett az utcára... Az utóbbi hónapban egyetlen egyszer nem jött, ez nekem már gyanús ( http://sronika-kepeslap.qwqw.hu/?modul=oldal&tartalom=586770 )!!!
A másik, már-már origónak (igazodási pontnak) tekinthető, hogy az utcánk átellenes végén lakó kedves kutyás hölgy mindig megadott időpontban indul sétára kutyájával (azt hiszem, Stefi a neve - de ez már nem annyira origo-pontosságú...). Mindig öröm nézni, ahogy egymás mellett sétálnak, a kutya se nem húz, se nem vontatja magát! 

Egyszer meg is kérdeztem tőle: "Netán kutyatréner-e?" 
Mosolyogva válaszolta: "Nem, de jártunk az Őrmezei kutyaiskolába!" 
:)


Na jó, ő nem Stefi, de majdnem olyan...

2019. május 31., péntek

Stohl Gábor: "Jó pöszmötölést!"

1994 táján épp a Magyar Természettudományi Múzeum Emlősgyűjteményében dolgoztam koponyahatározómon, amikor az egyik dolgozószobából éppen kilépő Stohl Gábor, látva, hogy tolómérő segítségével rögzítem egyes fajok koponyaméreteit, ezzel köszöntött: "Jó pöszmötölést!"

Szó se róla, a kedélyes doktor úr letett néhány komolyabb munkát is a tudomány és az ismeretterjesztés "asztalára" letennie, például az általam egykoron igen kedvelt Búvár Zsebkönyvek sorozatban megjelent Egyszervolt állatok és a Fauna Hungariae című sorozat Emlős háziállatok című kötetét, de ekkortájt már jobbadán az irodáját belepő mongol futóegerek gondozásával foglalatoskodott, nevezetesen a sárgarépát diribdarabokra szeldelte - hogy drága egereinek ezzel már ne kelljen bíbelődniük...


Jut is eszembe, évekkel ezelőtt az élelmiszerboltban vettem egy doboz szerb gyártású sárgarépalevet, amelyen ez a felirat szerepelt (értelemszerűen szerb nyelven): шаргарепа! Azaz a szerbek egy az egyben átvették a magyar szót, csak cirill betűkkel írták át :)

2019. május 30., csütörtök

Ó mennyi Psota, lehettem volna...

Avagy PSOTA A HANGPOSTÁMON...

Úgy 20 évvel ezelőtt, amikor még mobiltelefonja gyakorlatilag SENKINEK sem volt, még vonalas telefonom üzenetrögzítőjén lehetett jelezni, ha baráti körömből bárki találkozni (s így időpontot egyeztetni) szándékozott velem.
Eltökéltem magam, hogy márpedig az én üzenetrögztőmön a bejelentkező hang Psota Iréné lesz! A terv megvalósulása nem váratott sokáig: kisvártatva egy baráti társaságban egy ott jelenlévő fiatalember említette, hogy ő ismer valakit, aki személyesen ismeri a művésznőt... Meg is kaptam a lakástelefonja számát. S tettem egy próbát... Sajnos először a házvezetőnője vette fel a kagylót... A nagyobb baj az volt, hogy egyáltalán felvette! :) Hiszen én valójában az üzenetrögzítőre voltam kíváncsi... Sokadik próba után végre a gép kapcsolt be: "Szervusz, Irén vagyok, ha sikerült megtalálnod a számomat, üzenetet hagyhatsz nekem, és majd visszahívlak!" 




Egészen természetes, hogy amikor az üzenetrögzítője bekapcsolt, jómagammal azonnal indítottam saját készülékemen a felvételt - s onnantól a kiváló művésznő üdvözlőszövege köszöntötte az engem hívó feleket...
Azonban minden vicc csak egyszer vicc (ez már közhely), így a Psota-hangot időszerű volt lecserélnem. A választásom Sosztakovics V. szimfóniájára esett. Ez a mű a Leningrádi Szimfonikus Zenekar előadásában 43 perc 36 másodpercig tart... És ez épp ráfért az üzenetrögzítő szalagjára, teljes terjedelmében! Gondoltam: ha valaki beszélni szándékozik velem, hallgassa csak végig, közben még pallérozhatja is elméjét... Egy precedens volt, hogy valaki ezt megtette! Aznap az egyetlen rögzített üzenet így hangzott: "Péter, te hülye vagy!"...
Mára a régi vonalas telefonom amortizálódott... Az emlékek megmaradtak.
Ha netán valaki szánt időt a fenti bekezdések végigolvasására, ajánlom szíves figyelmébe a két adekvát filmrészletet:
https://www.youtube.com/watch?v=Tfn6JGk4Is8
S ha még több időt képes szánni a kultúrára:
https://www.youtube.com/watch?v=L__jruvYuCg

2019. május 20., hétfő

A telefonszámla Misi vállalatának költségszámlájára ment...

Ez a kép 1967-ben (vagy 1968-ban) készült a székesfővárosi Sas-hegy tövében, lakásunk mellett. Mint látható, javában telefonon beszélgetünk szeretett bátyámmal, Tomival, arcunkról árad a szeretet és az öröm. Hogy telefonálásunk költségét ki állta, az a bejegyzés címéből kiderül!


"De hogy kinek vagy minek örültünk, az most már örök talány marad."

Na jó, a képaláírás nem teljesen saját kútfőmből eredő szöveg, Örkény István MACSKAJÁTÉK című kisregényének zárósorait adaptáltam, hasonlóképp e bejegyzés címét is Örkény említett regényéből aktualizáltam...

(A kép digitális rögzítését ezúton is köszönöm Édesapámnak!)