2019. november 11., hétfő

"Hannoveri vagy bajor"?


Ma kora délután a Gellért-hegyi víztározó fölötti - állítólag hivatalos - kutyafuttatón jártunk, amikor szembejött egy kedves, idősödő úr, aki a Márai-féle honpolgár és a hajléktalan furcsa "egyvelegét" alkotta. Ruhájáról tükröződött a szegénység, a tekintetéből pedig az értelem.
Nem sokat teketóriázva, köszönés nélkül feltette a nyitókérdést:
- Hannoveri vagy bajor?
Na én ettől majdnem lehidaltam (bár az Erzsébet híd jóval arrébb van a hegy alatt), hogy van ma Magyarországon olyan laikus, akinek Flóra esetében a fajtacsoport már egyértelmű, csupán a két létező fajtát kínálja kérdésében opciónak!... 🙂

2019. november 9., szombat

Benedek Tibor - kabaré - EGYEBEK... 🙂


Benedek Tibor
A 20 évnyi (2001 óta tartó) szerkesztői munkám során felhalmozott korrektúrahegyek évek alatt akkorára nőttek, hogy most bármennyit is dobok ki, a méretük csak nem akar csökkenni... Akkoriban (2008 előtt) a PDF-nek még nyoma sem volt, ezért voltam kényszerítve a papír alapú korrektúrákat "őrizgetni" (s tettem ezt azért, hogy ha egy háklisabb szerző kekeckedne, akkor legyen nyoma, hogy ő miket "hordott össze", s melyek voltak a saját módosításaim, de végül egyszerűbb módját választottam az ilyen szerzőkkel való "bánásmódnak": beszüntettem velük a munkakapcsolatot/!/)- ma már persze egészen más a helyzet, s már addig "fejlődtem", hogy "sárga cetliken" tudom a korrektúra-megjegyzéseimet a PDF-fájlokban rögzíteni (miképpen azt a Kossuth Kiadó kiváló munkatársa/korrektora, Török Mária is teszi), és így számítógépemen pedánsan, környezettudatosan őrizni. Annak idején mindenesetre csak az ÉlőVilág magazin 1664 oldalt tett ki, és egyelőre még annyi időm sem volt, hogy  össze tudjam számlálni (de majd a google ebben /is/ segítségemre lesz), most legyen elég annyi hozzá, hogy ha "úgy hozta", elvállaltam a jeles kabarészerző, Trunkó Barnabás kéziratának gondozását is (s hogy miért? Ezért: youtube.com/watch?v=KByHC5yVSP8 🙂Már-már úgy voltam a korrektúrákkal, mint Benedek Tibor híres kabaré-konferansziéjában, amikor a bájglik történetét meséli el... 🙂 

Ami pedig a korrektúrakupacok hasznát illeti, kiderült, hogy van! 


Faina 2 hónapos korában (Martina Váchova felvétele)

Amikor Fainát elhoztuk Molnár V. Attila barátommal Csehország - majdnem - legtávolabbi zugából, egy Hradec Králové melletti kis településről, Martina Váchova kedves cseh tenyésztőtől 2015-ben, már-már döbbenetes látvány fogadott: a két felnőtt berni kopó egymáshoz simulva aludt az üvegajtó előtt - s minden vágyam volt, hogy egyszer majd az én falkatársaim is így szenderegjenek...
Eleinte ebeim a lakás két foteljében aludt, s azt gondoltam, hogy e bútordarabokat majd fokozatosan közelítem egymáshoz, és így "kényszerítem" a kutyákat egymás közelségében aludni... De ez azért mégsem lett volna az igazi - a cseheknél ez teljesen más volt, ott önszántukból jött létre a meghitt jelenet!
Most pedig visszatérek a korrektúrahegyekhez: ezek viszonylagosan pedánsan emelkedtek a radiátor mellett, mígnem drága Édesapám ki nem hívta a gázszerelőt... (Zárójelben jegyzem meg, hogy én évekig jól elvoltam fűtés nélkül. és jót derültem, amikor nagy hír volt a határon innen, hogy Romániában a lakásokban 17 °C van; na nálam éppen annyit mutatott a hőmérő, és semmi bajom nem volt azzal). Tehát jött a szerelő, és akkor beütött a Generalkrach (majdnem olyan, mint Dévényi Tibor /nem AZ A Dévényi/!//, Dr. Ezésez Géza karrierje című pompás opuszában itt: med.u-szeged.hu/expsur/gk.htm !) - a kupac egy óvatlan mozdulata miatt korrektúrák összeroskadt!

S mi jó származott ebből? Kutyatársaim azóta hozzászoktak az egymás mellett alváshoz - a korrektúrák között!  🙂



(Jómagam éppenséggel a mákosat szeretem... 🙂)

2019. november 8., péntek

Faina mint Mózes

MÓZES MÁSODIK KÖNYVE  - 17. fejezet
Mózes vizet fakaszt a sziklából

"A Bibliában minden benne van!"  - tartja a mondás, így "felvezetésként" talán elég utalnom a következő oldalra a világhálón: abibliamindenkie.hu/uj/EXO/17/


Faina ma délelőtt mintegy fél órát feküdt az üres vizest tál előtt..Fixírozta! Gondolom, azt képzeli magáról, hogy ha erőteljesen bámulja, akkor abból majd víz fakad! Komolyan mondom, Mózesnek képzeli magát! Vagy netán Fényes Adolf ugyanezen témában festett képére gondol?...🙂


És hogy "adjak a kultúrának" is (szintén a világhálóról idézve):

Fényes Adolf (Kecskemét, 1867 – Budapest, 1945) festészeti tanulmányait 1884-ben kezdte, majd weimari és párizsi tanulmányait követően Benczúr Gyula mesteriskolájában folytatta. 1898-tól egyik alapítója lett a Kohner Adolf támogatásával működő szolnoki művésztelepnek. Fényes Adolf apja Fischmann Simon kecskeméti rabbi, anyja a pesti zsidó közösség első rabbijának, Wahrmann Izraelnek az unokája. A neves családból származó, kiváló festő több képe szerepel a Zsidó Múzeum gyűjteményében. Mózes vizet fakaszt a sziklából című festményét Krausz Simon, a vakmerő tőzsdei üzletkötéseiről híres bankigazgató vásárolta meg a múzeum számára 1922–ben, a közvetítésre pedig Kóbor Tamást, az Újság – később íróként is jelentős – munkatársát kérte fel. A festmény azt a jelenetet ábrázolja, amikor a pusztai vándorlás során Mózes a Hóreb hegyen botjával a sziklára üt, és isteni beavatkozással vizet fakaszt belőle. A bibliai szöveg folytatása az Amalek elleni küzdelemről és győzelemről szól – így a szöveges hagyományban járatosak számára a részlet felidézhette a nemzedékről nemzedékre feltámadó zsidóellenes támadások történetét is (2Mózes 17. fejezet).

2019. november 7., csütörtök

Verdi és a mi XX. századunk... 🙂

Ajánlás: Zsuzsának - barátsággal/köszönettel! P.

"Előhang" - avagy asszociációs játék: el lehet-e jutni Enyedi Ildikótól Giuseppe Fortunino Francesco Verdi-n és Lady Macbethen át IS Enyedi Györgyig?... 
🙂


Évekkel ezelőtt sokáig dúdoltam magamban egy bájos melódiát, s nehogy elfelejtsem, hónapról hónapra felfrissítettem a memóriámban, lévén halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy először hol találkoztam vele.... Aztán a "királyi" televízióban futólag láttam egy filmből egy részletet, amelynek "háttérzenéje" éppen ez a dallam volt! Ennek nagyon megörültem, örömöm azonban nem volt teljes, mert az továbbra is talány maradt számomra, hogy ki a zeneszerző, és mely műből származik. E kérdésekre akkor részben választ kaptam, amikor adásba került Enyedi Ildikó "Az én XX. századom" című filmje... HEURÉKA! 🙂 Bár a zeneszerző kilétét illetően még voltak fenntartásaim, mert a wikipédián e film adatlapján zeneszerzőként csupán Vidovszky Lászlót tüntették fel, pedig a hangszerelése engem a Verdi-operákra emlékeztetett. És itt segítségemre a youtube "jött", ennek keresőjében az Enyedi-film melletti "ajánlatként szerepelt Verdi Macbeth operájának ominózus részlete is! Számomra felfoghatatlan módon a wikipédia Enyedi-filmről szóló - fentebb említett - adatlapján Giuseppe Fortunino Francesco Verdi nevét NEM tüntetik fel! Na rendben van, a Giuseppe Fortunino Francesco keresztnévsort talán túlzás lett volna ott szerepeltetni, de Verdi neve méltatlanul lett mellőzve, hiszen már a film legelején az ő zenéje csendül fel! Sok-sok évvel ezelőtt ennek a filmnek csak egy töredékét láttam (a világhálón is megtaláltam a sokáig önmagamban dúdolt dallamot itt: 
mafab.hu/movies/az-en-xx-szazadom-32377.html  ) - de még itt sem derült fény a zeneszerző kilétére...
Végül a MEZZO csatornán (amely napjainkban az egyetlen, nézhető programokat nyújtó műsor-szolgáltató) megláttam/hallottam ezt a zenét, s kiderült, hogy Verdi "Macbeth" című operájából származik.


Olga Sergeeva mint Lady Macbeth
(Ez nem épp a jelen bejegyzés tárgyát érintő részlet, de ennek ellenére megvan a maga "bája", javaslom 2:00-kor különösen odafigyelni, amikor a művésznő a boros kupát flegmán a deszkaasztalhoz vágja! 🙂)

A teljes opera pedig megtalálható itt (benne azzal a BIZONYOS részlettel is! 🙂):

youtube.com/watch?v=xw8UWP1U3vI&t=3125s

Frissítés:  ma 11 órára (a Széll Kálmán téren az óra alatt) találkozóm volt megbeszélve egy kedves barátnőmmel, aki agárdi madárvártai táborozóim közül kettőnek (Dóri és Balázs) édesanyja, és a Magyar Tudományos Akadémián dolgozik. E találkozónk során elmeséltem neki, hogy ma milyen blogbejegyzést tervezek közzétenni, és a jeles filmrendezőnő neve hallatán "felcsillant a szeme":
- Tudod ki volt az édesapja Enyedi Ildikónak?
Na, gondoltam magamban, ha ezt az MTA munkatársa kérdezi úgy, mintha nekem azt tudni kéne, akkor nem lehet más, mint Enyedi György akadémikus, az MTA rendes ragja, akivel egyetemben voltam a National Geographic hazai kiadásánál a tanácsadó testület tagja. A Professzor úr emlékéhez méltatlan lenne, ha itt egy röpke blogbejegyzést szentelnék csak neki, ám itt is segítségemre van a wikipédia, jelesül ezzel a szócikkel:

 

Enyedi György

National Geographic: Impresszum - 2011. szeptember 10. (A)

E bejegyzés írásának végére érve, és a közzététel előtt újra végigolvasva, számomra úgy tűnik, hogy ez az én XXI. századom  egyik egészen kerek története...🙂

(ÉS IDE CSAK AZÉRT IS BETESZEM A TISZTELETEDRE: MIRZATEN!:)

2019. november 6., szerda

És megtaláltam a mobilomat! 🙂



Falkámnak éppen "vadászatra" (értsd: húsért) indultam a Nagyvásárcsarnokba, és a Hegyalja úton a dugóban araszoló gépkocsik között sasszézásom közben megcsörrent a mobiltelefonom. Az ilyetén kütyükkel kapcsolatos (v)iszonyomról korábban már írtam, nem ismétlem meg azt, csupán idemásolom elérhetőségét:
flora-es-fauna.blogspot.com/2019/04/a-tavkozles-vilagnapjan.html
Tehát a telefon szólt, kiderült, hogy egy kedves kollégám hív, közben láttam, hogy épp a megállóhoz közelít a 8-as busz - nosza, iszkiri, sikerült utolérnem (közben nem megszakítva a beszélgetést). Néha kitekintettem az ablakon, megnézni, hogy hol tartunk épp, s egyszer látom ám, hogy egy csiga huss(!), elillant a lassan poroszkáló busz mellett...
(Zárójelben még e "történethez" tartozik, hogy ezen az úton háromféle busz közeledik: a már említett 8-as, a 112-es és a 110-es. Közülük az első amolyan gőgös, hosszú, ebben leginkább azt szeretem, hogy az utolsó előtti ajtónál található egy személyes ülést rajtam kívül szinte senki sem preferálja, így nekem gyakorta jut ülőhely zsúfolt járműveken is - így történt ez alkalommal is. A másik kettő a "szót sem érdemel"-kategória... Ellenben a Sánc utcai megállóból olykor látni a 178 -ast, hát ahogy az bekanyarodik az Aladár utcába a Czakó utcából, na az, kérem, egy kész Tyrannosaurus, de a Hegyalja útra csak ritkán terelik!)
És most, a buszokkal tett kis kitérő után vissza a mobiltelefonáláshoz... Jobb kezemben a távrecsegő, bal kezem a zsebemben, és minthogy iparkodnom kellett, elkezdtem a mobilomat keresgetni, hogy megnézzem rajta, mennyi az idő, de - fájdalmamra - sehogy sem bukkantam rá! Mondom beszédpartneremnek ebbéli gondomat, mire ő:
- Te hülye, hát épp azon beszélsz velem! 🙂
Mármost, a hazai könyvszakma egy jeles képviselője mondta nekem - úgy 20 évvel ezelőtt -
,hogy munkánk során hülyebiztosra kell menni!
E definíció alapján a telegrácsom nem hülyebiztos! Én legalábbis alig tudom kezelni, jobbadán csak kronométernek tudom használni... 🙂
p.s.hazafele tartva a csigát már nem láttam!

2019. november 4., hétfő

A madárrendszer közepén?

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelenő ÉlőVilág magazin (2001-2003) épp a 26. lapszámhoz "érkezett", amikor a következő, a ma délelőtt megtalált kéziratom főszerkesztői vezércikként nyomtatásban megjelent. Majd' 20 év távlatából délután újraolvasva egész jónak találtam, és úgy vélem, egy blogbejegyzést megér...🙂 



A madárrendszer közepén?
(avagy a főszerkesztő címmagyarázata)

Az ÉlőVilág  26. számával elérkeztünk sorozatunk közepéhez. De vajon van-e közepe a madarak rendszerének? Szigorú tudományossággal egyértelmű a válasz: nincs! Akkor miért ezt a címet választottuk ehhez a füzethez? Nos, a hazai élőlényeket bemutató sorozatunkban változatos madárcsoportokhoz érkeztünk.  Most mutatjuk be a sirályok, alkák, galambok, kakukkok, szalakóták, gyurgyalagok, jégmadarak, bankák és sarlósfecskék különféle csoportjait – mindazon madarakat, amelyek a klasszikus rendszertani könyvek és határozók többségénél a felsorolások közepén találhatók. 


Búbosbanka - a rendszer kellős közepén
(A fotográfus, Völgyi Sándor szíves hozzájárulásával)
A természetes rendszerek, amelyek tükrözni próbálják a fajok közötti igazi rokonsági viszonyokat, s egyben az élőlények evolúciós történetét, hagyományosan először az ősibb madarakat sorakoztatják fel, majd a lineáris felsorolás végére kerülnek a legfejlettebb, vagyis az ősökhöz képest legtöbb változást megélt szárnyasok. Akár névjegyzékeket, akár határozókönyveket lapozgatunk, az európai fajok között először a búvárokkal és vöcskökkel találkozunk, s a sort az énekesmadarak zárják. Ennek egyrészt az az oka, hogy az emberi elmével nehezen rekonstruálható, bonyolult családfákat a kétdimenziós könyvlapokon egyszerűsíteni kell: valahol el kell kezdeni a felsorolást, és valahol be kell fejezni. Kényelmes eligazodást is biztosít ez a megoldás, hiszen az, aki a témában jártas, az elfogadott rendszer ismeretében gyorsan ki tud igazodni benne, s rövid idő alatt képes megtalálni az egyes fajokra vonatkozó információkat. Ha tehát ornitológiai szakmunkákat lapozgatva akár a csérekről keresünk adatokat, akár a jégmadár táplálkozásáról szeretnénk olvasni, akár a kakukk szaporodásbiológiájára vagyunk kíváncsiak, érdemes e könyveket valahol középtájon felütni. Ugyanis kevés az esélye, hogy a szerkesztők ezeket a madarakat az ősibb rokonsággal rendelkező úszómadak közé helyezik, s az sem valószínű, hogy a legfejlettebbnek tartott énekesmadarak közé sorolják be őket.
A cím ismeretében tehát nem érheti csalódás az olvasót, azért sem, mert a következő oldalakon roppant látványos madarak szerepelnek. Rácsodálkozhatunk a sirályfélék családjának egymástól igencsak eltérő életmódot folytató képviselőire, a táplálékot más madaraktól elorzó halfarkasokra, a halászgató sirályokra és csérekre, a rovarvadász szerkőkre. A kakukk jellegzetes hangja talán a legáltalánosabban ismert madárhang, de vajon hányan ismerik e madár különleges szaporodásának érdekes részleteit? A gyurgyalag, a jégmadár vagy a szalakóta láttán pedig talán sokan el sem hiszik, hogy ezek a madarak nem trópusi tájak egzotikus lakói, hanem a hazai madárvilág színpompás képviselői. Folytassuk tehát képzeletbeli kirándulásunkat a Kárpát-medencében... ígérhetjük, hogy a további ÉlőVilág számokban nem kevésbé érdekes lényeket fogunk bemutatni.

Utóirat/frissítés: 
A MADAR-rendszerről bővebben itt: htka.hu/2010/06/14/lockheed-c-5-galaxy/
Egészen komolyan, ezen a világhálós oldalon a MADAR 8, a KÖZEPE pedig 3 helyen kerül említésre! 
Tessék csak utánanézni! 

p.s. ez a bejegyzés módot adott arra is, hogy laptopommal elfogadtassam a "búbosbanka" egybeírásának helyességét! 🙂

2019. november 3., vasárnap

HALÁSZ PÉTER - GOOGLE - CULTIRIS


Ő


Tegnap a facebook-on a baráti körömben egy régi (úgy 20 évvel ezelőtti színházi közvetítéshez kapcsolódó emlékfoszlányom kapcsán tettem fel "körkérdést" egy férfiszínész neve kapcsán, akiről eleinte csak annyi emlékem volt, hogy mindennemű külcsín nélkül úgy tudott egy szál fehér hálóköntösben eljátszani egy idős hölgyet, hogy én őt nézve az egyik Nagymamámat véltem benne "felfedezni"...
Ekkor egyik ottani tagtárs/barát felvetette, hogy netán Haumann Pétert láthattam annak idején... Tudvalevő, hogy ő többször is öltött női ruhát a színpadon (gondoljunk csak az általa alakított Olga szerepére a "Három nővér" szilveszteri paródiájában /amely tréfa miatt az eredeti előadást hónapokra ki kellett venni a Madách Színház repertoárjából/, vagy Albin az "Őrült nők ketrece" előadásában...). Na de egyrészt, ha ő játszotta volna, akkor pontosan emlékeztem volna rá, másrészt az ő női alakításai mindig szórakoztatás céljával készültek, még ha magas színvonalon is! Az általam annak idején látott előadás pedig cseppet sem volt szórakoztató, sokkal inkább katartikus, megdöbbentő élmény!
Vagy az ne lenne megdöbbentő élmény, ha egy kopasz férfi színészben a néző egy kedves nagymamáját véli felfedezni? 
Először még az jutott eszembe a tegnapi kérdésem kapcsán, hogy azt közzéteszem az idővonalamon is, aztán azt mondtam magamnak, "Ekkora marha nem lehetek, hogy egy ilyen problémára nem találom meg önerőből a választ!" - aztán a google és a "kisagyam" segítségével előkerestem a szóba jöhető személyeket ezek alapján: ZSENIÁLIS (ez vitathatatlan volt), KOPASZ (erre emlékeztem), PÉTER (később ez is eszembe jutott), NAGYMAMA (ez csak egy tipp volt) - s az eredmény: HALÁSZ PÉTER - kép róla e szöveg mellett, filmfelvétel róla pedig pedig itt: www.youtube.com/watch?v=1wEk9RB2XgE
Később felmerült bennem, hogy netán Keleti Éva (aki számos színészről készített fényképeket) Halász Pétert is megörökítette fotón, így a Cultiris képügynökség képanyagában kezdtem tallózni...  Ott róla Keleti-képre nem leltem, találtam viszont több képet Szilágyi Lenkétől, amelyet itt közzéteszek.

"Záróakkordként" a Wikipédián megleltem a keresett szerepét is: Halász-Tillett: A sisakkészítő gyönyörű felesége... Nagymama



HALÁSZ PÉTER - Cultiris © Szilágyi Lenke

2019. november 2., szombat

30 DÁTUM + 30 MADÁRFAJ = EGY TAKAROS KIADVÁNY

Hommage à Láng István

"Előhang":egyelőre ehhez a blogbejegyzéshez csupán egyetlen oldalpár nézőképét csatolom, de ígérem, hogy amint anyagi körülményeim engedik, szkenneltetem és közzéteszem e kiadvány teljes anyagát blogomban🙂



© Idézet: Jókai Mór  © Fotográfiák: Fráter Szabolcs & Kalotás Zsolt 
© szerkesztés: Ujhelyi Péter © Felelős kiadó Láng István

A minap Bankovics Attilával. töltöttem el egy kellemes órát a Zsivágóban, és ott eszembe juttatta a 2007-ben készült Madármegfigyelések a Vácrátóti Botanikus Kertben című szerkesztményemet, amelynek történetéről régóta terveztem egy blogbejegyzést közzétenni, ám ma hajnalban ráleltem arra a megjelenése évében keltezett levelemre, amelyben erről írtam egy madarász barátomnak, így - szinte - nincs is más dolgom, mint - jórészt azt - idemásolni... 🙂

2006 decemberében meglehetősen hideg idők jártak, így amikor Láng István professzor úr, az MTA ex-főtitkára meglepetésemre beinvitált az akadémiai irodájába; súlyos, vastag télikabátban mentem hozzá (távozásomkor újfent meglepett: Ő volt az egyetlen személy, aki nekem felsegítette a kabátomat/!/). A kiadvány története a következő: Láng István professzor úr barátaival immár 30 éve minden tavasszal egy napot töltöttek Vácrátóton. Idén volt a harmincadik kirándulásuk, és ebből az alkalomból szerette volna meglepni társait egy célzottan nekik készíttetett madaras ajándékkal. Ebből kiindulva találtuk ki ezt a kis személyes hangvételűnek szánt kiadványt. Nem gondoltam volna, hogy a nem túl sok ornitológiai újdonságot magában foglaló anyagnak ilyen sikere lesz: ezen a héten két érdeklődő levelet is kaptam vele kapcsolatban  🙂 Láng professzor úrral azt a játékot találtuk ki, hogy minden évből kiragadunk egy aktuálisan megfigyelt fajt, és annak képével és megfigyelési dátumával lesz megtöltve az oldalak sora. Ehhez aztán jött még néhány ötlet, és kialakult az a füzetecske, amit fénymásolatban ismersz. 
A madárfotókat. Kalotás Zsolt bocsátotta rendelkezésre, a vácrátóti tájképeket pedig egy győri barátom, Fráter Szabolcs készítette, nem sokkal a kiadvány elkészülte előtt. Szabolccsal más ügyben beszéltem akkoriban telefonon, és épp mesélte, hogy hamarosan meglátogatja a Vácrátóton dolgozó testvérét, Zsókát, aki pedig az ÉlőVilág-kiadványokban szerzőtársunk (ő a szerzője a fákkal kapcsolatos anyagoknak). Ekkor jött az ötletem, hogy digitális géppel Szabolcs készítsen tájfotókat is a Kalotás Zsolttól kapott madárfotók mellé. Minthogy Láng prof. nagy rajongója Jókainak, így ő pedig abban a meglepetésben részesült, hogy a kiadványba különféle rövid idézetek is bekerültek a madarak mellé - vagyis amit ő mások számára tervezett
meglepetésnek, az egyfajta meglepetés lett számára is, amivel mi a 75. születésnapja kapcsán tisztelegtünk előtte. Bankovics Attiláék tehát csak az átadáskor tudták meg, hogy a prof. ezzel a meglepetéssel készült, bár amikor a nyomdából elhoztam a kész anyagot, s az a táskámban lapult,
az MTM liftjében éppen találkoztam Attilával 🙂 E röpke találkozáskor mesélt is a vácrátóti kirándulásukról, én meg magamban mosolyogtam, hogy épp ezzel kapcsolatos a táskámban
lévő ajándék, de hát nem lőhettem le előre a meglepetést... Láng prof. eredeti terve csak 4 példányos verzióra vonatkozott, és nem is igen tervezte, hogy igazi, nyomdai termékkel lepje meg barátait, de a beszélgetések során aztán abban maradtunk, hogy legyen igazi nyomdatermék, és az
eredeti "célszemélyek" mellett kapjanak egy-egy példányt azok is, akik az előállításában közreműködtek; s ha már nyomdatermékké változott az eredeti terv, akkor juttassunk
belőle egy-egy példányt néhány könyvtárba is (Országos Széchényi Könyvtár, MTA Könyvtára, és Keve Andrásra emlékezve a - néhai - "Madártani Intézet" Könyvtára). 

Nagyjából ez a füzetke története (30 fajnév és 30 dátum volt a kiindulópontja - kellemes és megtisztelő szerkesztői feladat/feladvány volt ebből igazi "nyomdaterméket" kreálni! 🙂).

Alább pedig néhány, hozzá kapcsolódó elektronikus levél:



Feladó: upeter <upeter@freemail.hu>
Dátum: 2007 január 18 05:51:04
Tárgy: Vacratoti madarmegfigyelesek
Címzett: ilang@vax.mtak.hu

Kedves Professzor Úr!
Rendszertani sorrendbe állítva a vácrátóti madárfajokat, és haladva a tervezgetéssel, néhány kérdés merült fel bennem:
1. a listában szerepel a "királyka". Ehhez provizórikusan beillesztettem faji jelzőként a sárgafejűt; ha netán mégis a tüzesfejű királykát figyelték meg 2004. február 28-án, akkor később még kicserélem a faji jelzőt.
2. az eredetileg dátum alapján sorba rendezett nevek között nem tűnt fel azonnal, de a rendszertani sorrendbe helyezés után kiütközött, hogy a mezei veréb és a citromsármány 2-2 helyen is szerepel a listában. Lecserélhető-e a két faj esetében a második megfigyelés másik, a listában még nem szereplő madárfajra, vagy ezeken a napokon valami okból valóban kevesebb faj került megfigyelésre, és csak ezeket vehetjük figyelembe?

3. a borítót lelki szemem előtt elképzelve az jutott eszembe, hogy indokolt lenne e kiadványban szerepeltetni egy csoportképet, amelyen a négy személy együtt látható madarászás közben. Ha akadna ilyen fotó, azt beszkenneltetném, és készítenék egy ilyen borítótervet is.
4. Professzor Úr egyszer említette, hogy tartott az Akadémián előadást a Jókai-művekben szereplő madarakról... Ebből kiindulva esetleg azzal még kiegészíthetnénk a tervezett kiadvány szöveges részét, hogy a madarakat bemutató illusztráció + magyar és latin fajnév + dátum mellett szerepelhetne fajonként 1-1 rövid "klasszikus" idézet Jókaitól, Aranytól, Petőfitől, Cherneltől. Az említett előadás szövegét megtaláltam az interneten, abból kiemelnék egy-egy Jókai-idézetet, kipróbálom, hogy kialakítható-e ezzel a design, és ha Professzor Úr tetszését ez az ötlet elnyeri, akkor minden fajhoz betoldanék egy 1-2 mondatos ilyen idézetet. Az internet segítségével ezt a kiegészítést nagyon gyorsan meg tudom csinálni, nem igényel utánajárást, hiszen így a Jókai-anyag már rendelkezésre áll, Arany és Petőfi madarairól idézeteket szintén gyorsan ki lehet keresni az e témát részletező könyvből, amely fajokról pedig nem találok szépirodalmi idézetet, azokhoz Cherneltől vagy Hermantól szintén percek alatt gyűjtök veretes szép mondatokat bármelyik fajhoz...

5. Professzor Úr tudja, hogy az Élővilág enciklopédia "komoly" oldalaira is csempésztem itt-ott játszásból poénokat, ezúttal pedig a "játszani csak komolyan érdemes" jelszóval még az jutott eszembe, hogy a kiadványt egy irodalomjegyzékecske is zárhatná, amelyben a Vácrátóti Botanikus kertről szóló művek szerepelhetnének. Gyors kereséssel azonnal találtam már most 5-6 publikációt, amely a kert történetével foglalkozik. Mármost, ha Keve Andrásnak vagy Bankovics Attilának az ornitológiai cikkei között akadnának olyanok, amelyekben történt utalás vácrátóti madármegfigyelésre, az igen jól illeszkedne a kiadvány végére egy ilyen bibliográfiácskába. Attilát közvetlenül nem szeretném ez ügyben megkérdezni, nehogy bármit is megsejtsen a készülő meglepetésről, de ha Professzor Úr tud ilyen publikációról, kérem írja meg a hivatkozást - persze csak ha stílszerűnek tartja ezzel a vácrátóti irodalomjegyzékkel zárni a kiadványt.
Egyelőre ezek jutottak eszembe, most gyorsan leírtam az ötleteket, hogy jövő héten a National Geographic szerkesztőségi ülése után beszélhessünk ezekről.
Addig is minden jót kívánok, tisztelettel:
Péter

- - -

Feladó: Prof. Láng István <ilang@vax.mtak.hu>
Dátum: 2007 január 22 10:02:16
Tárgy: RE: Vacratoti madarmegfigyelesek
Címzett: 'upeter' <upeter@freemail.hu>

Ujhelyi Péter részére

Kedves Péter!

Sajnos nem leszek jelen január 25-én a Tanácsadók ülésén. Ugyanarra az
időpontra jegyeztek elő orvosi vizsgálatokra.
Január 18-i leveledben közölt elgondolásaidra a rövid válaszom a
következő:

1. Sárgafejű királyka
2. Sajnálatos sajtóhiba a mezei veréb és a citromsármány szerepeltetése
Helyettük lehet: zöldike, vagy kenderike, vagy csicsőrke, vagy
sordély.
3. Sajnos, fotó nem készült.
4. Nagy ötlet az idézés Jókaitól vagy másoktól.
A következőt javasolom:
a harmincadik lap után tegyünk be a kiadványba még 2-3 oldalt, ahol
idézetek vannak a madarakról neves íróktól, költőktől.
5. Sajnos nincs megfelelő irodalomjegyzék, ezért ezt ne erőltessük.

Keresni fogom a lehetőséget, hogy személyesen is beszéljünk ezekről
a kérdésekről.

Baráti üdvözlettel
Láng István

- - -

2007. 03. 20.
Fráter Szabolcs <comcombt@t-online.hu> írta:

> Szia Péter!
>
> Feltöltöttem 39 vácrátóti képet a KEP.TAR-ra. Nem csak a
mostaniak közül,
> hanem korábbi fotózásokból is. Használjátok egészséggel :o)
> Elvileg kapsz e-mail-ben hozzáférést a könyvtárhoz. Ha
valami nem megy, írj.
>
> Szia: Szabi

 . . . 
 From: upeter [mailto:upeter@freemail.hu]
Sent: Wednesday, March 21, 2007 11:24 AM
To: Kalotás Zsolt Dr.
Subject: ez+az

Szervusz, kedves Zsolt!
Ami miatt reggel kerestelek): összeállt a Láng Istvánék március végi 30. vácrátóti madarászására szánt minikiadványhoz a teljes anyag, és ehhez kérném Tőled a néhány hiányzó fajt (a többiről a Tőled származó és már korábban az ÉlőVilághoz archivált képekkel oldottam meg a feladatot: karvaly, örvös galamb, jégmadár, fekete harkály,  zöld küllő, nagy fakopáncs, őszapó, erdei pinty, tengelic.
Természetesen a 10 példányban készülő "könyvecskéből" az egyik példány a Tiéd lesz.  Próbállak még a nap folyamán elérni telefonon, hogy megbeszéljük a képek dolgát.
Folyt. köv.
P.



- - -

Feladó: Kalotas Zsolt <zsolt.kalotas@t-online.hu>
Dátum: 2007 március 22 06:12:07
Tárgy: Re: ez+az
Címzett: upeter <upeter@freemail.hu>

Kedves Peti!
Ma viszem a CD-t.
Ha tudsz, gyere át.
Üdv: Zsolt



2019. október 31., csütörtök

Radetzky Jenő: Székesfehérvár madárvilágáról



Ezennel - nehéz szívvel - "meghirdetem" Radetzky Jenő: Székesfehérvár madárvilágáról című művének másodpéldányát (amely kiadvány az "István Király Múzeum Közleményei" sorozatban jelent meg 1956-ban. Érdeklődni "megszerzésének" /🙂/ lehetőségéről a facebook-profilomban KIZÁRÓLAG privát párbeszédablakban lehet itt:

2019. október 29., kedd

Kiváló módszer(em): miképp szabaduljunk meg "jó barátainktól"?



A cím - azt hiszem - szinte önmagáért "beszél"...

A csalhatatlan módszerem:

1) ha csupán átmenetileg szeretnénk megszabadulni a bizalmunkat vesztett személytől, adjunk neki kölcsön egy kis pénzt!
2) ha hosszabb távon kívánjuk szüneteltetni kapcsolatunkat, adjunk neki sok pénzt kölcsön!
3) ha pediglen végképp meg szeretnénk válni tőle, adjunk neki rengeteg pénzt - garantáltan sosem fogjuk viszontlátni!

2019. október 28., hétfő

Egy levél a klinikáról... (2011.10.28. 11:44) 🙂


Egészen természetesen: a FIZIKUSOK! 🙂
(Einstein, Newton, Möbius)

Az alábbi, napra pontosan 8 éve(!) "született" elektronikus levelemet ma éjjel leltem meg, 2011.10.28-án 11:44-kor írtam - szerintem nem is szükséges hozzá túl hosszú "felvezetőszöveg"... Talán annyi kísérő információt azonban hozzátehetek, hogy  szerencsé(m)re  nem tartottak odabent! Akkoriban "nem vertem nagy dobra" az ottani tartózkodásomat, ellenben most is vállalom minden sorát (elmém akkori állapotának egyfajta "tükörképeként" is felfogható), és ma már e levelemet idézhetem mindenkinek. De hogy kinek vagy kiknek írtam akkoron?... "...az most már örök talány marad."... 🙂

> Üdv Néktek!
> Háttérinfó, nem kívánom szélesebb körben köröztetni, de tudjatok
> róla: ezekben a napokban a SOTE Pszichiátriai Klinikájának II.
> emeleti 7-es szobájának 3. ágya a kijelölt hivatalos tartózkodási
> helyem. Nyugodtan dolgozni éppenséggel ilyen helyen is lehet /v.ö.
> Friedrich Dürrenmatt: Fizikusok c. darabja ;)/. Picit bizarr
> élményeket is gyűjthetek, majd egyszer megírom talán
> részletesebben, pl. "Utazások az ágyam körül" - vagy valami ilyesmi
> címmel.
> Most a Madártávlat az egyetlen, koncentrációt igénylő feladatom. A
> Kossuth Kiadó felé vállalt összes munkát befejeztem sikerrel.
> Ottani munkáim lezárva, felvonásvég, függöny... Nagy eséllyel lesz
> több felvonás még, de azzal most nem foglalkozom. Állítólag a
> lítium-kezelés tünetileg segít. Megkezdtem. Ennek függvényében
> fejezem be pár napon belül a Madártávlat őszi számának lezárását.
> Ja, és a Klinikán nem kell folyton bent rostokoljak, de ez sem
> publikus infó. Az ablakon rács van. Felirat az ablak felett: Tilos
> a dohányzás! Az ablak alatt pedig a hamutartó, csikkekkel. Azt még
> nem tudom pontosan, miről lehet pontosan felismerni, ki a páciens,
> ki az orvos, mert néhány fura hölgy is fehér köpenyben járkál fel s
> alá. Az egyik kezében seprű van, kizártnak tartom, hogy ő
> professzor lenne, és egyetemi gyakorlathoz azzal terelné össze a
> doktoranduszokat.
> A portás nem szereti, ha ki-be járkálnak a páciensek, úgyhogy ma
> nem fog látni bemenni :)) Szóval no para, saját önszántamból
> kipróbálom, mire vezet ez a kezelés, de azért (még?) szabad
> kijárásom van. Ha napokon belül nem jelentkeznék, kérlek
> szervezzetek a Klinikák elé MME-tagokból tüntetést. Minél kevésbé
> látszik a társaságon, hogy ornithológusok, annál jobb, mert netán
> az egész díszes társaságot (twícserekkel, távcsövekkel) még be
> találnák utalni a Klinikára - annyi szabad ágy meg nincs!
> Folyt. köv.
> P.


(Azért, hogy e blogbejegyzésben "adjunk a kultúrának is": 🙂

2019. október 27., vasárnap

Az "Állatvédelem" rövid története... (Főszerkesztői beköszöntő /2/)


Ez aztán a jó kis "ajánlat"!...

1999. májusában az "Állatvédelem" című lap önjelölt "főszerkesztőjének" munkálkodása stílszerűen "pünkösdi királyságnak" bizonyult. Az ekkor megjelent első lapszám egyúttal az utolsó is volt! Az Impresszumban (lásd a felső képen) e titulussal feltüntetett személy nem lehetett túl pedáns ember, például a lap munkatársaiként tüntette fel - tudtuk nélkül - mindazon szerzőket, akik írásaikat neki rendelkezésre bocsájtották (de arról szó se volt, hogy ezáltal automatikusan munkatárssá is avanzsálnánk magunkat! Ráadásul három "munkatárs" nevét is hibásan tüntette fel (""Búzás Balázs", "Újhelyi Péter", "Csanády Dávid"), szerzői honoráriumként pedig egy árva fityinget sem kaptunk! 🙁 
Ezen az újságon "átok ült", mint a Vígszínház "Fekete Péter" című előadásában a címszereplő sorsán, aki elment műszaki munkásnak egy víztoronyba - az pedig eztán kigyulladt! ( https://www.youtube.com/watch?v=Prui6dQYay0&t=1511s  - e felvételen 10:10-kor...)
A laphoz a Com-Com Bt-vel közösen készített "Emlősállatok" című CD-Rom-om két szövegrészét (a mókusról és az ürgéről írt anyagomat) adtam át, amelyek - szerencsére - változtatás nélkül meg is jelentek a 30-31. oldalakon...



"Idebiggyesztem" az inkriminált lap "Beköszöntő" oldalát, mert már a világhálón sem lelhető fel e kérészéletű magazin...
...utólag belegondolva ma már fájlalom, hogy annak idején részt vettem ebben a "megbízásban"! 🙁

p.s. ha netán valakit érdekelne ezen "újság" egy valóban érdekes cikke, az megtalálható Buzás Balázs oldalán - a rengeteg, jól archivált szakanyag között - itt:
balazsbuzas.com/index.php/download - s csupán annyi a teendője, hogy a keresőmezőbe beírja: "Á+l+l+a+t+v+é+d+e+l+e+m"...

2019. október 25., péntek

Egy bravúros konvertálás... 🙂


Közép tarkaharkály - Ujhelyi Péter rajza - Csuka Gábor tulajdona

Ez a közép tarkaharkály koponyáját ábrázoló tusrajzom immár nem is az enyém, hanem Csuka Gábor (facebook-tag) tulajdona, neki ajándékoztam köszönetképp, mert bravúros átalakítással korábban A/4-es papírlapokon készült anyagaimat a Weöres Sándor Antikváriumban valami egészen más formátummá konvertálta! Hogy ez hagyományos megoldás-e, avagy eredeti? Azért vagyok bizonyos ez utóbbi verzió helytállóságában, mert Gábort jogkövető embernek ismertem meg, Márpedig a konvertálás eredményén - ha nem is jól olvasható betűmérettel - az szerepel, hogy hamisítását a törvény büntetni... 🙂 

2019. október 24., csütörtök

Gazdáját keresi egy magazinsorozat...


Ez az ominózus sorozat mintegy "felét" mutatja...  🙂
Boldog - leendő - tulajdonosát keresi az ÉlőVilág magazin teljes (1-52.) részes komplett sorozata, két "míves" kartondobozban... Érdeklődni az upeter@freemail.hu elektronikus címen lehet.
 "Kalandorok kíméljenek"! 🙂

Rossini - Berta = Susana Cordon


Susana Cordon

Lám, mire képes egy igazi művész..



2019. október 23., szerda

Csepurnov: szimbiózis és a havannai bolondok háza

1982-ben elérkezett az egyetemi felvételi ideje, és a Moszkvai Állatkert Ifjú Biológusai Szakkörének vezetője, Jevgenyij Vasziljevics Jevsztafiev javaslatára a Moszkvai Állami Lomonoszov Egyetemet választottam kitűzött célnak.

 Szergej Alekszandrovics Csepurnov
A felvételi a Magyar Nagykövetségen történt, ahova Magyarországról épp nem tudtak "kirendelni" hazai felvételiztetőt, így épp ama jeles oktatási intézmény - külföldiekért felelős - dékánhelyettesét hívták segítségül, ahova én készültem... Szergej Alekszandrovics Csepurnov még a tervbe vett vizsga előtti hónapban elbeszélgetett/ismerkedett velem, és nagyon "imponált" neki, hogy mily lelkesen készülődök tudományos expedíciókra.
Az írásbeli tételt - úgy vélem - tökéletesen kidolgoztam, majd a szóbelin, újfent orosz nyelven kellett megfeleljek a Professzor úr kérdéseire. Az írásbelin a tételem "A gombák jellemzése" volt, s ehhez kapcsolódott a kérdés is:
- Mondja meg: hogyan nevezzük tudományos kifejezéssel, amikor két élőlény egymásra kölcsönösen előnyösen él együtt?
Itt gondolkodóba "estem"... Sehogyan sem jutott eszembe az a szó, ellenben egy különös módját rögtönöztem a vizsgázásnak: vettem a bátorságot, és felvetettem a dékánhelyettes úrnak, hogy mondjon ő öt szót, és közülük én majd kiválasztom a megfelelőt. Ő mosollyal "nyugtázta" javaslatomat, és ezeket az opciókat sorolta fel: метро, лампа, трактор, автобус, симбиоз... (ha a blogolvasók közül netán némelyek nem értik e szavakat, csak annyit jelzek, hogy a drága professzor triviális kifejezések végére illesztette az ominózus szót - amelyre boldogan mondtam, hogy: - Igen ez az!
"Válaszomat" a vizsgabizottság kitörő röhögéssel fogadta. Kilépve a követségi helyiségből, az ajtó előtt hallgatózó, a vizsgára rettegve váró csoporttársak értetlenül kérdezték:
- Mi volt az a hangzavar odabenn?
- Hogyhogy mi? Hát vizsgáztam!
Később megtudtam, hogy jelest kaptam...
(További emlékezetes vizsgázásaimról majd később írok e blogomban, egyelőre csak annyit: az adott vizsgák előtti napokba a legcsekélyebb mértékben sem érdekelt soha, hogy hamarosan menthetetlenül megmérettetésre kerül sor, így az utolsó nap, amikor éjfélt "kongatott az óra, nekiduráltam magam, és pár óra alatt "ledaráltam" a tananyagot... Ennek a felkészülési módnak az eredményeiről az imént "beharangozott" későbbi bejegyzése(i)mben írok majd...)
Később a tanár/diák-viszonyból barátsággá vált kapcsolatunk során kiderült, hogy ő egy nemzetközi hírű neurológus, és elmesélte egy különös élményét, amikor egy havannai agykutató konferencián a vendégeket elkalauzolták a helyi idegszanatóriumba. Ott pedig a tiszteletükre az egyik ápolt (stílszerűen, s talán nem meglepően) Gogol: Egy őrült naplója című monodrámáját adta elő...
Vélelmezem, hogy az akkori viszonyok között az ottani pszichiátriai intézménybe is politikai alapon kerültek be "ápoltak", éppúgy, mint Newton, Einstein és Möbius Dürrenmatt: Fizikusok című drámájában... Ajánlom mindenkinek ezt a drámát, alapmű, s a világhálón is hozzáférhető itt (
mek.oszk.hu/00300/00376/00376.htm ) elolvasható (ha netán a link nem működik, érdemes a google segítségéhez fordulni, illetve a Magyar Elektronikus.Könyvtárban keresni.


Emlékezete a világhálón: 

Minthogy a blogba történő bemásoláskor a webcímek olykor bizonytalanná válhatnak, a biztonság kedvéért ide írom eredeti írásmóddal is, hogy mely nevet érdemes keresnie annak, aki kíváncsi a Professzor úr méltatásaira: Чепурнов Сергей Александрович

nec.m-necropol.ru/chepurnov-sa.html

S "végezetül":
www.youtube.com/watch?v=Osw_hpZPBhw

2019. október 21., hétfő

Homo sapiens...


E nyitóképhez - úgy vélem - nem szükséges részletesebb képaláírás...

Előhang: Carl Linné (világhíres svéd természetbúvár) tréfás kedvében lehetett amikor (1758-ban, a Systema Naturae 10. kiadásában) "sapiens" (vagyis bölcs) faji jelzőt illesztett az ember generikus név elé - nagyjából, mint amikor egy Robert keresztnevű szobatársáról nevezte el a tudományos nómenklatúra számára a nehézszagú gólyaorrt (vagyis: Geranium robertianum) amely "névadónak" (az évfolyamtársak szerint) a zoknijának egyik feltűnő jellegzetessége - eh, ezt jobb nem is részleteznem, de ki lehet találni a magyar faji jelző alapján... 


Természettudományos alapmű Linnétől: a Systema Naturae borítóképe
Fajunkkal kapcsolatos sajátságos tréfánkról kis anyag található az 1998-ban kiadott "Emlősállatok" CD-Rom-om anyagában, (www.multimediaplaza.com/multimedia/adatlap/46 ) illetve ezennel közzéteszem itt a blogomban (csak előtte megírom a lemez rövid "kerettörténetét").

1998-ban (döbbenet: a múlt évezredben/!/) az agárdi Madárvártáról hazatérve a győri Com-Com Bt-tól kaptam megbízást "Emlősállatok" címmel CD-Rom megírására/szerkesztésére. Eredetileg Gábor barátomat kérték fel e munkára, ő azonban ekkortájt épp szakcikkek írásával volt elfoglalva, így átirányította az illetékeseket hozzám.

Eleinte fogalmam sem volt, hogy: egyáltalán mi az a CD-Rom? Megkerestem Lajos madarász kollégámat az MME-ben (aki akkor a Madárgyűrűzési Központot / www.mme.hu/madargyuruzes_es_madarvonulas-kutatas / vezette) - és ő mutatott egy ilyen - madaras - lemezt. "Hja, csak ennyi: szöveg+térképek+fotók?" - gondoltam magamban - hát akkor elvállalhatom...

A Com-Com Bt-nél Szabival és Lacival feledhetetlen hetet töltöttünk irodájukban, gyakorta éjszakáig nyúló közös munkával. Komoly művet hoztunk létre (legalábbis a kritikai észrevételek ezt tükrözték - erre bejegyzésem még visszatérek), azonban megengedtünk magunknak olykor némi "léhaságot" is... Ezek egyik példája a saját fajunkról szóló leírásparódia, amely a főmenüből nem érhető el, csupán a házi egér fajleírásának egyik "bugyrában" - de hogy melyikben, annak keresése maradjon azokra, akik behatóbban tanulmányozzák is ezt a lemezt. S ha netán mégsem bírja megszerezni még a Multimediaplaza oldalán a világhálón (a fentebb jelzett címen) sem (vagy nincs rá anyagi fedezete), akkor itt "publikálom" az ominózus "emberparódia-részletet"...


Az "ominózus" lemez borítója...


Ordo: PRIMATES - FŐEMLŐSÖK rendje
Familia: Hominidae - Emberfélék családja
Homo sapiens:   bölcs ember
 ("A teremtés koronája" 🙂)

Küllemi leírásBecslések szerint világszerte átlagosan a felnőtt férfiak testmagassága 172 cm, testtömege 70–83 kg. A felnőtt nők esetén az átlagos testmagasság 158 cm, átlagos testtömeg 54–64 kg.
Mellső végtagja a két lábon járásnak köszönhetően felszabadult, és (például a kengurukkal ellentétben) speciálisan kifinomult mozdulatok elvégzésére vált alkalmassá. Bőrszíne kontinensenként széles határok között változhat. A kültakaró szaruképletei csupán csökevényes formában, egyes testtájakra korlátozódva találhatók meg (ú.m. haj, szakáll  stb.).

Koponyajellemzés: Az agykoponya ilyen fokú dominanciája az arckoponya felett páratlan az élővilágban. Fogképlete I2/2 C1/1 P2/2 M3/3

Általános és hazai elterjedés, ill. legkorábbi leletek: A legkorábbi Homo sapiens-leletek 200.000 évesek. A faunaterület benépesülése fokozott ütemben zajlott az utolsó néhány ezer évben. Jelenleg Magyarországon "valamivel" több mint 1.000.000.ember él. 1980-ban a Kárpát-medencei populáció első kozmonautája kijutott a világűrbe is.

Élőhely: Szinte kizárólag antropogén élőhelyeket népesít be. A hazai populáció 20%-a a fővárosban koncentrálódik. Július-augusztus tájékán ugrásszerűen megnövekszik a nagyobb állóvizek (például Balaton, Velencei-tó) környékén ideiglenesen tartózkodók száma. A Föld emlősei között nincs még egy olyan faj, amelyik az emberhez hasonló sokféleségű helyeken előfordulna. A városi populációk közlekedésében fontos szerepet töltenek be a föld alatt nagy mélységben vájt alagútrendszerek is. Hajók segítségével évezredek óta nagy távolságokat képes vízen is megtenni, különféle légi járművek kifundálásával pedig már a levegőben is igen gyors közlekedésre képes.

Kommunikáció: A beszéd, mint bonyolult kifejezésmód, már igen régen jellemzi az emberiséget. A verbális közlés mellett a kultúra fejlődéséhez nagy mértékben járult hozzá az időben jóval későbbi nemzedékeknek szánt információátadást lehetővé tevő írás kialakítása. A kommunikáció különféle formái (ú.m. füstjel, fényjel, újság, rádió, telefon, tv, internet, színházi taps, stb.) szorosan hozzátartoznak az emberi kultúrához.

Táplálkozás: Fogazata alapján mindenevő faj. A vegetáriánus egyének, ha megengedhetik maguknak a drága zöldség- és gyümölcsfélék kizárólagos fogyasztását, húst egyáltalán nem fogyasztanak. Ugyanez egyébként elmondható a populáció egyre szélesebb rétegeiről is.

Szaporodás: A természet viszontagságaitól magát részben függetlenítő faj szaporodási ideje nem köthető évszakhoz. A terhesség ideje átlagosan 9 hónap, a koraszülöttek az orvostudomány fejlettségének köszönhetően sikeresen átvészelhetik a születésük utáni kritikus időszakot. A XX. század végén az anyák már arra is lehetőséget kapnak a szülészeteken, hogy gyermekeiket a világrajövetelt követően azonnal magukhoz ölelhessék. A fiatal egyedek más emlősökhöz képest csak jóval hosszabb idő alatt érik el a felnőttkort. Iskolakötelezettségük 18 éves korukig tart.

Aktivitás:  8 óra alvás, 8 óra munka, 8 óra szórakozás (elvileg).

Védelem: Számos törvénycikkely által védett, de így is aktuálisan veszélyeztetett faj.

Összetéveszthető fajok: A Kárpát-medencében a rend egyetlen képviselője. A marslakók előfordulása nem bizonyított.

Speciális irodalom: Madách Imre (1862): Az ember tragédiája


És most visszatérve e lemez készítésének "kerettörténetére": a közös munkára alaposan felkészülve  két bőrönddel érkeztem Győrbe, könyvekkel és illusztrációkkal jól ellátva, hogy ha bármi szakmai anyagra szükségünk lesz, az rögtön kéznél legyen. A Szabival és Lacival töltött hét alatt megtapasztalhattam a szakszerű archiválás mintaesetét (pedáns mappa/almappa-rendszerekkel), ami különösen így utólag visszatekintve volt példás, mert "volt alkalmam megtapasztalni" olyan nyomdai előkészítőt, aki elrettentő példát mutatott, teszem azt a mezei nyulat bemutató szócikk ábraanyagának "archiválásakor" a következő fájlneveket alkalmazta: "nyuszi", "nyuszika", "nyuszkó", "mufkó"- s hadd ne soroljam... 
Ha Győrben az éjszakai műszakban a fotelben jött egy ötlet, s ebből a kérdés: - Lehet-e olyat csinálni, hogy valami objektum forgásba jöjjön a lemezen? -  a válaszuk az volt: - Természetesen! Így, minthogy a bőröndökben voltak mind vándorpatkány futásának fázisrajzai, mind e faj elterjedési térképei, ezekből a technikai bravúrt létrehozó kollégák másnap reggelre megalkották a "kissé" stilizált Földet forgató futó patkány gif-animációját! Sok évvel később, amikor kipihenten, szinte "új szemmel" néztem meg, akkor észleltem, hogy bolygónk a valóshoz képest épp ellenkező irányban forog! 🙂


A lemez nyitóoldala
Szükségesnek érzem a lemezről itt is felidézni a közreműködők névsorát, s ezúton is köszönetemet kinyilvánítani nekik:

Angol fordítás:  Dr. Merkl Ottó, lektor:  Dr. Csorba Gábor, fotók: Bécsy László,  Bihari Zoltán, Buzás Balázs, Czuppon Balázs,   Dr. Csorba Gábor,  Forrásy Csaba, Fráter Szabolcs,  Dr. Fuisz Tibor, Gór András, Haraszthy László, Dr. Kalotás Zsolt, Kovács Zsolt,  Dr. Korsós Zoltán,  Máté Tamás, Molnár Viktor, Dr. Ország Mihály, Dr. Seregélyes Tibor, Szalánczy Béla, Ujhelyi Péter, Vida Antal

Ehhez a munkához a hanganyagot Dr. Ország Mihály bocsájtotta rendelkezésemre, és itt külön is ki kell emeljem az ő varázslatos személyét, aki a Lyme-kór miatt látását vesztve is tökéletesen kiigazodott az anyagai között, s akiről korábban e blogomban a "Neonhalak a vakváriumban" című (május 3-án közzétett) bejegyzésemben megemlékeztem
(flora-es-fauna.blogspot.com/2019/02/neonhalak-vakvariumban.html ).

E munkában további segítőink voltak: Áchim Erzsébet, Csanádi Dávid, Dauner Nagy István, Dr. Demeter András,  Horváth Csaba, Dr. Kalotás Zsolt, Karcza Zsolt, Dr. Kordos László (ő volt szíves rendelkezésünkre bocsájtani a paleontológiai adatokat), Molnár Viktor, Nagy Zoltán Tamás, Rigó Péter, Takács Viktória, Dr. Topál György.
A lemez pályázati támogatásból "született", és ennek egyik feltétele volt, hogy angol nyelven is "működjön". A névsor elején feltüntetett Ottó munkájáról külön is meg kell emlékezzek: a lemez gyártásáig (augusztus végén/!/) alig maradt néhány hét, amikor kiderült, hogy a már meglévő angol fordításon annyit kellene változtatni, hogy egyszerűbb lenne tökéletesen új verziót kreálni. A lemez lektoránál, Gábornál magamba roskadtan töprengtem, hogy kit lehetne felkérni ilyen rövid határidejű angol fordításra felkérni, és ő javasolta Ottót, aki tudvalevően kiváló szakfordító. A Baross utcában egyazon híres természettudományi intézményben dolgoztak (Gábor ma ott a főigazgató-helyettes) - így lehívtuk a szobájába Ottót. Megmutattuk neki a magyar kéziratot, majd "nekiszegeztem" a nagy kérdést:
- Mikorra tudnál ebből angol verziót alkotni?
Válasza:
- Úgy karácsony környékére.
Na ez a pályázati elszámolás miatt tarthatatlan lett volna, így tettem egy bátortalan kísérletet:
- Kérlek, emelj ki két próbafajt, és nézzük meg, mire jutsz velük?
Másnapra már rendelkezésünkre állt a szakszerű angol szöveg, amelynek alkotója elkérte a teljes kéziratot - majd egy hét múlva elkészült a tökéletes/teljes angol fordítással! Örökké hálás leszek neki ezért a bravúros segítségéért!

És hogy miféle hatással volt e munka sorsom további alakulására? A megjelenését követő második évben ajánlott a megjelenéséért a Kossuth Kiadónál illetékes Laci a könyvkiadási igazgatónak, Jolantának a figyelmébe, hogy ha egy ilyen lemez anyagának szerkesztésével "megbirkóztam", akkor érdemes lehet rám bízni az akkor tervbe vett ÉlőVilág magazint (amely 2001-től kéthetente napra pontosan megjelenő kiadvánnyá vált és, 52 részben, összesen 1664 oldalon foglalta össze a hazai élővilágról addigra összegyűlt szakszerű, ugyanakkor érdekes ismereteket.)


Az ÉlőVilág magazin reklámoldala a Madártávlat magazinban


Némiképp fájlalom, hogy e magazin a feledés homályában eltűnt, még a világhálón is alig lelni nyomát, ám az archivált anyagaiból főszerkesztésemben megjelent Élővilág Enciklopédia két kötetét (A Kárpát-medence állatai, A Kárpát-medence gombái és növényei) munkásságom fő művének tartom (ezekről későbbi bejegyzésben írok).


Élővilág Enciklopédia 1. kötet borítóképe
Az ÉlőVilág magazin folytatása tulajdonképpen az Élővilág Könyvtár is - ezt a sorozatot a XI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon a pedagógusok az oktatást-nevelést és oktatást legjobban segítő kiadványért járó díjban részesítették.


Az Élővilág Könyvtár reklámoldala a Madártávlatban

Középen a "modell" Ádám, aki mára jeles lepkekutatóvá vált...

Szintén az egykori magazin "folyománya" a Kossuth Természettár (Magyarország emlőseinek atlasza, Magyar madárvonulási atlasz, Magyarország orchideáinak atlasza) - majd később a Magyar Természettudományi Múzeum vette át e sorozat gondozását, s tehette is teljesen "jogtisztán". hiszen a könyvsorozat összefoglaló elnevezése megegyezik a múzeum száz évvel ezelőtti megnevezésével, így innentől Természettár Könyvsorozat lett a címe (A magyar emlősfauna szőrtani kézikönyve, A mi jégkorszakunk, Magyarország szitakötőinek kézikönyve, Darazsak).
E könyvsorozat első kötete elnyerte Sólyom László köztársasági elnöki különdíját is (továbbá más kitüntetésekben is részesült, például megkapta a könyvtárosok szavazata alapján az Oktatási és Kulturális Minisztérium Fitz József könyvdíját). 
(Talán kevéssé érthető, hogy miért került át e sorozat más intézmény gondozásába, itt zárójelesen annyit említhetek meg: oly népszerűnek bizonyult a fentebb jelzett három alapmű, hogy sorozatszerkesztői voltomat negligálva bekerült a sikeres könyvek mellé egy ritka fa- és cserjefajokat bemutató (korábban fekete-fehér kiadásban már megjelent) erőteljesen dotált "opusz", amely úgy 5 méterről egy kirakatban nézve a "megszólalásig" hasonlít az első három kiadványhoz, ám ha bárki tüzetesebben összeveti ennek (kép)szerkesztését bármely(!) korábbi kötet ábraanyagával, kitűnhet: miben is áll egy szerkesztő valódi feladata és felelőssége?)

A fentebb említett munkáimmal párhuzamosan főszerkesztője voltam a Madártávlat magazinnak (2004-2011; 2013-2018), amelyhez a megbízást még az EU-csatlakozás előtt kaptam, s a korábbi fekete-fehér újságból színessé vált magazin (ugyanakkora költségvetésből) már EU-tag Magyarországon került a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (www.mme.hu) tagjaihoz - minthogy ez a munkám életem egyik legfontosabbika volt, róla később külön teszek itt közzé bejegyzést (meglátásom szerint érdekes "kor-dokumentumokkal").

Most pedig visszakanyarodva az "Emlősállatok" című lemez előre jelzett kritikáihoz  (s minthogy ezek szabatos idézetek, így meghagytam bennük a helyesírási hibákat is)...
Az Internetto portálon közölt írása alapján Pécsi Ferenctől idézek: "Ez a cím most egyáltalán nem vicces, nem félmeztelen hölgyekről lesz szó, csupán újabb állatokkal foglalkozó CD-ROM-ról. Miután a legutóbb bemutatott Interaktív Állatvilág CD nem tűnt túl meggyőzőnek, most azt szeretném bizonyítani, hogy erről nem az állatok tehetnek... A szigorúan természettudományos illusztrációk között meglepve fedeztem fel, hogy például a teremetést Haydn oratóriumának részlete, a csontvelőt pedig Huszárik filmjének, a Szindbádnak  híres velőscsont-jelenete illusztrálja.) Emlékezetes a madarak és a denevér repülését érzékletesen bemutató, animáció. Kedves figyelmesség, hogy az alkotók kiadós irodalomjegyzéket is „multimédiásították": Kívánságra az egyes könyvek címlapja is megjelenik  segítséget nyújtva ezzel a vizuális memóriával rendelkező érdeklődőknek.  A CD-n tudományos ismeretek szintje sokszorosan meghaladta hajdani biológia órákon szerzett, azóta alaposan megkopott tudásomat, így arról szakszerűen nyilatkozni nem merek. Laikusként csak annyit állíthatok, hogy az anyag alaposnak, rendezettnek tűnik. A természettudományi ismeretek adaptálása CD-ROM-ra mintaszerű."

Bácskai Zoltán a CHIP magazinban írta: "A kiadvány szép külsejével, ötletes és néhol kifejezetten szellemes megoldásaival hosszú időre képes lebilincselni az élőlények iránt érdeklődőt. Önmagában nézve ez a CD-ROM egy nagyon színvonalas kiadvány... ...bátran ajánlható bárkinek, aki kikapcsolódásként nem átall egy kicsit komolyabb téma tanulmányozásával foglalkozni, de népszerűsítő kiadványként nagyon jól hasznosítható az általános és középiskolai oktatásban is."



Eddigi "repertóriumom" egy része...
(Folyt. köv.../?/)