2019. április 17., szerda

SZEMBEKÖPŐSDI

SZEMBEKÖPŐSDI

1982-ben nyári földrajzi terepgyakorlatról dögunalmas zötykölődéssel tartottunk évfolyamtársaimmal a székesfőváros irányába, amikor a busz hátsó ülésén javaslatot tettem a körülöttem ülőknek:

- Játsszunk szembeköpősdit!
- Mit??? - kérdezték meghökkenve...
- Mondom: szembeköpősdit!
- Ammegmi?
- Mindenki a mellette ülőről elmondhatná őszintén, amit róla gondol.

A mókába mindenki "belement" - és elkezdődött a játék. Valamennyien megnyíltak, őszintén kimondták, amit a társaikról gondolnak/gondoltak. Felért egy drága, reklámügynökségek által szervezett brainstorming-tanfolyammal!

Amikor rám került a sor, és én váltam "célponttá", az egyik cimbora nekem szegezte, hogy ő kiismerhetetlen figurának tart, és szerinte mindig szerepet játszom. Pár röpke perc alatt átgondoltam, és igazat adtam neki... Ezt követően pár percre én is megnyíltam előttük. Ha már én kezdeményeztem ezt az egész programot, nehogy már én ne tartsam be a saját magam által rögtönzött, és a többiek által elfogadott szabályokat.

(És itt most elálmosodtam, majd később folytatom...)

MUNKA KÖZBEN...

MUNKA KÖZBEN...




...AZ EMBER OLYKOR ELFÁRAD!

Bagatell


Bagatell


Hommage à Weöres Sándor


Eltelve a fogyó Holddal 
nézegetem az eget, 
bárányfelhők pereméről 
három puttó integet. 


Kacarásznak, semmi gondjuk, 
be szép is a puttó-lét! 
Tokaj szőlőhegyeiről 
hozatják a puttonylét. 



Kacarásznak, gondjuk semmi, 
kalácsnak eszik belét, 
kalács után újfent isznak, 
s hallatják az "evoé"-t. 



Pince mélyén kong a hordó, 
falában perceg a szú, 
hordódonga likain át 
szerteszét folyt az aszú. 



Ha az aszú szét nem folyna, 
versem tovább tartana, 
Adieu aszú, adieu puttók! 
(záró rím se ártana...)


U.P.  2008. február 22.