Kérem blogom olvasóit, ne haragudjanak, amiért ezt a "gyónásos" bejegyzésemet egy fölnőttnek ajánlom. Komoly mentségem van rá: ez a fölnőtt széles e világon a legjobb barátom volt – s az egyetlen ember vala, kinek kulcsot adtam a lakásomhoz . De van egy másik mentségem is: ez a fölnőtt mindent meg tud érteni, még a gyerekeknek szóló könyveket is; egyik kedvelt könyve volt Antoine de Saint-Exupéry "A kis herceg" című regénye.
Harmadik mentségem pedig a következő – azt hiszem – Portugáliában él, s ott reményem szerint (a Kis hercegtől eltérőn nem éhezik és nem fázik, ugyanakkor talán nagy szüksége van vigasztalásra. Ha pedig ez a sok mentség nem elegendő, akkor annak a fiatalembernek ajánlom könyvemet, aki valaha ez a fölnőtt volt. Mert előbb minden fölnőtt gyerek volt. (De csak kevesen emlékeznek rá.).
Ajánlásomat tehát kijavítom, ilyesformán:
A-nak, amikor még fiatalember volt
Egy "gyónással" tartozom... annak idején e jeles fiatalember (tudom: szóismétlés, ugyanakkor dafke/!/) egyszer azt találta mondani, amikor olvasmányélményeiről faggattam, hogy ő egész-életében cakk-pakk 3 könyvet olvasott el! Ettől először komolyan megrémültem, majd nem-sokkal később kiderült, hogy ő a legolvasottabb emberek egyike, akikhez valaha "dolgom" volt. Amikor Budapestről elköltözni tervezett, jelezte, hogy a könyvtárát rám tervezi "hagyományozni"... Ettől – őszintén megmondom – roppant-mód berezeltem, mert a 28 négyzetméteres lakásomban egyáltalán nem lett volna hely ennyi-sok kötetnek! Így elhárítottam – ma-már tudom, hogy ezzel hatalmas ostobaságot vétettem... Hogy nyerhetek ez-alól feloldozást? Talán a Kis herceg ebben segítségemre jöhet...
Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.
