10 óra előtt nem sokkal ébredtem, és azt terveztem, hogy azonmód elültetem a gangon az éjszaka a környéken begyűjtött borostyánhajtásokat. Még félálomban körülnéztem, s megnyugodva láttam, hogy Flóra és Faina még javában szenderegnek, ugatni meg végképp nem terveznek... Ahogy kikelni készültem az ágyból, és felhajtottam az alvás közben testemet borító takarót, döbbenetes látvány tárult elém: az a kétfoltos tücsök, amely pár napja megszökött a tartóedényéből, ott dekkol mellettem az ágyon! Hm... ezek szerint egy tücsök "ágyasává" avanzsáltam!
Lévén, már gyermekkoromban megtanultam még a méheket is úgy, óvatosan markomba venni, hogy a fullánkjukat nem szúrták belém, ráadásul egy tücsöktől ilyesmi amúgy sem kellett tartanom, bevetettem a régen gyakorolt mozdulatot, HIRTELEN/ÓVATOSAN markomba vettem, és visszatessékeltem eredeti lakhelyére! S miközben e sorokat írom, már önfeledten ciripel...
......megnyugodva, hogy immár nemcsak ebeim, de a szökevény tücsök is a helyén vannak, elkezdtem a borostyánhajtásokat is a korábban kiszemelt helyükre ültetni. E munkámat pedig még a lakáson kívülről is hallva a tücsökciripelés kíséri! Hiába, az élet voltaképpen szép!
