LOBÉLIÁK A GANGON
Most, hogy a tavasz a nyakunkon van, eldöntöttem, idén ismét "arborétumot" alakítok ki lakásajtóm mellett a gangon. Nem sokat tököltem teketóriáztam, felsurrantam a Farkasréti temetőhöz, ahol az ünnepnapok alatt is nyitva tartanak a virágárusok (naná, ilyenkor van a legnagyobb bevételük) - és rögtön vettem öt Lobelia-példányt. (E növény flamand botanikusról, Matthias de L'Obelről kapta szépséges nevét.)
Most pedig iszkiri ismét ugyanoda, mert úgy találom, hogy a vásárolt öt példány kevés a hatalmas virágládák megtöltéséhez.
(Évekkel ezelőtt a házunk - magát főfőnöknek képzelő - lakója rám parancsolt, hogy ezeket a ládákat azonnal távolítsam el, mert - szerinte - ezek miatt a gang leszakadhat! Mondtam neki válaszképp: "Hozzon egy statikustól erre vonatkozó szakvéleményt!" - Nem hozott... A ládák pedig a helyükön maradtak!)
(Évekkel ezelőtt a házunk - magát főfőnöknek képzelő - lakója rám parancsolt, hogy ezeket a ládákat azonnal távolítsam el, mert - szerinte - ezek miatt a gang leszakadhat! Mondtam neki válaszképp: "Hozzon egy statikustól erre vonatkozó szakvéleményt!" - Nem hozott... A ládák pedig a helyükön maradtak!)
Holnap tele lesznek lobéliákkal!
