...avagy egy "lidércnyomás-közeli élmény" kerettörténete
Tegnap megtapasztaltam, hogy Péchy Blanka nyelvvédő munkásságáról írt blogbejegyzésem milyen – fájdalmasan – gyér érdeklődést váltott ki (a háttérstatisztika szerint).
(Bár – talán – nem zárójelbe lenne való, de – úgy látszik, a "korszellemhez" ez illő – mégiscsak jelzem, hogy ez anyanyelvünk közértékelésére nézve azért elég szégyenletes eredmény!)
Ma megpróbálok egy – talán érdekesebb – más Péchy-témával "előállni": évekkel ezelőtt, mindahányszor ellátogattam a birding.hu (a terepmadarászok kedvenc honlapja) nyitóoldalára, döbbenten észleltem magamon, hogy ezen alkalmak mindegyikén első percben az MME 793. tagja, Péchy Tamás jutott eszembe...
P. T.
(Ezen igazolvány tulajdonosának szíves hozzájárulásával... 🙂)
Péchy Tamás és Sólyom László
...szó se róla, neki több-mindent is köszönhettem életem során: először is közrejátszott abban, hogy 1989-ben megjelenhetett az – MME Könyvtára indítóköteteként – A magyarországi vadon élő emlősállatok határozója című könyvem, valamint ő volt az egyetlen személy, aki az agárdi Chernel István Madárvártán védelmet biztosított nekem az ottani, kezdetben polgári szolgálatosként zsoldért, később – kinevezés nélküli – vezetőként éhbérért (pontosabban null-bérért) folytatott munkám során a nemtelen támadások ellen, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület ( mme.hu ) folyóiratánál (Madártávlat: madartavlat.hu ) pedig ő töltötte be előttem a főszerkesztői tisztséget.
Már-már lidércnyomás-közeli élmény sújtott, mígnem látogatást tettem Szabó Zsuzsa – igen kedves, és sok oldalúan tájékozott – doktornőnél, aki az elmondottak alapján felismerte, hogy ez a tudomány számára is leírt (és megnevezett) jelenséggel: a gestalt-tal magyarázható! Akit érdekel ennek kérdésköre, kimerítő információ lelhető fel a wikipédia adekvát szócikkében, itt:
