2019. április 21., vasárnap

Hajnali szabadvers

Hommage à Áprily Lajos


A minap elmondtam neked egy versem.
 És megígértem,
 hogy versekkel figyelmed traktálni
 nem fogom.
 Nem mondtad: "álld szavad!"
 Akkor tán szabad
 megosztani veled e hajnalt.
 Ha szabad - hát legyen a versforma is szabad.

 *

 A piszkos ablakomon túl
 (melyet rég meg kéne mosnom)
 dereng a szürkeség.
 Önkifejező rohamom az ablakon is kiélhetném.
 Festék se kéne, ujjaimmal húzhatnék pár alakot
 az üvegre.
 Minden vonal, szín és színvonal
 eltűnne viszont így,
amint lemosnám a piszkos ablakot.
 Az ablakrajz nem jó: marad az írás.
 Az ablak előtt, egy hasas üvegben
majd kirobbannak
 az utcáról behozott almafaágak.
 A rügyek napról napra nőnek,
 s én önzőn derülök:
 becsaptam szegénykéket,
 hogy engem felvidítsanak.
 Méhek persze a szobában nincsenek,
 így gyümölcs se lesz.
 Se a méhnek gyümölcse: Jézus.
 Istentelen lennék? Nem hiszem!
 Csak azért, mert nem hiszem
 a hiszekegyet?!…
 Hiszen istenközelbe juttatnak
 akár a rigók is.
 A rigók, melyek oly rég némák voltak,
 de már hangicsálnak az utcán.
Hogy bekiabálnának? És vígan?
 Nem: ez hülyeség.
Annyira itt még nincs tavasz.
 Talán a Házsongárdon,
 vagy a parttalan időben.
 A kertben viszont már előbújtak a sáfrányok,
 tegnap kettőnek megsimogattam fejét,
 és a téltemetőkkel is elbeszélgettem.
 Giccses jelei a   koratavasznak?
 Lehet.
Akkor arról mesélek,
hogy éjjel az utcákat guberálók bújták.
Mi jelzi jobban a városi tavaszt,
 mint márciusi lomtalanításkor
 az utcán hányódó rongyvirágok,
 drótindák és széklábrönkök füvészkertje?
 Itt egy likas bögre, amott egy Áprily-kötet…
 Ez a mai hajnal lenyomata.
 Amúgy herbárium gyanánt.
 Ilyen-e a tavasz?
 Ilyen-e egy vers?
 Nem is tudom.
 De jólesett
elmondanom.

U. P. 1999. március

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése