Radetzky Jenő: Székesfehérvár madárvilágáról

Ezennel - nehéz szívvel - "meghirdetem" Radetzky Jenő: Székesfehérvár madárvilágáról című művének másodpéldányát (amely kiadvány az "István Király Múzeum Közleményei" sorozatban jelent meg 1956-ban. Érdeklődni "megszerzésének" /🙂/ lehetőségéről a facebook-profilomban KIZÁRÓLAG privát párbeszédablakban lehet itt:

facebook.com/peter.ujhelyi.180

Egy levél a klinikáról... (2011.10.28. 11:44) 🙂

Egészen természetesen Friedrich Dürrenmatt: a FIZIKUSOK! 🙂
(Einstein, Newton, Möbius)

https://www.youtube.com/watch?v=HZhFC11uB3Q

Az alábbi, napra pontosan 8 éve(!) "született" elektronikus levelemet ma éjjel leltem meg, 2011.10.28-án 11:44-kor írtam - szerintem nem is szükséges hozzá túl hosszú "felvezetőszöveg"... Talán annyi kísérő információt azonban hozzátehetek, hogy – szerencsé(m)re – nem tartottak odabent! Akkoriban "nem vertem nagy dobra" az ottani tartózkodásomat, ellenben most is vállalom minden sorát (elmém akkori állapotának egyfajta "tükörképeként" is felfogható), és ma már e levelemet idézhetem mindenkinek. De hogy kinek vagy kiknek írtam akkoron?... "...az most már örök talány marad."... 🙂

> Üdv Néktek!
> Háttérinfó, nem kívánom szélesebb körben köröztetni, de tudjatok
> róla: ezekben a napokban a SOTE Pszichiátriai Klinikájának II.
> emeleti 7-es szobájának 3. ágya a kijelölt hivatalos tartózkodási
> helyem. Nyugodtan dolgozni éppenséggel ilyen helyen is lehet /v.ö.
> Friedrich Dürrenmatt: Fizikusok c. darabja ;)/. Picit bizarr
> élményeket is gyűjthetek, majd egyszer megírom talán
> részletesebben, pl. "Utazások az ágyam körül" - vagy valami ilyesmi
> címmel.
> Most a Madártávlat az egyetlen, koncentrációt igénylő feladatom. A
> Kossuth Kiadó felé vállalt összes munkát befejeztem sikerrel.
> Ottani munkáim lezárva, felvonásvég, függöny... Nagy eséllyel lesz
> több felvonás még, de azzal most nem foglalkozom. Állítólag a
> lítium-kezelés tünetileg segít. Megkezdtem. Ennek függvényében
> fejezem be pár napon belül a Madártávlat őszi számának lezárását.
> Ja, és a Klinikán nem kell folyton bent rostokoljak, de ez sem
> publikus infó. Az ablakon rács van. Felirat az ablak felett: Tilos
> a dohányzás! Az ablak alatt pedig a hamutartó, csikkekkel. Azt még
> nem tudom pontosan, miről lehet pontosan felismerni, ki a páciens,
> ki az orvos, mert néhány fura hölgy is fehér köpenyben járkál fel s
> alá. Az egyik kezében seprű van, kizártnak tartom, hogy ő
> professzor lenne, és egyetemi gyakorlathoz azzal terelné össze a
> doktoranduszokat.
> A portás nem szereti, ha ki-be járkálnak a páciensek, úgyhogy ma
> nem fog látni bemenni :)) Szóval no para, saját önszántamból
> kipróbálom, mire vezet ez a kezelés, de azért (még?) szabad
> kijárásom van. Ha napokon belül nem jelentkeznék, kérlek
> szervezzetek a Klinikák elé MME-tagokból tüntetést. Minél kevésbé
> látszik a társaságon, hogy ornithológusok, annál jobb, mert netán
> az egész díszes társaságot (twícserekkel, távcsövekkel) még be
> találnák utalni a Klinikára - annyi szabad ágy meg nincs!
> Folyt. köv.
> P.

(Azért, hogy e blogbejegyzésben "adjunk a kultúrának is": 🙂

mek.oszk.hu/00300/00376/00376.htm

Egy bravúros konvertálás... 🙂

Közép tarkaharkály - Ujhelyi Péter rajza - Csuka Gábor tulajdona

Ez a közép tarkaharkály koponyáját ábrázoló tusrajzom immár nem is az enyém, hanem Csuka Gábor (facebook-tag) tulajdona, neki ajándékoztam köszönetképp, mert bravúros átalakítással korábban A/4-es papírlapokon készült anyagaimat a Weöres Sándor Antikváriumban valami egészen más formátummá konvertálta! Hogy ez hagyományos megoldás-e, avagy eredeti? Azért vagyok bizonyos ez utóbbi verzió helytállóságában, mert Gábort jogkövető embernek ismertem meg, Márpedig a konvertálás eredményén - ha nem is jól olvasható betűmérettel - az szerepel, hogy hamisítását a törvény büntetni... 🙂 

Gazdáját keresi egy magazinsorozat...

Ez az ominózus sorozat mintegy "felét" mutatja...  🙂

Boldog - leendő - tulajdonosát keresi az ÉlőVilág magazin teljes (1-52.) részes komplett sorozata, két "míves" kartondobozban... Érdeklődni az upeter@freemail.hu elektronikus címen lehet.

 "Kalandorok kíméljenek"! 🙂

Rossini - Berta = Susana Cordon

Susana Cordon

Lám, mire képes egy igazi művész..

https://www.youtube.com/watch?v=0MOT19BWSkI

Csepurnov: szimbiózis és a havannai bolondok háza

1982-ben elérkezett az egyetemi felvételi ideje, és a Moszkvai Állatkert Ifjú Biológusai Szakkörének vezetője, Jevgenyij Vasziljevics Jevsztafiev javaslatára a Moszkvai Állami Lomonoszov Egyetemet választottam kitűzött célnak.

 Szergej Alekszandrovics Csepurnov

A felvételi a Magyar Nagykövetségen történt, ahova Magyarországról épp nem tudtak "kirendelni" hazai felvételiztetőt, így épp ama jeles oktatási intézmény - külföldiekért felelős - dékánhelyettesét hívták segítségül, ahova én készültem... Szergej Alekszandrovics Csepurnov még a tervbe vett vizsga előtti hónapban elbeszélgetett/ismerkedett velem, és nagyon "imponált" neki, hogy mily lelkesen készülődök tudományos expedíciókra.
Az írásbeli tételt - úgy vélem - tökéletesen kidolgoztam, majd a szóbelin, újfent orosz nyelven kellett megfeleljek a Professzor úr kérdéseire. Az írásbelin a tételem "A gombák jellemzése" volt, s ehhez kapcsolódott a kérdés is:
- Mondja meg: hogyan nevezzük tudományos kifejezéssel, amikor két élőlény egymásra kölcsönösen előnyösen él együtt?
Itt gondolkodóba "estem"... Sehogyan sem jutott eszembe az a szó, ellenben egy különös módját rögtönöztem a vizsgázásnak: vettem a bátorságot, és felvetettem a dékánhelyettes úrnak, hogy mondjon ő öt szót, és közülük én majd kiválasztom a megfelelőt. Ő mosollyal "nyugtázta" javaslatomat, és ezeket az opciókat sorolta fel: метро, лампа, трактор, автобус, симбиоз... (ha a blogolvasók közül netán némelyek nem értik e szavakat, csak annyit jelzek, hogy a drága professzor triviális kifejezések végére illesztette az ominózus szót - amelyre boldogan mondtam, hogy: - Igen ez az!
"Válaszomat" a vizsgabizottság kitörő röhögéssel fogadta. Kilépve a követségi helyiségből, az ajtó előtt hallgatózó, a vizsgára rettegve váró csoporttársak értetlenül kérdezték:
- Mi volt az a hangzavar odabenn?
- Hogyhogy mi? Hát vizsgáztam!
Később megtudtam, hogy jelest kaptam...
(További emlékezetes vizsgázásaimról majd később írok e blogomban, egyelőre csak annyit: az adott vizsgák előtti napokba a legcsekélyebb mértékben sem érdekelt soha, hogy hamarosan menthetetlenül megmérettetésre kerül sor, így az utolsó nap, amikor éjfélt "kongatott az óra, nekiduráltam magam, és pár óra alatt "ledaráltam" a tananyagot... Ennek a felkészülési módnak az eredményeiről az imént "beharangozott" későbbi bejegyzése(i)mben írok majd...)
Később a tanár/diák-viszonyból barátsággá vált kapcsolatunk során kiderült, hogy ő egy nemzetközi hírű neurológus, és elmesélte egy különös élményét, amikor egy havannai agykutató konferencián a vendégeket elkalauzolták a helyi idegszanatóriumba. Ott pedig a tiszteletükre az egyik ápolt (stílszerűen, s talán nem meglepően) Gogol: Egy őrült naplója című monodrámáját adta elő...
Vélelmezem, hogy az akkori viszonyok között az ottani pszichiátriai intézménybe is politikai alapon kerültek be "ápoltak", éppúgy, mint Newton, Einstein és Möbius Dürrenmatt: Fizikusok című drámájában... Ajánlom mindenkinek ezt a drámát, alapmű, s a világhálón is hozzáférhető itt (
mek.oszk.hu/00300/00376/00376.htm ) elolvasható (ha netán a link nem működik, érdemes a google segítségéhez fordulni, illetve a Magyar Elektronikus.Könyvtárban keresni.

Emlékezete a világhálón: 

Minthogy a blogba történő bemásoláskor a webcímek olykor bizonytalanná válhatnak, a biztonság kedvéért ide írom eredeti írásmóddal is, hogy mely nevet érdemes keresnie annak, aki kíváncsi a Professzor úr méltatásaira: Чепурнов Сергей Александрович

nec.m-necropol.ru/chepurnov-sa.html

S "végezetül":
www.youtube.com/watch?v=Osw_hpZPBhw

Homo sapiens...

E nyitóképhez - úgy vélem - nem szükséges részletesebb képaláírás...

Előhang: Carl Linné (világhíres svéd természetbúvár) tréfás kedvében lehetett amikor (1758-ban, a Systema Naturae 10. kiadásában) "sapiens" (vagyis bölcs) faji jelzőt illesztett az ember generikus név elé - nagyjából, mint amikor egy Robert keresztnevű szobatársáról nevezte el a tudományos nómenklatúra számára a nehézszagú gólyaorrt (vagyis: Geranium robertianum) amely "névadónak" (az évfolyamtársak szerint) a zoknijának egyik feltűnő jellegzetessége - eh, ezt jobb nem is részleteznem, de ki lehet találni a magyar faji jelző alapján... 

Természettudományos alapmű Linnétől: a Systema Naturae borítóképe

Fajunkkal kapcsolatos sajátságos tréfánkról kis anyag található az 1998-ban kiadott "Emlősállatok" CD-Rom-om anyagában, (www.multimediaplaza.com/multimedia/adatlap/46 ) illetve ezennel közzéteszem itt a blogomban (csak előtte megírom a lemez rövid "kerettörténetét").

1998-ban (döbbenet: a múlt évezredben/!/) az agárdi Madárvártáról hazatérve a győri Com-Com Bt-tól kaptam megbízást "Emlősállatok" címmel CD-Rom megírására/szerkesztésére. Eredetileg Gábor barátomat kérték fel e munkára, ő azonban ekkortájt épp szakcikkek írásával volt elfoglalva, így átirányította az illetékeseket hozzám.

Eleinte fogalmam sem volt, hogy: egyáltalán mi az a CD-Rom? Megkerestem Lajos madarász kollégámat az MME-ben (aki akkor a Madárgyűrűzési Központot / www.mme.hu/madargyuruzes_es_madarvonulas-kutatas / vezette) - és ő mutatott egy ilyen - madaras - lemezt. "Hja, csak ennyi: szöveg+térképek+fotók?" - gondoltam magamban - hát akkor elvállalhatom...

A Com-Com Bt-nél Szabival és Lacival feledhetetlen hetet töltöttünk irodájukban, gyakorta éjszakáig nyúló közös munkával. Komoly művet hoztunk létre (legalábbis a kritikai észrevételek ezt tükrözték - erre bejegyzésem még visszatérek), azonban megengedtünk magunknak olykor némi "léhaságot" is... Ezek egyik példája a saját fajunkról szóló leírásparódia, amely a főmenüből nem érhető el, csupán a házi egér fajleírásának egyik "bugyrában" - de hogy melyikben, annak keresése maradjon azokra, akik behatóbban tanulmányozzák is ezt a lemezt. S ha netán mégsem bírja megszerezni még a Multimediaplaza oldalán a világhálón (a fentebb jelzett címen) sem (vagy nincs rá anyagi fedezete), akkor itt "publikálom" az ominózus "emberparódia-részletet"...

Az "ominózus" lemez borítója...

Ordo: PRIMATES - FŐEMLŐSÖK rendje

Familia: Hominidae - Emberfélék családja

Homo sapiens:   bölcs ember

 ("A teremtés koronája" 🙂)

Küllemi leírás: Becslések szerint világszerte átlagosan a felnőtt férfiak testmagassága 172 cm, testtömege 70–83 kg. A felnőtt nők esetén az átlagos testmagasság 158 cm, átlagos testtömeg 54–64 kg.
Mellső végtagja a két lábon járásnak köszönhetően felszabadult, és (például a kengurukkal ellentétben) speciálisan kifinomult mozdulatok elvégzésére vált alkalmassá. Bőrszíne kontinensenként széles határok között változhat. A kültakaró szaruképletei csupán csökevényes formában, egyes testtájakra korlátozódva találhatók meg (ú.m. haj, szakáll  stb.).

Koponyajellemzés: Az agykoponya ilyen fokú dominanciája az arckoponya felett páratlan az élővilágban. Fogképlete I2/2 C1/1 P2/2 M3/3

Általános és hazai elterjedés, ill. legkorábbi leletek: A legkorábbi Homo sapiens-leletek 200.000 évesek. A faunaterület benépesülése fokozott ütemben zajlott az utolsó néhány ezer évben. Jelenleg Magyarországon "valamivel" több mint 1.000.000.ember él. 1980-ban a Kárpát-medencei populáció első kozmonautája kijutott a világűrbe is.

Élőhely: Szinte kizárólag antropogén élőhelyeket népesít be. A hazai populáció 20%-a a fővárosban koncentrálódik. Július-augusztus tájékán ugrásszerűen megnövekszik a nagyobb állóvizek (például Balaton, Velencei-tó) környékén ideiglenesen tartózkodók száma. A Föld emlősei között nincs még egy olyan faj, amelyik az emberhez hasonló sokféleségű helyeken előfordulna. A városi populációk közlekedésében fontos szerepet töltenek be a föld alatt nagy mélységben vájt alagútrendszerek is. Hajók segítségével évezredek óta nagy távolságokat képes vízen is megtenni, különféle légi járművek kifundálásával pedig már a levegőben is igen gyors közlekedésre képes.

Kommunikáció: A beszéd, mint bonyolult kifejezésmód, már igen régen jellemzi az emberiséget. A verbális közlés mellett a kultúra fejlődéséhez nagy mértékben járult hozzá az időben jóval későbbi nemzedékeknek szánt információátadást lehetővé tevő írás kialakítása. A kommunikáció különféle formái (ú.m. füstjel, fényjel, újság, rádió, telefon, tv, internet, színházi taps, stb.) szorosan hozzátartoznak az emberi kultúrához.

Táplálkozás: Fogazata alapján mindenevő faj. A vegetáriánus egyének, ha megengedhetik maguknak a drága zöldség- és gyümölcsfélék kizárólagos fogyasztását, húst egyáltalán nem fogyasztanak. Ugyanez egyébként elmondható a populáció egyre szélesebb rétegeiről is.

Szaporodás: A természet viszontagságaitól magát részben függetlenítő faj szaporodási ideje nem köthető évszakhoz. A terhesség ideje átlagosan 9 hónap, a koraszülöttek az orvostudomány fejlettségének köszönhetően sikeresen átvészelhetik a születésük utáni kritikus időszakot. A XX. század végén az anyák már arra is lehetőséget kapnak a szülészeteken, hogy gyermekeiket a világrajövetelt követően azonnal magukhoz ölelhessék. A fiatal egyedek más emlősökhöz képest csak jóval hosszabb idő alatt érik el a felnőttkort. Iskolakötelezettségük 18 éves korukig tart.

Aktivitás:  8 óra alvás, 8 óra munka, 8 óra szórakozás (elvileg).

Védelem: Számos törvénycikkely által védett, de így is aktuálisan veszélyeztetett faj.

Összetéveszthető fajok: A Kárpát-medencében a rend egyetlen képviselője. A marslakók előfordulása nem bizonyított.

Speciális irodalom: Madách Imre (1862): Az ember tragédiája

És most visszatérve e lemez készítésének "kerettörténetére": a közös munkára alaposan felkészülve  két bőrönddel érkeztem Győrbe, könyvekkel és illusztrációkkal jól ellátva, hogy ha bármi szakmai anyagra szükségünk lesz, az rögtön kéznél legyen. A Szabival és Lacival töltött hét alatt megtapasztalhattam a szakszerű archiválás mintaesetét (pedáns mappa/almappa-rendszerekkel), ami különösen így utólag visszatekintve volt példás, mert "volt alkalmam megtapasztalni" olyan nyomdai előkészítőt, aki elrettentő példát mutatott, teszem azt a mezei nyulat bemutató szócikk ábraanyagának "archiválásakor" a következő fájlneveket alkalmazta: "nyuszi", "nyuszika", "nyuszkó", "mufkó"- s hadd ne soroljam... 
Ha Győrben az éjszakai műszakban a fotelben jött egy ötlet, s ebből a kérdés: - Lehet-e olyat csinálni, hogy valami objektum forgásba jöjjön a lemezen? -  a válaszuk az volt: - Természetesen! Így, minthogy a bőröndökben voltak mind vándorpatkány futásának fázisrajzai, mind e faj elterjedési térképei, ezekből a technikai bravúrt létrehozó kollégák másnap reggelre megalkották a "kissé" stilizált Földet forgató futó patkány gif-animációját! Sok évvel később, amikor kipihenten, szinte "új szemmel" néztem meg, akkor észleltem, hogy bolygónk a valóshoz képest épp ellenkező irányban forog! 🙂

A lemez nyitóoldala

Szükségesnek érzem a lemezről itt is felidézni a közreműködők névsorát, s ezúton is köszönetemet kinyilvánítani nekik:

Angol fordítás:  Dr. Merkl Ottó, lektor:  Dr. Csorba Gábor, fotók: Bécsy László,  Bihari Zoltán, Buzás Balázs, Czuppon Balázs,   Dr. Csorba Gábor,  Forrásy Csaba, Fráter Szabolcs,  Dr. Fuisz Tibor, Gór András, Haraszthy László, Dr. Kalotás Zsolt, Kovács Zsolt,  Dr. Korsós Zoltán,  Máté Tamás, Molnár Viktor, Dr. Ország Mihály, Dr. Seregélyes Tibor, Szalánczy Béla, Ujhelyi Péter, Vida Antal

Ehhez a munkához a hanganyagot Dr. Ország Mihály bocsájtotta rendelkezésemre, és itt külön is ki kell emeljem az ő varázslatos személyét, aki a Lyme-kór miatt látását vesztve is tökéletesen kiigazodott az anyagai között, s akiről korábban e blogomban a "Neonhalak a vakváriumban" című (május 3-án közzétett) bejegyzésemben megemlékeztem
(flora-es-fauna.blogspot.com/2019/02/neonhalak-vakvariumban.html ).

E munkában további segítőink voltak: Áchim Erzsébet, Csanádi Dávid, Dauner Nagy István, Dr. Demeter András,  Horváth Csaba, Dr. Kalotás Zsolt, Karcza Zsolt, Dr. Kordos László (ő volt szíves rendelkezésünkre bocsájtani a paleontológiai adatokat), Molnár Viktor, Nagy Zoltán Tamás, Rigó Péter, Takács Viktória, Dr. Topál György.

A lemez pályázati támogatásból "született", és ennek egyik feltétele volt, hogy angol nyelven is "működjön". A névsor elején feltüntetett Ottó munkájáról külön is meg kell emlékezzek: a lemez gyártásáig (augusztus végén/!/) alig maradt néhány hét, amikor kiderült, hogy a már meglévő angol fordításon annyit kellene változtatni, hogy egyszerűbb lenne tökéletesen új verziót kreálni. A lemez lektoránál, Gábornál magamba roskadtan töprengtem, hogy kit lehetne felkérni ilyen rövid határidejű angol fordításra felkérni, és ő javasolta Ottót, aki tudvalevően kiváló szakfordító. A Baross utcában egyazon híres természettudományi intézményben dolgoztak (Gábor ma ott a főigazgató-helyettes) - így lehívtuk a szobájába Ottót. Megmutattuk neki a magyar kéziratot, majd "nekiszegeztem" a nagy kérdést:

- Mikorra tudnál ebből angol verziót alkotni?
Válasza:
- Úgy karácsony környékére.
Na ez a pályázati elszámolás miatt tarthatatlan lett volna, így tettem egy bátortalan kísérletet:
- Kérlek, emelj ki két próbafajt, és nézzük meg, mire jutsz velük?
Másnapra már rendelkezésünkre állt a szakszerű angol szöveg, amelynek alkotója elkérte a teljes kéziratot - majd egy hét múlva elkészült a tökéletes/teljes angol fordítással! Örökké hálás leszek neki ezért a bravúros segítségéért!

És hogy miféle hatással volt e munka sorsom további alakulására? A megjelenését követő második évben ajánlott a megjelenéséért a Kossuth Kiadónál illetékes Laci a könyvkiadási igazgatónak, Jolantának a figyelmébe, hogy ha egy ilyen lemez anyagának szerkesztésével "megbirkóztam", akkor érdemes lehet rám bízni az akkor tervbe vett ÉlőVilág magazint (amely 2001-től kéthetente napra pontosan megjelenő kiadvánnyá vált és, 52 részben, összesen 1664 oldalon foglalta össze a hazai élővilágról addigra összegyűlt szakszerű, ugyanakkor érdekes ismereteket.)

Az ÉlőVilág magazin reklámoldala a Madártávlat magazinban

Némiképp fájlalom, hogy e magazin a feledés homályában eltűnt, még a világhálón is alig lelni nyomát, ám az archivált anyagaiból főszerkesztésemben megjelent Élővilág Enciklopédia két kötetét (A Kárpát-medence állatai, A Kárpát-medence gombái és növényei) munkásságom fő művének tartom (ezekről későbbi bejegyzésben írok).

Élővilág Enciklopédia 1. kötet borítóképe

Az ÉlőVilág magazin folytatása tulajdonképpen az Élővilág Könyvtár is - ezt a sorozatot a XI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon a pedagógusok az oktatást-nevelést és oktatást legjobban segítő kiadványért járó díjban részesítették.

Az Élővilág Könyvtár reklámoldala a Madártávlatban
Középen a "modell" Ádám, aki mára jeles lepkekutatóvá vált...

Szintén az egykori magazin "folyománya" a Kossuth Természettár (Magyarország emlőseinek atlasza, Magyar madárvonulási atlasz, Magyarország orchideáinak atlasza) - majd később a Magyar Természettudományi Múzeum vette át e sorozat gondozását, s tehette is teljesen "jogtisztán". hiszen a könyvsorozat összefoglaló elnevezése megegyezik a múzeum száz évvel ezelőtti megnevezésével, így innentől Természettár Könyvsorozat lett a címe (A magyar emlősfauna szőrtani kézikönyve, A mi jégkorszakunk, Magyarország szitakötőinek kézikönyve, Darazsak).

E könyvsorozat első kötete elnyerte Sólyom László köztársasági elnöki különdíját is (továbbá más kitüntetésekben is részesült, például megkapta a könyvtárosok szavazata alapján az Oktatási és Kulturális Minisztérium Fitz József könyvdíját). 

(Talán kevéssé érthető, hogy miért került át e sorozat más intézmény gondozásába, itt zárójelesen annyit említhetek meg: oly népszerűnek bizonyult a fentebb jelzett három alapmű, hogy sorozatszerkesztői voltomat negligálva bekerült a sikeres könyvek mellé egy ritka fa- és cserjefajokat bemutató (korábban fekete-fehér kiadásban már megjelent) erőteljesen dotált "opusz", amely úgy 5 méterről egy kirakatban nézve a "megszólalásig" hasonlít az első három kiadványhoz, ám ha bárki tüzetesebben összeveti ennek (kép)szerkesztését bármely(!) korábbi kötet ábraanyagával, kitűnhet: miben is áll egy szerkesztő valódi feladata és felelőssége?)

A fentebb említett munkáimmal párhuzamosan főszerkesztője voltam a Madártávlat magazinnak (2004-2011; 2013-2018), amelyhez a megbízást még az EU-csatlakozás előtt kaptam, s a korábbi fekete-fehér újságból színessé vált magazin (ugyanakkora költségvetésből) már EU-tag Magyarországon került a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (www.mme.hu) tagjaihoz - minthogy ez a munkám életem egyik legfontosabbika volt, róla később külön teszek itt közzé bejegyzést (meglátásom szerint érdekes "kor-dokumentumokkal").

Most pedig visszakanyarodva az "Emlősállatok" című lemez előre jelzett kritikáihoz  (s minthogy ezek szabatos idézetek, így meghagytam bennük a helyesírási hibákat is)...

Az Internetto portálon közölt írása alapján Pécsi Ferenctől idézek: "Ez a cím most egyáltalán nem vicces, nem félmeztelen hölgyekről lesz szó, csupán újabb állatokkal foglalkozó CD-ROM-ról. Miután a legutóbb bemutatott Interaktív Állatvilág CD nem tűnt túl meggyőzőnek, most azt szeretném bizonyítani, hogy erről nem az állatok tehetnek... A szigorúan természettudományos illusztrációk között meglepve fedeztem fel, hogy például a teremetést Haydn oratóriumának részlete, a csontvelőt pedig Huszárik filmjének, a Szindbádnak  híres velőscsont-jelenete illusztrálja.) Emlékezetes a madarak és a denevér repülését érzékletesen bemutató, animáció. Kedves figyelmesség, hogy az alkotók kiadós irodalomjegyzéket is „multimédiásították": Kívánságra az egyes könyvek címlapja is megjelenik  segítséget nyújtva ezzel a vizuális memóriával rendelkező érdeklődőknek.  A CD-n tudományos ismeretek szintje sokszorosan meghaladta hajdani biológia órákon szerzett, azóta alaposan megkopott tudásomat, így arról szakszerűen nyilatkozni nem merek. Laikusként csak annyit állíthatok, hogy az anyag alaposnak, rendezettnek tűnik. A természettudományi ismeretek adaptálása CD-ROM-ra mintaszerű."

Bácskai Zoltán a CHIP magazinban írta: "A kiadvány szép külsejével, ötletes és néhol kifejezetten szellemes megoldásaival hosszú időre képes lebilincselni az élőlények iránt érdeklődőt. Önmagában nézve ez a CD-ROM egy nagyon színvonalas kiadvány... ...bátran ajánlható bárkinek, aki kikapcsolódásként nem átall egy kicsit komolyabb téma tanulmányozásával foglalkozni, de népszerűsítő kiadványként nagyon jól hasznosítható az általános és középiskolai oktatásban is."

Eddigi "repertóriumom" egy része...

(Folyt. köv.../?/)

"Karinthy-zés" google-módon...

A nagy példaképem - KARINTHY

Karinthy Frigyes "Így írtok ti" című örökbecsűjéből sokan már iskolás koruktól ismerhetik a műfordítások visszásságait. Ha nem, a világhálón megtalálhatja bárki itt:
mek.oszk.hu/15500/15551/15551.pdf - az ominózus rész a 43. oldalon található!

Na, gondoltam, teszek egy próbát: mire jutok a google segítségével, és többszörösen oda-vissza fordítgatva a Karinthy által is felhasznált Ady-részletet, különös eredményre jutottam a gépi "fordítóval"...

(Idézőjelek helyett színkiemeléssel jelzem, hogy nem saját kútfőmből eredő szövegek következnek...)

Jöttem a Gangesz partjairól Hol álmodoztam déli verőn, A szívem egy nagy harangvirág S finom remegések: az erőm.

Ich kam zu den Ufern des Ganges Wo geträumt Süden Vero, Mein Herz ist eine Glocke-flower Und ein feines Zittern: meine Stärke.

Azért jöttem, hogy a bankok a Gangesz Amennyiben álmodott South Vero, A szívem egy harang virág És egy finom tremor: az erőm.

Ich kam zu den Ufern des Ganges Wenn Sie träumen von South Vero, Mein Herz ein Glockenblumen Und ein feines Zittern: meine Stärke.

Azért jöttem, hogy a bankok a Gangesz Ha álom South Vero, A szívem Bluebells 1 És egy finom tremor: az erőm.

Ich kam zu den Ufern des Ganges Wenn Sie träumen von South Vero, Mein Herz Bluebells 1 Und ein feines Zittern: meine Stärke.

Azért jöttem, hogy a bankok a Gangesz Ha álom South Vero, A szívem Bluebells 1 És egy finom tremor: az erőm.

Különös figyelmet érdemelnek a "ferdítés" legutolsó bekezdései: itt a "német" még imbolygott a harangvirág megnevezése kapcsán, ám a "magyar" verzióban már beállt a "rend"! :)
p.s. Ilyenkor is látszik, hogy mennyire hasznos a tudományos ("latin") elnevezések használata, mert a harangvirágok kapcsán a Campanula nemzetségnevet mindenki a kerek Földön ismeri! Ugye?... 🙂

UJHELYI PÉTER + KOPONYA + CULTIRIS - - - GOOGLE

Nemrég hajnalban "vakon tapogatózva" keresgéltem a világhálón, vajon fellelhetőek-e valahol régi koponyarajzaim. S lőn: egy sajátságosan összeállított egyvelegre leltem, mellékelem a monitorképét, amelyet a google ad ki az "ujhelyi + péter + koponya + cultiris" karaktersorokra keresve 😊 Nem éppen pontos a taxonómiai sorrend (van köztük farkas, erdei pocok, medve, koraidenevér, zöldike, mezei nyúl, vidra stb.). 

Bizarr, hogy bár annak idején a Cultiris létrehozásakor önszorgalomból beadtam sok saját koponyarajzomat és elláttam azokat kulcsszavakkal (miképp az ügynökség segítőjeként további sok ezer más képet is). amikor szerződést bontottak velem, e képek eltávolítását kértem a Cultiris kínálatából. Ez  ELVILEG meg is történt... Ám a google memóriája csalhatatlan, és mindent "észben tart", így most jó szolgálatot tett nekem, hogy "friss" bejegyzést tehessek közzé a facebook-on :)

És mindenkinek javaslom kipróbálni, hasznos, ha valakit érdekelnek a koponyarajzaim, nem kell hozzá más, csak internet-csatlakozás, és a könnyen megjegyezhető kombináció:

 "ujhelyi + péter + koponya + cultiris"

Az Élővilág Enciklopédia reklámoldala

2005-ben jelent meg az Élővilág Enciklopédia a Kossuth Kiadó gondozásában - és főszerkesztésemben...

...itt a könyv reklámoldalát teszem közzé, amely a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület ( www.mme.hu ) szintén általam által "főszerkesztett" negyedéves folyóiratában, a Madártávlat ( www.madartavlat.hu ) magazinban jelent meg.

A földikutya...

Egy ideje már számítógépem memóriájában "porosodik" a hazai emlősöket részletesen tárgyaló határozóm szöveg- és ábraanyaga - és jelenleg is kiadóra vár még...
Ugyanez a kéziratom az alapja az Emlősállatok című CD-Rom-om-nak, amely eiérhető itt:
multimediaplaza.com/multimedia/adatlap/46

Időközben az itt bemutatásra kerülő mintafaj, a földikutya eszmei értéke 100.000 forintról 1.000.000 forintra emelkedett (infláció/!/) - de a "korhűség" okán jelenleg itt még meghagyom eredeti formájában, úgyis át kell még e tekintetben ellenőrizem az összes többi fajt is...

A lényeg, hogy a kéziratban a koponyák leírásai már véglegesek, azokban módosítás már nem indokolt!

Ordo: RODENTIA                   RÁGCSÁLÓK rendje

       Familia: Spalacidae                    Földikutya-félék családja

Spalax leucodon                                                     Nyugati földikutya

(Nannospalax leucodon, Spalax typhlus, Spalax hungaricus)           (Fogas vakony, vak heréc)

Küllemi leírás: Testhossza 165-260 mm, testtömege  135-210 g. Különleges, hengeres testű rágcsáló. Föld alatti életmódjával összefüggésben szeme, füle és farka egyaránt csökevényes. A fej két oldalán sörteszőrökből álló világos sáv található. A földikutya elsősorban metszőfogaival ássa föld alatti járatait, ezért végtagjai nem módosultak olyan erősen, mint a vakondnál. A bársonyos bunda színezete egyedenként némileg változhat, általában világosbarna, gyakran némi narancssárga futtatással.

Koponyajellemzés: A koponya alaphossza 34.8-47.0 mm, a felső zápfogsor hossza 6.2-7.5 mm. A földikutya specializált életmódja a koponya felépítésében is tükröződik. Az állkapocs izmainak tapadási felületként szolgáló csonttarajok különösen fejlettek. A koponya profilvonala a szemüregek fölött fokozatosan emelkedik, majd éles töréssel lejt a nyakszirti bütykök felé. A fogazat összesen 16 fogból áll, a fogképlet I1/1C0/0P0/0M3/3. A fejlett metszőfogpár mögött a felső és az alsó fogsorban egyaránt hosszú foghézag (diastema) található. Az előzápfogak hiányzanak. A zápfogak kontúrja kerekded, rágólapjukon S-alakú dentinmezők láthatók.

Általános és hazai elterjedés, ill. legkorábbi hazai leletek: A faj hazánkban éri el elterjedésének északi határát, tőlünk délebbre a Balkánról sok lelőhelye ismert. Magyarországon egykoron jóval elterjedtebb faj volt, napjainkra azonban csak a Duna-Tisza köze és a Tiszántúl néhány pontján maradtak fenn állományai. Legkorábbi leletei 300 ezer évesek, a Kárpát-medence faunájában jelenléte mintegy 18 ezer éve folyamatos.

Élőhely: A földikutya eredetileg a nyílt füves területeken élt, ahol a nyári szárazsághoz alkalmazkodott növények föld alatti raktározószervei elegendő táplálékot biztosítottak számára. A mezőgazdasági területek térhódítása beszűkítette a faj élőhelyét, mert a mélyen felszántott földek többségén az ásó életmódhoz alkalmazkodott faj nem találja meg életfeltételeit. Helyenként megtalálható lucernásokban és virágoskertekben is, utolsó menedékei az egykoron elterjedt fajnak mégis a parlagon hagyott területek lehetnek. A földikutya életének nagy részét a maga ásta föld alatti járatrendszerben éli le. Az ásást a földikutya elsősorban állkapcsi metszőfogaival végzi, majd a járatok falát agyagos földdel kitapasztja. Hamar Márton radioaktív izotóppal jelölt földikutyák vizsgálatával megállapította, hogy a fiatal egyedek járatainak hossza kb 10-15 méter, az idősebb egyedekéi azonban elérhetik a 200 métert is.

Táplálkozás: A földikutya kizárólag növényekkel táplálkozik. A növényeket a felszínközeli járataiban gyűjti be. Kedveli a földimogyorót, a burgonyát, a különféle hagymafajokat, a sárga- és cukorrépát, a petrezselyem, a pitypang és a lucerna gyökerét. Helyenként kárt okozhat a tulipán- és liliomhagymák megdézsmálásával. Makó környékén egykoron a hagymatermelőknek okozott bosszúságot, napjainkban azonban Magyarországon drasztikus állománycsökkenése miatt komoly kárt sehol sem okozhat. A föld alatti járatokban a földikutya gumókat és gyökereket raktároz a téli hónapokra, a tartalékok összsúlya elérheti a 8 kg-t is. A kamrákban található kukoricacsövek azt bizonyítják, hogy időnként táplálékot a felszínen is gyűjt.

Szaporodás: A földikutya magányos állat, a hím és a nőstény csak párzás idején, s akkor is csak rövid ideig tartózkodnak egyazon járatrendszerben. A párzás céljára készített gömb alakú kamra a nőstény fészke mellett található. A nőstény évente mindössze 1-3 utódot nevel. A felszínen élő rágcsálókhoz képest ez az utódszám igen alacsony, ami egyben arra is utal, hogy a földikutyának természetes ellenségei alig akadnak, ezt a fajt leginkább az ember tájátalakító tevékenysége veszélyeztetheti.

Aktivitás: A földikutya életritmusa polifázisos és aritmikus, vagyis az állat aktivitása a nappalok és éjszakák váltakozásával nem függ össze. A nyári időszakban sokkal tevékenyebb, mint ősszel, ilyenkor naponta akár kilencszer is elhagyja fészkét, és hosszabb-rövidebb szakaszokban összesen 11 órát tölt táplálkozással és járatkészítéssel. Ez az állat alig több, mint fél óra alatt képes kitúrni egy fél méter átmérőjű és 15 cm magasságú földkupacot. A földikutya naponta majd' másfél kilométert tesz meg a föld alatt. A megriasztott állat 6 km/h sebességgel menekül a kamrájába. Télen ugyan csökken az aktivitása, de ilyenkor is tevékenykedhet, olykor még a felszínen is: a fajt behatóan tanulmányozó Vásárhelyi István első földikutyáját éppen 1924. december 24-én, egy tanyaudvaron gyűjtötte.

Védelem: Magyarországon 1974 óta részesül védelemben. Jelenleg fokozottan védett, eszmei értéke 100.000 Ft.

Speciális irodalom: Bodnár Béla (1928): Adatok a magyar földikutya (Spalax hungaricus hungaricus Nhrg.) anatomiájának és életmódjának ismeretéhez - A Szegedi Alföldkutató Bizottság Könyvtára

Bodnár Béla (1928): A magyar földikutya (Spalax hungaricus hungaricus Nhrg.) szerepe a talaj lazításában és a talaj forgatásában - A Szegedi Alföldkutató Bizottság Könyvtára

Hamar Márton (1973): Kobalttűvel a földikutyák nyomában - Élet és Tudomány 28.

Méhely Lajos (1909): A földi kutyák fajai

Petényi Salamon János - Glós Sámuel (1941-45): A fogas vakony természetrajzi és élettani tekintetben - Kir.m.Term.tud. Társulat Évk. 1.

Sterbetz István (1960): Szabadföldi és kísérletes megfigyelések a földikutyán (Spalax leucodon Norm.) Állatt. Közlem. 47.

Vásárhelyi István (1926): Adatok a földi kutya (Spalax hungaricus hungaricus Nhrg.) életmódjának ismeretéhez - Állatt. Közlem. 23.

Kályha mögül a tücsök szól...

Örömmel leltem meg - korábban Sárinak elektronikus levélben küldött - régi műferdítésemet!

Íme a Hosszú út a dűnéken (Долгая дорога в дюнах) című film altatódala - majdnem megkönnyeztem ezt látva/hallgatva.

Zenéjét Raymonds Pauls kottázta, aki a sokak által ismert Millió rózsaszál zenéjét is szerezte!

Igen, Ő a zeneszerző...

Kályha mögül a tücsök szól...

Kályha mögül a tücsök szól. 

Kicsim, ne sírj, majd elalszol. 

Az ablakon túl dúl a fagy. 

Csillagok hada békén hagy. 

Ha elfogyott a kenyérke, 

Felnézünk együtt az égre, 

Látod, sok csillag hunyorog, 

A Hold ladikban imbolyog. 

Megtekinthető itt:

Altató

Ő pedig egy hím házi tücsök (Acheta domesticus)! 

Blogom olvasóinak - erősen - ajánlott!

Mester és a Margeritha

https://www.youtube.com/watch?v=vQ_ymWOf1bY

Az alábbi (első /és egyetlen/) novellámat 2006. február 13-án, 02:30–04:10-kor írtam, majd jóval később, 2019. január 19-én tettem közzé e blogomban, azonban időközben még "csiszoltam" rajta, például a címében, hogy a pizzára történő utalás egyértelműbb legyen, "Margarita"-ról "Margeritha"-ra változtattam. Minthogy a blogstatisztikát nyomon követve igen sikeresnek bizonyult, így most frissítve újfent közzéteszem, az "utóiratban" hozzászerkesztve a rá érkezett szerkesztői leveleket (értelemszerűen ezekben még az eredeti novellacímmel, hiszen így hitelesek az idézetek)...

...történt 2006 tavaszának legelején, hogy az Élővilág Enciklopédia gombás-növényes kötetének szerkesztése során oly mértékben lett úrrá rajtam az unalom egy gombákról szóló kézirat olvasása közben (melynek szerzője a Kertészeti Egyetemen tanszékvezető egyetemi tanár vala)....

...hogy unaloműzésképp nekiduráltam magam egy szépirodalmi művecske létrehozásának. 1 óra 40 perc alatt - együltőben - az alábbi fogalmazványt sikerült kreálni:

Mester és a Margeritha

Hommage à Bulgakov

Mester az asztalánál ül. Régi dallamok után kutakodik a saját emlékeiben és a világhálón. Keresgélés közben Sosztakovics-szerzeményekre lel, s ez örömmel tölti el. A nosztalgiázás során megéhezik, és telefonon rendel egy nagy adag pizzát. Margerithát. Az ételfutár megérkeztéig nekilát egy paradicsomos halkonzerv elfogyasztásának. Az alváskutatók a megmondhatói, hogy elalvás előtt nem ildomos a gyomrot agyonterhelni, mert az kusza álmokat eredményezhet. Mester nem törődik az alvászavarokkal, elfogyasztja a pizzát, félreteszi a maradék halat, majd aludni tér. Agyát Sosztakovics Jazz-szvitje járja át. Kavarognak a dallamok, éppúgy, mint hófúvásban a pelyhek. * * * A szél kisebb-nagyobb hótorlaszokat képez az Arbat teljes hosszában. A fehér, örvénylő fátylon keresztül alig látni, ahogy néhány sötét árny halad előre. Az utcai hangszóró továbbra is a Jazz-szvit dallamait recsegi világgá, és a különös alakok a szvit ütemére lépdelnek, lépdelnek, sötét szőrmebundájukba burkolózva. Két férfi és egy két lábon járó kandúr. Utóbbinak koromfekete a szőrmebundája. A Vahtangov Színház oszlopai között teljesen eltakarja őket a hófúvás. Pár méterrel arrébb található a környék legjobb élelmiszerboltja. A veszett hidegben a járókelő akkor is betér a bolthelyiségbe, ha nincs a zsebében pénz, sőt akkor is, ha nincs a boltban áru. Az utca túloldalára, az ékszerboltba például hónapok óta nem érkezett se nyaklánc, se gyűrű, se semmi, mégis tele a helyiség emberekkel. Az állat-szaküzletben sincs egyetlen élő állat sem, és valószínűtlen, hogy az a sok ember, aki itt összeverődik, mind a kilószám felhalmozott szárított bolharákokból akarna vásárolni. A 34 fokos fagy jégvirágokat növeszt a kirakatüvegekre. A virágkereskedésben – meglepő-e? – nincsen valódi virág, de még virágföld sincs (a városlakók más forrásokból töltik fel cserepeiket), melegedésre azonban ez a hely is megteszi. A háztartási boltban sem túl nagy a választék: itt most csak egyféle árucikk kapható. Az összes polcon – akkurátusan elrendezve – kávédarálók sorjáznak, egymástól tisztes távolságot tartva, éppúgy, mint a színház árkádjai alatt a galambok. Az élelmiszerboltban viszont (a szemes kávét leszámítva) akad mit vásárolni. Az üzlet legfeltűnőbb berendezési tárgyai azok a felfüggesztett, lefelé szűkülő üvegedények, amelyeket mindenféle színes italokkal töltöttek meg. Az üvegedények legalján parányi csapok nyílnak, ezeken keresztül tölthető pohárba a kívánt almalé, szőlőlé, körtelé, meggylé, birslé, vagy épp a gránátalmalé. Egy adag mindössze néhány kopejka. A pulton kerek sütemények, porcukorral és földimogyoró-darabkákkal megszórva. Kissé odébb a gyümölcslevekéhez hasonló üvegedényből nyerhető szállítóedénybe az étolaj. E sűrű, aranyló folyadékkal nagyon kell ám vigyázni! Ha az ember az olajat összetéveszti az almalével, s üdítő gyanánt kortyol belé, az hasmenéshez vezethet (ha pedig bosszúsan kiönti az olajat az utcára, az halálos balesetet okozhat). A boltban sajátságos a levegő. A zöldséges részlegnél félig rothadó zöldségek tornyosulnak. A krumplihalomban a gumókon annyi talajmaradvány található, hogy ha a polgártárs otthon a kádban lemossa az árut, a visszamaradó földdel megtöltheti végre a cserepeit is. Fakó/kék vattakabátban egy öregasszony lép ki a boltból, és hazafelé tipegve óvatosan kerülgeti a hóbuckákat. Nyakában cukorspárgára fűzött vécépapír-göngyölegeket cipel. Se nyakláncdivatot nem kíván teremteni, se hasmenése nincsen (ő sosem inna még véletlenül sem az étolajból, nem úgy, mint sógornője, Annuska), csupán előrelátóan bevásárolt a boltban. Hiánygazdaságban ez így szokás. Hiszen ha ő most a ritka alkalommal élve nagyobb tételben vásárol a hiánycikkből, akkor azzal jó alapot képezhet a bérlőtársával, Olga Alekszandrovnával folytatott csereberéhez. A kereskedelmi egység ajtaján át a rothadó zöldség, az erjedő túró és a másodlagos frissességű halhús szagának furcsa egyvelege áramlik az utcára. Az antikvárium tájékára már csak a túró- és a halszag jut el, az Arbat végénél pedig már csupán a halszag érzékelhető. A bomló hal szaga igen kellemetlen. * * * A kis halászkikötő környékét is halszag járja át. A csónakok körül alig látható mozgás; hetek óta hiába mennek ki a halászbokor tagjai a nagy vízre. Most is csak egy néhány fős társaság próbálkozott kora hajnalban, de a zsákmány mindössze három keszeg lett. A halakat kosárba teszik, vászonnal letakarják, vesznek magukhoz még három lepénykenyeret, és elindulnak a hegyre. A reggeli nap hosszú árnyakat vetít a hegy lábánál kígyózó utcára. A halászok halkan beszélgetve mennek a csúcs felé. Még hűvös a levegő. A sziklafalak gekkói már aludni tértek, egy napsütésre váró, elgémberedett agáma pedig még éppen csak a fejét dugja elő a mészkőkerítés repedéséből. A halászok közeledtére visszahúzódik az árnyékba. Az utca aljában még néhány ember jelenik meg. Ők is a hegytető irányába ballagnak. A napsugarak ereje egyre nő, az agáma sütkérezni kezd a falon. Új embercsapat érkezik, mire a hüllő ismét a rejtekébe menekül. Nem szokott ő hozzá az effajta jövés-menéshez. Az utcán egyre több ember halad felfelé. Közben néha félénken hátratekintenek, hogy nem követik-e őket katonák, hiszen nemrégiben gyülekezési tilalmat rendelt el Ponczius Pilátus lovag, Júdea ötödik helytartója. Az egyik kapuban üldögélő matróna sajnálkozva tekint utánuk. Látta a kis kosarat az első csapatnál, és azt is látja, hogy a többiek semmilyen ennivalót nem visznek magukkal. Ő bizony ilyen kevés étekkel egy betérő vándort sem bocsátana útjára! A vénasszony szegény ugyan, de a szíve meleg. A levegő is egyre melegebb. A sziklák között elsárgult fűcsomók árválkodnak. A 34 fokos hőség hatalma előtt a növények is meghajolnak. A forró levegő percek alatt szinte bármit kiszárít. Az olajfa-ligetben reggel még némán pihenő kabócák először tétován, szakadozottan, majd egyre erőteljesebben zendítenek rá dalukra. Immár az ő zizegésüktől hangos a táj. A kabóca vígan él, felesége nem beszél – írta ötszáz évvel időnk számítása előtt Xenarkhosz, a görög filozófus. Most azonban a hegyen, miközben különféle filozófiai témák kerülnek terítékre, a diskurzus bizonyosan nem érinti a rovartan kérdéskörét. A hegytetőn az emberek körbeveszik vezetőjüket, és hallgatják annak eszmefuttatását. Órák telnek el így, mindenki feszülten figyel. Távolabbról nem hallani, hogy miről szól a tanítás, mert a kabócák követelőző, monoton kórusa minden más hangot elnyom. Add meg a kabócának, ami a kabócáé… Kakukkfű illatát érezni, de a fűszeres levegőbe mintha bomló hal szaga is keveredne. A gyülekezet közepén álló karizmatikus személy befejezi beszédét, lehajol a kosárhoz, előveszi az időközben ehetetlenül csonttá szikkadt lepénykenyereket és az immár frissességüket vesztett halakat, majd kínálgatni kezdi a társait. A hallgatóság tagjai mostanra megéheztek ugyan, de valamiért mégse kérnek a kosár tartalmából. Nem bántóan utasítják vissza a kedves kínálást, hanem kézmozdulataikkal jelzik kitérően, hogy ők tulajdonképpen már jól is laktak, és köszönik szépen, de nem akarják mások elől elenni sem a kenyeret, sem a halat. A gyülekezet lassan szétszéled; a hegyi úton kis csoportok igyekeznek hazafelé. Az agáma ismét visszamenekül a repedésbe. Nem érti, mi történik ma itt. Igaz, nem is dolga, hogy magyarázatot keressen az őt körülvevő világra. A jószívű asszony még délután is a kapuban üldögél. Ő sem érti, mi történik ma itt. Almával telepakolt teknőt készít elő a visszatérő népeknek, hiszen sejti, hogy odafenn nemigen lakhattak jól az egyetlen kosár tartalmából. Amikor megjelennek előtte a hegyi beszéd résztvevői, kínálgatni kezdi őket. Azok viszont vezetőjük mögött egymásra néznek, valahogy cinkosan összekacsintanak, és elhárítják a kínálást, tartva magukat a korábbi magyarázatukhoz, miszerint ők bizony ma már jóllaktak. A vénasszony egyre kevésbé érti, mi történik ma itt. Az agámától eltérően ő magyarázatot próbál találni a történésekre. Valamilyen magyarázatot pedig bizonyosan talál is majd arra, hogy miképpen lakhatott jól ennyi ember abból a kis kosárból (hiszen az embereknek dolga, hogy magyarázatot keressenek az őket körülvevő világra). Valójában persze nem az aznapi népélelmezés csodás mibenlétén kéne gondolkodni, hiszen a hegyen néhány órája kifejtett eszmék nem a gyomor kérdéseit érintették. Este már csak a hegyről alászálló halszag emlékezteti a vénasszonyt a szokatlan látogatókra. A bomló hal szaga igen kellemetlen. * * * Mester félálomban még arra gondol, hogy ilyen szag mellett talán csak Gestas orr nélküli gyilkosa tudna érzéketlenül elmenni. És arra gondol, hogy Sosztakovics éppen száz éve született, amely tény mellett viszont mindenki érzéketlenül megy el. Talán más lenne a helyzet, ha – a gyomorra is gondolva – piacra dobnák a Sosztakovics-kuglert… Reggel szótlanul, de nyugodtan, egészségesen ébred, és a következő holdtöltéig nem háborgatja semmi: sem Gestas orr nélküli gyilkosa, sem a kegyetlen Ponczius Pilátus lovag, Júdea ötödik helytartója...

U. P.

2006. febr. 13., 02:30–04:10

Most pedig következzenek a szerkesztők megnyilvánulásai - végigolvasva különösen érdekesek, kiváltképp a harmadiké, aki a sem az én vezetéknevemet, sem a sajátját nem képes helyesen leírni (legalábbis erre utal, hogy feladóként (még az elektronikus címében is/!/): Gál Attila, bemutatkozásában és az aláírásában pedig Gáll Attila - javasolható lenne "kompromisszumosan" a "Gálll" írásmód!... 🙂)

Dátum: 2006. december 19., kedd, 07:30:47

Feladó: Pongracz Maria <pongracz.maria@nyugatijelen.com>

Címzett: upeter <upeter@freemail.hu>

Tárgy: novella

Kedves Péter, örülök, hogy elküldte írását, jónak, körölhetőnek tartom, nem is hiszem, hogy ez az első novellája. Kérem küldje el személyi adatait: született (évszám) foglalkozás (ezt már megírta),utolsó megjelent könyve.

Kellemes karácsonyi ünnepekt kivánok

Pongrácz P.Mária

*

Dátum: Sat, 21 Apr 2007 12:27:23 +0200 Feladó: "Nagy Koppany Zsolt" <nagykoppanyzsolt@gmail.com> Címzett: upeter@freemail.hu Tárgy: értesítés

Tisztelt Ujhelyi Péter! Nagy Koppány Zsolt vagyok, író, a júnisui számtól az Irodalmi Jelen prózarovatának szerkesztője. Megkaptam a "Mester és Margarita" című írását, nagyon jónak találom és közlésre javaslom. Kb. 2-3 hónapos átfutásra kell számítani (minimum). Kérdezném, hogy megjelent-e máshol is az írás, mivel a Jelen csak első közlésre vállalkozik. Továbbá van két észrevételem, kérem, fontolja meg őket: 1. A következő részben a pirossal jelölt két szó kétszer van. Rontja az élményt. "Az agáma sokadszorra menekül vissza a repedésbe. Nem érti, mi történik ma itt . Igaz, nem is dolga, hogy magyarázatot keressen az őt körülvevő világra. A jószívű asszony még délután is a kapuban üldögél. Ő sem érti, mi történik ma itt ." Kérem, ha Ön is úgy gondolja, egyik helyről vegye ki. 2. A következő mondatban kifogásolom a "valahogy" szócskát. "Azok viszont vezetőjük mögött egymásra néznek, valahogy cinkosan összekacsintanak, és elhárítják a kínálást, tartva magukat a korábbi magyarázatukhoz, miszerint ők bizony ma már jóllaktak." Az ember vagy cinkosan néznek össze, vagy pedig nem: ezért a "valahogy" fölösleges, ráadásul azt sugallja, hogy a szerző nem biztos a kifejezési eszközeiben, noha ez a szöveg többi része alapján abszolút nem igaz. Gratulálok az íráshoz, várom válaszát, tisztelettel üdvözlöm: (Nagy Koppány) Zsolt

*

Dátum: 2007. május 24., csütörtök, 12:35:41

Feladó: Attila Gál <galattila@yahoo.com>

Címzett: upeter@freemail.hu

Tárgy: Irodalmi Jelen: próza

Kedves Újhelyi Péter! Gáll Attila vagyok, májustól az Irodalmi Jelen prózaszerkesztője. Mester és a Margarita című írását elolvastam, de sajnos nem találtam közlésre alkalmasnak. Üdvözlöm, Gáll Attila

Optimista "abgang": lévén ebben a novellá/m/ban a moszkvai Vahtangov Színház árkádjai alatt honos galambok is szóba-kerültek, ezennel még csatolok egy képet, amit a novella részeként IDIOTIZMUS lett volna publikálni, a budapesti Nagyvásárcsarnok árkádjai alatt élő házi galambokról. Erre egy madarász mondhatná, hogy ezt parlagi galambnak kéne írnom, de könyörgöm, a BELVÁROSBAN HOL TALÁLNI PARLAGOT?

Kedves Jézus! Ugye egyetértünk abban, hogy FARIZEUS magatartás, a bigott hitbuzgó mentalitás okozhatta azt, hogy a HEGYI BESZÉDET valamiféle CSODÁNAK nyilvánították? Az is ELFOGADHATÓ, hogy az ebben a novella-parafrázisban ábrázolt verzió akár a VALÓSÁGOSHOZ közelíthet?