2019. április 11., csütörtök

A Költő utcai utcai költő verse

A Költő utcai utcai költő verse




Tudom, a Lánchídnál a jég mint úszik,
tudom, mi jegeskávéban a só.
Tudom, e sorok írása közben,
mit gondol a kedves Olvasó.
Fél szemmel kacsintani végképp jól tudok,
csak azt nem tudom, tudod-e, hogy ki vagyok?!




(a Költő utcai utcai költő, 2012. november 14.)



A verset az MTA Pszichológiai Intézetében kinyomtatta barátom, és 15 példányban éjjel kiplakátoltuk a Költő utca buszmegállójában. Az előkészítés több órát tartott, ennyi idő alatt oldódott fel kellő állagúvá a tapétaragasztó, amellyel a papírlapokat az üvegre ragasztottuk. Külön nyomozást igényelt, hogy melyik festék-szaküzletben lehet megfelelő ragasztót vásárolni... Plakátolás után 1 perccel érkeztek a járőrök, de szerencsénkre nem vették észre a "szabálysértést"... Másnap épp arra vitt dolgom, és láthattam, ahogy a buszról leszálló utasok azonnal elkezdték e verset olvasni... Hetekkel később, a megálló takarítása során a 15 példányból 14-et levakartak a köztisztaság precíz őrei, de egyet középen ( a legfeltűnőbb helyen) meghagytak - nyilván elnyerte tetszésüket :)