/// A Batohyrax fainaii tudományra új faj jellemzéséhez... ///
Egy radikálisan rövid mese egy SZŐRÖS békáról...
Ez a kétéltű meghallva, hogy fajtársait miféle RETORZIÓK érik, amikor a naiv herceg-kisasszonyok, az áhított királyfi reményében CSÓKOLGATJÁK azokat, fogta magát, és testére SZŐRMÉT növesztett. na annak eredményeként... igen, az egyikük akkora FEHÉR SZAKÁLLAT növesztett, hogy 2024-ben beállt még MIKULÁSNAK is. De minthogy ő IJESZTŐBB, mint a többi MIKULÁS, a gyermekek SÍRÓROHAMAI miatt sürgősen LEBOROTVÁLTA ezen szaruképleteit. Ha én lennék Jean de La Fontaine, ez a mese tovább tartott volna... - - - Ki ő? Reimsben papnak készült, de nem találván kedvét a teológiában, jogi tanulmányokba kezdett, de könnyelmű bohém életet élt és irodalommal is foglalkozott (Horatiust és Terentiust fordítgatta). Később szülei kívánságára hazament, hivatalnoki pályára lépett és meg is nősült. Csakhamar azonban otthagyta hivatalát és feleségét. Párizsba ment, ahol ismét könnyelmű életmódot folytatott. Pártfogójának, Fouquet miniszter bukása után szegénységre jutott és kénytelen volt hazatérni. Otthon megismerkedett Bouillon (leánynevén Mancini) hercegnővel és kastélyában mindennapi vendég lett. A hercegnő számára frivol hangú verses elbeszéléseket és novellákat írt, és 1664-ben ismét elkísérte Párizsba, ahol aztán magas pártfogóinak (Condé és Conti, Vendôme és Burgund hercegeknek, az orléans-i hercegnőnek és másoknak) kegyéből élt. Racine megismertette Boileau-val és Molière-rel, akik irodalmi munkásságra buzdították. Az udvarba nem volt bejáratos, mert a mindenható XIV. Lajos haragudott rá és az akadémiába is csak nagy nehezen engedte őt beválasztatni (1684). Öregkorában megbánta könnyelmű életmódját és hogy irodalmi léhaságait jóvátegye, néhány zsoltárt franciára fordított.
