2022. augusztus 17., szerda
2022. augusztus 16., kedd
Egy NAGYON IDEIGLENES bejegyzés Rahmé Nikola baráromnak
Lám, még Dr. Müller sem képes az erdei sikló latin nevét helyesen leírni, mert nagy kezdőbetűvel jelenik meg, még akkor is, ha Rómában nem alkalmazták Carl von Linné 1758-ban adott nevét ennek a kígyófajnak: Elaphe longissima!
2022. augusztus 4., csütörtök
DARAZSAK - Gesta Hymenopterorum - avagy Varietas delectat!
A Természettár Könyvsorozat 3. kötete /Dr./ Vas Zoltán entomológus DARAZSAK című könyve volt, ezt a sorozatot a Magyar Természettudományi Múzeum adja/ADTA?/ ki, és lévén jómagam nemigen szeretem a SABLONOS borítókat sem, a közhelyes SÁRGA/FEKETE potrohú darázs-habituskép helyett a lenyűgözően szép FÉMDARAZSAK különböző fajait bemutató, Rahmé Nikola barátom által készített képek kerültek a múzeumi illetékesek jóváhagyásával készített TÍZ-TÍZ példányos különkiadáshoz. A kulisszatitkok közül lehetne mesélnem, ám semmi kedvem...
 |
Kék fadongó sáfrányvirágon: Nagy Sándor felvétele |
Ellenben, bár a dongók nem éppen tartoznak a HÁRTYÁSSZÁRNYÚAK rendjébe, arra tekintettel, hogy az MTM Hártyásszárnyú-Gyűjteményét az általam igen tisztelt Mocsáry Sándor alapította, aki értelemszerűen dongókkal is foglalkozott itt következik "PROLÓGUSKÉNT" Rimszkij-Korszakov az A DONGÓ című zeneműve:
https://www.youtube.com/watch?v=Y2K4Qg-cD1g
Később még kiegészítem szöveggel ezt a blogbejegyzést, most azonban falkatársaimmal kell foglalkoznom!
2022. augusztus 3., szerda
A heterotróf lények örök dilemmája...
2022. július 29., péntek
JOBBADÁN...
Örkény-Déry: Három nap az Aranykagylóban
Egy négykezes regény tanulságos története
(Részlet)
Egy irodalmi idill
– Mit irkálsz te ott? – figyelt föl Déry.
– Hogy reggel szoktam borotválkozni.
– Előtte.
– Hogy jobbadán reggel szoktam borotválkozni.
– Azt írtad, jobbadán?
– Azt.
Déry, mint aki nem hisz a fülének,
fölállt, megkerülte az asztalt, és belenézett a kéziratba.
– Mit jelent ez?
– Mi mit jelent?
– Ez a jobbadán.
– Azt jelenti, inkább.
– Akkor miért nem írod, hogy inkább?
– Mert elhasznált, semmitmondó. A jobbadán nyomósabb,
választékosabb.
– Van ilyen szó egyáltalán?
– Van – mondtam. – Például: „Én jobbadán bort
iszom, te viszont sört.” Azt hiszem, elég hitelesnek hangzik.
– Nekem az inkább a
hitelesebb.
– Nekem a jobbadán.
– Nem tudom, mit mondjak – nézett rám
szomorúan Déry. – Szerintem egy kicsit mesterkélt.
– Ne mondj már ilyet – kértem.
– Affektált.
– Ugyan már.
– Sőt: tetszelgő.
– Még az is!
– Soha életemben le nem írtam ezt a szót –
így Déry.
– Nekem jobban tetszik, mint az inkább –
így én.
– Az a te dolgod. Most azonban közösen
írunk regényt, és egy közös regényben a szókincs is közös.
– Hagyjuk talán abba? – kérdeztem, s már
föl is álltam.
– Abba akarod hagyni? – kérdezte ő, s
fölállt.
– Te akartad abbahagyni.
– Azt én egy
szóval se mondtam. Csak a te jobbadánodat
kifogásoltam.
– Akkor hát azt
írom: inkább.
– Ne írj le
semmit a kedved ellenére.
– De neked sem
akarom a kedvedet szegni.
– Tudod, mit? Ha
már úgy beleszerettél, maradjunk annál a nyavalyás jobbadánnál
– mondta Déry nagylelkűen, és leült. Egy intéssel jelezte, hogy folytassuk a
munkát.
+Ezt a kis
epizódot azért tartom közlésre érdemesnek, mert jelzi ugyan a két társszerző
növekvő idegességét (melynek Dérynél étvágytalanság, nálam álmatlanság volt a
kísérő tünete), de azt is ékesen bizonyítja, hogy még a legvitásabb
összeütközéseket is békés kompromisszumokkal tudtuk elsimítani. Valóban, úgy
emlékszem, hangunkat soha meg nem emeltük, nézeteltéréseink nem fajultak
marakodássá, egymáson sebet sohasem ejtettünk.
Sajnos,
emlékezetem már több ízben cserbenhagyott. Ennélfogva kénytelen vagyok helyt
adni egy ellenvéleménynek, hitelesnek elfogadni, és a nyilvánosság elé tárni
egy perdöntő, korabeli dokumentumot, mely tárgyilagosabb – bár jóval sötétebb –
képet fest alkotó együttműködésünkről.
Egy irodalmi antiidill
Déry Tiborné naplójegyzete
Ábrahámhegy,
1954. szept. 14.
Ordítanak. Verik az asztalt. Mindjárt
megölik egymást. A ricsajnak valami „jobbadán” az oka. Mi bajuk vele?
Most csönd lett, kopog az írógép. Írnak. A
két fiatalasszony lábujjhegyen jár, hogy meg ne zavarják a vajúdókat. Mesélnek
a kislánynak, nehogy lármát csapjon, játszanak a kutyával, nehogy futkározzon.
De hiába. Megint összekaptak.
Nem írás ez, hanem birkózás, késelés.
Egy-egy igét, főnevet döfnek egymás bordái közé, hogy aztán önnön sebeiket
nyalogatva és a másikéinak örülve húsz-harminc percre megálljon a munka. Az
egyik mond egy szót, a másik is mond egyet, feldühödnek, kitör a botrány, míg
bele nem fáradnak, és lihegve meg nem állapodnak egy harmadik szóban. Akkor
verni kezdik a gépet, de úgy, hogy a túlsó partra is áthallik.
Most valami szellemes dolgot találhattak
ki, mert fölcsap egy hahota-duett, de máris elhallgatnak, mert utólag rájöttek,
hogy amin olyan jól mulattak, sajnos, humortalan.
Megint egymásnak esnek.
„Párttitkár, párttitkár”, csak ezt hallani a nagy tombolásból. No végre, elült
a zaj, kopog az írógép, írják a párttitkárjukat, öt percig csend lesz. Az jut
eszembe, hogy közös lónak írós, nem pedig túrós a háta.
2022. július 27., szerda
HOGYAN /NE/ FOTÓZZUNK GOMBÁKAT? - ÉS MÁS REFORMJAIM
Amikor alkotó-sorozatszerkesztőként az ÉLŐVILÁG ENCIKLOPÉDIA 2. kötete kapcsán majdnem beállt a GENERÁLKRACH, mert az ÉLŐVILÁG MAGAZIN különféle gombás lapszámainál MONOPOLHELYZETET ÉLVEZŐ, amúgy GOMBA-SZAKÉRTŐNEK elég jó szerző képtelen volt felfogni egyrészt, hogy se engem, se a NAGYKÖZÖNSÉGET nem az érdekli elsősorban, hogy egy-egy gombafajnak mekkora a termőteste, ha megdörzsölik, milyen "illatot" / 
/ áraszt, másrészt ROPPANT IDEGESÍTETT, hogy AKÁRHÁNY publikációja volt, azokban EGYRE-MÁSRA csakis FÉLBEVÁGOTT, "MEGNYOMORÍTOTT" példányokat mutatott be képein, amit azzal tetézett, hogy KÖZÉPSZERŰ "csendéleteket" rendezett be, vélelmezve, hogy EZEKKEL majd például Rembrandt magasságába emelkedik "művészete"! Nos, amikor a magazin-lapszámokból az ÖSSZEGZÉST, a fentebb jelzett kötet A KÁRPÁT-MEDENCE GOMBÁI ÉS NÖVÉNYEI kötet véghajrájában derült ki, amikor a BOTANIKAI ÍVEKET az Alföldi Nyomda már kinyomta, és csak az első ívek hiányoztak, kiderült, hogy SEMMI ÚJ FÉNYKÉP NEM KÉSZÜLT, ráadásul éppen ez a személy érte el, hogy hazánkban TÖBB gombafajt védetté nyilvánítottak - ellenben míg ez a 2001-2003 között megjelent magazinban még ADEKVÁT anyag volt, mintha erről megfeledkezett volna - ISMÉT SZEREPELTETTE A "KÉZIRATÁBAN"! Tarthatatlan volt a helyzet! Tudtam, hogy Dr. Jakucs Erzsébet, aki akkor a MAGYAR MIKOLÓGIAI TÁRSASÁG elnöke volt, írt egy egyetemi tankönyvet, MIKOLÓGIA címmel. /// innen a történet meghaladja e bejegyzés kereteit, blogban írom meg ///, tehát a kedves tanárnő, bár SOSEM TALÁLKOZTUNK, volt szíves elküldeni nekem a kért kéziratot. Ekkor EGY HÉT ALATT/!/ "mikológussá" képeztem ki magam a SZENT JUPÁT ÉTTEREMBEN, és gyakorlatilag MINDEN ÉTELHEZ gombamártást rendeltem, vagyis tort ültem a gombákon! Barátaimtól kért és kapott képeket kiterítettem az asztalra, sorra-vettem, melyikük a bazídiumos, a tömlős, és a kötet rendben megjelent.
/ áraszt, másrészt ROPPANT IDEGESÍTETT, hogy AKÁRHÁNY publikációja volt, azokban EGYRE-MÁSRA csakis FÉLBEVÁGOTT, "MEGNYOMORÍTOTT" példányokat mutatott be képein, amit azzal tetézett, hogy KÖZÉPSZERŰ "csendéleteket" rendezett be, vélelmezve, hogy EZEKKEL majd például Rembrandt magasságába emelkedik "művészete"! Nos, amikor a magazin-lapszámokból az ÖSSZEGZÉST, a fentebb jelzett kötet A KÁRPÁT-MEDENCE GOMBÁI ÉS NÖVÉNYEI kötet véghajrájában derült ki, amikor a BOTANIKAI ÍVEKET az Alföldi Nyomda már kinyomta, és csak az első ívek hiányoztak, kiderült, hogy SEMMI ÚJ FÉNYKÉP NEM KÉSZÜLT, ráadásul éppen ez a személy érte el, hogy hazánkban TÖBB gombafajt védetté nyilvánítottak - ellenben míg ez a 2001-2003 között megjelent magazinban még ADEKVÁT anyag volt, mintha erről megfeledkezett volna - ISMÉT SZEREPELTETTE A "KÉZIRATÁBAN"! Tarthatatlan volt a helyzet! Tudtam, hogy Dr. Jakucs Erzsébet, aki akkor a MAGYAR MIKOLÓGIAI TÁRSASÁG elnöke volt, írt egy egyetemi tankönyvet, MIKOLÓGIA címmel. /// innen a történet meghaladja e bejegyzés kereteit, blogban írom meg ///, tehát a kedves tanárnő, bár SOSEM TALÁLKOZTUNK, volt szíves elküldeni nekem a kért kéziratot. Ekkor EGY HÉT ALATT/!/ "mikológussá" képeztem ki magam a SZENT JUPÁT ÉTTEREMBEN, és gyakorlatilag MINDEN ÉTELHEZ gombamártást rendeltem, vagyis tort ültem a gombákon! Barátaimtól kért és kapott képeket kiterítettem az asztalra, sorra-vettem, melyikük a bazídiumos, a tömlős, és a kötet rendben megjelent. 
A gombafotózási reformjavaslatom pedig - többek között elérhető ezen az oldalon: gombanet.hu/upload/files/2009.pdf
Folytatás a flora-es-fauna-blogspot.hu oldalon az interneten!
Amúgy kéretik nem elfeledni a SÜLT ZÖLD PARADICSOM film
egyik alapmondatát: A MÁRTÁSBAN VAN A TITOK!
 |
Kérem, ne vegyék PIKÍRT zárómegjegyzésnek, de az olvasóim közül ismeri BÁRKI a Pars Kiadót?
A kiváló Csiby Mihály illusztrátor-művész úr kapcsán ezt a bejegyzést HAMAROSAN frissítem majd!
2022. július 25., hétfő
NEM ÉS NEM ÉS NEM...
NEM ÉS NEM ÉS NEM - avagy miért idiotizmus a magyar zoológiai szaknyelvben a "nem" és a "genusz", s kiváltképpen a "genusznév" alkalmazása - megjelent a Madártávlat magazinban - az ebben megfogalmazott szempontot még a kiváló entomológus, az MTA rendes tagja, Papp László is támogatta!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)