2016. január 23., szombat

Az első hét hármasban - és a sajtmirigy

Bajor vérebem az első nap után úgy döntött, hogy ha az új jövevényt, ezt a kis vakarcsot nem lehet a lakásból kitúrni, akkor a legjobb döntés a részéről az lesz, ha lányává fogadja. Azóta istápolja. Nekem szinte alig van teendőm a kölyökkel, a munka dandárját elvégzi a pótmama. Párszor még szoptatni is megpróbálta - de hát a tejmirigyek nem lépnek működésbe pusztán attól, hogy egy mégoly sikeres mágus azt mondja: "Mukodj!"...

Tejkeresés

Itt én segítettem be: tömlős sajtkrémmel kezdtem jutalmazni a kölyköt, a tömlő végén pici likat vágva, így olyan, mintha az édes jó anyukája emlőin nevelkedhetne... Mégiscsak tejtermék... Kutyanevelési szakirodalomban erre történő utalást korábban nem találtam, az alapötlet onnan jött, hogy nemrég láttam egy erdei kirándulás közben botanikus barátomat vacsorázni, és hogy a terepi körülmények között milyen kényelmesen tudja felhasználni a tömlős sajtot táplálkozásra. Eme forradalmian új funkciója mellé a tömlős sajt új nevet is kapott: ezekben a hetekben ez lesz a "sajtmirigy".

A "sajtmirigy"
(elfér a kabátzsebben, belőle a tejtermék bármikor, bármilyen csöppnyi mennyiségben kényelmesen adagolható)



Flóra a kölyök megérkezésével párhuzamosan szinte napok alatt megfontolt, komoly kutyává érett. Sétaidőben pedig visszaváltozik ő is játszótárssá. Hatalmasakat rohangálnak együtt, jól lefárasztják egymást. A nyolchetes kölyök még csak pár napja van itt, de első perctől lesi, hogy mit csinál a nagy kutya, az "Ül!" vezényszóra ő is leül, betartja séta közben a "járdaszabályt" (az első éjszakai, forgalommentes utcai séta közben próbált a járdáról lemenni az úttestre, de minthogy Flórával mi továbbmentünk, rájött, hogy jobban jár, ha követ minket), és ha történetesen épp az a játék, hogy a kinyitott lakás- vagy liftajtón át nem azonnal kirohanunk, hanem először leülünk, körülnézünk, és csak engedélyre indulunk kifele, akkor abban is utánozza a számára mintául szolgáló felnőtt vérebet.
Flóra jó pótmamának bizonyult. Gondolom, érzi a kis kopóban a rokont...
Most már - néha - a fekvőhelyét is megosztja Fainával...

Az első közös pihenő

2016. január 14., csütörtök

8 láb jobb!

                                         ...2016-tól két kutyával élek!


Flóra és Faina

2016. január 13., szerda

4 láb jó

Ma lezárul egy életszakasz. Eddig egy kutyával éltem...

2015. november 30., hétfő

Tarka pettyeskosbor

Délután, mint akik jól végezték dolgukat, elmentünk Flórával Csillebérc környékére orchideákat keresni. Megtehettük, mert az idei hivatalos teendőimet elvégeztem, most jöhet pár laza hét. A kirándulás fő célja a nyáron megtalált tarka pettyeskosborok megkeresése volt. Kíváncsi voltam, hogy milyen állapotban vannak most e növények. A szúrós cserjékkel dúsan benőtt, turisták által nem látogatott réten hamar megleltük a kosborokat, és örömmel állapítottam meg, hogy köszönik szépen, jól vannak, és már előkandikálnak az avarréteg közül új leveleik. Mondjuk ha ez az orchideatő nem személyes ismerősöm lenne, meg nem mondanám csupán a levelei alapján, hogy ez egy tarka pettyeskosbor. De ez esetben biztos vagyok a determinálás pontosságában, hiszen nyáron épp ezen a helyen sikerült megtalálni még virágzó állapotában.

Tarka pettyeskosbor (Orchis tridentata = Neotinea tridentata)

Orchideáról persze készültek már sokkal hatásosabb fotók is, de a hétfői kiránduláson mégis ennek örültem leginkább. Találkoztunk még egy meglehetősen bizalmas őzzel is, amelyet 20-30 méterről nézhettünk Flórával. Vérebem érdeklődését felkeltette ugyan az őzbak, élénken kereste is később a szagnyomát az avarban, de külön büszke vagyok arra, hogy egyetlen tiltószóval le lehetett állítani a nyom követéséről, és nem kezdte üldözőbe venni a vadat.
Találtunk még egy ritka rovarfajt is a mohapárnák között - de erről bővebben egy következő bejegyzésben írok majd.

2015. november 16., hétfő

Avar

Legutóbbi sétánkon a Gellért-hegyet járva lépten-nyomon összegereblyézett avarkupacokba botlottunk. Mondhatnánk, hogy szépen gondozzák a természetvédelmi területet... Na de mennyire tartozik a természet rendjéhez, hogy az ősszel lehulló avart felkupacolják, és módszeresen minden évben elszállítják? Érdemes lenne egyszer kísérletet tenni a természetközelibb "kezelésre", vagyis hogy az avarréteget a fák alatt hagyják - ahová való. A lebontó mikroszervezetek, gombák, férgek tavaszra sikeresen feldolgoznák az ősszel lehullott leveleket, ahogy teszik azt évmilliók óta. És amikor visszaérkeznek a telelőhelyekről a fülemülék, bőségesen találnának táplálékot, cserébe egyre több helyről lehetne hallani éjszaka is csattogó, szívet dobogtató éneküket. A fülemülék a szüntelenül gereblyézett parkokban és kertekben nem képesek fennmaradni, és amikor az emberek módszeresen szüntetik meg a fáik és bokraik között a természetes avartakarót, nem is gondolnak bele, hogy ezzel megfosztják magukat a természet egyik legszebb madárdalától.


2015. június 12., péntek

Kutya meleg van!



Esteledik. Hűl a levegő: jelenleg már csak 30 fokot mutat a hőmérő. Hétvégén állítólag 36 fokos hőség várható. Szóval kutya meleg van! A kutyákat ilyenkor különösen megviseli az időjárás, hiszen verejtékmirigyek hiányában csak lihegéssel, a nyelvükön át történő párologtatással tudnak hőt leadni. Flórát is próbára teszi a rekkenő hőség, még sétálni is alig van kedve ebben a kánikulában.
S hogy ezt miért érdemes megemlíteni egy kutyás bejegyzésben? Hát mert a kánikula szó a latin "kutya" (=canis) kifejezésből ered. A szó tehát latin eredetű, a Nagy Kutya (Canis Maioris) csillagkép legfényesebb csillaga, a Szíriusz latin nevéből (Canicula, azaz „kiskutya”) származik, mivel a mediterrán tájakon egykoron a "kánikulai" nyár beköszönte a Szíriusz felkeltével esett egybe. Magyar szövegekben először a 16. században szerepeltették ezt a kifejezést. További jelentésváltozáson átesve az orosz nyelvben a szünidő megfelelőjévé vált (Каникулы). Minthogy oroszhonban is létezik téli iskolai szünidő, így náluk megjelenhetett a "téli kánikula" is! Ilyenkor Moszkvában -30 fokos fagyokat is átélhetnek a kánikulázó diákok.


...hiába: a hőség nagy úr: Flóra és Faina ennek hatására éppúgy fekszenek egymás mellett, mint Csehországban Martina Vachova / a facebook-on Martina Kolářová / https://www.facebook.com/miamaymia  / igen becsületes kutyatenyésztő házánál az ajtónál fekvő két bűbájosan pihenő két falkatársa Fainának - azaz szintén berni kopók! 



Mindezek kapcsán még egy aktuális kiegészítés, Csányi Vilmos akadémikus kapcsán...

1935. május 9-én született Budapesten. 1958-ban vegyészként végzett az ELTE-n, majd a Budapesti Orvostudományi Egyetem munkatársa lett. 1973-ban az ELTE-n kezdett dolgozni, a magatartásgenetikai laboratóriumban. Később az általa alapított etológiai tanszék vezetője lett, ezt a tisztséget egészen 2000-ig betöltötte.

1965-ben védte meg kandidátusi értekezését, témája a biológiai fehérjeszintézis szabályozása volt. 1970-ben kapta meg akadémiai doktori fokozatát molekuláris biológiai kutatásokért.

Az MTA tagja, a Magyar Etológiai Társaság tiszteletbeli elnöke. Szerkesztői, főszerkesztői munkái (Magyar Tudomány, Élet és Tudomány) mellett jelentős az ismeretterjesztői, szépirodalmi munkássága, szerzője többek között a Bukfenc és Jeromos vagy a Marci, a beszélő kutya c. könyveknek.

Fő kutatási területe az állati és emberi viselkedés, valamint a biológiai és a kulturális evolúció kérdései. Jelentősek a kutyákon lefolytatott etológiai vizsgálatai is. A Nagykutya csillagképben csillagot neveztek el róla 1999-ben.





2015. május 8., péntek

Vére(b)hulló fecskefű

Véreb és a vérehulló fecskefű