Tépőzárak, kampók, szőrök

Kutyasétáltatás közben nem győzök csodálkozni, hogy a számtalan kutyafajta és azok keverékei milyen sokféle szőrzettel bírnak. Nemcsak színezetükben és szőrhosszukban, hanem a bunda szerkezetében is jelentősen eltérnek a különféle ebek. Bajor vérebemnek egyrétegű, rövid szőrzete van, ami szinte teljesen gondmentes együttélést tesz lehetővé. Ha víz éri, szinte perceken belül megszárad, mocskot alig-alig gyűjt össze, keveset vedlik, és a különféle tüskés termések sem képesek "megkapaszkodni" benne. Pulis és uszkáros ismerősöktől egyfolytában hallom a misztikus "toklász" kifejezést, és a pázsitfüvek termésérlelési időszakában ők már nem is mernek kutyáikkal a magasabb aljnövényzetű területeken sétálni. És a toklász még csak az egyik "rossz" a hosszú szőrű kutyák számára, mellette még ott van ezernyi más kampós termés, amelyek mind arra várnak, hogy valami négylábú szőrös lény kültakarójába beakadva messzire juthassanak az anyanövénytől, s így távolabbi helyeken csírázhassanak ki később a magok. Miközben az emberek dohognak a kirándulás közben összegyűlt bogáncscsomó láttán, abba kevesen gondolnak bele, hogy ez a növényi terjeszkedés kiváló példája. Abba meg még kevesebben gondolnak bele, hogy ezt miképp hasznosíthatnák az emberek. Bár a gyapjúfeldolgozás során már régóta használtak növényi terméseket (pl. takácsmácsonyát) a szőrszálak kezeléséhez (a kártoláshoz), de egy igazi technikatörténeti áttöréshez 1941-ig kellett várni. Ebben az évben George de Mestral az Alpokban kirándult kutyájával, s az eb szőrébe beleakadtak a korábban már említett kampós bogáncstermések. (Lehet, hogy nem bogáncs volt, hanem bojtorján, ki tudná azt ma már eldönteni?) A kutya gazdája mérnökember volt, és kíváncsivá tették a szőrzetben stabilan rögzülő termések. Mikroszkóp alatt megvizsgálta azokat - s a történetet nem húzva csak annyit rögzítünk e helyen, hogy vizsgálódásai eredményeképpen hamarosan szabadalmaztatta az ily módon feltalált tépőzárat.

George de Mestral - és a tépőzár...

A tépőzár azóta világkarriert futott be, ami nem is véletlen, hiszen az elvet eredetileg alkalmazó növények már hosszú évmilliók során tökéletesítették a módszert. Különféle növénycsaládok számos faja hasznosítja az emlősszőrökbe akaszkodó termések útján történő terjeszkedés lehetőségét.

A. Arctium lappa, Asteraceae; B. Harpagonella palmeri, Boraginaceae; C. Marrubium vulgare, Lamiaceae; D. Cenchrus echinatus, Poaceae; E. Medicago polymorpha syn. M. hispida, Fabaceae; F. Bidens pilosa, Asteraceae; G. Ambrosia acanthicarpa, Asteraceae; H. Xanthium strumarium, Asteraceae; I. Krameria grayi, Krameriaceae; J. Desmodium cuspidatum, Fabaceae; K. Martynia annua, Martyniaceae. (A kép forrása: W.P. Armstrong.)

A mikroszkóp alatt szemlélve könnyen belátható, hogy a kirándulóknak oly sok bosszúságot okozó kampós termések a maguk módján tökéletesek, és esztétikailag is megállják a helyüket...

A szőrökbe akadó kampók - mikroszkóp alatt (forrás: wikipédia)

Persze ahhoz, hogy ezek a növények valóban eljussanak a termésérlelés helyétől távolabb eső vidékekre, ahhoz közvetítők is kellenek, Márpedig erre a feladatra pikkelyes, csupasz vagy kitinpáncéllal borított lények nem alkalmasak - ehhez emlősök kellenek! Minthogy az emlősfajok zömét szőrzet (bunda) borítja, így kültakarójuk ideális közvetítő a kampós termésű növények számára. Az is igaz, hogy nem mindegyik emlősfaj alkalmas e feladatra, hiszen a különféle emlősrendek, sőt -nemzetségek képviselői egymástól igencsak eltérő szőrzettel rendelkezhetnek. Amiképp a különféle feladatokra kitenyésztett, tudatos szelekcióval létrehozott kutyafajták bundája is eltér egymástól, úgy a különféle életmódú emlősfajok szőrzete is különböző lehet. Egészen más bundát visel a föld alatti életmódot folytató földikutya, mint a vízben úszó vidra, vagy a lombkoronában élő mókus. És ha mikroszkóp alatt nézzük az emlősszőröket, akkor a kampós végű termések szemléléséhez hasonlóan egy különös világba nyerünk betekintést. A szőrszálak struktúrája oly mértékben különbözik egymástól, hogy a morfológiai jegyek ismeretében meg lehet határozni, hogy az adott szőrszál milyen emlősállattól származott. Ez a tudás (szőrtan=trichológia) felhasználható a legkülönfélébb biológiai kutatások során, kimutathatók például ritka emlősök egy adott területről, de akár a kriminológiában is hasznosítható. Azt, hogy az emlősszőrök determinálása egy törvényszéki eljárás során bizonyító erővel rendelkezhet, a Columbo-sorozat nézőinek nem kell külön bizonygatnunk, az 1997-ben készített, A végzetes nyom (A Trace of Murder) című epizód emlékezetes példa erre.
S ha bárki szívesen elmélyedne az emlősszőrök különleges világában, immár magyar nyelvű szakirodalom is hozzáférhetővé vált e témában. A Magyar Természettudományi Múzeum jelentette meg A magyar emlősfauna szőrtani kézikönyve című kötetet, amit jó szívvel ajánlunk minden zoológus, botanikus, természetvédő és Columbo-rajongó figyelmébe!

A magyar emlősfauna szőrtani kézikönyve

Végezetül levonhatjuk a következtetést, hogy a tépőzár kidolgozásához alapvető fontosságú volt, hogy George de Mestral kutyát tartott.

George de Mestral és kutyája

p.s. e blog témájához kapcsolódóan pedig még megjegyzendő, hogy A magyar emlősfauna szőrtani kézikönyvének szerkesztését Flóra kutyám a kezdetektől nyomon követte...

p.s.2. a szerző köszönetet mondott a kötet végén Cirmi cicának, aki a kézirat készítése során végig mellette ült... (a szerző nem mondott köszönetet sem a nyomdai előkészítést végző kollégának, sem a szerkesztőnek...).

MUNKA KÖZBEN...

MUNKA KÖZBEN...

(MUNKA KÖZBEN: KÉSZÜL A MAGYARORSZÁGI ORCHIDEÁK ATLASZA...)

Hazudós véreb

Új tapasztalataim egyike, hogy vérebem hazudik! Kifinomult stílusérzékkel, némi szeméremmel, ugyanakkor visszatérő rendszerességgel. Az esti/éjjeli séta végeztével, mielőtt aludni térnénk, a kapu előtti fánál figyelmeztetni szoktam kutyámat, hogy ott és akkor még van egy utolsó lehetősége esetleges folyó ügyeit elintézni (konkrétabban: vizelésre bátorítom). Ez a felhívás néha eredménnyel jár, gyakrabban azonban oly mértékben belefeledkezik a szaglászásba, hogy a húgyúti kérdések a legcsekélyebb mértékben sem tudják kizökkenteni a fajtársak által hagyott illatnyomok vizsgálatából. Újabban próbálom jutalomfalattal elérni, hogy a séta záróaktusaként mégiscsak szánjon egy percet húgyhólyagjának kiürítésére. Flóra néhány alkalom után kikövetkeztette, hogy az ominózus fánál mi a célom, így a jutalomfalat reményében hajlandó minden alkalommal leguggolni pár másodpercre. Néhány napja azon kaptam, hogy az akció közben palira vesz, ugyanis a száraz földön a guggolása után egy csöpp nedvesség sincsen. Kamuból pukedlizik egyet - és várja a jutalmat... Kisdologért kis jutalom járna, a kamuzást viszont nem célszerű jutalommal honorálni. Bár kezdem úgy érezni, hogy az ilyen eseteknél belőlem kitörő röhögést is egyfajta jutalomként fogja fel. Képzelem, hogy a szemközti házban lakó, az utcát éjszaka is fokozott érdeklődéssel monitorozó Piroska néni mit gondolhat magában, amikor azt észleli, hogy egy kutyát sétáltató személy közelről megvizsgálja kutyája illemhelyét, majd a látványtól hangosan felröhög.
Farley Mowat könyvét olvasva ("Ne féljünk a farkastól", eredeti címén "Never Cry Wolf") sokan tudhatnak arról, hogy a kutyafélék (legyen szó akár farkasról, akár házikutyáról) akkurátusan beosztják vizeletüket, ami nem pusztán a vízoldékony anyagcsere-termékek külvilágba juttatásáról szól, hanem kiemelten fontos kommunikációs segédeszköz a fajtársak között, amivel gazdaságosan kell bánni. A kimerülni látszó sms-kreditet sem szokták a megfontolt emberek csipcsup ügyek okán felhasználni, hasonlóképp a kutyák is tartalékolnak némi vizeletet, hátha szükség lesz még arra egy kis territoriális jelölgetéshez.
Hát akkor nyugodalmas jóccakát...

TYÚKOK között

A világhálón tavaly leltem egy "gyöngyszemre", amelyben egy saját magam által talált korábbi újfent "gyöngyszemet" Hitseker Máriának tulajdonítanak... 

Ezúton szeretném jelezni, hogy a "Nagy volt a meglepetés, amikor a fészekben a tojásokból szakállas farkatlan törpék keltek ki"(értsd: szakálltollas, faroktoll nélküli törpetyúkok)" idézetet nem a szerkesztő-asszony találta, hanem jómagam bukkantam a kéziratban, s javítottam időben, így a kötetben helyesen így jelent meg: "Nagy volt a meglepetés, amikor a fészekben a tojásokból szakálltollas faroktoll nélküli törpetyúkok keltek ki."

Alább az eredeti cikk:

2012. május 28., hétfő

Találkoztunk, beszélgettünk

... és megszereztük Hitseker Mária gyűjteményét a legjobb eredeti szövegekről-bakikról. Nagyon tapasztalt szerkesztő, látott egyet s mást, fura megfogalmazásokat, félrefordításokat, nyakatekert hülyeségeket, de ezeken hahotázva nevetett ő is. Mi is.

"A fényes szőr egészséges lovat takar."

"Original text: Then tragedy happened.
Műfordítása: A tragédia ekkor ütötte fel randa(!) fejét."

"A ló a hallására támaszkodva találja meg útját a sötétben."

"Vegyük mindehhez hozzá, hogy Közép-Európa szívében fekszik, és menten érthető, hogy a 20. század hajnalán lábra kapó építészeti izmusok is fészket raktak itt."

"Nagy volt a meglepetés, amikor a fészekben a tojásokból szakállas farkatlan törpék keltek ki.
(értsd: szakálltollas, faroktoll nélküli törpetyúkok)"

BLUETOOTH ÉS "JAMES BOND"

BLUETOOTH ÉS "JAMES BOND"

Mintegy tíz évvel ezelőtt Balatonalmádiban a vasútállomáson búcsúztatott egy barátom, és az időt hasznosan kihasználandó, bluetooth segítségével "átküldött" telefonomra egy hangfelvételt. Nem volt időm meghallgatni, épp csak bekapcsoltam, amikor a vonat megérkezett... Iszkiri, irány a 9 3/4-es vágány, s közben beindult a zsebemben a melódia: James Bond híres muzsikája! 

                               https://www.youtube.com/watch?v=U9FzgsF2T-s


Az aluljáró csempézett fala ezt a zenét visszhangozta, merthogy a kütyüt nem tudtam kikapcsolni... A környéken az utastársak azt láthatták/hallhatták, hogy egy figura akciófilmbe illő rohanással közelít a kupéhoz, s közben a stílszerű "tirara-tiraraaa-tirara-tara..." hallatszik! Varázslatos élmény volt (mármint jobbadán nekem)!

VIGYÁZAT AZ ALTATÓVAL!

2008.11.06. 22:05 - án keltezett levél részlete:

Kedves Zsolt! Ezt most csak Neked írom: köszönöm, hogy írtál a felvetésem kapcsán. Nem akarom túllihegni a dolgot, de ez most számomra szinte ugyanolyan ügy, mint amikor az egykori MME-elnök tett olyan lépést éppen Veled kapcsolatban, ami számomra elfogadhatatlan volt, s ami miatt akkor felvetettem lemondásomat, s ami miatt hónapokig "sztrájkoltam". Ma már az a személy nem elnök... Most az alelnök ténykedésivel nem tudok azonosulni,é s színvallásra szeretném bírni a nagyérdemű elnökségi tagokat, mérlegeljék ők higgadtam azt. Ennek a jóembernek semmi ázalása, éd ínógráfnól ifrkrvrtrfkhí í íhsdims 

A tisztelt Olvasóknak talán feltűnik a levél végének zagyvasága... A titok a mártásban az altatóban van! Az írása közben óvatlanul bevettem egy Dormicum-pirulát, amely a klaviatúrázás végén hatni kezdett! 

Utólag olvasva döbbenten észleltem e sutaságomat, amelyet ma is röstellek...

!ynékrÖ

ARRÓL, HOGY MI A GROTESZK

"Szíveskedjék terpeszállásba állni, mélyen előrehajolni, s ebben a pozitúrában maradva, a két lába közt hátratekinteni: Köszönöm.

Most nézzünk körül, adjunk számot a látottakról.

Íme, a világ fejtetőre állt.

Kocsis András Sándor atrobozs

Férfilábak kalimpálnak a levegőben, visszacsúsznak a nadrágszárak, s a lányok, ó, ezek a lányok, hogy kapkodnak a szoknyájuk után!

Ott az autó: négy kereke a levegőben, mintha egy kutya a hasát akarná megvakargatni. Egy krizantém: keljfeljancsi, vékony szára az égbe mered, ahogy a fején egyensúlyozza magát. Egy gyorsvonat, amint füstcsóváján tovarobog.

A Belvárosi Plébániatemplom a két tornyán levő két kereszten levő két villámhárító hegyével érinti csak a földet. És amott egy tábla a kocsma ablakában:

Bent egy dülöngélő vendég - fejjel aláfelé - elhozza sörét a söntésből. A sorrend: lent a hab, rajta a sör, fent a pohár talpa. Egy csöpp nem sok, de annyi se csordul ki.

Tél van? Hát persze! Hiszen felfelé szállingóznak a hópelyhek, és az égbolt jégtükrén lóbálózva iringálnak a korcsolyázó párok. Nem könnyű sport!

Keressünk most már vidámabb látványt. Ímhol egy temetés! Fölhulló hópelyhek közt, fölcsöpögő könnyek fátyolán át végignézhetjük, amint a sírásók két vastag kötélen fölbocsátják a koporsót. A munkatársak, ismerősök, közeli s távoli rokonok, továbbá az özvegy meg a három árva göröngyöt ragadnak, s elkezdik a koporsót hajigálni. Jusson eszünkbe az a szívettépő hang, amikor a sírgödörbe ledobált rögök megdobbannak és szétomlanak. Az özvegy sír, jajonganak az árvák... Milyen más érzés fölfelé hajigálni! A koporsót eltalálni mennyivel nehezebb! Először is jó göröngyökre van szükség, mert a porhanyósabbja félúton szétesik. Van hát kapkodás, lótás-futás, taszigálódás a kemény rögökért. És hiába a jó göröngy; a rosszul célzott rög visszahull, és ha eltalál valakit - pláne, ha egy gazdag, előkelő rokont -, kezdődik a vihorászás, a káröröm egészséges kuncogása. De ha minden stimmel - kemény a rög, pontos a célzás, s telibe találja a deszkakoporsót -, megtapsolják a dobót, derűs lélekkel térnek haza, és sokáig emlegetik a nagy telitalálatot, a kedves halottat és ezt a mókás, pompásan sikerült szertartást, melyben nyoma sem volt a képmutatásnak, a tettetett gyásznak, a hazudott részvétnyilvánításnak.

Kérem, szíveskedjenek kiegyenesedni. Amint látják: a világ talpra állt, önök pedig emelt fővel, keserű könnyekkel sirathatják kedves halottaikat."

(Örkény István)