Ma a korábbi bejegyzésben szereplő operaénekessel váltottunk levelet, és szíves engedelmével ennek részletét itt egy bejegyzésben közzéteszem:
A Császárvárosban kétszer tettem látogatást (bársonyszőnyeg nékem - akkor sem - nem dukált). Egyszer Édesanyám kollégáival utaztunk egynapos túrára, s engem azzal próbáltak Budapestről kicsábítani, hogy megnézhetem a bécsi Természetrajzi Múzeumot... Na ez a csali visszautasíthatatlannak tűnt, bekaptam, s a valós helyzet az volt, hogy a határ túloldalán (úgy 1 kilométerre a határtól) a HUMA áruházban töltöttünk órákat (ebből egy óra volt a vásárlásra fordított idő, kettő pedig az áfás számla-igénylésért a sorban állás az ügyfél-szolgálaton. A Múzeumba természetesen nem volt idő eljutni, így "kárpótlásként" a Mariahilferstrasse egyik könyvkereskedésében kaptam egy halhatározót. Na az azért mégse a Természetrajzi Múzeum!!!
Oda évekkel később jutottam el egy napra, amikor Dr. Csorba Gáborral a Föld patkósdenevéreinek monográfiáján dolgoztunk, és ahhoz az illusztrációkat kellett kiegészítenem a Bécsben őrzött típuspéldányokkal (amelyek alapján az adott fajokat a tudomány számára leírták). Ebédidőben az Emlősgyűjtemény vezetője invitált minket, hogy hagyjuk félbe a munkát, és menjünk étkezi egy közeli étterembe. Na most a zsebemben alig pár fémérme csörgött (ám vittem a zsebemben egy vajas/szalámis zsemlét), így alaposan meg kellett fontoljam, mit rendelek. Egy csésze tea mellett döntöttem - arra épp elég pénzem volt. A többiek Jóllaktak, én beértem a teával, majd Friederika Spitzenberger jelezte, hogy a cechet ő állja! Ó, ha ezt én korábban tudtam volna...
A patkósdenevérek monográfiája pár év múlva kirepült a nyomdából, itt találsz róla részleteket:
https://pelagicpublishing.com/products/horseshoe-bats-of-the-world (e levelemhez pedig csatolok pár pirinyó nézőképet). A munkáért mondjuk nem kaptam egy árva kanyit (sem!), de legalább társszerzővé válhattam egy nívós szakmunkában...
Sic transit gloria... /már alig emlékszem, micsodáé...:) /
P.
