Koponyarajzom a Madárvártáról

Kedves tanítványom, Borsányi András (aki az agárdi Madárvártán táboraim résztvevője volt ifjú korától, ma pedig ugyanezen a jeles helyen a vezető) a facebook-on osztotta meg velem a Londonban ( Natural History Museum ) az ezredforduló készített rajzomat a rőt vérszopó denevérről (Desmodus rotundus), amelyet sokan csak "vámpír" néven emlegetnek...

Fogazatát még felületesen szemlélve is látszik, hogy vérnyerésre specializálódott fajról van szó!

Egy csontváz rajza...

Ezúttal egy csontvázat ábrázoló rajzot teszek közzé a Com-Com Bt.-vel készített Emlősállatok című CD-Rom anyagából...

...ha esetleg a kedves "olvasóknak" segítség kell, elárulom, hogy egy sün csontvázát ábrázolja, további részletek e fajról megtalálhatók a lemezen, amely beszerezhető a www.multimediaplaza.com/multimedia/adatlap/46 webes felületen!

"A kis herceg"...

Kérem blogom olvasóit, ne haragudjanak, amiért ezt a "gyónásos" bejegyzésemet egy fölnőttnek ajánlom. Komoly mentségem van rá: ez a fölnőtt széles e világon a legjobb barátom volt – s az egyetlen ember vala, kinek kulcsot adtam a lakásomhoz . De van egy másik mentségem is: ez a fölnőtt mindent meg tud érteni, még a gyerekeknek szóló könyveket is; egyik kedvelt könyve volt Antoine de Saint-Exupéry "A kis herceg" című regénye. 

Harmadik mentségem pedig a következő – azt hiszem – Portugáliában él, s ott reményem szerint (a Kis hercegtől eltérőn nem éhezik és nem fázik, ugyanakkor talán nagy szüksége van vigasztalásra. Ha pedig ez a sok mentség nem elegendő, akkor annak a fiatalembernek ajánlom könyvemet, aki valaha ez a fölnőtt volt. Mert előbb minden fölnőtt gyerek volt. (De csak kevesen emlékeznek rá.).

                                                Ajánlásomat tehát kijavítom, ilyesformán: 

A-nak, amikor még fiatalember volt

Egy "gyónással" tartozom... annak idején e jeles fiatalember (tudom: szóismétlés, ugyanakkor dafke/!/) egyszer azt találta mondani, amikor olvasmányélményeiről faggattam, hogy ő egész-életében cakk-pakk 3 könyvet olvasott el! Ettől először komolyan megrémültem, majd nem-sokkal később kiderült, hogy ő a legolvasottabb emberek egyike, akikhez valaha "dolgom" volt. Amikor Budapestről elköltözni tervezett, jelezte, hogy a könyvtárát rám tervezi "hagyományozni"... Ettől – őszintén megmondom – roppant-mód berezeltem, mert a 28 négyzetméteres lakásomban egyáltalán nem lett volna hely ennyi-sok kötetnek! Így elhárítottam – ma-már tudom, hogy ezzel hatalmas ostobaságot vétettem... Hogy nyerhetek ez-alól feloldozást? Talán a Kis herceg ebben segítségemre jöhet...

Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.

Egy csonttani cikkem ábrasora

2016-ban Dr. Csörgő Tibornak sikerült elérnie, hogy a mintegy 20 éve a számítógépemen "Csipkerózsika-álmát" alvó, az európai énekesmadarak koponyamorfológiáját tárgyaló cikkemet végső formába öntsem. Hogy miért volt ilyen hosszadalmas a megjelentetése? Hát mert még hiányzott a vizsgált fajok köréből a külön családba tartozó hajnalmadár (Tichodroma muralis)!

Az Ornis-cikkem egyik ábrasora

Mint a mellékelt ábrasorból látható, végül kompromisszumot kötöttem, és e faj állkapocsvégéről végül nem készítettem tusrajzot, ellenben a családjellemzések között e faj jellemzése is szerepel! Ebben a szakirodalmi források voltak segítségemre. S hogy miért fontos az állkapocsvégek ilyen mérvű ismerete? A saját újításom e témában, hogy felhívtam a tudományos közösség figyelmét: ez a csontképlet a külső hatásoknak legjobban ellenállónak bizonyultak, mind az őslénytani kutatások során előkerülő csonttöredékek között, mind a baglyok táplálékmaradványai között... Bővebben erről a cikkemben a következő helyről letölthető:

kornel.zool.klte.hu/pub/ornis/articles/OrnisHungarica_vol24(2)_p54-77.pdf

Gímszarvas a készülő koponyahatározómból

Akinek az alább közölt részletnél részletesebben érdekelnek a koponyahatározás részletei, annak ajánlom figyelmébe a pár év múlva -  jó eséllyel - megjelenő könyvemet... :)

Gímszarvas - koponyajellemzés: 

A koponya alaphossza 309-366 mm, a felső zápfogsor hossza 86-121 mm. A koponya arcorri tájéka hosszabb, mint az agykoponya. A széles interorbitalis tájékot a szemüregek felett egy-egy nyílás (foramen supraorbitale) töri át. Az agykoponyán a nyíltaraj (crista sagittalis) mindig hiányzik. A könnycsonton feltűnő bemélyedés található. A zárt, kerek szemüreg a legutolsó  zápfog fölött helyezkedik el. A fogazat összesen 34 fogból áll, a fogképlet I0/3C1/1P3/3M3/3.

Egy koponya tusrajza a készülő emlőshatározómból

Ma találtam egy 20 évvel ezelőtti tusrajzomra, amelyet itt most közzéteszek:

Egy koponya tusrajza a készülő emlőshatározómból... 

Ha segítségre lenne szükség a pontos fajmeghatározáshoz, hát elárulom: borz (Meles meles)!

Befejezetlen bejegyzés kedves tanítványaimról...

Korábbi jegyzetben már írtam, hogy a pedagógia igen közeli téma volt mindig is számomra. Ilyetén vonzalmamat leginkább az agárdi Chernel István Madárvártán élhettem ki. Ott diákok ezreinek tartottam természetismereti foglalkozásokat, és a legnagyobb hatással a táborozókra lehettem.  Nyáron - hetes turnusokban váltakozva - összesen több száz kisiskolás tölthetett el hasznosan időt, ami mind nekik, mind nekem maradandó élménnyé vált. Sokat tanultak tőlem, s jómagam is sokat tanultam tőlük!... Volt szülő, aki a táborozást követően lelkesen mesélte, hogy fiai többet tanultak a Vártán egy hét alatt, mint korábbi életükben összességében. A délelőtt madárrajzolással telt, délután kirándultunk a Velencei-tó körül (s a tavon), emellett egész nap a latin madárnevek (naponta 10) memorizálása volt a feladatuk, amit többnyire simán ment valamennyiüknek. Boldogok voltunk ott valamennyien (egy fura családot leszámítva, akik fiukat hazavitelkor szépen betessékelték kocsijukba, elköszönni azt hiszem nem felejtettek el, de a "Köszönjük!" nem hagyta el a szájukat... Annyit mondtak, hogy jön a gyerkőc jövőre is... Na hát én ugyan nem hívtam többet ingyenes gyerekfelügyeletre...).
Minden diák egyformán kedves volt számomra, sokukkal ma is tartjuk a kapcsolatot. Öröm látni, ahogy beérik a munka "gyümölcse"! Tulajdonképpen életem során csupán EGYETLEN alkalommal, de akkor is INDOKOLTAN kevertem le egy pofont az egyik NEVELETLEN táborozónak, akinek édesanyja azon ALAPSZABÁLYT megszegve, miszerint a TÁBOR 1. NAPJÁN JÖHETNEK A GYERMEKKEL, A 7.-en VIHETIK, beállított egy tányérnyi palacsintával, a srác meglátva őt azonnal összepakolt, és ezt találta mondani édesanyjának: A CSIZMÁMAT HOZZAD, TE CSICSKÁS! 2 perc múlva elnézést kértem a POFONÉRT, de jeleztem neki, hogy a véleményemet a viselkedése kapcsán fenntartom, és többet a táborba nem jöhet...

Apró, de kedves emlék, amint Máté megérkezett a Madárvárta tornácára, és az ajtón kotkodácsolva lépett be. Mondhatni, ez bagatell, de jelezte, hogy azonnal ráérzett a hely otthonos szellemére!

Bálint 3. osztályos volt, amikor táborozónak szeretett volna jelentkezni. Néztem, és úgy láttam, hogy ő még túl fiatal a táborozáshoz. Ő erősködött, hogy csak teszteljem az ismereteit. Na jó, adtam neki egy denevérállkapcsot és az általam írt emlőshatározót - ő 10 percig lapozgatta a könyvet, forgatta az állkapcsot, félve kérdezte: közönséges késeidenevér? Igen! Na jó, akkor jöhet, tábor-érett! Amikor a délelőtti foglalkozáson mókuskoponyát rajzolt épp, kirándulók érkeztek, s kérdezték Bálintot:
- Mit rajzolsz, kisfiú?
- Mókuskoponyát!
- És honnan tudod, hogy ez éppen egy mókus koponyája?
- Hát kérem, látják, ez itt a rá jellemző processus supraorbitalis! A látogatóknak - orbitálisan - tátva maradt a szája! Bálint időközben felnőtté cseperedett, jelenleg kétéltű-határozó írásán, rajzolásán fáradozik...

Bálint ebihalai...

A fentebb említett Máté bátyja, Márton olyan minőségű tusrajzokat készített, hogy a Magyar Természettudományi Múzeum épp odalátogató főigazgatója szerint bármely múzeumi kiadványban is megjelenhetnének. 

Innentől datálódik a táborozók között gyakran elhangzó szállóige:
"Édesapád büszke lesz rád!"

Ági, akit Pintyőnek becéztek, nemkülönben szépen rajzolt

 egyik ábrája megjelent a Madártávlat magazin Madártárlat rovatában is.

Bájos lurkó volt Bence is, akit a vártai látogatás után kérdezték (a szokványos közhelyes módon):
- Na és mi leszel, Bence, ha nagy leszel?
- Hát tóász! Tóász - vagy madarász!
Innentől az iskolában Tóásznak szólították...

Bence süllőrajza a MADÁRTÁVLAT rovatában, a MADÁRTÁRLAT oldalon

Tóász az egyik tábori délelőtti rajzfoglalkozás során olyan TÜNEMÉNYES süllőrajzot készített, hogy az később a MADÁRTÁVLAT magazinban is megjelent, és ő  volt/van minden évben az első barátom (tanítványból immár baráttá vált), aki karácsonyi/újévi jókívánságát elküldi nékem.
Végül a tóászi terveit feladva pénzügyi szakemberré vált... Tehetséges pénzügyi szakemberré!

A Borsányi fivérek ELSŐ jelentkezése talán a LEGEMLÉKEZETESEBB! Édesapjukkal egy AUGUSZTUS VÉGI héten, az ÖSSZES turnus UTÁN jelentkeztek, és amikor azt jeleztem nekik, hogy ERRE 1 év múlva lesz lehetőségük, a "fájdalmas" tekintetüket látva azt javasoltam, ha a SZOKOTT PROGRAMOKAT, tehát NAPONTA 10-10 tudományos /latin/ nevet elsajátítanak, valamint délelőttönként lerajzolnak egy madárpreparátumot, akkor ők is felmérhetik, szeretnének-e KÉSŐBB vissza-visszatérni: Andris annyira megfelelt az elvárásoknak, hogy JELENLEG már ő a Madárvárta LELKES vezetője, Zoli pedig testneveléstanár. Amikor még MINDEN ÉVBEN VISSZATÉRTEK, az összes táborozóval jót derültek, amikor az egyik krimi-klasszikus, Agatha Christie a MEGHÍVÁS EGY GYILKOS VACSORÁRA című műve alapján készített filmet nézhették, én pedig a ház előtt kialakított sziklakert mellől, az ablakon át "legeltettem a szememet", hogy az OKOS táborozók a turnusok idején SZÓRAKOZVA is TANULNAK! Sajnos a világhálón csak egy rövidke rész van, de van:

videa.hu/videok/film-animacio/meghivas-egy-gyilkos-vacsorara-7vnLGTu85QAUNKav?fbclid=IwAR37514ksL0n5TRB19TCJTDgOvC6mPRg4AxZa3VnxTfHSnZKRcSoYbUkq3Q 

E névsort egyelőre Balázs "zárja", na nem mintha utolsó lett volna az ottani táborozók között! Feledhetetlen élmény volt, amikor "aprócska", kissé félénk gyerkőcként jelentkezett nővére, Dóri mellé a madárvártai táborba, ellenben eleinte rettegett az első ott töltendő éjszakától. Na erre azt javasoltam neki, hogy majd a hálózsákja mellé helyezett uhupreparátum vigyáz rá az éjszaka sötétjében. S "láss csodát": Balázs nyugodtan aludt el, s kelt fel! 🙂

Dóri (középen), Balázs - és a többiek...

Volt, akiből pszichológus lett, másikból villamosmérnök, riporter, újságíró - és így tovább... Nem is volt soha célom a táborozókból később munkához nem jutó, nincstelen zoológusokat képezni! A fő szempont az volt, hogy természetet szerető és védő értékes emberekké váljanak!

Megérte a velük való szorgoskodás, flow-érzést nyújtott a csillogó szemük, néha agyonaggódtam miattuk (amikor például késve érkeztek haza madarászásból), még ha nem is kaptam a Madárvártát üzemeltetni hivatott alapítványtól egy árva kanyit sem... Ígéreteket - na azt kaptam tengernyit óceánnyit! Hál' az Égnek mára a korábban regnáló semmittevő kuratóriumot feloszlatta a megyei közgyűlés, így újra működhet a csinosan felújított romantikus házikó - sokak örömére...