2013. december 11., szerda

angol, francia, belga?

Az angol vérebről mindenekelőtt le kell szögezzük: bár neve azt sejteti, hogy ereiben tiszta brit vér csörgedezik, igazából nem is angol kutya. Vannak, akik franciának vélik, hivatalos papírjai pedig Belgiumhoz kötik. Mindenezek alapján ez a kiváló nyomkövető akár Columbo Poirot kutyája is lehetne. Pláne hogy a bloodhound még a Scotland Yard munkáját is segíti. Albionban a múlt ködébe vesző eredetű, hűséges véreb régóta nagy tiszteletnek örvendett.





Már 1897-ben megalakították a Vérebtenyésztők Társaságát, amely feladatának tekintette az emberek felkutatására képes vérebek kiképzését is. Napjainkra a vérebek rendőrségi alkalmazása világszerte elterjedtté vált, és bár az 1800-as években a felderítő kutyák megbízhatóságát még sokan vitatták, a vérebek által szolgáltatott bizonyítékokat ma már sok bíróságon hitelesnek fogadják el. 1930-1940 táján az angol vérebek az USA és Nagy-Britannia rendőrségi kötelékében ugyanannyi sikeres nyomkövetést végeztek, mint amennyi sikeres nyomozást a detektívek. A Nick Carter néven ismert angol véreb 600 eredményes nyomozást végzett, köztük olyan bravúrokkal, hogy 105 órás nyomon is képes volt megtalálni egy piromán bűnözőt.

Rendőrkutyás szagirodalmi folyóirat


A vérebek az emberi izzadságszagot egymilliomodnyi hígításban is megérezik.  Orrukban 230 millió receptor segíti a szagok érzékelését (szemben az emberek 5,5 millió receptorával). A gáznemű anyagok kutyák általi kifinomult elemzésére már Robert Boyle is felfigyelt, aki lejegyezte, hogy egy angol véreb képes volt 7 mérföldön keresztül követni a célszemély nyomát, és azt egy ház emeleti szobájában megtalálni. A rendőrök munkáját nem csupán bűnözők felkutatásában segítik a vérebek, eltűnt személyek (például elveszett gyermekek) megmentésében is éppúgy pótolhatatlan segítőtársak.



Ha veszélyes személy kézre kerítése a cél, akkor a vérebek mellé mindenképpen egy őrző-védő társat (pl. német juhász) kell kirendelni, ugyanis a véreb, amikor megtalálja a célszemélyt, legfeljebb annyiban segítheti ártalmatlanná tételét, hogy a megtalálás felett érzett örömében úgy képen nyalja, hogy az hanyatt vágódik. A hatást csak fokozza, hogy a "bloodhound"  marmagassága eléri a 69 cm-t, testtömege pedig mintegy 50 kilogramm. Brit tudósok az angol véreb nyáltermelését még nem mérték precízen, de egyes szemtanúk szerint elég egy fejrázása, és nyálával beteríti a szoba plafonját. Annyi bizonyos, hogy a Nobel-díjas Ivan Petrovics Pavlov számára ez a fajta nem lett volna ideális kísérleti alany: nyálelválasztása ugyanis nem kötött se feltétlen, se feltételes reflexhez... Arcorrában a mirigyek dolgoznak reggel, délben, este... E tulajdonsága a házikedvencek között hátrányt jelent, ugyanakkor a szimatmunkának fontos része, hiszen a szaglóhám folyamatosan nedves környezetet igényel, hogy az illatmolekulákat képes legyen analizálni. (Zárójelben jegyzem meg, hogy a bajor vérebnél a másfél év alatt - szerencsére - mindössze egyszer tapasztaltam fokozott nyáltermelést, édesanyám túrós pogácsájának sütése közben...)




Flóra élete első két hónapját angol vérebek szomszédságában élte. A fajta három méltóságteljes – bronzba öntött - képviselőjével legutóbb a budai Várban találkoztunk, a Mátyás kútnál. A Stróbl Zsigmond által készített szoborcsoportban e kutyák egy vadászjelenet részeként láthatók. Egyikük, jellegzetes pózban, földhöz tartott orral lett megörökítve, így az is látható rajta, hogy nyomkövetéskor a vérebek füle a talajszintig leér, és mozgás közben billegve szinte az orrnyíláshoz tereli az illatanyagokat.


A vérebek új alkalmazási módjainak egyikéről Ausztráliából érkezett hír, ahol egy borgazdaságban a kutya orrában megbízva döntik el, hogy egy szőlőszállítmány megfelel-e a magas kívánalmaknak, illetve hogy a hordókban érlelődő bor kellően jó minőségű-e? Nagy tételek minősítése során ez a "bornemissza" módszer talán józanabb döntések meghozatalát teszi lehetővé, mint a hagyományos borkóstolás. Evoé, Dionysos!