2014. szeptember 9., kedd

Vér(eb)szívók

A minap Flóra hátán egy kullancsot találtam, amint épp megfelelő helyet keresett, ahol nekiláthatna a vérszívásnak. Gyorsan letessékeltem a kullancsot kutyámról, és eldöntöttem, hogy időszerűvé vált egy újabb adag kullancsriasztót beszereznem. Erre a célra az Advantix cseppeket találtam a legalkalmasabbnak, lévén ez a szer a legkülönfélébb ízeltlábúak (kullancsok, bolhák, szúnyogok stb.) ellen jelent hatékony védelmet. Az az igazság, hogy miközben távol akarom tartani Flórától az esetleges betegségeket közvetítő vérszívókat, célzottan elpusztítani egy kullancsot sem tudnék. Táplálni nem óhajtom őket, de csodálom bennük az egészen különös életformát, a különleges táplálkozásmódhoz idomult tökéletes szervezetüket. Ha az ember a saját testén bóklászó parazitát észlel, óhatatlanul viszolygás fogja el. Ez  természetes. Azonban ha a kullancs perspektívájából is megnézzük a dolgot, és például mikroszkóp alatt megvizsgálunk egy ilyen állatot, varázslatos látvány tárul elénk. A kullancs szájszerve, mint valami mérnöki csúcstechnológiával készített műtéti eszköz, olyan kifinomult szerkezettel bír, hogy ha egy laikus előítélet nélkül szemléli, nem mondhat más jelzőt rá, mint hogy gyönyörű! A visszafele hajló kitinhorgocskák azt a célt szolgálják, hogy a vérszíváshoz az apró ízeltlábú megfelelően tudja rögzíteni magát a kiszemelt gazdaszervezet testén.

Kullancsportré (copyright: Rahmé Nikola)


Ez nem egy ember által alkotott míves dárdahegy, hanem egy kullancs szájszerve (copyright: Rahmé Nikola)
Ha az akció sikerült, nekilát a vérszíváshoz, és rövid idő alatt testméretét megtöbbszörözi - hiszen nagyszámú petéinek érleléséhez szüksége van a bőséges tápanyagforrásra. A "családtervezés" kullancséknál meglehetősen leegyszerűsített: töméntelen mennyiségű petét kell a megfelelő élőhelyen szétszórni, hogy közülük majd valamelyiknek - a nagy számok törvénye alapján - esélye legyen ismét vérhez jutni, és továbbvinni a fajfenntartás feladatát. A táplálkozás előtt a nőstény kullancs csupán 3-4 milliméter hosszúságú, vérrel teli állapotban azonban már olyan, mint egy ricinusmag. A ricinusmaghoz való hasonlatosságát a mintázata is erősíti, innen eredhet a leggyakoribb kullancsfajunk latin neve (Ixodes ricinus).
A kullancsriasztó cseppeket tehát az őszi hónapokra beszereztem, de ezzel még messze nincs vége a parazitákkal való szüntelen küzdelemnek. Merthogy a kutya (illetve bármely más jószág) testén belül is élősködők végeláthatatlan sora teszteli a gazdaszervezetet, hogy ugyanmár nem lehetne-e némi potyaélelemhez jutni az emésztőtraktusban (rosszabb esetben más életfontosságú szervekben) megbújva. Ha az ember féreghajtóval kitessékeli őket a szervezetből, az eredmény távolról sem végleges: a külvilágból a szervezetbe bekerülő petéik napokon/heteken belül képesek reprodukálni a korábbi parazitafertőzöttséget.
Valójában egy igen izgalmas, szüntelen egymásrahatás ez gazdaállatok és parazitáik között, amelynek részletei sokkal izgalmasabbak, mint egyik-másik mai "sikerregény". Szerencsére magyarul is olvasható a témában izgalmas könyv, Rózsa Lajos "Élősködés - Az állati és emberi fejlődés motorja" című kötete. Jó szívvel ajánlható minden érdeklődőnek...