2016. december 24., szombat

A kutyák táplálásáról

Kutyás berkekben gyakori téma, hogy a gazdák mivel etetik az ebeket. Néha elhűlve hallgatom, amint azt taglalják, hogy milyen olcsón jutottak hozzá 10-20 kiló táphoz, természetesen az amúgy is "gazdaságos", minden sarki boltban fellelhető, és a tévéreklámokban is agyonajnározott "márkákból".  Amely cégeknél a reklámozásra nagyon adnak, a csomagoláson bájosan mosolygó kutyusok láthatók, ám a tápban valójában alig van valami, amit szívesen adnék a saját kutyáimnak. Régóta tervezem, hogy megosztom a táplálással kapcsolatos tapasztalataimat, és most rá is szánom magam, mert kedves barátom ma azzal hívott fel, hogy egy kutyakölyök jelent meg náluk, így talán segíthetek nekik is (és másoknak is) az alábbi bejegyzéssel.
A legfontosabb alapszabály: a kutya alapvetően ragadozó állat. Őse, a farkas, opportunista faj, szinte bármit megeszik, amit képes zsákmányul ejteni, legyen az pocok, hal, madárfióka, tojás, gyík, nyúl - és a sort a rénszarvasig vagy bölényig folytathatnánk. Az is fontos, hogy a legyűrt állatoknak nem csupán a húsát fogyasztják el a farkasok, hanem a zsigereiket, beleiket (a bennük lévő félig emésztett növényekkel) is, vagyis jóval többféle tápanyag jut szervezetükbe, mintha csak színhúst ennének. Nemritkán gyümölcsöket, bogyókat is esznek, sőt gyakorta füvet is legelnek.
A kutya táplálkozása az emberrel együttes koevolúcióban némileg módosult, és a növényi eredetű táplálékok magasabb arányban is jelen lehetnek táplálékában, mint a farkasokében, de azért a kutyák táplálékának meghatározó része továbbra is a hús kell legyen.
Saját tapasztalataim szerint a leggazdaságosabb hús-alapforrás a csirkenyak. Az ebben található apró nyakcsigolyák nem jelentenek veszélyt a kutyák számára. (Fontos, hogy a madarak csöves végtagcsontjait sose adjuk kutyáknak, mert szálkásan törhetnek, és komoly bonyodalmat, akár tragédiát is képesek okozni.) A csirkenyak mellett terítékre kerülhet csirkehát is, vagy ha épp nincs anyagi akadálya, akkor baromfihús darálva. A kölykök számára eleinte mindenképpen a darált hús az ajánlott. Én pár évig hosszasan főztem a különféle húsokat, ami rengeteg macerával járt, mígnem egyszer kipróbáltam, mit szólna vérebem a nyers húshoz. S láss csodát, a nyers húst éppolyan étvággyal fogyasztotta el, mint a főttet. Azóta nem kell bajlódjak a főzéssel, kiporciózással, lábasmosogatással... Fontos, hogy a sertéshúst (pontosabban bármit, ami sertésből vagy vaddisznóból származik: sertésmáj, sertéslép stb.) mindig kötelező alaposan hőkezelni, ellenkező esetben kutyánk gyógyíthatatlan fertőzést kaphat, de a birkahús, marhahús már szintén adható nyersen is.
A hús önmagában nem elégséges táplálék (mint azt már fentebb is jeleztem), így érdemes azt kiegészíteni egyéb élelemmel is. Ezek lehetnek: csirkemáj, csirkeszív, tojás, túró, kefír, joghurt. "Köretnek" két alapélelmiszer javasolható: tört főtt burgonya és főtt rizs. Vitaminforrásként javasolható egy kiskanálnyi  búzacsíra minden étkezéshez. Az állati és növényi eredetű összetevők aránya hozzávetőlegesen 60:40 százalékot tehet ki. A rizs főzésekor egy-egy adag reszelt répát is célszerű megfőzni (együtt a rizzsel). A családi ebédhez készített levesből is adható főtt zöldség a kutyáknak (én ezt villával szétpasszírozva szoktam a kutyatálba tenni). Az almát szinte minden kutya szereti, reszelve is keverhetjük a táplálék közé, de almaszeleteket is szívesen elrágcsálnak. FONTOS: az almamag ciánvegyületet tartalmaz, ezért az almacsutkát sose hagyjuk rágcsálni, nehogy a kutya almamagokat is fogyasszon.
A felkínált táplálék mindig szobahőmérsékletű (vagy langyos) legyen.
Tiszta ivóvíz mindig legyen elérhető a kutya számára.
Kutyáknak tiltott élelmiszerek: csokoládé, szőlő, mazsola - és bármilyen fura, de a nyírfacukor (xilit) is. Kutyás ismerősömék múltkor megkínálták agarukat nyírfacukorral ízesített süteménnyel - pár óra múlva az állatorvosi rendelőben aggódhattak, hogy túléli-e az eb ezt a jutalomfalatot...
Ami a tápokat illeti: hosszú évekig alaposan tanulmányoztam a kereskedelemben százával kapható különféle kutyatápok összetételét. Már persze amit a gyártók feltüntetnek a csomagoláson. Merthogy a legtöbb gyártó alig oszt meg érdemi információt a beltartalomról, inkább nyomatják a reklámszöveget, hogy "ízletes, zamatos falatkák kedvencek számára, csirke és marha ízesítéssel"... Könyörgöm, ha egy kutyatápot alapvetően hús felhasználásával készítenek, ahhoz minek kéne ilyen-olyan ízesítés?! ALAPSZABÁLY: ha egy táp csomagolásán nincs egyértelműen és tételesen felsorolva, hogy miből készítették, azt a tápot nem szabad megvásárolni. KIEGÉSZÍTŐ SZABÁLY: ha a csomagoláson mosolygó kutyuska csábítja vásárlásra a vevőt, azt a terméket sem szabad megvenni. Tapasztalataim szerint azok a cégek, amelyek valóban minőségi kutyatápokat gyártanak (mégpedig főként húsból), nem alkalmaznak gagyi marketing-fogásokat, és a csomagoláson nem a bájos kutyusok fotója a vonzó, hanem a táphoz mellékelt háttérinformációk.

Összetevők: Válogatott gabonafélék,  Növényi eredetű származékok,  Hús és állati származékok (ebből 4% marhahús a piros színű szemcsékben),  Olajok és zsírok,  Ásványi anyagok,  Zöldségek (ebből 4% répa a narancs színű szemcsékben, 4% borsó a zöld színű szemcsékben) Tápértékkel rendelkező adalékanyagok: -A-vitamin: 10400 NE-D3-vitamin: 1148 NE-E-vitamin: 50 mg-Réz-szulfát pentahidrát: 11,6 mg-Mangán-szulfát monohidrát: 60,9 mg-Kálium-jodid: 1 mg-Nátrium-szelenit: 0,62 mg-Cink-szulfát monohidrát: 162,5 mg


Az "olcsó" tápokhoz még megfontolásra érdemes szempont: ezekben a tápokban, a különféle melléktermékeket ömlesztve, valójában csillagászati áron forgalmazzák az amúgy semmire se használható, értéktelen hulladékokat. A "válogatott gabonafélék" és "növényi eredetű származékok" teszik ki e termékek nagy részét (nagy kérdés, hogy minek a kutyának válogatott gabona?!), majd az "állati származékok" között akár még 4% marhahús is lehet... Na nem a termék egészében, hanem a piros színű szemcsékben! Tisztább lenne, ha ráírnák a csomagolásra, hogy nyomokban marhahúst tartalmazhat... Az állatát ilyen silány termékekkel tápláló gazda később a "megtakarított" pénz sokszorosát költheti majd állatorvosi kezelésekre, műtétekre, mert azt ne gondolja senki, hogy ha a szervezetbe folyton csupa szirszart ócskaságot juttatunk be, az idővel nem fogja magát megbosszulni. Amúgy rövidtávon is jelzik az ebek, hogy az "ócsótápok" hogyan hatnak a szervezetre, lévén a naponta ürített salakanyagok az ilyen tápok után igen nagy halmot képeznek (lévén a tartalmuk nemigen tudott hasznosulni), s ami szintén nem mellékes a feltakarításkor: rettenetesen büdösek, Néha arra gondolok, hogy talán erre utal a termékcímkéken a tápösszetevők között felsorolt "FOS", bár valójában a frukto-oligoszaharidokra vonatkozik ez a rövidítés.
De hogy azért tápokról is mondjak valami jót, van néhány olyan márka, amit jó szívvel tudok ajánlani: Orijen, Platinum, Acana, Carnilove.

Összetevők: Friss kecske (4 %), friss szarvas (4 %), friss birka (4 %), friss bölény (4 %), friss sarkvidéki szajbling (4 %), friss nyúl (4 %), friss kacsa (4 %), friss acélosfejű pisztráng (4 %), friss szardínia (4 %), friss alaszkai tőkehal (4 %), dehidratált kecske (4 %), dehidratált szarvas (4 %), dehidratált lepényhal (4 %), dehidratált birka (4 %), dehidratált kék puha tőkehal (4 %), vöröslencse, zöldborsó, kacsazsír (3,5 %), dehidratált hering (3 %), dehidratált sávos tőkehal (3 %), garbanzó bab, sárgaborsó, lucerna, tengeri moszat, úritök, tök, tőkehalmáj (1,5 %), kecskebendő (1,5 %), kecskemáj (1,5 %), birkabendő (1,5 %), birkamáj (1,5 %), szarvasbendő (1,5 %), szarvasmáj (1,5 %), sárgarépa, spenót, alma, körte, tőzegáfonya, fagyasztva szárított jávorszarvasmáj, fagyasztva szárított szarvasmáj, fagyasztva szárított bölénymáj, fagyasztva szárított kecskemáj, kevert tokoferolok, borókabogyó, csipkebogyó, gyermekláncfűgyökér, bodzavirág, orvosi körömvirág, szárított vadcikóriagyökér, szárított Enterococcus faecium erjesztett készítmény.


És mielőtt az olvasó felhördülne ezen termékek árát látva, gondolja csak végig, mi van az egyik tápban - és azt mennyiért adják, és mi van a másik tápban a magasabb összegért. A középkategóriás tápokban van egy csomó rizs meg burgonya, jó magas áron - na azt hiszem, rizst és krumplit egy ideig még tudok magam is főzni a kutyáimnak, szóval amiatt fölösleges tápokért kiadni pénzt.
Minden tápgyártó hangsúlyozza, hogy csak az ő tápjával szabad etetni, mert azt tudományos kutatások alapján készítik. A meglepő csupán az, hogy a tudományos alapokon készített tápok összetétele mennyire különbözik egymástól. Én már csak azért se szoktatom a kutyáimat egyetlen cég tápjához sem, hogy ne legyek kiszolgáltatva az adott cégnek. Az is gyakori érv a tápgyártóknál, hogy azért nem érdemes az ebnek külön készített házi ételt adni, mert akkor a kutya válogatóssá válik! Ó, milyen ismerős ez a szempont a rendszerváltás előtti időkből: ne tudja a nép, hogy mi van a határokon túl, érje be azzal, amit kap, és akkor nem fog jobbat követelni...
Az viszont tényleg fontos alapszabály, hogy az étkezést követően a kutyákat nem szabad ugráltatni, gyors mozgásra biztatni, mert a teli gyomorral ugráló kutyánál könnyen gyomorcsavarodás jelentkezhet - ami pedig életveszélyes! A legsimább, ha a kutya mihamarabb megszokja, hogy az étkezés után csendespihenő következik, sétálni meg az étkezés után 1-2 órával lehet elindulni.
Végezetül még van valami, ami nem igazán élelmiszer, de a kölyöknevelés során nagyon hasznos: a préselt marhabőrből készített műcsont. A kutya természetéből adódóan szeret rágni. Az neki nagyjából tökmindegy, hogy amit rág, az egy antik szekrény lába, a gazda papucsa vagy egy felmosórongy, a lényeg a rághatóságon van. Márpedig ha ellátjuk a kölyköt számára engedélyezetten rágható műcsonttal, akkor garantált, hogy a szekrénylábak és papucsok a későbbiekben is olyan állapotban lesznek, mint amilyenben a kölyök érkezése előtt voltak. A műcsontok egyetlen hátránya, hogy a szárított bőr elfogyasztása szomjassá teszi a kutyát (éppúgy, mint a száraztápok), emiatt sokat iszik, ami pedig a lakásban tartott kölyökkutyánál némi problémát okozhat...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése