A TÁVKÖZLÉS VILÁGNAPJÁN
Az élmény döbbenetes volt: érkezésemkor R. G. még híreket olvasott, s amikor behívtak a beszélgetésre, egy perce volt, hogy belelapozzon az újságba - majd utána olyan szakszerű kérdéseket tett fel, mintha hetekig készült volna az emlőstan témájából. Mindig rettegtem az olyan "riporterektől", akik a felvétel előtt fél órát egyeztettek, hogy milyen kérdéseket szándékoznak nekem feltenni, s utána én mit válaszoljak. R. G. ezzel szemben vérprofiként rögtönzött - örök emlék!
Ottlétemkor másik napirendi pont volt, mint fentebb írtam: "Egy főszerkesztő miképp tud sikeresen szerkeszteni mobiltelefon nélkül (kiemelés tőlem) kéthetente megjelenő folyóiratot?" - Válaszom: "Csakis mobiltelefon nélkül tudok eredményesen dolgozni, mert a kollégák így nem érnek el csip-csup kérdésekkel, a megbeszélt időpontokat precízen betartják, ellenkező esetben többet nem dolgoznánk együtt." R. G. mosollyal fogadta e választ.
Azt tapasztalva, hogy engem mennyire FRUSZTRÁL az oktalan hívások TÖMKELEGE, megtanultam FELMÉRNI, hogy ami miatt én TELEFONÁLNI tervetek, van-e olyan FONTOS, hogy amiatt ne írjak, hanem MOBILTELEFONON keressem a partnereket...
Manapság, haladva a korral, jómagam is rendelkezem mobilkészülékkel... S a szerzők egyre gyakrabban késedelmesen adják át kézirataikat, naponta többször zaklatnak a csip-csup kérdésekkel - szóval beállt a modern idők "rendje"! Ezt a "rendet" tökélyre fejlesztik azok a szerzők, akik a könyvük készítése során a naponta zaklatók táborát növelik, majd mikor a kiadvány megjelenik, mintha sose ismertük volna egymást, nem hívnak többet, még a könyv bemutatójára sem hívnak meg. Na őket iparkodom én is gyorsan feledni - a Rékai-féle riportra pedig mindig emlékezni fogok!
"KÉNYSZERŰ" frissítés 2023. januárjában: egy kedves, ámde kissé szokatlan családnevű kollégám mobilszámát terveztem elmenteni az úgynevezett OKOS-TELEFONOMBA... mármost, korábban, ha egy GSM-üzletben mobiltelefont vásároltam, akkor hangsúlyozottan OSTOBATELEFONT kértem, mert annak billentyűin könnyen kiigazodok. Na, ez az "OKOSTÓNI" meg a "betáplálni" tervezett TELJES NEVET, /// amelyből a családnevet persze NEM ÍROM MEG! ///, képes volt ebben a formában menteni próbálni az ÉRINTŐKÉPERNYŐS mentéskor: Kisbence! :)
 |
Rékai Gábor |
Manapság, haladva a korral, jómagam is rendelkezem mobilkészülékkel... S a szerzők egyre gyakrabban késedelmesen adják át kézirataikat, naponta többször zaklatnak a csip-csup kérdésekkel - szóval beállt a modern idők "rendje"! Ezt a "rendet" tökélyre fejlesztik azok a szerzők, akik a könyvük készítése során a naponta zaklatók táborát növelik, majd mikor a kiadvány megjelenik, mintha sose ismertük volna egymást, nem hívnak többet, még a könyv bemutatójára sem hívnak meg. Na őket iparkodom én is gyorsan feledni - a Rékai-féle riportra pedig mindig emlékezni fogok!
"KÉNYSZERŰ" frissítés 2023. januárjában: egy kedves, ámde kissé szokatlan családnevű kollégám mobilszámát terveztem elmenteni az úgynevezett OKOS-TELEFONOMBA... mármost, korábban, ha egy GSM-üzletben mobiltelefont vásároltam, akkor hangsúlyozottan OSTOBATELEFONT kértem, mert annak billentyűin könnyen kiigazodok. Na, ez az "OKOSTÓNI" meg a "betáplálni" tervezett TELJES NEVET, /// amelyből a családnevet persze NEM ÍROM MEG! ///, képes volt ebben a formában menteni próbálni az ÉRINTŐKÉPERNYŐS mentéskor: Kisbence! :)
Franc tudja, lehet, hogy annyira OKOS, hogy még egy magyar GYEREKDALOCSKÁT is ismer? Például ezt, amely címe: KIS BENCE:
Egyszer volt egy kemence,
Belebújt a kis Bence,
Kormos volt a kemence,
Fekete lett kis Bence.
Ránézett a mamája,
Nem ismert rá a fiára,
Becsukta a kemencét,
Jól elverte kis Bencét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése