A telefonszámla Misi vállalatának költségszámlájára ment...

Ez a kép 1967-ben (vagy 1968-ban) készült a székesfővárosi Sas-hegy tövében, lakásunk mellett. Mint látható, javában telefonon beszélgetünk szeretett bátyámmal, Tomival, arcunkról árad a szeretet és az öröm. Hogy telefonálásunk költségét ki állta, az a bejegyzés címéből kiderül!

"De hogy kinek vagy minek örültünk, az most már örök talány marad."

Na jó, a képaláírás nem teljesen saját kútfőmből eredő szöveg, Örkény István MACSKAJÁTÉK című kisregényének zárósorait adaptáltam, hasonlóképp e bejegyzés címét is Örkény említett regényéből aktualizáltam...

(A kép digitális rögzítését ezúton is köszönöm Édesapámnak!)