2020. január 23., csütörtök

Eperfa és a csodálatos NARANCSEPER... 🙂


Az Arbat = Арбат, valamikor NAGYON-régen...


...Cs. Gábornak 🙂
"...Este van, este van: kiki nyúgalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja..."
(Arany János: Családi kör / (1851. ápr. 10.)

A Múzeum körúton jártamban-keltemben betértem az egyik legjobb antikváriumba, amelyet valaha ismertem, nem számítva az Arbat üzletsorán lévőket... 




A szinte-mindent-tudó wikipédia ezt írja róla (minthogy megnevezem a forrást, jogszerűen idézhetem): Az oszázsnarancs elnevezésben az észak-amerikai Oklahoma államban élő oszidzs indián nép francia neve rejlik, akik a növény fájából íjakat, hajóorrokat és egyéb eszközöket faragtak. Az íjakat más indián népeknek is eladták, így azokkal a növény elterjedési területén kívül is lehetett találkozni. Maga az elnevezés a növény német neveiből (Osage-Orangen, Osagedorn) származik. A maklúra elnevezés a nemzetség latin nevének magyarosodott változata. A vadnarancs elnevezés a narancshoz hasonlító áltermése miatt alakulhatott ki, holott csak távolról rokon a naranccsal, inkább az eperfafélék családjába tartozik. Népies nevei közé tartozik a lócitrom és a majomagy. A tudományos pomifera fajnevet a latin pomum ’gyümölcs’ és a szintén latin -fer ’hord, visz, tart’ szavakból képezték; így az összetétel jelentése ’gyümölcsöt tartó, gyümölcsben gazdag’. A nemzetség tudományos nevét (Maclura) a skót származású amerikai geológus, William Maclure(wd) nevéről kapta.



S mikorra elkészültem e blogbejegyzéssel... "Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya,
Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja...." 🙂

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése