2020. július 1., szerda

Kis kutyaetológia + egy kis-MÁS



Az első "találkozó": Faina Csehország egy kies pontján készült fotográfián,
Flóra a Gellért-hegy tőszomszédságában, a monitor előtt...🙂


Csányi professzor eme kötetének ezen kiadása képanyagát jómagam szerkesztettem...
2002-es kiadása elérhető a világhálón: 
https://www.kossuth.hu/adatlap/konyv/199/kis-etologia


Mindkét falkatársamat, a bajor vérebet és a berni kopót, annak rendje szerint, 2 hónapos korukban hoztam el családjuktól/szülőanyjaiktól. Flórával a kezdetektől igen bizalmas/BARÁTI kapcsolatunk alakult ki, Faina, falkám fiatalabbik tagja ugyanakkor rendíthetetlenül renitens, autonóm volt mind-azóta, mióta velünk élt... Ekkoron totál  úgy volt jellemezhető, mint névadója, Фаина Георгиевна Раневская, aki híresen öntörvényű jeles színésznő volt, róla és a vele kapcsolatos anekdotákról rövid bejátszás a világhálón itt:



Bal oldalon Фаина Георгиевна Раневская

Ahogy-csak elmentünk szüleim kertjébe, azonmód eltűnt a susnyásban, és képtelenség volt onnan visszahívni, amíg jobb-belátásra nem tért ÖNMAGÁTÓL! Márpedig miképp erre, úgy arra sem lehet KÖTELEZNI, hogy bizalmas/baráti viszonyt létesítsen, önszántából velem! Az a "fából vaskarika"-alapesete lenne!🙂
(((Nagyon zárójelesen teszek itt közzé egy - első olvasatra talán eliminálhatónak tűnő /később értelmet-nyerő/ - információt: ezen időszakban, Flórától MEGKÜLÖNBÖZTETVE/!/ mindig a nyakörvére csatolt pórázzal mentünk le a kertbe...)))
Pár nappal ezelőtt, midőn vagy' negyed-órát flegmán feküdt egy babérmeggy árnyékában, észlelte, hogy Flóra egy hónapokkal ezelőtt már "csonttá-rágott" csontot magára-hagyott, erre azon minutumban odaiszkolt, és JOGSZERŰEN birtokba vette, majd úgy fél órán keresztül féltve/óva őrizgette! Jó, engem is vonz a csonttan, de ennyi ideig nem feküdnék semmilyen csontképlet mellett sem! 🙂




Ami a csontok mellett e kertben (is) vonzza, az a madárvilág, lett-légyen az széncinege, fekete rigó - mind-mind heves cikázásra bírja - meglátásom szerint egy ornitológus lakozik lelke mélyén! Ebben rám is hasonlít, bár s míg én a dolmányos varjakat is tolerálom, ő azokat egyszerűen rühelli! 🙂




Faina korábban még átverekedve magát a száraz hamisciprus-ágakon képes volt átkecmeregni a mögötte lévő, mintegy 2 méteres kőfalon át a szomszéd kertbe, s ott vagy fél órát keresgetni a macskákat!

Egészen az elmúlt hétig/!/, midőn gyökeresen megváltozott a viselkedése... Mindazt, ami addig "zajlott" közöttünk, a mágnesek tulajdonságához tudom hasonlítani...


Komolyan: ez az üvegcsőben egymásra ható 2 mágnes totál-olyan, mint az emberi kapcsolatok/barátságok: a résztvevők hol taszítják egymást, hol szinte az egekbe emelik egymás hangulatát! Mindenesetre, amennyiben eltávolítják őket egymástól, leesnek, például padlóhoz vágódnak! 🙂
Tehát az elmúlt hét során Faina, mint egyfajta MÁGNES, "le nem száll a nyakamról"! 🙂



Lévén a KERTBEN fél órát is szoktam ücsörögni/meditálni/fejben szerkeszteni, az immár "újdonsült"/meghitt barátságban lévő Faina ugyanennyi ideig fekszik mellettem, gyakorlatilag mozdulatlanul...🙂

Ma rájöttem, mi e szokatlanul gyors bizalom-elnyerés alapvető oka! 2 héttel ezelőtt viselkedéstani "kísérletbe" kezdtem, lévén volt szabad, kötelezettségektől-mentes 1 órám... A fentebb, zárójelben említett pórázát a lakásban hagyni és MEGBÍZNI terveztem benne, így "etológusként" vizsgálhattam, hogy reagál erre! A válasza pedig igen EMBERI: ha nem különböztetem meg a falkatársától, és megbízom benne, akkor ő e-feletti örömét bár szavakkal el nem mondhatja, de a nagy-fokú BIZALMÁVAL kutya-nyelven jelezheti! Tehát ezen bekezdés 2, mondatának dátumához képest 1 héttel (bár gondolkodási időt /a szó szoros értelmében/ nem kért) rájött, hogy az én bizalmam TÖRETLEN irányában, akkor neki ildomos KITALÁLNIA, mit várhatok éppen el tőle, és azt külön-kérés nélkül/!/ TELJESÍTI is! 🙂
Márpedig így, hogy falkám mindkét tagjával (Flórával és Fainával) TÖKÉLETESSÉ vált az összhang, bátran nekiláthatok a 2001-2003 között a Kossuth Kiadó gondozásában, főszerkesztésemben megjelent ÉlőVilág magazin 52 lapszámának új KÖNYVSOROZAT-kötetekké formálásának!...




Ez tehát az életem akkori fő-műve, a ÉlőVilág magazin 52., záró-lapszámának Impresszuma... ...ha a olvasók JOBBAN megnézik, találnak ezen az oldalon 2 fehér foltot... A (világ)történelemben nem egyedi példa, hogy a már nem szalonképes személyek képét a fotográfiákról retusálják, erre imhol egy eklatáns példa...



Ezen a fotográfián többek között Lenin, Kamenyev és Trockij  (NEM)látható...

S hogy a "2 fehér folt" mit vagy kit takar? 2020-ban már a világháló (és elsősorban blogom olvasói) előtt is közzétehetem, "virágnyelven": ezeken a helyeken annak a személynek a neve szerepel(t), aki, figyelembe-se-véve, hogy mennyi mindent köszönhetett volna nekem, a "hátam mögött", engem előzetesen megtámadva, egy fontos könyvtervemet "zsákutcába futtatva" elvállalta a általam megálmodott és végigszervezett Kossuth Természettár sorozatban a 4. kötet ("Magyarország ritka fa- és cserjefajai") nyomdai előkészítését! Ezt "tetézte" azzal, hogy eme kötet legelejéről, a korábbiaktól eltérően TÖRÖLTE a sorozatszerkesztői megnevezésemet - így a alkotó-sorozatszerkesztő nélkül látott napvilágot ez a kötet. 


E "képpár" bal-oldali eleme a személyemet negligálva, pár hónap alatt, egy jelentős támogatási összeggel "alábástyázott", rohamtempóban létrejött kötet, a másikon, Molnár V. Attila barátommal évekig dolgoztunk, tökéletesítettük. Szerintem már a borítóképet egybevetéséből is kitűnik, mekkora szerkesztői-kvalitásbeli különbség lehet e két kiadvány között...

De térjünk vissza a magazin-sorozathoz... Egyelőre csupán néhány lapjának képét töltöm fel blogomba, aztán, ha a "kulisszák mögött" a statisztika azt mutatja, megfelelő érdeklődést váltott ki ez a blogbejegyzés, jönnek majd sorjában a többi oldalak, netán lapszámok... Tehát ezt magam eldönteni nem tudom, az olvasók kompetenciája eldönteni: FOLYTATJUK?.🙂






Epilógus: 

Arany János 1877. július 6-án írt adekvát versrészletét idézve: " Ha egy úri lócsiszárral / Találkoztam s bevert sárral: / Nem pöröltem, - Félreálltam, letöröltem." Miért került hát a fehér színnel törölt személy témája egyazon bejegyzésbe az ebeim viselkedéséről szóló anyagba? Roppant egyszerű: ez a honpolgár példát vehetne róluk: nem verik be egymás semmiféle-SÁRRAL, nem orozzák el egymás élelmét, nem fosztják meg falkatársukat a JÁTÉKÁTÓL, "egyszóval": nem "köpnek egymás levesébe"!


Csányi Vilmos akadémikus kutyája, Janka, meglehetősen szertelen teremtmény, akit az etológus-professzor úr tudatosan NEM nevel, hogy a kutyát a maga valósságában, eredeti voltában tanulmányozhassa, ugyanakkor ennek ellenére, pajkos játszadozásuk során sohasem verte be sárral Flórát!

S hogy ki ez az áruló személy? Én ugyan le nem írom a nevét, lévén, vérlázító módon még 2020-ban sem adta le általa ALÁÍRT szerződése szerint kötelezően archiválandó anyagokat, az emiatt kezdeményezett mobilhívásokat "rendre" nem fogadja, és az ugyanilyen szándékot jelző elektronikus levelekre sem válaszol... Választ ugyanakkor a kilétére bárki KÖNNYEDÉN megtalálhatja mind a ÉlőVilág magazin 52 lapszáma bármelyikének impresszum-oldalán, valamint a Kossuth Természettár ÖSSZES kötete elején!
Az IGAZAT megvallva, még ennyi év távlatából is idegtördelő, hogy egy korábban önnönmagát barátomként/!/ definiáló személy széles-skálán ingadozó hangulatváltozásai során a baráti hangvételű elektronikus leveleket követően először "kutyába-vesz", majd a stagnáló "levegőnek-néző" végpontnál részéről letudottnak tekinti a 2001-ben a Kossuth Kiadó és közte létrejött, ALÁÍRT szerződésben vállalt kötelezettségeinek meg-NEM-felelését!
Meghalt-e? Nem hiszem, a Madártávlat magazin impresszumában 2020-ban is megjelenik a neve tördelőként, ez a folyóirat letölthető a madartavlat.hu honlapról. Vagy a kezét görcs bántja? Fa-"Jankónak" ugyan nem nevezném, ám az is kizárt, hogy feledte volna: létezem én is, hiszen a Madártávlat negyedévente rendre megjelenik, s az aktuális számlák kibocsájtásakor eszébe juthat: EZT A MUNKÁT NEKEM KÖSZÖNHETNÉ!
Amúgy meg mit lehet tudni, lehetséges, hogy-ha elolvassa ezen mai bejegyzésemet, talán megembereli magát, s rájön súlyosan-becstelen nem-reagálásainak VÁLLALHATATLAN voltára, amivel még egy 1757-1817 között élt jeles magyar polihisztor nevét bitorló betéti társasága "fényét" is VISSZAÁLLÍTHATJA/!/, erre akár BARÁTAI is felhívhatják szíves figyelmét, és 2020 2. felében már tisztázva magát, lelkiismeretfurdalás nélkül, nyugodtan töltheti éjszakáit - amihez ezúton kívánok sok sikert és EGÉSZSÉGET!

Végezetül ezt még le kell írjam blogzárásként: Faina és én ezen sorok írása közben ketten tartózkodtunk a lakásban, s mikor hívtam, hogy - pihenésképp cigarettázni tervezve - jöjjön velem, azonnal felpattant, majd kikísért az erkélyre... Ott mintegy 1 percig unatkozott, majd odaállt az ajtó elé, a maga-nyelvén jelezve: ideje bemennie! Én ugyan e tervében nem akadályozhatom meg, lévén, mint írtam, autonóm EGYÉNISÉG! Hát tegye, amit szeretne! Gyorsan végiggondoltam együttélésünk éveinek konklúzióját, összehasonlítva a fentebb említett személy mentalitásával: "7 szűk esztendőben" is kitartottak mellettem, nem árulnának el sem harminc ezüstpénzért, sem egy tál lencséért, sem bagóért! (Zárójelben jegyzem meg, hogy szűkös időszakban sem szűköltek, hogy kikönyörögjenek tőlem – az adott időszakban irreális – több/jobb táplálékot!)
5 perc múlva belépve látom, hogy közvetlenül a lakásajtó előtt dekkol! MEGVÁRT tehát! Alakul.."Tapsikolnék az örömtől! "Az élet voltaképpen szép".🙂

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése