Néhány emlősfaj koponyájáról készített tusrajzom

Dámvad koponyájáról készített tusrajzom - természetesen ez is az előkészületben álló emlőshatározóm egyik illusztrációjának készült... és továbbá az is természetes, hogy agancs nélküli példányét ábrázolja... 

Az alsó ábrán pedig egy nyestkutya és egy róka koponyája látható (egészen természetesen ezek is az előkészületben álló emlőshatározóm egyik illusztrációjának készültek...) - jól érzékelhető a két faj közti morfológiai különbség...

Segítségkérés

Itt most idézem a facebook-on tegnapelőtt közzétett bejegyzésemet, mert továbbra is aktuális: "...ezúttal pedig segítségeteket szeretném kérni... Ha valaki éppen természettudományokban "jártas" szerkesztőt keres valamely készülő, e témakörhöz illeszkedő kiadványhoz, azt kérem, hangsúlyozottan privát párbeszéd-ablakban jelezze - pozitív visszajelzések esetén így le tudnám kötni "szabad kapacitásaimat"! Mintaként itt mellékelem egy kis részét korábbi szerkesztményeimnek, egyfajta repertórium gyanánt... 

A REPERTÓRIUMOM EGY RÉSZE

Kifejezetten hálás lennék, ha ismerőseitekkel minél többen megosztanátok ezt a bejegyzésemet!" :)

Két cikkem története...

...a történet Agárdon kezdődött, amikor a Radetzky Jenő által alapított Madárvártáról a dinnyési Fertőre tartó úton oda és hazahaladva a táborozókkal összegyűjtöttük az elpusztult madarakat – így azok nem enyésztek el, hanem takaros koponyagyűjtemény alapjául szolgáltak, ezek nyújtottak segítséget a dinnyési akácosban lelt bagolyköpetekből előkerült madárkoponyák meghatározásában is.

Az agárdi "gyűjtőúton"...

E csontmaradványok meghatározásában leginkább Schmidt Egon “Bagolyköpet-vizsgálatok”
című könyve segített, majd sok évvel később ezekből összefoglaló szakanyagaim születtek, egyik (a pintyfélék koponyahatározója) az egykori Madártani Intézet Aquila-évkönyvében (ez letölthető innen: epa.oszk.hu/01600/01603/00079/pdf/Aquila_EPA-01603_1992_099-110.pdf ), majd az európai énekesmadarak koponyamorfológiáját tárgyaló cikkem az MME által kiadott Ornis Hungarica nevű szaklapban jelent meg. (ez letölthető innen: kornel.zool.klte.hu/pub/ornis/?download&aid=323&volume_id=32&lang=hun )

Az Ornis-cikkem egyik ábrasora

Jánossy Dénest az “A magyarországi vadonélő emlősállatainak határozója” című, 22 éves koromban megírt könyvem egyik lektorának kértem fel, ő ekkor a Magyar Természettudományi
Múzeum (MTM) Őslénytárának igazgatója volt, akihez a Nemzeti Múzeum egyik irdatlan nagy ajtaján át jutottam be, a „szentélybe”, ahol ősmadarak maradványai és ma is élő fajok összehasonlító csontkollekciói fogadtak. E gyűjteményből gyakorta kölcsönzött ki nekem madárkoponyákat, elősegítve további elmélyedésemet az anatómiájukban, később már rám bízta egy pleisztocén kori madárcsont-maradvány faji determinációját is. Ez egy  kalandrapacsirta állkapocsvége volt abban az üvegfiolában, amelyet az íróasztalánál ülve átadott nekem, és amelyről rögtön sejtettem, hogy egy Melanocorypha-maradvány lehet, majd ebbéli határozásomat a professzor úr elfogadta, sőt, egyik madárpaleontológiai tanulmányában hivatkozott is eme határozásomra, és tanítványaként nevesített (ez a cikke itt tekinthető meg: epa.oszk.hu/01600/01603/00079/pdf/Aquila_EPA-01603_1992_009-025.pdf e tanulmányban a 15. oldalon látható a kérdéses Melanocorypha-állkapocs-töredékről, amit alább mellékelek is).

Az általam meghatározott és lerajzolt állkapocs-töredék
 Jánossy Dénes cikkében

Mindenesetre az indíttatást a madárkoponya-határozáshoz a “Bagolyköpet-vizsgálatok” című kiadvány adta, amely kinyitotta a szemem, hogy a madarakat nem csupán küllemük, hanem anatómiai sajátosságaik alapján is fel lehet ismerni!

Egy előkészületben álló határozóm ábrája...

Egy még el nem készült madárkoponya-határozóm egyik (nagy tarkaharkályt ábrázoló) illusztrációja...

A RENEGÁT!

Berni kopó falkatársunkkal a Zsivágó Kávéház ( cafezsivago.hu ) felé utazunk épp, a buszról leszállni készül egy vénasszony, imbolyog a cókmókjával, egy úriember odasiet, próbálna segíteni a nénikének, mire az sipákolni kezd:
- Takarodjon, renegát!!!
Renegát?! Ezt a szót sose használtam, és élőszóban se halottam soha senkitől. Szó se róla, választékos volt az érthetetlen okból szitkozódó koros némber...
Gondoltam, felírom ezt a szót, hogy utánanézhessek a világhálón, mi a pontos jelentése, aztán a kutyára való koncentrálás kiverte a memóriámból.
Aztán az egyik bevásárlóközpontban (ez nem a reklám helye, de a neve az M M O betűkből áll össze) a liftből távozó cimborái után az egyik liftutas ezt kiáltotta: Renegátok!
Ez már-már hihetetlen: egy nap alatt két renegáttal találkozhattam! :)

p.s. aki hozzám hasonlóan nem ismeri e kulcsszó szabatos definícióját, ajánlom: https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/Renegát

Pockok állkapcsi első zápfogai!

Zsolt barátom kérésére, aki hiányolta blogomban a frissebb bejegyzéseket, közzéteszek néhány rajzomat - amelyek különféle pocokfajok első állkapcsi zápfogát ábrázolják.

Vélelmezem, hogy senkinek nem kell külön elmagyarázni, melyik fog mely pocokfajhoz tartozik! :)

KÖDFOLTOS FLÓRA

Régi emlék: késő ősszel a Gellért-hegyen jártunk, Flóra így kiélhette sziklamászó hóbortját, én pedig közben a digitális technika rejtelmeit próbáltam kiismerni. Az elmúlt 20 évben alig fényképeztem, mert ha fényképre volt szükség, annak kivitelezését inkább olyanokra bíztam, akik profi fotókat készítenek. Olykor azonban elengedhetetlenül szükségessé válik, hogy a kutyás élményeket saját képekkel tudjam illusztrálni, így beszereztem egy fényképezőgépet, és néha kattintgatok jobbra-balra... A hegyen készített egyik fotón Flóra egy szikláról figyeli a város forgatagát - már ami a ködön keresztül látható volt fentről.

https://www.youtube.com/watch?v=uAjDU78RYQg

A kép készítése közben nesztelenül hátunk mögé keveredett a ködből egy kiránduló hölgy.
- Jaj, szegény kiskutya, csak le ne essen a szikláról! - adott jelet aggodalmának, szinte kiabálva.
- 'Csókolom, ha nem tetszik ijesztgetni, nem esik le...