Magunk-közt 2 momentumot nem értek a elsőként említett film-klasszikussal kapcsolatban, az egyik általános: a sorozat részei olyan zagyvasággal követik/előzik-meg egymást, hogy az SZÁMOMRA követhetetlen! Másrészt, hogy a "késdobálós" kocsmajelenetben miért-is nem jelenik meg Darth Vader? 😉 Ennek dallamát "fejből" bármikor eldúdoltam T-nek, amikor tapasztaltam, hogy búskomor hangulatba került, s ettől igen jó kedve lett AZONNAL! Talán igen-tisztelt facebook-os baráti körömnek is elnyeri tetszését! 😉
2020. július 3., péntek
"Szilencium"
2020. július 1., szerda
Kis kutyaetológia + egy kis-MÁS
![]() Az első "találkozó": Faina Csehország egy kies pontján készült fotográfián, Flóra a Gellért-hegy tőszomszédságában, a monitor előtt...🙂 ![]() |
Csányi professzor eme kötetének ezen kiadása képanyagát jómagam szerkesztettem... 2002-es kiadása elérhető a világhálón: https://www.kossuth.hu/adatlap/konyv/199/kis-etologia |
Mindkét falkatársamat, a bajor vérebet és a berni kopót, annak rendje szerint, 2 hónapos korukban hoztam el családjuktól/szülőanyjaiktól. Flórával a kezdetektől igen bizalmas/BARÁTI kapcsolatunk alakult ki, Faina, falkám fiatalabbik tagja ugyanakkor rendíthetetlenül renitens, autonóm volt mind-azóta, mióta velünk élt... Ekkoron totál úgy volt jellemezhető, mint névadója, Фаина Георгиевна Раневская, aki híresen öntörvényű jeles színésznő volt, róla és a vele kapcsolatos anekdotákról rövid bejátszás a világhálón itt:
Ahogy-csak elmentünk szüleim kertjébe, azonmód eltűnt a susnyásban, és képtelenség volt onnan visszahívni, amíg jobb-belátásra nem tért ÖNMAGÁTÓL! Márpedig miképp erre, úgy arra sem lehet KÖTELEZNI, hogy bizalmas/baráti viszonyt létesítsen, önszántából velem! Az a "fából vaskarika"-alapesete lenne!🙂
(((Nagyon zárójelesen teszek itt közzé egy - első olvasatra talán eliminálhatónak tűnő /később értelmet-nyerő/ - információt: ezen időszakban, Flórától MEGKÜLÖNBÖZTETVE/!/ mindig a nyakörvére csatolt pórázzal mentünk le a kertbe...)))
Pár nappal ezelőtt, midőn vagy' negyed-órát flegmán feküdt egy babérmeggy árnyékában, észlelte, hogy Flóra egy hónapokkal ezelőtt már "csonttá-rágott" csontot magára-hagyott, erre azon minutumban odaiszkolt, és JOGSZERŰEN birtokba vette, majd úgy fél órán keresztül féltve/óva őrizgette! Jó, engem is vonz a csonttan, de ennyi ideig nem feküdnék semmilyen csontképlet mellett sem! 🙂
Ami a csontok mellett e kertben (is) vonzza, az a madárvilág, lett-légyen az széncinege, fekete rigó - mind-mind heves cikázásra bírja - meglátásom szerint egy ornitológus lakozik lelke mélyén! Ebben rám is hasonlít, bár s míg én a dolmányos varjakat is tolerálom, ő azokat egyszerűen rühelli! 🙂
(((Nagyon zárójelesen teszek itt közzé egy - első olvasatra talán eliminálhatónak tűnő /később értelmet-nyerő/ - információt: ezen időszakban, Flórától MEGKÜLÖNBÖZTETVE/!/ mindig a nyakörvére csatolt pórázzal mentünk le a kertbe...)))
Pár nappal ezelőtt, midőn vagy' negyed-órát flegmán feküdt egy babérmeggy árnyékában, észlelte, hogy Flóra egy hónapokkal ezelőtt már "csonttá-rágott" csontot magára-hagyott, erre azon minutumban odaiszkolt, és JOGSZERŰEN birtokba vette, majd úgy fél órán keresztül féltve/óva őrizgette! Jó, engem is vonz a csonttan, de ennyi ideig nem feküdnék semmilyen csontképlet mellett sem! 🙂
Ami a csontok mellett e kertben (is) vonzza, az a madárvilág, lett-légyen az széncinege, fekete rigó - mind-mind heves cikázásra bírja - meglátásom szerint egy ornitológus lakozik lelke mélyén! Ebben rám is hasonlít, bár s míg én a dolmányos varjakat is tolerálom, ő azokat egyszerűen rühelli! 🙂
Faina korábban még átverekedve magát a száraz hamisciprus-ágakon képes volt átkecmeregni a mögötte lévő, mintegy 2 méteres kőfalon át a szomszéd kertbe, s ott vagy fél órát keresgetni a macskákat!
Egészen az elmúlt hétig/!/, midőn gyökeresen megváltozott a viselkedése... Mindazt, ami addig "zajlott" közöttünk, a mágnesek tulajdonságához tudom hasonlítani...
Komolyan: ez az üvegcsőben egymásra ható 2 mágnes totál-olyan, mint az emberi kapcsolatok/barátságok: a résztvevők hol taszítják egymást, hol szinte az egekbe emelik egymás hangulatát! Mindenesetre, amennyiben eltávolítják őket egymástól, leesnek, például padlóhoz vágódnak! 🙂
Tehát az elmúlt hét során Faina, mint egyfajta MÁGNES, "le nem száll a nyakamról"! 🙂
Lévén a KERTBEN fél órát is szoktam ücsörögni/meditálni/fejben szerkeszteni, az immár "újdonsült"/meghitt barátságban lévő Faina ugyanennyi ideig fekszik mellettem, gyakorlatilag mozdulatlanul...🙂
Márpedig így, hogy falkám mindkét tagjával (Flórával és Fainával) TÖKÉLETESSÉ vált az összhang, bátran nekiláthatok a 2001-2003 között a Kossuth Kiadó gondozásában, főszerkesztésemben megjelent ÉlőVilág magazin 52 lapszámának új KÖNYVSOROZAT-kötetekké formálásának!...
Ez tehát az életem akkori fő-műve, a ÉlőVilág magazin 52., záró-lapszámának Impresszuma... ...ha a olvasók JOBBAN megnézik, találnak ezen az oldalon 2 fehér foltot... A (világ)történelemben nem egyedi példa, hogy a már nem szalonképes személyek képét a fotográfiákról retusálják, erre imhol egy eklatáns példa...
Ezen a fotográfián többek között Lenin, Kamenyev és Trockij (NEM)látható...
E "képpár" bal-oldali eleme a személyemet negligálva, pár hónap alatt, egy jelentős támogatási összeggel "alábástyázott", rohamtempóban létrejött kötet, a másikon, Molnár V. Attila barátommal évekig dolgoztunk, tökéletesítettük. Szerintem már a borítóképet egybevetéséből is kitűnik, mekkora szerkesztői-kvalitásbeli különbség lehet e két kiadvány között...
De térjünk vissza a magazin-sorozathoz... Egyelőre csupán néhány lapjának képét töltöm fel blogomba, aztán, ha a "kulisszák mögött" a statisztika azt mutatja, megfelelő érdeklődést váltott ki ez a blogbejegyzés, jönnek majd sorjában a többi oldalak, netán lapszámok... Tehát ezt magam eldönteni nem tudom, az olvasók kompetenciája eldönteni: FOLYTATJUK?.🙂
Epilógus:
Csányi Vilmos akadémikus kutyája, Janka, meglehetősen szertelen teremtmény, akit az etológus-professzor úr tudatosan NEM nevel, hogy a kutyát a maga valósságában, eredeti voltában tanulmányozhassa, ugyanakkor ennek ellenére, pajkos játszadozásuk során sohasem verte be sárral Flórát!
S hogy ki ez az áruló személy? Én ugyan le nem írom a nevét, lévén, vérlázító módon még 2020-ban sem adta le általa ALÁÍRT szerződése szerint kötelezően archiválandó anyagokat, az emiatt kezdeményezett mobilhívásokat "rendre" nem fogadja, és az ugyanilyen szándékot jelző elektronikus levelekre sem válaszol... Választ ugyanakkor a kilétére bárki KÖNNYEDÉN megtalálhatja mind a ÉlőVilág magazin 52 lapszáma bármelyikének impresszum-oldalán, valamint a Kossuth Természettár ÖSSZES kötete elején!
Az IGAZAT megvallva, még ennyi év távlatából is idegtördelő, hogy egy korábban önnönmagát barátomként/!/ definiáló személy széles-skálán ingadozó hangulatváltozásai során a baráti hangvételű elektronikus leveleket követően először "kutyába-vesz", majd a stagnáló "levegőnek-néző" végpontnál részéről letudottnak tekinti a 2001-ben a Kossuth Kiadó és közte létrejött, ALÁÍRT szerződésben vállalt kötelezettségeinek meg-NEM-felelését!
Meghalt-e? Nem hiszem, a Madártávlat magazin impresszumában 2020-ban is megjelenik a neve tördelőként, ez a folyóirat letölthető a madartavlat.hu honlapról. Vagy a kezét görcs bántja? Fa-"Jankónak" ugyan nem nevezném, ám az is kizárt, hogy feledte volna: létezem én is, hiszen a Madártávlat negyedévente rendre megjelenik, s az aktuális számlák kibocsájtásakor eszébe juthat: EZT A MUNKÁT NEKEM KÖSZÖNHETNÉ!
Amúgy meg mit lehet tudni, lehetséges, hogy-ha elolvassa ezen mai bejegyzésemet, talán megembereli magát, s rájön súlyosan-becstelen nem-reagálásainak VÁLLALHATATLAN voltára, amivel még egy 1757-1817 között élt jeles magyar polihisztor nevét bitorló betéti társasága "fényét" is VISSZAÁLLÍTHATJA/!/, erre akár BARÁTAI is felhívhatják szíves figyelmét, és 2020 2. felében már tisztázva magát, lelkiismeretfurdalás nélkül, nyugodtan töltheti éjszakáit - amihez ezúton kívánok sok sikert és EGÉSZSÉGET!
Végezetül ezt még le kell írjam blogzárásként: Faina és én ezen sorok írása közben ketten tartózkodtunk a lakásban, s mikor hívtam, hogy - pihenésképp cigarettázni tervezve - jöjjön velem, azonnal felpattant, majd kikísért az erkélyre... Ott mintegy 1 percig unatkozott, majd odaállt az ajtó elé, a maga-nyelvén jelezve: ideje bemennie! Én ugyan e tervében nem akadályozhatom meg, lévén, mint írtam, autonóm EGYÉNISÉG! Hát tegye, amit szeretne! Gyorsan végiggondoltam együttélésünk éveinek konklúzióját, összehasonlítva a fentebb említett személy mentalitásával: "7 szűk esztendőben" is kitartottak mellettem, nem árulnának el sem harminc ezüstpénzért, sem egy tál lencséért, sem bagóért! (Zárójelben jegyzem meg, hogy szűkös időszakban sem szűköltek, hogy kikönyörögjenek tőlem – az adott időszakban irreális – több/jobb táplálékot!)
5 perc múlva belépve látom, hogy közvetlenül a lakásajtó előtt dekkol! MEGVÁRT tehát! Alakul.."Tapsikolnék az örömtől! "Az élet voltaképpen szép".🙂
2020. június 21., vasárnap
Flóra – majdnem – mindenek felett...
Újabb-kori szokásom, hogy amikor valami/bármi pszichés "problémám" adódik, először magamban elképzelem az ezzel kapcsolatos beszélgetést egy hozzáértő szakemberrel...
Nos: jelen időszakban az egyik ilyen kérdés, hogy: ha egy kapcsolatban a két fél (egyik természetesen én/!/) intenzívebben éli meg a kapcsolatot, míg a másik ingadozó-hangulatú, vajon mit javasolna a pszichiáter?
Magamban, midőn megtaláltam Flóra 8 évvel ezelőtti, kölyökkori fotográfiáját, rájöttem, az eltelt évek alatt ő volt az, aki jóban/rosszban velem volt, kitartott mellettem...
...mindig-is "azonos húron pendültünk", és ha kedvem támad, hogy pajkosan nyalja meg az orrvégemet, ő eleinte tesz egy-két "tiszteletkört", ugyanakkor elég egy félmozdulattal, értsd METAKOMMUNIKÁCIÓVAL jeleznem neki ezen óhajomat, és még nem volt olyan, hogy egyéb terveit félbeszakítva, ne tette volna meg, amit kértem..
Nos: jelen időszakban az egyik ilyen kérdés, hogy: ha egy kapcsolatban a két fél (egyik természetesen én/!/) intenzívebben éli meg a kapcsolatot, míg a másik ingadozó-hangulatú, vajon mit javasolna a pszichiáter?
Magamban, midőn megtaláltam Flóra 8 évvel ezelőtti, kölyökkori fotográfiáját, rájöttem, az eltelt évek alatt ő volt az, aki jóban/rosszban velem volt, kitartott mellettem...
...mindig-is "azonos húron pendültünk", és ha kedvem támad, hogy pajkosan nyalja meg az orrvégemet, ő eleinte tesz egy-két "tiszteletkört", ugyanakkor elég egy félmozdulattal, értsd METAKOMMUNIKÁCIÓVAL jeleznem neki ezen óhajomat, és még nem volt olyan, hogy egyéb terveit félbeszakítva, ne tette volna meg, amit kértem..
2020. június 13., szombat
Kiváló módszer(em): miképp szabaduljunk meg "jó barátainktól"?
Hommage à G.!
A cím - azt hiszem - szinte önmagáért "beszél"...
A fájdalmas-csalhatatlan módszerem:
(Például arra a konkrét esetre, ha jó-barátunk, egy ostoba félreértés miatt megbontani tervezi korábbi, tartósnak/erősnek vélt kapcsolatunkat...)
(Például arra a konkrét esetre, ha jó-barátunk, egy ostoba félreértés miatt megbontani tervezi korábbi, tartósnak/erősnek vélt kapcsolatunkat...)
1) ha fenn kívánjuk tartani a velünk igen-bizalmas kapcsolatban álló személlyel a barátságot, halmozzuk el számára kedves meglepetésekkel, például adjunk neki – viszonzást el nem várva/!/ – több kis ajándékot! Az ilyen jellegű ajándékozás nagy előnye, hogy az ajándékozó fél számára is örömet jelent az, ha a másik arcán is észleli ugyanezen érzést!
2) ha hosszabb távon bizonytalanná/ingadozóvá válik kapcsolatunk, adjunk neki (dettó: viszonzást el nem várva/!/) – sok-sok ajándékot!
3) ha pediglen végképp közeleg a végső szakítás, adjunk neki rengeteg/értékes meglepetést – némi-valószínűséggel, bizonyos-fájdalommal – a másik fél hozzáállásától függően, sosem fogjuk egymást viszontlátni!...
Ha pedig bekövetkezik a "Generalkrach", akkor felszabadult energiánkat fordítsuk kreatív munkákra!
Címkék:
A tőke,
bank,
bankár,
barát,
Karl Marx,
kölcsön,
kölcsönadás,
pénz,
rossz barát,
tőke
2020. június 10., szerda
2020. május 31., vasárnap
2020. május 13., szerda
Karikatúrák 🙂
Moszkvai iskolai tanulmányaim során, az unalmas tanórákon kedvelt szórakozásom volt a karikatúrák rajzolgatása... Termelékenységemet, s egyben az óra "érdekességét" indikátorként jelezte e rajzok száma, ami az állattan órákon alábbhagyott, a kémiaórákon csúcsokat-döntött! 🙂
Az épp elkészült, vállalhatónak érzett aktuális rajzot elindítottam a három-padsoros osztályterem bal sorának legelején, aztán az padról padra "járt", kézről-kézre átkerült a középső sorba, majd a jobb oldal végén Natasa dohogva jelentette ki: "Ez nem is hasonlít Olgára!" - nagy kérdés: miből jött rá, hogy a nagy-létszámú osztályból éppen az általa megnevezett osztálytársat rajzoltam? 🙂
Később, a Lomonoszov Tudományegyetemen az SzKP-történet-előadások során voltam a legnagyobb alkotókedvemben! Nem állítom, hogy legjobb emlékem, de még DIALEKTIKUS MATERIALIZMUS tárgyból is jelesre vizsgáztam...
Közbevetőleg, míg e blogbejegyzés írása közben olykor ki- kimegyek a kertbe, mégpedig gyakorta kénsárga sálban, azt jobbadán ellepik a levéltetvek! Ez már-már egyfajta önkéntelen karikatúrának hat! 🙂
Mondhatni: "bolondulnak értem"! Ergo: csak a bolond levéltetvek kedvelnek igazán! Majdnem éppúgy, mint Feleki Kamill "grófi" alakításában, Lehár Ferenc: "Luxemburg grófja" című operettjében, Zentai Anna partnerségével, itt:
Még-később az ELTE Tanárképző Karán sem szűnt meg ebbéli ténykedésem, és ott a pszichológia tantárgyat oktató Dr. Zöld Gyuláról készítettem a talán-legjobban sikeredett karikatúrámat. Tanár úr egyszer megbízott: készítsek önálló tanulmányocskát valamely etológiai témában. Ezt is az ornitológiával terveztem ötvözni, és annak "főszereplőjének" a kakukk érdekes "fészkelésbiológiáját", vagyis szaporodás-biológiáját választottam. Ezt a madarat kisgyermekkorom óta, Herman Ottó "A madarak hasznáról és káráról" című könyvéből (is/!/) jól ismertem!
Ezt először fejben, sétálgatás közben "alkottam" meg, majd golyóstollal papírra vetettem, kreáltam hozzá néhány ábrát is egy lengyel madárfészekalj-határozóból ("Gniazda naszych ptaków") is, és bemutattam.
Tanár úr elolvasta, s nyugtázta, hogy tökéletes írás, ugyanakkor kétségét fejezte ki, hogy ez saját "kútfőmből" születhetett, így más téma-választásra utasított! Ugyanakkor ezen véleményét elismerésnek vettem, hiszen, ha ő nem, én tudtam, hogy az saját alkotásom volt! 🙂
A facebook-on egy neve ELHALLGATÁSÁT kérő tag jóvoltából itt közzétehetem egy, azon oktatási intézményben készült "zsengémet", a bökkenő csak az, hogy míg annak idején mindenki rájött, ki a karikatúra főszereplője, ennél sajnos már magam sem emlékszem... 🙂
Az épp elkészült, vállalhatónak érzett aktuális rajzot elindítottam a három-padsoros osztályterem bal sorának legelején, aztán az padról padra "járt", kézről-kézre átkerült a középső sorba, majd a jobb oldal végén Natasa dohogva jelentette ki: "Ez nem is hasonlít Olgára!" - nagy kérdés: miből jött rá, hogy a nagy-létszámú osztályból éppen az általa megnevezett osztálytársat rajzoltam? 🙂
Később, a Lomonoszov Tudományegyetemen az SzKP-történet-előadások során voltam a legnagyobb alkotókedvemben! Nem állítom, hogy legjobb emlékem, de még DIALEKTIKUS MATERIALIZMUS tárgyból is jelesre vizsgáztam...
Közbevetőleg, míg e blogbejegyzés írása közben olykor ki- kimegyek a kertbe, mégpedig gyakorta kénsárga sálban, azt jobbadán ellepik a levéltetvek! Ez már-már egyfajta önkéntelen karikatúrának hat! 🙂
Mondhatni: "bolondulnak értem"! Ergo: csak a bolond levéltetvek kedvelnek igazán! Majdnem éppúgy, mint Feleki Kamill "grófi" alakításában, Lehár Ferenc: "Luxemburg grófja" című operettjében, Zentai Anna partnerségével, itt:
Eme orosz nyelvű (engem önmagában cseppet sem motiváló) felszólítás dacára rajzoltam jókedvvel karikatúráimat...
A sejttani előadásokat a nagy-előadóteremben ЧЕНЦОВ ЮРИЙ СЕРГЕЕВИЧ tartotta... nem, nem ragadt be a Caps Lock-billentyű, ezzel is demonstrálni kívántam, hogy nagy elme volt! Bízom benne, hogy ez a róla készített rajzomból is kitűnik! 🙂 (Azt pedig csak nagyon zárójelesen és aprócska betűkkel merem leírni, hogy a világhálón róla egyetlen ÉRTÉKELHETŐ/!/ portré sem lelhető fel...🙂)
Hogy mi-mindent alkotott? Oroszul értőknek íme: Заведующий кафедрой цитологии и гистологии биологического факультета (1970). Родился 2 августа 1930 г. в Москве. Окончил биолого-почвенный факультет МГУ в 1954 г. Кандидат биологических наук (1958), доктор биологических наук (1972), заведующий отделом в межфакультетской лаборатории биоорганической химии им. А.Н.Белозерского (1965), Председатель специализированного совета по защите диссертаций, член Совета по проблемам индивидуального развития при АН СССР, член Совета по электронной микроскопии, член редколлегий журналов "Цитология", "Биологические науки" и "Онтогенез". Лауреат премии им. М.В.Ломоносова 1 степени (1980). Удостоен почетного звания "Заслуженный профессор МГУ" (1996). Область научных исследований: изучение ультраструктуры клеточных ядер и хромосом, аппарата деления клетки, цитоскелета и митохондрий. Является одним из авторов открытия ядерного белкового матрикса. Большой цикл работ связан с изучением клеточного центра. Читает курсы лекций "Общая цитология" и "Клеточное ядро". Подготовил 25 кандидатов и 6 докторов наук. Опубликовал более 200 научных работ. Автор трех изданий учебника "Общая цитология" и монографии "Клеточное ядро"
Kakukk Herman Ottó "A madarak hasznáról és káráról" című könyvében
Gniazda naszych ptaków... 🙂
Ebben a kötetben olyan DIDAKTIKUSAK az ábrák, hogy a Madártávlat 2004. tavaszi számában is megjelentek!
A kakukkfióka csőre bélését citrom- és narancssárga vízfestékkel szintén könnyen reprodukálhattam! 🙂
A zöld színárnyalattal nem azt kívántam érzékeltetni, hogy "zöldségeket" beszélt volna... 🙂
Vélhetőleg "keményfejű" oktató lehetett... 🙂
p.s. Miközben mai blogbejegyzésem nagyjából-végéhez közeledtem, a kétfoltos tücsök (Gryllus bimaculatus) ciripelésével épp "feleselni" kezdett a Gerolsteini nagyhercegnő operett címszereplő/főszereplőjével, Felicity Lott énekével! 🙂
Azt már megállapítottam, hogy (napszaktól és megvilágítástól függetlenül) szinte bármely Offenbach-muzsika stimuláló tényező számára! 🙂
Azt már megállapítottam, hogy (napszaktól és megvilágítástól függetlenül) szinte bármely Offenbach-muzsika stimuláló tényező számára! 🙂
Ami elszomorít, hogy a világhálón azt az információt leltem, hogy "Élettartama 9-12 hét között mozog" - mi lesz velem nélküle? 🙁 Mindezt elodázandó ma áfonyát is kapott!
Talán a helyére "beújítok" egy házi tücsköt (bár az sosem igazán pótolhatja majd)! 🙂
Ha fiatalon halálozik el, "temetésén" szintén Offenbach-számmal, Kiss Manyi és Feleki Kamill előadásával fogom "búcsúztatni":
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



























